Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-20 / 3. szám

ÚJ szú 19 80. I. 20. Az első fOrdés — Laky Geor­gina csecsemőgondoző (Folytatás az 1. oldalról) — Nemrég voltam Kulcsodon és Patoson, ma este Csallóközcsütürtök- re készülök — mondta ottjártunkkor Varga Sándor. — Szívesen megyek, mert látom, érdeklődéssel hallgatják a mondanivalónkat. A kérdéseket névtelenül, cédulára felírva teszik fel a hallgatók. így olyasmit is meg mernek kérdezni, amit különben a szemérem visszafojtana. A szülészet és nőgyógyászat leg­kedvesebb és leghangosabb részlege Dr. Varga Sándor minden bizonnyal az újszülöttosztály. A megkapó képet — az egymás mel­lett sorakozó kiságyakban elhelyezett apróságokat — a szigorú előírásoknak megfelelően, még fehérköpenyesen is csak a szoba üvegfalán át szem­lélhetjük. Mivel közel a szopás ideje, a kép egyre „hangosabbá“ válik. — Miből áll a napi teendő ezen az osztályon? — kérdezem Kockás Pi­roskát, az egyik ügyeletes csecsemő­gondozót. — Hétszer naponta, háromóránként szoptatni visszük a kicsiket. Minden etetés előtt tisztába tesszük őket. Szo­pás előtt és után is mérjük a gyere­keket, hogy megállapíthassuk, meny nyit ettek. Amelyik keveset szopik, azt utóetetjük. Számomra legélveze tesebb a fürdetés. Ezt minden reggel vizit előtt végezzük. Nappal négyen, éjjel ketten ügyelünk. Megállásra nem sok idejük marad az ügyeletes nővéreknek, különösen, ha az ötven kiságy majd mindegyiké­nek gazdája van. S a csecsemőnővér a szülésnél sem hiányozhat, hiszen az újszülöttet neki kell gondozásba vennie. — Mikor kerül az újszülött elő­ször gyermekorvos kezébe? — fordu­lok Rummer Máriához az újszülött- osztály gyermekorvosához. — Ha minden rendben megy, pár órával a megszületése után. Ha ellen­ben a szülésnél komplikáció várható, vagy adódik, vagy pedig veszélyezte­tett terhesről van szó, akkor nekem is ott kell lennem, mert esetleg a csecsemőnek Is orvosi ellátásra van szüksége. Az első alapos vizsgálatnál a csecsemő reflexeit, a szívhangokat vizsgáljuk, azt, hogy nincs-e valami­lyen fejlődési rendellenesség. Még nálunk megkapják az apróságok az első védőoltást, a tbc ellenit, újabban Mária Bubfiková főnővér pedig a scrining-vizsgálatot is elvé­gezzük. Minden csecsemőtől vért ve­szünk és a trenőíni laboratóriumba küldjük vizsgálatra. Ez a fenilketonú- ria — egy bizonyos, agykárosodást okozó enzimdefektus időbeni feltárá­sát szolgálja. Szerencsére ritkán, 14 000 szülés közül egy esetben for­dul elő ez a károsodás, de a fárad­ságot megéri, mert idejében, megfe­lelő diétával, amit már egyhónapos korban el lehet kezdeni, gyógyítható. Régebben a bajt csak akkor vették észre, amikor a gyermeken már a szellemi fogyatékosság jelei mutat koztak. Rummer doktornő azt sem mulaszt­ja el, hogy az anyukákat naponta tá jékoztassa a kicsik gyarapodásáról, állapotáról. Mielőtt pedig hazaenge­dik a kismamákat, bővebben is elma­gyarázza, mi a teendő a továbbiak­ban. — A legfontosabbnak tartom ráve­zetni az anyukákat a szoptatás je­lentőségére. Ezt ugyan nem elég a szülés után kezdeni, ezért használok ki minden alkalmat, iskolai felvilá­gosító előadásokat, a nöszövetségi összejöveteleket, s ahol csak tehetem, erről is beszélek a lányoknak, asszo­nyoknak. Szülés után főleg azt hang­súlyozom, hogy nem kell megtorpanni a kezdeti, esetleg sikertelen próbál­kozások után és odahaza rögtön a tápszerhez nyúlni. A későbbiekben sokszorosan megtérül az anyuka tü­relmes fáradozása. Kevés kórházi osztályon monhat ják el azt, amit Mária Bubáková fő­nővértől hallottunk: nincsenek mun­kaerőgondjaik. — 1961-től dolgozom ezen az oszJ tályon, s ez idő alatt sok minden megváltozott. Főleg a munkánk mi­nősége. Akkor négy nővér dolgozott egy ügyelet alatt, most hat-nyolc. Ar­ra is van módjuk, hogy figyeljék a betegeket, például a nőgyógyászait Dr. Ladislav Térén, a szőlészet ét nő­gyógyászat főorvosa (Gyökeres György felvételei) lészlegen, és pontosan feljegyezze­nek minden változást a beteg kórlap­jára. Csak kicsiség, de nekünk sokat jelent, hogy géldául a mosodánkból a tiszta ruhát, ágyneműt az osztály­ra hozzák, s a használtat elviszik, nem nekünk kell odaszállítani és érte menni. Az ilyen apróságok is hozzá­segítenek ahhoz, hogy többet tudjíink törődni a betegekkel. Számunkra pe­dig ennél nincs fontosabb. Mentőautó áll meg a kórház bejá­rata előtt. A körzeti szülésznő kísé­retében sápadt kismama száll ki be­lőle. Nemsokára, Várnai Zseni szavai­val élve, „új élet gyúl az idők vég­telenjén“, a szülészet dolgozói szá­mára pedig az élet bölcsőjénél foly­tatódik a munka. FLÓRIAN mArta AZ ÉLE; MENE! w l)r. Kummer Mária, az újszii- liilldszlály gyermekorvosa na- ponla megvizsgálja az aprósá gokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom