Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-29 / 26. szám

sem hiányzik. De nem is lehet ez másként, hiszen a legénységnek úgy­szólván állandó otthona ez a jármű, amelyen az áru ki- és berakodásával járó fáradságot is ki kell pihenniük. — Bizony, állandóan úton vagyunk. Három jelnőtt gyermekemmel és négy unokámmal jóformán csak szabadsá­gom idején találkozom, a feleségem is csak ritka vendégként üdvözöl odaha­za. Mégsem bántam meg, hogy erre a mesterségre adtam a fejemet — mondja, majd azokról a problémákról beszél, amelyeket menet közben kell kiküszöbölniük. Ez azonban — véle­ménye szerint — csak akkor sikerül­het, ha valamennyien, tehát a legény­ség minden egyes tagja, beváltja a hozzá fűzött reményeket. — Nem mindenki ördög, akinek bölcsőjét Pokolban ringatták — tré­fálkozik az Elba—Odera Csehszlovák Hajózási Vállalat déőíni üzemének 57 éves hajógépésze: FrantiSek Dolek, a Szocialista Munka Hőse. — Igen, Pek- loban születtem és ha időm engedi, ma is szívesen vissza-visszatérek ebbe a Vamberk melletti kisközségbe. Ma is jól esik gyönyörködni az Orlicei Hegyek vadregényes tájában, ám a szívem, nyugtalan vérem már ifjú ko­romban, a folyókhoz, a hajózáshoz hú­zott. Vendéglátómnak ez a vágya azon­ban csak 1943-ban teljesült. Kezdetben az Ostí nad Labem nevű vontató gő­zös fűtőjeként, majd gépészeként is­merkedett meg a hajósok változatos életének örömeivel és nehézségeivel Szenet, gabonát és más árut szállított, főleg az Elbán, Hamburgba és ma is ezt teszi. — A gépekért, fáért cserébe mostanában műtrágyát, nyersanyagot és takarmányt hozunk. A különbség csak az, hogy 1963 óta a Diesel-mo­torral korszerűsített hajók jóvoltából valamivel könnyebb a helyzetünk — utal kollektívája megértő, önfeláldozó munkájára. FrantlSek Dolek szívesen gondol a múltra is, például a Duchcov ifjúsági gőzösre, amely — legnagyobb sajná­latára — pályafutását ócskavasként fejezte be, ahelyett, hogy valamelyik múzeumban talált volna otthonra. — Legszebb emlékeim fűződnek eh­hez a hajóhoz és 12 társamhoz — folytatja. — Ügy éltünk, akár egy nagy család. A fiatalokkal is megér­tettük, jól kiegészítettük egymást. Megköveteltük ugyan tőlük feladataik pontos teljesítését, de tréfálkoztunk is velük és csínytevéseik miatt sem ha­ragadtunk rájuk, hiszen őszintén szól­va, valamikor mi sem voltunk külön­bek. Frantisek Dolek a felelősségtudatra példamutatással tanította meg a fiú­kat, akiknek apjuk igyekezett lenni. A munkaerkölcs tekintetében azonban nem ismerte és ma sem ismeri a tré­fát. Tapasztalatai szerint ugyanis ke­mény kézzel kell tartania a gyeplőt annak, akire a fiatalok irányítását, ve­zetését bízták. És bár előfordul, hogy mindjárt nem hallgatnak a jó szóra, kitartással, türelemmel majdnem min­denki megnevelhető. Ezzel magyarázható, hogy Frantiáek Dolek szocialista munkabrigádjának teljesítményét követésre méltó példa­ként állítják ma a hasonló munkakör ben dolgozók elé. Két műszakban, ösz- szesen nyolcán teljesítenek szolgá­latot a kényelmesen berendezett 11621 jelzésű, névtelen vontatóhajón, amely­ről — amint arról magam is meggyő­ződhettem — a társalgó és a konyha Ezért osztja meg gazdag tapaszta­latait a gyakorlott gépész társaival, akik tisztelettel, elismeréssel tekin­tenek rá, arra az emberre, aki — amint mondják — a lehetetlent is va­lóra váltja. Egy alkalommal például — éjszaka volt, nem számíthattak a gyors segít­ségre — leállt a hajó motorja. A fiúk tanácstalanul várták a gépésztől a probléma megoldását. — Ha nem fu­tunk be idejében az áruval a hambur­gi kikötőbe, kötbért kell fizetnünk — villant át az agyán és máris hozzálá­tott a hiba kereséséhez. Nem volt ne­héz dolga. Csupán az egyik kis cső la­zult meg s ezt a gépész azonnal fel­ismerte és meg is javította. Még ki sem hűlt a motor, máris folytathatták útjukat. Nem csoda, hiszen magán- szorgalomból többnyire azokat a mun­kákat is elvégzi, amelyek a szakosí­tott műhelyek dolgozóinak a feladata lenne. De FrantiSek Doleknek vérében van a takarékoskodás. Hajója a hasonló típusú járművekhez viszonyítva az el­múlt öt esztendő során több mint 72 ezer liter kőolajjal fogyasztott keve- szebbet. Mi sikerének titka? Részben a motor megfelelő szabályozása és mű­ködésének rendszeres ellenőrzése. Ép­pen ezért viseli el nehezen a szállító- vállalatok időnkénti hanyagságát. Igaz ugyan, hogy az időjárás, főleg a szá­razság okozta problémák sem men­nek ritkaságszámba, mert alacsony vízállás esetén ugyanannyi kőolaj fogy, mint amikor nem használnak ki gazdaságosan minden talpalatnyi he­lyet, vagy ha áru nélkül térnek vissza Hamburgból. Az üzemanyagmegtakarí­tás szempontjából tehát elengedhetet­len követelmény a hajó teljes meg­terhelése. FrantiSek Dolek külföldi élményei­ről lakásán beszélgettünk. — Férjem nemcsak munkahelyének jó gazdája, hanem kitűnő házigazda is — dicséri a felesége. Gyakori távollétét azonban a mai napig sem tudta megszokni. Ezért is örül szabadságuknak, amelyet az idén együtt töltenek Szocsiban, a Fekete-tenger partján. — Nem is akarom elhinni, hogy ez igaz, amíg nem vagyunk ott — folytatja. — FrantiSek ugyanis a prágai várba is csak az utolsó percben érkezett meg. — Ügy történt — veszi át nevetve a szót a férje — — hogy éppen szol­gálati úton voltam Hollandiában, ahol a chvaleticei erőmű számára öt von­tatóhajót vettünk át, de mert több ki­vetni valót is találtam a gépeken, ra gaszkodtam a hibák azonnali eltávolí­tásához. Ilyen ember a szakmájában és Dé őín környékén is nagyrabecsült Fran- tiáek Dolek. 1945 óta a párt tagja. Az üzemi pártbizottságban és a szakszer­vezetben vállalt tisztségeit ugyan­olyan lelkiismeretesen, kommunistá­hoz méltóan teljesíti, mint a munká­ját. Nem tűri a megalkuvást. A becsü­letes, jó munkát számos tanítványától is megköveteli, akik ma már az El­bán hajógépészekként a nyomdokai­ban haladnak. Magas állami kitünte­tései — az 1970-ben kapott Munka Ér­demrend és a Husák elvtárstól leg­utóbb átvett Szocialista Munka Hőse cím — tehát nem véletlenül díszítik ünnepélyes alkalmakkor a mellét. — Az egyén a kollektíva nélkül nem so­kat érhet el — utal kitüntetéseire, amelyek — úgymond — társait is megilletik és arra kötelezik, hogy ve­lük együtt még jobban, még lelkiis­meretesebben teljesítse igényes fel­adatait. KARDOS MARTA 1980 VI. 29. NEM IJED MEG A NEHÉZSÉGEKTŐL Agócs Zoltán nyolcgyermekes családban nőtt fel, a szülők arra nevelték fiaikat és lányaikat, hogy le­gyenek szerények, becsüljenek meg minden értéket, tiszteljék embertársaikat. Már kiskorától a gépkocsik iránt érdeklődött. Még amikor tanyán laktak és na­ponta több mint nyolc kilométert gyalogolt az- isko­lába, irigykedve nézte a mellette elhaladó gépkocsi- vezetőket. Akkor határozta el, hogy sofőr lesz. Miután befejezte a magyar tanítási nyelvű alapis­kolát, Losoncon (Luőenec) gépkocsijavltónak tanult. — Arra a három évre mindig szívesen emlékezem. — Beszéde még elárulja, hogy nem is olyan régen még nehezen fejezte ki magát szlovákul, de minden mondata arról árulkodik, hogy állandóan tökéletesí­teni akarja nyelvtudását. — Egységünkben szlovák és cseh fiúk vannak, így mire hazamegyek bizonyára nem lesznek már nyelvi nehézségeim. NÉGY SZAKMA Agócs Zoltán az elsőt még a polgári életben sajá tltotta el, gépkocsijavító lett. A műhelyekben a mi nőség és a hatékonyság érdekében a dolgozók egy egy munkafolyamatra szakosodnak. így Zoltán első­sorban a motorokat és a sebességváltókat javította, ö azonban még többre vágyott, el akarta sajátítani a gépkocsijavítás minden csínját-bínját. Sokat foglal koztatta az a gondolat, hogy egyszer ő is egy nagy tehergépkocsi kormánykereke mögé üljön. — Ez a vágyam itt a katonaságnál teljesült. Gép­kocsivezető lettem, ráadásul egy mozgó javítóműhely vezetője. A fiatál katona újabb problémákkal talál­kozott ekkor. Gépkocsiszerelőként gépkocsivezető lett, sőt mozgóműhelyéhez még egy áramfejlesztő is tartozik, s így annak zavarmentes üzemeltetéséről is ő gondoskodik. Ettől az áramfejlesztőtől függ a harci egységek rádióállomásainak működése. — A mi zászlóaljunkban azoknak a gépkocsiveze­tőknek, akiknek gondjaira bízzák az áramfejlesztő­ket, kulcsfontosságú szerepük van. Ha a gyakorlaton kudarcot vallanak, akkor az egész zászlóalj nem tel jesítheti feladatát és így minden fáradozásunk kárba veszne. Ezért, a műhelyek vezetőit és az áramfejlesz tők kezelőit nagyon körültekintően választják ki. Nemcsak arra ügyelünk, hogy jó szakember legyen az illető,' hanem arra is, hogy felelősségtudatot tanú sítson, legyen kezdeményező a munkában, gyorsan és helyesen tudjon dönteni. Szeretnie kell a munkát, nem szabad megijednie a nehézségektől — vélekedik a zászlóalj parancsnoka. Szerelő, gépkocsivezető, az áramfejlesztő kezelője. Sokak számára ennyi is elegendő lenne. Zoltán azon ban nem elégedett meg ennyivel. A mozgóműhelyben aggregátumok, fúrók, csiszológépek és számos más műszer és berendezés van,, ezek használata nagy hoz záértést követel. Zoltán mindig nagy érdeklődéssel figyelte fán Ba- gart, aki kitanult hegesztő. Ügyes kezét öröm volt figyelni. Zoltán gondolt egyet és úgy döntött, hogy az ő szakmáját is elsajátítja. Sokat olvasott a he­gesztésről, sok mindent ellesett társától és ma már a vizsgákra készül. Ez lesz a negyedik szakmája. MEGÉRDEMELT ELISMERÉS A zászlóalj éppen hadgyakorlatra készül. Zoltánnak rengeteg tennivalója akad. A gyakorlótéren való tar­tózkodás, a több száz kilométeres utak megkövetelik, hogy gondosan előkészítsék a mozgóműhelyeket, a szerszámokat, a műszereket és nem utolsó sorban az áramfejlesztőket. Hogyan birkóznak meg ezzel a sok munkával? Részben feleletet kapunk a kérdésre, ha ránézünk a műhely vezetőjének olajos kezére. A kar colások és kérges tenyere elárulja, hogy semmilyen munkától sem riad vissza. — Nagyon jólesett, hogy a zászlóalj parancsnoka és technikusa bízik bennem. Tudom, nem szabad csa lódást okoznom. Hosszú órákon keresztül dolgozom, néha még a szabad időmet is megkurtítom. Máskülön­ben nem tudnék mindent jól megcsinálni. Bízok ab ban, hogy a párhetes gyakorlat alatt a rámbízott technika jól szolgál majd. Tizenhárom hónap elegendő ahhoz, hogy a parancs­nokok megismerjék a katonáikat, erkölcsi, politika: magatartásukat, munkaszeretetüket. — Agócs Zoltán nyílt, egyenes ember mindenkinek mindig szívesen segít. Éppen most írtam alá a javaslatot kitünteté sére. A gyakorlaton már példás katonaként vesz részt. Munkájáért megérdemli az elismerést. A zászlóalj-parancsnok politikai helyettese így jel­lemezte azt a katonát, aki elsősorban munkájával bizonyít. FRANTISEK HÜSA — Ez a vágyam a katonaságnál teljesült fEduard Karkan felvétele) t « y Franti&ek Dolek ha szükséges a gépek javítását is maga végzi el (A CSTK felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom