Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-15 / 24. szám

» r Ludék Sobota, Bolidara Tur- zonovová, Marina Nyejelova, Oszter Sándor, Jill Clayburgh, Jean Lefébvre, Peter Sellers, Jacqueline Bisset, John Voight, Martin Ritt — ismert és elis­mert színészek, akiknek nevét a nyári filmszemlén vetített al­kotások főcímében olvashatjuk, olyan rendezők neve mellett, mint a cseh Karel Steklij, a grúz Georgíj Danyelija, az NDK-beli Konrad Petzold, az amerikai Arthur Hiller, a nyu­gatnémet Maximilian Schell, a svéd Bo Widerberg. A népszerű nyári filmszemle június 12-én kezdődött meg és június 28-ig tart. Ez idő alatt az érdeklődők húsz hazai és külföldi filmet láthatnak, jobbára könnyű, mű­fajú alkotásokat: vígjátékokat, krimiket, kosztümös kalandfil­meket és zenés produkciókat. Az alábbi összeállítás ezekből ad ízelítőt. Nagyszabású vállalkozás a Jemeljan Pugacsov című szov­jet film, melyben Alekszej Szál- tikov rendező becsületes igye­kezettel mutatja be ‘az 1773— 1775-ös Pugiacsov-féle antifeu- dális parasztfelkelést Oroszor­szágban. Az alkotók az Urál folyó mentén élő, szabadságjo­gaik korlátozása miatt elége­detlen kozákok felkelését áb­rázolva látványos jelenetekben állítják elénk Jemeljan Puga­csov donii kozákot, a felkelés vezetőjét, aki felvette a meg­gyilkolt III. Péter cár nevét, és a hadműveleteket, melyeik a cá­ri közigazgatás megszüntetését célozták. A kormány a felke­lők elilen hatalmas katonai erőt vetett be, a felkelést felszámol­ta, Pugacsovot — aki árulás folytán a cári hatóságok kezére került — pedig kivégeztette. Vök úr elmegy — hangzik az új cseh kosztümös vígjáték el­me, s a vásznon Ferdinánd csá­szár kora és udvara elevenedik meg; végeláthatatlan mulatozá­sok, szövevényes szerelmi ka­landok, igazi dínomdánom. Vök úr, az egykori botcsinálta Don Juan élete alkonyán már bele­fárad a léha semmittevésbe, féktelen duhajkodásba. Humora azonban még nem hagyta cser­ben. szívesen mókázik és meséi adomákat ivócimboráinak. S hogy, hogy nem, trónyiszályba keveredik ... Karel Stekly ren­dező édeskés-hamiskás humorú, romantikus története kellemes szórakozást ígér. A komédiát az igazi zamatos cseh humor köny- nyedsége és eleganciája hatja át. Jankó Jesensky szlovák író talán legismertebb regényének filmváltozata a Demokraták, mely a burzsoá demokrácia ha­zugságait leplezi le. Az adaptá­ció Jozef Zachar rendező mun­kája. A mű cselekménye a har­mincas években játszódik s egy ügyvédről szól, aki demok­ratának tartja magát s ezt fen­nen hangoztatja is, a valóság­ban azonban ennek ellenkezője igaz. Fékevesztett mulatozások, sírva vigadás, igazi úri muri. A kúriáján háromnapos mulatsá­got tartó uraság és társasága duhajkodik. Az ifjú menyecske jogos indulatában lepanasztozza korhely férjét, majd sértődöt­ten nagynénijeihez menekül. A fenegyerekeskedő férj daliás daocal követeli vissza a tan­tiktól szende hitvesét, aki nagy lelki vívódások után végül is feladja a harcot és visszamegy férjéhez, a szeretnivalóan duhaj legényhez. Milyen nagy a ha­talma a mindent megkötő és eloldozó csodálatos szerelem­nek! A Nem élhetek muzsika­szó nélkül. Móricz Zsigmond egyik korai regénye alapján ké­szült. A film Sík Ferenc ren­dező munkája. A főbb szerepek­ben Oszter Sándort, Szirtes Ágit, Gobbi Hildát, Tolnay Klá­rit, Máthé Erzsit és Szabó Sán­dort láthatjuk. Az irodalom megtermékenyí­tő hatása mutatható ki a len­gyel filmben, a Pirx pilóta tesztjében is. A valóságos em­berek és robotok kapcsolatáról szóló tudományos-fantasztikus film Stanislaw Lem elbeszélése alapján készült. Érdekessége a műnek, hogy az egyik szerepet Vlagyimir Ivasov, a Ballada a katonáról című emlékezetes szovjet film egykori kiskatoná- ja alakítja. Könnyed kikapcsolódást kí­nál a Versenyben a nagydíjért című jugoszláv film. Hőse egy belgrádi fiatalember, megszál­lott autóversenyző, aki a sike­rért mindent megkísért. Győze­lemről álmodik, dicsőségre vá­gyik, a szülei viszont azt remé­lik, hogy megembereli magát és felhagy a versenyzéssel. Mivel a férfi hajthatatlan, a szülők nem nézhetik tovább tétlenül fiuk sikerlázát és cselekvésre szánják el magukat. A fiatalem­ber a csillogó csodamasinák vi­lágában fel sem ocsúdik, máris zöld egyenruhában találja ma­gát. Mit csinál az ember, ha „hi­vatalosan“ hat évet kell várnia a központi fűtésre? Fogad egy maszekot. És ráfázik. A hidegre is, meg a maszekaló csalókra Is. Ez történik a Mindent bele, csak rá ne \fázzunkI című bol­gár filmkomédiában, amelyben remek csattanókon derülhet a közönség. Nemcsak a bérház la­kói fáznak rá a magánakcióra, hanem a csaló szerelők is: ők hűvösre kerülnék. Am léteznek még csodák, szolgáltatási ügy­ben is, ímert a börtönben még­sem azok csücsülnek, akikei oda „beutaltak“ ... Nem min­dennapi mesterkedések, agya­fúrt vállalkozások, zűrzavar s egyéb képtelenségek fűszerezik e bolgár szatírát. A krimi vérbeli mesterének mutatkozik az egészen más ol­daláról híresé vált svéd rende­ző, Bo Widerberg a Gyilkos a tetőn című filmjével. Izgalmas, fordulatos és mindig újabb meglepetésekkel szolgáló bűn­ügyi történetet mesél el, a ha­táskeltés filmes eszközeinek profi módon való felhasználásá­val. Egy sorozatos gyilkosság elkövetőjének nyomára akar bukkanni a főfelügyelő, de az ügyet különössé teszi, hogy va­lamennyi áldozat rendőr s a tettes a legnagyobb szakszerű­séggel viszi véghez a vérengzé­seket ... A mesteri technikával tálalt krimi nincs híjával az ér­dekes lélektani jellemzéseknek és társadalomkritikai elemek­nek sem. Különös társaság utazik Los Angelesből Chicagóba, az Ezüst villám luxusvonaton: egy fiatal kiadótulajdonos, egy híres pro­fesszor titkárnője, egy szélhá­mos és sokan mások, köztük az FBI ügynökei is. Az utóbbiak egy rejtélyes bűnügy nyomaira bukkantak s az összegubanco­lódott szálak az Ezüst villámon futnák össze. iS míg a vonat utasaival Chicagóba ér, Arthur Hiller rendező ügyel arra, hogy a közönség ne unatkozzon (se a vonatban, se a nézőtéren): mulatságos és meghökkentő je­lenetekkel szórakoztatja ókét. Ebben Gene Wilder, az egyik legnépszerűbb amerikai komi­kus volt segítségére. (tölgyessyj Jelenet ex amerikai filmből; a képen Jill Claybargh NYÁRI FILMSZEMLE Gazdag, változatos program Kisugárzás A MUTTER: PSOTA IRÉN Széles karimájú fekete kalapban, sötét bársonykosztümbfti lép elénk. Aztán megáll a vörös fényben úszó szalon közepén, s úgy fest, mintha Rembrandt vásznáról lépett volna le. Arca, mozgása csupa harmónia. Ogy jár-kei a lányok között, mintha vala mennyit ö szülte volna. „Pipikéi,m, gyerünk, átöltözni.“ Senki sem lepő­dik meg a felszólításon. Sói, Mintha csak erre vártak volna... Ö pedig gyöngéd simogatássa 1, kacér mosoly- lyal sietteti őket. f> amíg a kisasz- szonyok öltözködnek, ő magába ros- kadva gondolkodik. Benn zongora szól, kinn tücsök ciripel. Késnek a lányok ... Nem bírja to­vább. Az egyikhez ibenyif, a másikhoz beles. Aztán szivarra gyújt. Most is látom, ahogy maga elé qéz. Psota a Icgnéinábh pillanatokat is ki tudja tölteni. Szavak, mozdulatok nélkül, pusztán a jelenlétével. És azzal a csodálatos eleganciával, amely egy szerűen elválaszthatatlan tóle. Ogy dugja .1 pénzt a blúza alá, hogy húz­za a tekintetem. Ogy igazít a ruhá­ján hogy égeti a képzeletem. A „doktor úr“ is ezért szereti. Egy percig sem habozott, amikor a Mut­ter kosztot, kvártélyt kínált fel neki. Kapva kapott a lehetőségen, hiszen tisztán látta, az ő házában nem lesz rossz sora. Mert a Mutter minden igényt kielégít... De mit tesz, amikor váratlanul be­állít a jóképű joghallgató vidéki édes­anyja? Kezdetben kapkod, remeg a dühtől, később csapkod, kiabál, hazudik. Tüs­keiként érik a ‘leggyámoltalanabb kér­dések is. Az egyik percben szívélyes és aggódó, a másikban erélyes, read- reutasító. Micsoda átmenetek! Lán­gol a pillanat varázsa. Közben rázzák a kilincset, döngetik az ajtót. Benn „érik“ a tisztesség. Kinn pattanásig feszül a vágy. Nem lehet visszafojtani az érzelme­ket. Még akkor sem, ha a Mutter pil­lantása csendet parancsol. Az ország­gyűlési képviselőit sem lehet vissza­utasítani. Psota harapni tudna, de tán­colni kell. Néhány percig úgy tűnik, elege van mindenből, összecsuklik az idegességtől, ajkára fagynak a sza­vak. De nincs megállást A bankók kö- tege, a pénz szaga, az üzlet minden­nél fontosabb. Még az erkOIcsBx éj­szakánál is. Legyen hát vége a játék­nak! Szóljon a zene! Benn folyik a pezsgő, törik a po­hár, kinn száll a hajnali köd. Egyedül Psota arcát látom. (g. szabó) Makay Margit (a „doktor ár“ vidéki édesanyja) és Psota Irén (a Mutter ala­kítója) az Egy erkélcsés éjszaka című magyar filmben (Markovics Ferenc felv.) IMI. VI. 15. r Vak fir elmegy — jobbra Martin Rflíek, a főszerepifi

Next

/
Oldalképek
Tartalom