Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-22 / 25. szám

► TUDOMÁNY TECHNIKA ENERGETIKAI KORSZAKVÁLTÁS energiát hő közvetítésével ala­kítják át villamos energiává. Az uránatom pedig a többi kémiai elem atomjaival együtt a Nap­pal összefüggésben keletke­zett, soikmilliárd évvel ezelőtt a Naprendszer kialakulásának idején, illetve azt megelőzően. A népgazdaságban, az ipari termelésben és a lakossági fo­gyasztásban közvetlenül szüksé­ges energiafajtákat általában más energiafajták átalakításával kell előteremteni. Ehhez csak olyan energiahordozók jöhet nek számításba, amelyek a tér mészetben hozzáférhetők, s a technika mai fejlettségi szint jén nagy méretekben és gazda­ságosan átalakíthatok. Ilyen energiahordozók napjainkban főleg a szén, a kőolaj és a földigáz, ezek mellett a kedve ző földrajzi fekvésű országok­ban növekszik a 'kinetikus ener giaforrások, a víz és a szél fel- használása. Gyors ütemben fejlődik az atomenergia fel használása is elektromos ás hőenergia termelésére. Az energiaszükséglet roha mos növekedése következtében a szakemberek világszerte tö rekednek az eddig ki nem ak názott energiaforrások feltárá sára és az energiakészletek gazdaságos kihasználására. Az együk ilyen irány a napsugárzás energiájának közvetlen értéke sítése, de intenzíven foglalkoz nak a Föld melegének ikihasz nálásával is. Kutatások foly­nak a tengerek dagálya és apálya közötti szintkülönbségek potenciális energiájának nagy­bani hasznosítására. Ezek az új energiaforrások reménytkel tők ugyan, de jelenleg alvilág energiaszükségletének még csak elenyészően kis részét tud ják biztosítani. Az energiaszük séglet zömét napjainkban és a közeljövőben is elsősorban a szén, továbbá a kőolaj és a földgáz hasznosításával tudjuk fedezni. Ezzel párhuzamosan gyorsuló ütemű fejlesztést igé nyel az atommag energiájának a hasznosítása. A szén eredete A tüzelőanyagként felhasz nált szén (kőszén és barnásáén) növényi eredetű, csak kevés já rulékos ásványi anyagot tártál máz. Az ősidők nedves, meleg éghajlatában dúsban tenyésző növényekből képződött, ame lyek elhalva a vízfenékre süly- lyedtek. Ezáltal eLkerűlték a rothadást-korhadást, amelynek folyamán nagyrészt széndioxid dá és egyéb illékony vegyüle tekké alakul a növények szén tartalma. A viz alatt, nagyrészt mikroorganizmusok 'közremű­ködésével, bomlási folyamatok indulnak meg, aminek követ keztében a növényekből híd rogénben és oxigénben gazdag vegyületek távoznak el, és nö­vekszik a széntartalom: tőzeg képződik. Ha a tőzeg más üle­dékek (agyag, homok) rétegei alá kerül, geológiai mozgások révén mélyebb rétegekbe, nyo­más alá kerül, néhány száz fok hőmérsékletre hévül, aminek következtében a tőzegképző­dést a szenesedés folyamata váltja fel. Az ezzel járó elem- vándorlás során tovább csök­ken a hidrogén-, valamint az oxigéntartalom, és nő a szén­tartalom: a tőzeg fokozatosan barnaszénné, kőszénné, majd antracittá alakul. A barnaszén- képződés időtartama többnyire 40—60 millió év, a kőszéntele­pek pedig 200—300 millió éve­sek. A kőszén minőségét, a szenesedés fokát tulajdonkép­pen nemcsak a kora szabja meg, hanem egyéb tényezők is, főleg képződésének nyomás- és hőmérsékletviszonyai. A kőolaj és a földgáz eredete A nemes energiahordozók, a kőolaj és a földgáz eredete vi- tatottabb, mint a kőszéné, de a ma általánosan elfogadott né­zetek szerint s amién szerves, éspedig állati eredetűek. A ten­gerben elhalt élőlények a ten­gerfenék iszapjára kerülnek, s ha a körülmények olyanok, hogy sem oxidáció, sem élőlé­nyek nem pusztítják el ezeket, rothadó Iszappá alakulnak. Ez a képződmény a geológiai moz­gások során a Föld mélyébe kerül. Itt nyomás, magas hő mérséklet és talán mikroorga­nizmusok közreműködésével évmilliók alatt a száraz desz- tlllációhoz hasonló folyamaton megy át, aminek következtében a széntartalom nagyrészt szén- hidrogénné alakul át, az oxi­gén és a többi elem viszont nagyrészt elvándorol. A kelet­kezett folyékony termék, amely főleg különböző molekulasúlyú szénhidrogénekből áll, a kőze­tek pórusain és repedésein ál lejjebb költözik. A kis moleku- lasűlyú szénhidrogének (főleg a metán és az etán) gázelegyet alkotnak, ezek a földgáz ösz- szetevől, a nagyobb molekula- súlyúákből pedig kőolaj kép­ződik, amely sötétbarna, sűrű folyadékként halmozódik fel a szomszédos 'kőzetek pórusaiban, Illetve egyes geológiai szerke- * zetű üregekben. A kőszén, a kőolaj és a föld­gáz képződése tehát sokmillió éves folyamat. Ezért belátható időn belül nem lehet számítani a készletek további növekedé­sére, annál Is inkább, mert ma már nincsenek meg a képződés korábban igen kedvező feltéte­lei. Az említett energiahordozók felhasználásakor tehát lénye­gében adott, mennyiségileg korlátozott készletekből merí­tünk, amelyeknek nincs szá­mottevő utánpótlása. Ezért ész­szerűen kell velük gazdálkodni, különösen azért, mert a szén, a kőolaj és a földgáz nemcsak energiaforrások, hanem igen fontos vegyipari nyersanyagok is. Ezért a tudományos és az ipari kutatás fontos feladata, hogy kidolgozza az energiater­melés új módozatait, amelyek elkerülhetővé teszik a konzer­vált napenergia felhasználását, s lehetővé teszik az említett energiahordozóik megőrzését a vegyipar és az élelmiszeripar számára. A hagyományos energiaforrá­sokat áttekintve azt látjuk, hogy valamennyiük energiája lényegében a Napbői ered. Az atomreaktorokban maghasadás által termelt energia ezektől el­térően nem a napsugárzásból származik, mégis szoros kap­csolatban van a Nappal. A je­lenlegi atomerőművek az urán­atom hasadásakor felszabaduló Az atomenergetika ■■■ fr« jovoje Az atomenergia felhasználá­sának egyik lehetősége már rendelkezésre áll, két másik pedig a fejlesztés, a tervezés szakaszában van. Az atomerő­művek mai nemzedéke a nem stabil (sugárzó)) uránium 235 izotóp felhasználásával termel villamos energiát. Ennek az el­járásnak határt szab, hogy az U-235 csak kis mennyiségben áll rendelkezésre, a természe­tes uránnak kevesebb mint egy százalékát alkotja. Van azon­ban a nukleáris energetikának két másik ága is, amelyeknél az üzemanyag-ellátás nem okoz problémát: a tenyésztő reaktor és a fúziós reaktor. A tenyészreaktorban az U-235 bombázásával felszabaduló neutron energiája átalakítja a U-238 teljes tömegét hasítható plutóniummá. Ezáltal az atom­erőművekben a természetes uránércnek már nemcsak egy százaléka, hanem 70—80 száza­léka lesz hasznosítható, és így a reaktor több üzemanyagot fog előállítani, mint amennyire a láncreakció beindításához eredetileg szükség volt. Az urániumkészletek felhasználha­tósága ezzel óriási mértékben megnövekszik, és előre nem látható változások következnek be az energiahordozók árstruk­túrájában, amikor az ilyen erő­művek sorozatgyártásra kerül­nek. A tenyószreaktorok számára rendelkezésre álló fantasztikus mennyiségű potenciális üzem­anyag némileg csökkenti a har­madik lehetőség, az atomfúziő által termelt energia gazdasági jelentőségét. Ez az eljárás egyébként a sző szoros értelmé­ben megismétli a Földön azt, ami a Napban történik, ahol óriási energiák szabadulnak fel azáltal, hogy a Nap belsejében a túlhevített hidrogénplazmá­ban az atommagok egyesülnek és új elemek keletkeznek. Eh­hez az eljáráshoz Földünkön gyakorlatilag korlátlanul áll rendelkezésre üzemanyag: min­den valószínűség szerbit a ten­ger vizéből vett hidrogénlzotőp, a deutérium szolgálhat forrá­sul. m A fentiek tükrében nyilván valóan két szakaszra lehet fel­osztani az előttünk állő távla­tot. Az első szakaszra a nem felújítható energiaforrások) a szén, a kőolaj és a földgáz) to­vábbi egyre megfontoltabb fel- használása lesz a jellemző, mi­közben növekvő szerephez jut az urán. A második szakasz­ban az atommag már korlátlan energiaforrásként fog érvénye­sülni. FÜRI BÉLA A Chvaleticei Hő­erőmű számára az Elba folyón szállít­ják az energetikai szenet. A Csehszlo­vák Elba—Odera-i Hajózási Vállalat dolgozói naponta 4—5 vasúti szerel­vényből rakják át a szenet a folyami uszályokba. Az idán a lovosicei kikötőben mintegy 3,8 millió tonna energetikai szenet szállítanak ezen az úton ebbe a fontos erőműbe (A CSTK felvétele) MŰSZAKI FEJLESZTÉS A SZOVJETUNIÓ IPARI TERMELÉSÉBEN A Szovjetunió gyors ütem­ben fejlődő tudományos-mű­szaki alapja minden szük­séges feltétellel rendelkezik a termelés műszaki színvo­nalának előirányzott emelé­séhez. Mintegy 5000 tudomá­nyos intézetet, 866 műszaki irányzatú főiskolát, több tíz­ezer tervezőirodát foglal össze, amelyek tevékenysé­gére az ország nemzeti jö­vedelmének 5 százalékát fordítják. Az idén ez az ösz- szeg 21 milliárd rubelt tesz ki. A tudományos dolgozók száma meghaladja az 1,3 milliót. A szovjet népgazdaság egyik legsürgetőbb feladata a tudományos-műszaki kuta­tás eredményeinek gyors gyakorlati hasznosítása. Ez gyakran igen bonyolult, hosszadalmas és igényes feladat, hiszen az ország ha­talmas népgazdaságában mintegy 100 000 vállalat dol­gozik 250 különböző szak­ágazatban, miközben egy- egy nagyvállalathoz csak­nem ezer üzem tartozik. Az 1976—1978-as években pél­dául több mint 11 000 új gé­pet, berendezést, műszert, automatikus irányítórend­szert fejlesztettek ki, s 8100 új ipari termék széria- gyártását kezdték el. A vál­lalatokban 12 000 gépesített futószalagot és automatikus gépsort helyeztek üzembe, s mintegy 5000 műhelyt, illet­ve üzemegységet láttak el automatizált gépi berende­zéssel. Az elért eredmények ellenére a hivatalos párt- és kormánydokumentumok ál­landóan hangsúlyozzák a műszaki fejlesztés szüksé­gességét, különösen azokban az ágázatokban, amelyek­ben a Szovejtunió a világ- színvonal elérésére törek­szik. Minőségileg új jelenség a termelési és a tudományos- termelési egyesülések létre­hozása. Az elmúlt évben már 3900 ilyen egyesülés léte­zett, közöttük 164 volt a tu­dományos-termelési egyesü­lésekbe csaknem 17 000 önálló iparvállalat integrá­lódott, amelyek az ipari ter­melésnek 46 százalékát ad­ták. Az ilyen jellegű kon­centráció és az erők össz­pontosítása országos mére­tekben folytatódik, mert a tudomány és a termelés egybekapcsolásának ez a szervezési formája igen jól bevált. Az egyesülések a tu­dományos-műszaki haladás hordozóivá váltak. Az egy­szerű termelő vállalatoktól abban különböznek, hogy az egyesülés vezetősége mel­lett tudományos szakosztály működik, melynek feladata az új technika bevezetése és az olyan technológiai eljá­rások kidolgozása, amelyek nemzetközi viszonylatban is felülmúlják az adott szak­ágazatban elért csúcsered­ményeket. Az ezzel kapcso­latos feladatokat komplex módon oldják meg, a fej­lesztéstől kezdve egészen a szériagyártás elkezdéséig. Az SZKP KB és a Szovjet­unió Minisztertanácsa hatá­rozatai alapján, a tervezés tökéletesítésével és a gazda­sági mechanizmus hatékony­ságának növelésével össze­függésben bevezették a cél- programos tervezés új mód­szerét, amely szintén szoro­sabbra fűzi a tudomány és a termelés közötti kapcsolato­kat. Az eddig alkalmazott koordinált tervektől elté­rően a mostani komplex ágazatközi programok job­ban elősegítik a tudomány gyakorlati érvényesülését, s kiemelik azokat a perspec­tiv szakágazatokat, amelyek fejlesztése kedvezően hat az egész népgazdaságra. A cél- programos tervezés több mint 500 nagy jelentőségű, probléma megoldását tűzi célul, amelyek 84 tudomá­nyos-kutatási Irányzatot képviselnek. Még ebben az ötéves terv­időszakban, vagyis az 1980-as év végéig 200 prob­léma megoldását fejezik be. Ezekhez mintegy 6000 kü­lönböző feladat tartozik, amelyek teljesítését 22 000 szakaszban valósítják meg. Körülbelül 4500 feladat új gép kifejlesztését jelentette, amelyek 40 százaléka a mű­szaki-gazdasági paraméte­rek szempontjából a legma­gasabb kategóriába tartozik, 22 százaléka pedig tökélete­sített technológiai folyama­tok bevezetésével kapcsola­tos. Az alábbiakban legalább néhányat említünk meg ezek közül: % Üzembe helyeztek egy új berendzést nagynyomású po­lietilén gyártására, miköz­ben felére csökkentették az előirányzott kivitelezési időt. Ez 400 millió rubel ér­tékű hasznot eredményezett a népgazdaságnak. # A kőolaj és földgáz jö- vesztésével kapcsolatos fú­rások meggyorsításának problémájára 90 tudomá­nyos intézet, vállalat és tervezőiroda, valamint 15 minisztérium munkája össz­pontosult. Az együttműkö­dés koordinálása céljából egy speciális tudományos kutatóintézetet hoztak létre. £ A porkohászat kifej­lesztett módszere, s 10 000 tonna zsugorított termék előállítása ezzel az eljárás­sal körülbelül 2000 dolgozót és 1000 szerszámgépet sza­badított fel; az eljárás be­vezetése egyúttal mintegy 20 tonna fémhulladék kelet­kezését is megszüntette. 0 Az automatikus kap­csolóberendezések bevezeté­se a folyami hajózásban 24 000 dolgozót szabadított fel e nehéz fizikai munka alól, s évi 13 millió rubel megtakarítását eredményez­te. # A wolfram nélküli ke­ményfémek alkalmazásával a szerszámok és az eszter­gapadok teljesítménye 13 százalékkal növekedett. # Az izotróp elektrotech­nikai acélok új osztályának bevezetése 34 millió rubel évi megtakarítást jelentett. % A moszkvai Sztanko- konsztrukcia kísérleti üzem­ben az automatizált fém- megmunkálás bevezetése 25 millió rubel értékű megta­karítást hozott. Az atomenergetikában a WER 1000 nyomottvizes reaktorok gyártásának be­vezetése 100 millió rubel hasznot hoz a népgazdaság­nak. # A zsírzást nem igénylő golyóscsapágyak különleges anyagból történő gyártásá­val már az első 10 millió csapágy 50 különböző mé­retben történt készítésénél 50 millió rubel megtakarí­tást értek el. # Az ufai motorgyárban a hengerfejek megmunkálá­sára bevezetett 14 automati­zált gépsor a részleg telje­sítményét óránként 150 da­rabra növelte, ami 1000 munkás felszabadításával járt együtt. # A legutóbbi három év alatt több mint 1000 univer­zális és speciális ipari robo­tot gyártottak. Ez év végéig a szovjet iparban alkalma­zott robotok száma eléri az ötezret, s évente 7000 robot gyártásához teremtik meg az anyagi-műszaki feltétele­ket. (T. T.) 1980 VI. 22. v ÚJ SZÚ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom