Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-29 / 26. szám
KÖVETKEZETESEN a káderprogram teljesítésében Pártunk XV. kongresszusán, valamint a CSKP KB legutóbbi ülésein, majd a kerületi és a járási pártbizottságok ezeket követő tanácskozásain egyaránt igen sok szó esett a káderpolitika rendkívüli jelentőségéről. A kongresszuson tartott előadói beszédében ezzel kapcsolatban Gustáv Husák elvtárs többek között a következőket mondta: „A párt egyik döntő fontosságú eszköze, amellyel bebiztosítja vezető szerepének érvényesítését és céljainak eredményes elérését a társadalom életében — a káderpolitika. Az irányító munka javítása elsősorban az emberektől függ. Ebből erednek a káderekkel való elvszerű foglalkozással, kiválasztásukkal, nevelésükkel, elosztásukkal, valamint állandó fejlődésükről való gondoskodással szemben támasztott igények.“ Tekintettel a gazdasági építés és a társadalmi fejlődés egyre nagyobb feladataira, állandóan növekednek a vezetők politikai-, szakmai fejlettségével, felkészültségével, valamint a rájuk bízott területen a párt- politika alkotó szellemű fejlesztésének és következetes életbe léptetésének képességével szembeni követelmények. Mind ez azt is megköveteli, hogy a vezetőket a munkájukban elért eredmények alapján rendszeresen és igényesen értékeljék, törődjenek fejlődésükkel, segítsék és támogassák őket. Céltudatos munkával Közép-szlovákiában a pártszervek sokrétű munkájának különösen fontos részét képezi a káderprogram teljesítése. Az utóbbi évtizedben az SZLKP kerületi bizottságának és a járási pártbizottságok céltudatos, következetes kádermunkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kerületben mindenütt megnövekedett az állami és a gazdasági szervek, illetve szervezetek vezető dolgozóinak felelősség tudata, megszilárdult az irányításban tevékenykedők munkafegyelme, ami végső soron a gazdasági építés, valamint a társadalmi fejlődés igényes feladatainak sikeres teljesítését eredményezte. A kerület fejlődése szempontjából a hetvenes éveket ezért joggal a szocialista országépítés eddigi legsikeresebb időszakának értékelik. A közép-szlovákiai kommunisták a káderek és a kádertartalékok kiválasztását, felkészítését és nevelését szorosan egybekapcsolják a kerületi párt- szervezet taglétszámának minőségi fejlesztésével és korösszetételének javításával. A tagjelöltek, a majdani káderek felvételekor megkülönböztetett figyelmet fordítanak arra, hogy a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség legöntudatosabb képviselői — elsősorban fiatalok és nők — mind nagyobb számban kerüljenek a pártba. A taglétszám mennyiségi és minőségi fejlesztése és a kommunisták megfelelő elosztása az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan továbbra is azt a célt szolgálja, hogy a döntő fontosságú termelőágazatokban, a munkásközpontokban, valamint az oktatásügy, a kultúra, az egészségügy terén, a kutató- és tervezőintézetekben az eddiginél még jobban érvényesüljön a párt vezető szerepe. Ez idő tájt a kerületben a fejlett szocialista társadalom építésének igényes és bonyolult feladatai mindenekelőtt a pártszervek és -szervezetek munkájával szemben mind nagyobb követelményeket állítanak. Ezért a legutóbb a káderprogramok kidolgozásakor külön figyelmet szenteltek a kerületi és a járási pártszervek tagállománya megfelelő szociális és kor- összetételének kialakítására, a pártbizottsági tagok politikai és szakmai tudásszintjének jelentős emelésére. Előtérted a munkáskáderek A kerületben a különböző szintű pártszervek figyelme és közös Igyekezete elsősorban a munkáskáderek kiválasztására irányult. Ennek eredményeként pozitív változás történt mind az alapszervezeti pártbizottságok,- mind a választott pártszervek szociális összetételét Illetően. Ugyanez elmondható azonban a nemzeti bizottságok, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Nemzeti Front többi tömegszervezetének káderösszetételével kapcsolatban is. Egy, az elmúlt év végért készített felmérés szerint Közép-Szlovákiá- ban jelenleg a káderek csaknem 90 százaléka munkás- vagy parasztszármazású dolgozó. Amint azt a kerületi pártbizottság plénumának egyik nemrégi tanácskozásán Vladimír PiroSík vezető titkár külön kihangsúlyozta, a káderpolitika feladatainak teljesítésében továbbra is meg kell tartani ezt a jó arányt. Ugyanakkor tekintettel a gazdasági és a társadalmi fejlődés gyors ütemben növekedő feladataira, az SZLKP kerületi bizottsága egyre nagyobb hangsúlyt helyez a káderek állandó, sokoldalú fejlődéséről való gondoskodásra. Ez az állandó és bonyolult feladat sokrétű és rendszeres munkát követel a pártszervek és -szervezetek részéről. A kerületi pártbizottság elnökségének jelentése az említett tanácskozáson elégedettséggel nyugtázta, hogy a pártmunkások, a politikai káderek felkészítésének eddig alkalmazott módszerei helyesnek bizonyultak, kiállták az idő próbáját. A kerületi és a járási párt- szervek jelenleg arra is nagy gondot fordítanak, hogy a káderek képzésében, felkészítésében az eddiginél még tágabb teret kapjon az eszmei-politikai ismeretekkel való felvértezés, a tudományos-műszaki forradalommal kapcsolatos problémák, valamint az irányítás és a tudományos módszerek alkalmazásával történő munkaszervezés kérdéseinek beható tanulmányozása. A pártapparátusok kádereinek képzésében ezt illetően már igen jó eredmények születtek az elmúlt években. Viszont ehhez képest az állami szervek és a tömegszervezetek kádereinek felkészítésében még nem kevés a pótolnivaló. Főleg a Liptovsky MikuláS-i, a rima- szombati (Rimavská Sobotaj, a nagykürtösi jVelky KrtíSj és a zvoleni járásban kell következetesebben foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. A fejlődés követelménye A kerületi pártbizottság elnökségi beszámolója felhívta a figyelmet arra, hogy a vezető beosztású dolgozók között még vannak olyanok, akik megelégedtek az alapfokú pártoktatás során szerzett ismeretekkel és nem felelnek meg a képzettséggel szemben támasztott követelményeknek. Akadnak, akik azt az elvet vallják, hogy számukra a vezető tisztség betöltéséhez tökéletesen elég az, amit már megtanultak és amit a gyakorlatban tapasztaltak. Az ilyen nézetekkel természetesen sehol sem lehet egyetérteni. Társadalmunkban lépten-nyomon igazolást nyer az a bölcs mondás, amely szerint ami tudásból, műveltségből elég volt tegnap, az ma már kevés, holnap pedig akár az előrehaladás, a fejlődés közvetlen fékezöje is lehet. A káderek esetében ezért a pártszervek különösen fontosnak tekintik, hogy ne csak ösztönös legyen az új ismeretek, az új tapasztalatok megszerzése. A káderek természetes érdeklődését saját politikai és szakmai tudásuk gyarapítása iránt, ösz- sze kell kapcsolni a párt és az egész társadalom érdekeivel, szükségleteivel. A kerület több vállalatában és üzemében végzett nemrégi felmérések azt igazolják, hogy nem mindenütt használják ki megfelelő módon a politikai és a szakmai továbbképzés meglevő lehetőségeit. Nem ritka az olyan eset, amikor egyszerű munkások sikeresen befejezik a felsőbb szintű pártoktatás valamelyik formáját, miközben a gyárigazgatő, vagy a helyettesei és más vezető beosztású dolgozók megállnak az alapfoknál. Pedig számukra mindennél fontosabb kellene, hogy legyen a többet tudás. A pártszervek a következő időszakban az eddiginél nagyobb igyekezetei fejtenek ki annak érdekében, hogy állami és gazdasági szervek vezetői is kellőképpen elsajátítsák a mar xista—leninista eszméket, valamint a legújabb tudományos és műszaki ismereteket. Komoly követelményt jelent, hogy e munkaterületeken a káderek képesek legyenek a bonyolult problémák célra vezető megoldására, a CSKP célkitűzéseinek támogatására és a pártpolitika népszerűsítésére. Ez annál is inkább fontos, mert a káderek irányító tevékenysége elválaszthatatlan összefüggésben áll az egész párt igyekezetével, amely a XV. kongresszuson hozott határozatok következetes teljesítését szolgálja. LALO KÄROLY P oshadt állóvízzé vált volna a társadalom a tagadás mozzanata, a világ materialista megismerésének igénye nélkül, jut eszébe a látogatónak Belinszkij megállapítása, amikor megnézi a Szlovák Nemzeti Múzeum legújabb kiállításának azt a fényképét, melyet a rendezők feltűnő helyre, mintegy indító kép gyanánt helyeztek el. Megdöbbentő a látvány, melyet elénk tár az 1904-ben készített fényképfelvétel: az irgalmas rendi szerzetesek kondérból ebédet osztanak, de csak azoknak, akik imára kulcsolják kezüket, mások csak nézhetik az ebédosztást. Ennyit mutat a kép. Csak ennyit, de megvilágítva a kort, és dokumentálja azt is, hogy szabadgondolkozók, ateisták akkor is voltak. Mégpedig az ingyenebédre rászorultak, a koldusok, a munkanélküliek, a proletárok között, akik csak nézték az ebédosztást, mert tagadták az akkori társadalmi rend ideológiáját. A kiállítás, melyet a most alakuló új intézmény, „A társadalmi tudat fejlődésének múzeuma“ dolgozói rendeztek a nemzeti múzeum archívumának anyagából, hiteles képet ad arról, hogy milyen küzdelmet vívtak az ateisták az Osztrák-Magyar Monarchia, majd a polgári Csehszlovák Köztársaság idején. Ateista hagyományaink A Szlovák Nemzeti Múzeum egy kiállításáról Teljes áttekintést nehéz adni erről a kiállításról. Az ismertetés egyébként sem pótolhatja, helyettesítheti azt az élményt, melyet a személyes megtekintés adhat, érdemes azonban néhány érdekességre felhívni a figyelmet. Ilyen érdekesség, hogy a látogató megszemlélheti Edmund Borek portréját, aki Xaver RozkoSny álnéven végezte úttörő munkásságát. Csak megilletődéssel lehet végignézni 1913-ban megjelent kiadványait. Matej Suüavec, FrantiSek Tupy, Stefan Martinéek újságírók, vagyis a Nová dóba, a Napred, a Zora című folyóiratok szerkesztőinek portréit sem lehet másként megnézni, hiszen az utóbbi portréja a börtönben készült. Rabruhában látjuk őt. Ami beszédesen bizonyítja: a polgári köztársaság első éveiben hogyan bántak az ateistákkal. Érdekes az 1921-ben megalakult ateisták szövetségének 81-es számú igazolványa, melyet Barta fózsef névre állítottak ki annak idején, Prágában. Nincs feltüntetve az igazolvány tulajdonosának lakhelye, csupán annyi, hogy a szövetség VIII/A körzetéhez tartokó lakos. A kiállítás középső, tartalmi szempontból pedig fő része azt a korszakot idézi, amikor a klerikallz- mus ellen vívott küzdelmet pártunk legképzettebb vezetői szervezték. Bohumír Smerál, Antonin Zápo- tocky, Element Gottwald, Ladislav Novomesky, Gustáv Husák, és Major István. Természetesen rengeteg dokumentum, fénykép, s egyéb anyag emlékezteti a látogatót arra, hogy milyen szerepet töltött be az ismeretterjesztő, felvilágosító munkában a DAV- csoport. A vörös zászló, kétnyelvű felirattal: „Detská sku- pina komunistická KoSice — Kommunista gyermek- csoport, Kassa“ ékes bizonyítéka annak, hogy a kommunisták már 1924-ben fontosnak tartották az ateista szellemű nevelést. Ezt egyébként bizonyítják a zászló közelében elhelyezett korabeli kiadványok is, amelyek szerzője Major István elvtárs volt. Persze a kiadványok mellett fényképeket, bírósági végzésekről, periratokról készített másolatokat is láthatunk, hiszen az akkori társadalmi rend hivatalai, intézményei minden lehető módon tiltották, akadályozták az ateisták tevékenységét, szervezkedését. Az egyik, 1931. június 27-én kiadott bírósági végzés tizennégy pontban indokolja, hogy miért nem engedélyezhető a lilinai járásban az ateisták szövetsége helyi szervezetének megalakítása. Dél-Szlovákia területén is szervezkedtek annak idején az ateisták, hiszen hatalmas, falra függesztett térkép szemlélteti, hogy mely helységekben működtek 1930 és 1938 között a szövetség alapszervezetei. Többek között például Ersekújvárott INővé Zámky), Zsigárdon (Ziharecj Bátorkeszi (Vojnicef és Klaőno községekben, valamint Kassa jKoSicej környékén. A korabeli kiadványokat nézegetve, önkéntelenül is felfigyel a látogató arra, hogy milyen ötletes és milyen meggyőző erejű, gondolkodásra késztető illusztrációkat, rajzokat, fényképeket készítettek annak idején a kiadványok szerzői. Csak így vélekedhet: nagyszerűen alkalmazták a szemléltető agitáció eszközeit, ma is tanulhatunk tőlük. Kevesen tudják, de itt, a kiállításon tájékoztatási kapnak a látogatók arról, hogy világméretű mozgalom az ateisták szervezkedése napjainkban is. A proletár nemzetköziség szellemében még internacioná- lét is alapítottak. Ez az internacionálé osztályalapon tömöríti a proletárokat és munkásokat, akik ateisták. Tizenhárom' országban működik ilyen osztályalapon szervezett ateista szövetség. A szomszédos Ausztriában, Görögországban, Japánban, Mexikóban és még további kilenc országban. A kiállítás megnyitása óta naponként százan és százan jegyzik be nevüket az emlékkönyvbe. Néhá- nyan észrevételüket, megjegyzéseiket is beírták. A leggyakoribb véleményezés elgondolkodtató, s egyben ajánlás is azoknak, akik még nem nézték meg ezt a kiállítást. HAjDO ANDRÁS
