Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-29 / 26. szám
A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 4.34, nyugszik 20.41 Közép-Szlovákia: 4.42, nyugszik 20.49 Nyugat-Szlovákia: 4.50, nyugszik 20.57 órakor A HOLD kel — 21.34, nyugszik 5.49 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük PÉTER, PÁL nevű kedves olvasóinkat 1805-ben exületett Hiram POWEBS amerikai **ob- risz, a legnagyobb neoklasszicista szobrászok agyike a XIX. század közepén ( + 18731 • 1900-ban szBletett Antoine de SAINT- EXPUfiRY francia regényíró, esszéista (t 1944], AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Embert faragnak Maliik Németh János riportja Alkohol Zolczer János írása Fábry Mán Nagyidai Ernő írása Vacsora hétkor Rácz Olivér elbeszélése Látogatás a XXII. száradban Oleg Zolotnyikov írása A Fehér Ház szürke eminenciása Gén nagyij Geraszimov cikke Történt egyszer, hogy rémeset álmodtam. *Ama rémálmomban egy irdatlan nagy városban minden pénzem elvesztet - tem,-kivéve a zsebemben csörgő■ néhány korona aprópénzt, amely annyira lett volna mindössze elegendő, hogy egy tál ponállóban szerényen megvacscrázzam. Sietnem kellett, lévén közel a záróra, de amikor végre megleltem az álombéli talponállót, kiderült, hogy mégis étien kell álomra hajtani fejemet. Pénzem ugyanis nem volt elég az eszcájg-be- tétre, amelyet adminisztratív vívmányként azért hoztak a világra, hogy gátat vessenek a riasztó méreteket öltött evőeszközkészlet-gyűjtésnek (amely nem a „védett“ hobbyk közé sorolandó, mivel a népgazdaság - számlát terheli). Gyomrom nagyot kordult, mire fölébredtem. Később aztán kiderült. hogy nem lehet olyan képtelenséget álmodni, amire az élet ne tudna példát produkálni. Nagyon sokan tapasztalhattuk, nem is olyan régen, hogy a fővárosi talponállókban az étkészlet foghíjas, s korántsem a kiszolgálószemélyzet gondatlanságából. Sőt! BICSKA A ZSEBBEN Nekik egyik legnagyobb gondjuk éppen az evő eszköz-állomány állandó felújítása volt, mert a késeknek időről-időre lába kelt. így kést csak öt korona betét ellenében a pénztárnál kaphatott a késsel-villával étkezni akaró vendég, aki öt koronáját visszakapta, ha az elemózsia fogytával a kést visszaszolgáltatta. Aki meg inkább a kést választja... No, de ez nem fordult elő, mert.kinek volna kedve úgy lopni, ha a kés árát duplán megfizette...?! Az ilyenformán alábbhagyott késgyüjtőszen vedélyen fellelkesülve feloldották a betétrendeELFÚJJA A SZÉL Városaink, falvaink tisztaságának kérdése mindig érdemes a figyelemre, de ilyenkor, nyáron kiváltképpen. Mégpedig nemcsak azért, mert ezekben a hetekben nem esik hó, amely eltakarná a szemetet, hanem azért is, mert ilyenkor megnövekszik az idegenforgalom, és főképpen: a nagy melegben a megtelt szemétkosarak, kukák, illetve azok környéke nem ritkán a szó szoros értelmében bűzlenek. Bratislava egyébként szép lakótelepein az utcák olykor meghökkentő látványt nyújtanak. A szemét egy része ugyanis a szemetes edények mellé, onnan pedig az utakra, a parkokba (főleg akkor, ha szél kerekedik) kerül. Hogy mi az oka mindennek? Elsősorban az, hogy a kukák megtelnek, s mivel nincs hova önteni a szemetet, az emberek egyszerűen kifordítják a földre. Ki tehát a hibás? A lakók? Azok is, hiszen ők fordítják ki szemétkosaruk tartalmát a kuka mellé. De mi mást tehetnek? Talán vigyék vissza a szemetet a lakásba? Ez semmiképp sem lehet megoldás. Orvoslás az volna, ha a város elég kukáról gondoskodna, s ha sohasem fordulna elő az, hogy valamilyen oknál fogva nem szállítják el a szemetet. Ez főleg olyankor szokott meg történni, amikor több ünnepnap következik egymás után. Pedig szemétből ünnepnapokon gyűlik össze a legtöbb a lakásokban. A lakótelepeken bizonyos időközönként társadalmi munkában nagytakarítást szerveznek. Az letet, de a ,gyűjtés“ újra fellángolt. Újabb rendelet: vissza az egész. Ez a folyamat néhányszor megismétlődött. A ,/tem gyűjtő“ vendég jogosan dohog, s a bürokráciát emlegeti. A vendéglátóipar szerint viszont nem vethető az iparág szemére, ha a hazai késipar fellendülésé nek finanszírozását nem tekintik kizárólagosan a számukra kötelező érvényűnek, mivelhogy a késeket csak akkor lehetne megtartani, ha az asztalhoz láncolnák __ Ez me g a mosogatókapacitást állítaná megoldhatatlan feladat elé. így aztán a vendéglá tóipar kénytelen betétes- dit játszani, a vendég meg sorakozik ételért, majd várakozik a betétre. Mindez egy végképpen nem dicséretes ,.hobby“ eredményeként ... Ehhez hasonló jelenségek hallatán szoktuk mondani: kinyílik a bicska a zsebemben “ Ezzel a ,bicskával“ azonban nehéz lenne falatozni ... elmondottak alapján elképzelhető, milyen nagy szükség van rá. A legutóbb megszervezett társadalmi munkában kevesebben vettek részt a szokottnál. Az egyik szomszédom sem főtt el, s ez nagyon meglepett, mivel máskor mindig az elsők között volt. Amikor megkérdeztem, mi az oka távolmaradásának, legyintve azt válaszolta, hogy semmi értelme sincs a lakótelep tisztításának, hiszen az emberek százainak igyekezete tönkretehető azzal, hogy egyetlen napon nem szállítják el a szemetet. Véleményén érdemes volna elgondolkodni az illetékeseknek. Ügy látszik, a szél nemcsak a szemetet fújhatja el, hanem az emberek kezdeményezését is. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A nemzetközi helyzet, mindenekelőtt az Egyesült Államok és más NATO-tagországok által indított fegyverkezési verseny, természetesen arra kényszeríti országainkat, hogy megtegyék a szükséges lépéseket védelmi képességük erősítésére. Ezek a lépések azonban semmilyen állam számára nem jelentenek veszélyt. Leonyid Iljics Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az agresszív törekvések mindig idegenek voltak szövetségünktől, amely népeink békés munkájának védelmére alaknlt. Azért jött létre, hogy támogassa közös harcunkat a tartós békéért, az országok szuverén jogainak és a nemzetek szabadságának tiszteletben tartásáért. Ugyancsak a béke és a haladás ügyét szolgálja közös szervezetünknek, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tevékenysége. Az egyenjogú nemzetközi együttműködés fejlesztését, az enyhülés anyagi alapjának megszilárdítását és a nemzetközi politikai légkör javítását célozza. Ugyanúgy, mint az elmúlt években, a szocialista országok fő figyelmüket most is a békés építés feladatainak megoldására fordítják. A kommunista és munkáspártok számos országban megtartott kongresszusai körvonalazták a szociális és a gazdasági fejlesztés méreteit a következő ötéves tervidőszakra. Más országokban a kongresszusokra rövidesen sor kerül. A nyolcvanas évek távlati terveinek kidolgozásán fáradoznak és rövidesen érvénybe lépnek az új ötéves tervek, amelyek meghatározzák a szocialista országok termelőerőinek fejlődését és népeik jólétének további fokozását. Gazdasági együttműködésünk szüntelenül szilárdul. A szocialista integráció sikereinek fontos mutatója az, hogy a KGST-tagorszá- gok kereskedelmi csereforgalma gyorsabban növekszik, mint nemzeti jövedelmük. Nagy beruházást fejeztünk be, mégpedig a Szojuz földgázvezeték építését, és megkezdődött az atomenergetika nagyszabású fejlesztési programjának megvalósítása. A szocialista és a tőkés rendszer gazdasági életének objektív elemzése arról tanúskodik, hogy a szocialista országok gazdasági fejlődése továbbra is stabilnak bizonyul, és nem sújtotta az a számos nehézség, amely a kapitalista gazdasági életet jellemzi. Gazdasági életünk tervszerű jellege, a külkereskedelem állami monopóliuma, az együttműködés elmélyítése jelentős mértékben lehetővé teszi, hogy védekezzünk a tőkés világban létrejövő gazdasági helyzet kedvezőtlen hatásai ellen. Az újratermelés feltételei azonban új követelmények elé állítanak bennünket, éspedig nemcsak külső tényezőkkel összefüggésben. Ezekhez a szocialista gazdaságnak is alkalmazkodnia kell. Erről tanúskodnak azok a bizonyos nehézségek, amelyekkel a KGST-tagországok- nak a múlt évben kellett szembenézniük. (Alekszej Kosziginnak a KGST XXXIV. ülésszakán mondott beszédéből) Harmincegy évvel ezelőtt, amikor Horváth fúlia, a rimaszombati (Rimavská So bota) zeneiskolában megkezdte pedagógiai pályafutását, pezsgő zenei élet jellemezte a várost, szűkebb oktatói területén pedig jó szellemű munkaközösséggel találkozott. Talán ezért is illeszkedett be olyan gyorsan a Budapestről érkezett ifjú zenepedagógus a jellegzetesen kisvárosi életbe. Ma már — ahogy ő mondja — nagyon sanyargatja a honvágy, ha hosszabb-rövidebn ideig távol van Gömörtól. Persze, minden ember sa ját boldogságának a kovácsa. Horváth Júlia életútja alakulásában döntő szerepe volt lobogó hivatásszerete- tének, az emberekhez való alkalmazkodó képességének, tenniakarásának, lelkesedé sének. — Végtelenül büszke vagyok arra, hogy egykori növendékeim közül tizenné gyen hivatásos muzsikus ként vagy pedagógusként maradtak a pályán, s a zeneelméleti oktatással egy picit részese lehettem olyan kiváló zongoristák, mint Marian LapSansky, Tállá Harichová, Licsko Péter, Vaszily László, Daxner Gor- dana nevelésének, s csaknem ilyen melengető az az érzés, hogy művészetet, zenét értő, élvező és művelő növendékek tucatjai kerül tek ki a kezem alól — mondja három évtizedes pályafutásáról. A névsor is arról tanús kodik, hogy a tanítványok közül sokan többre vitték egykori mesterüknél. Vajon nem ad-e ez okot valami féle szakmai féltékenység re? — Ellenkezőleg. Ez táp Iái, ez ad meg-megújuló hitet mindennapi munkámhoz. Életemnek volt. egy szakasza, amikor igazgatóhelyet lesi beosztásban dolgoztam Őszintén szólva, borzalmas volt. A sok hivatali munka és egyéb teendő valósággal elszakított a pedagógiai te vékenységtől, márpedig nekem létszükségletem a gyermekekkel való foglal kozás. Szinte minden osztályban akad egy-egy szárnyait bontogató tehetség, akiért a szívem mélyén kü lön is szorítok, akiért érdemes az embernek „kifacsar nia“ önmagát. Belső kényszer eredmé nye, hogy már aktiv pedagógusként szerzett diplomát a bratislavai bőlcsészettudo mányi karon. Ott van csaknem minden szakmai rendezvényen, továbbképző tanfolyamon és külföldi nyári egyetemen vesz részt. Hiszi és vallja, hogy aki megáll az önképzésben, megreked. Márpedig az újat és a haladót a zenetudomá nyok terén sem pótolhatja a rutin és a tapasztalat. Hiányos lenne Horváth Júlia portréja, ha nem tennénk említést iskolán kívüli munkájáról, a zene és kultúra terén végzett tevékenységéről. Évekig tagja volt a CSEMADOK helyi szervezete mellett működő, országos rendezvényeken is sikeresen szereplő Fáklya irodalmi színpadnak, újabban pedig a Tompa Mihály klubban tart a komoly zenét népszerűsítő előadásokat. Nem kis mértékben az ő érdeme, hogy a városban rendezett hangversenyeknek és komolyzenei előadásoknak állandó közönsége van, és ismét aktív zenei életről lehet beszélni. Hála, elismerés? Horváth Júlia élvezi a'társadalom és a szűkebb emberi közösség erkölcsi megbecsülését. A Példás pedagógus kitüntetés méltó elismerése eddigi munkásságának. A hála kisebb, de számára a legtöbbet jelentő megnyilvánuló sait szinte naponta érzi egy-egy jó felelet, vizsga előadás formájában. HACSI ATTILA ZENÉVEL ÉLNI 4 i960. VI. 2 ÚJ SZÚ
