Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-15 / 24. szám
A csomagoló részleg egyik ezüstérmes szocialista munkabrigédja, hiányosan. Az alsó sorban balról a második Takács Mária, mellette Erős Zsuzsa (Archív-felvétel) Pillanatkép egy ezüstérmes szocialista munkabrigádról n BRmimitM A dunaszerdahelyi (Dunajská StredaJ Ba romfifeldolgozó Üzemben jó hagyományai vannak a szocialista m unkabr i g á dmozga lom - nak. Ezt tanúsítja a nemrégiben tartott értékelés is, amelyen több bronz-, két ezüst- és egy aranyérmet osztottak iki. Az egyik ezüstérem tulajdonosadnak a nyomába szegődtem, kedves segítséggel rájuk is bukkantam, fönn, a csomagolóban. Mindkét ezüstérmes szocialista munkabrigád a kisebb előcsarnokban dolgozik. Ez még csak hagy- ján, oda csak belülről szüremlik ki egy kis zaj és bűz, egyébként ott már minden tiszta Hogy ízelítőt adjanak a megelőző munkafolyamatokból is, Takács Mária művezető gyorsan elővarázsolt és rám Ihúzatott egy fehér köpenyt. Mert ott előírás ám: köpeny, gumicsizma, fejkendő. Ez utóbbi kettő alól szerencsére engem felmentettek. Bejártuk a csarnokokat, végignéztem az egész folyamatot — a tyúkok elkábításától, „gyilkolásától'' a tisztításon át a csomagolásig. Bevallom, a magamfajta érzékenyebb nőnek, aki otthon egy csirkevágást sem bírt végignézni; nem valami szívderítő látvány a sok csirketetam, amint az automatikus karra akasztva végighalad a termen. A csomagolóban azonban már más. Itt már az üzletekben is megszokott kép tárul elénk. Ügyes kezek rakják a megtisztított baromfiakat a műanyag zacskókba, majd szép sorjában a dobozokba. — Hányat csomagolnak naponta? — kérdem Erős Zsuzsát, az egyik brigád vezetőjét. — összesen 25—26 ezret csirkéből, kacsából pedig tízezret. Én 1970-ben kerültem a gyárba, akkor még asztalon bontottunk, s bizony 15—16 ezer csirkénél többet nem vágtunk, 1971-ben szerelték föl ezt az automata szalagsort, ezzel sokkal könnyebbé vált és meggyorsult a munkánk. — A csomagolásit két brigád végzi — veszi át a szót Takács Mária brigádtag s egybei művezető. — A miénk 11 tagú, a vezetővel együtt. S hadd büszkélkedjem: van egy derék fiatalemberünk is, felvásárló az átvevőnél. — Ennyi nő között bizony elkel a férfias keménység, határozottság, higgadtság Is. Hogy becsülik meg? — Ö, nagyon is — legyint vidáman Takács Mária. — De most már térjünk komolyabb témára Mt az ezüstérem története? — Kezdjük talán a bronzzal — válaszol ismét Takács Mária. — 1973-ban kaptuk 1975-ben -pedig a vörös szegfűt nyertük el Azóta is .igyekeztünk -becsülettel elvégezni a munkánkat, hogy ne legyen soha lemaradá sunk. Idei negyedévi tervünket hét százalékkal túlléptük, augusztusra pedig — ha csak valami közbe nem -jön — teljesítjük az ötéves terv elvárásait is. Természetesen, eddig nagyon egyszerűnek tűnik. Mert mi a vágórészlegre kötünk. Nélkülük mi sem végezhetünk jő munkát; ha ők nem teljesítenék a tervet, akkor mi sem. — A tervtéljesítésen kívül mi kell még ahhoz, hogy a -bronz fokozatból ezüst legyen? Ismét Erős Zsuzsa szólal meg: — Kollektívánk tagjai kötelezettségvállalást is tetteik. Ennek legfontosabb pontjai, hogy az áru feldolgozásánál a minőséget tekintsék a legfontosabb szempontnak, mindent elkövessenek a -balesetek elkerülése érdekében, s valamennyi dolgozó — ahogy azt a szükség megkívánja — 10—15 brigádórát dolgozzon le, továbbá, hogy ne pocsékoljuk a csomagolóanyagot. — Bocsásson meg, ezt nem egészen értem. Hiszen minden csirkére kell egy zacskó. — Igen egy. -De csak egy. Régebben több is kellett. Vizet ittak belőle a dolgozók, aztán eldobták, esetleg eltépték, mert ügyetlenül csinálták. — S a munkán kívül tűiben jeleskednek a csoport tagjai? — Többnyire fiatal -lányok, asszonyok, akik a SZISZ-szervezetben ténykednek, jelenleg éppen sportpályát építenek. Mozi- és színházlátogatásokat, kirándulásokat szervezünk közösen. Szép szokás, hogy minden esetben meglátogatjuk a megbetegedett munkatársakat. A brigád nemrégiben védnökséget vállalt a bösi nyugdíjasotthon fölött. Ünnepek előtt meg-m-eglátogatják a lakókat, s ezeknek az -idős embereknek bizony jólesik egy kis figyelem, szeretet, gondoskodás — felelte Takács Mária. — Mikor lazíthatnak egy -kicsit? — állok meg egy világosbarna hajú fiatal munkásnő, Androvics Margit mellett. — Nincs olyan hónap. Már -nincs szezonmunka, mint azelőtt volt. — Hallottam, hogy tagjelölt. Mióta van a gyárban? Ön szerint minek köszönhető a brigád sikere? — 1973-ban kerültem az üzembe, s 1979- ben lettem -tagjelölt. Szerintem a sikerben nagy része van annak is, hogy a 11 tagú csoportban öt -párttag és tagjelölt dolgozik, csaknem a -brigád fele. Mária és Zsuzsa is párttagok, s igyekeznek mindenben elöljárói, példát mutatni, -hogy rászolgáljanak a bizalomra, s -bennünket, -tagjelölteket is ösztökéljenek. Sőt az utánunk jövőket is. Tudja, néha úgy jön, bogy szombaton rendkívüli műszakot kell szervezni, s ennek — az igazat megvallva — nem mindenki örül. A kommunisták megértik, miért van erre szükség. S nálunk annyira jó a brigádszellem, hogy ha egyszer ők jönnek, akkor senki sem marad távol. Távozásomkor megfogadtam, hogy most jó ideig nem eszem csirkehúst, beteltem a látványával. Mosolyogva kétkedőén néztek rám az asszonyok. — Maguknak írilik még a csirkehús? — kérdeztem csodálkozva tő-lük. — Persze, miért -ne, hiszen nagyon finom! S igazuk volt, mert másnap már én is azt ebédeltem. URBAN KLARA Egy iskola eredményeiről és gondjairól Az oktatás és a nevelés sok irányú feladatáról, problémájáról beszélgettem el a minap a Palásti (PlástovceJ Kilencéves Alapiskola négy (kommunista pedagógusával. Mindjárt beszélgetésünk elején jegyezte meg nagyon találóan Blasko István, az iskola igazgatója: — Nem lehet vitás, hogy az iskola a legjobb szándékkal sem helyettesítheti a családi otthon -melegét, mint ahogy a legkiválóbb pedagógus sem formálhatja sikeresen a gyermekek egész személyiségét a szülők segítőkész együttműködése nélkül. — Ez kivált a mi falva ink esetében jellemző, ahol a gyereknevelésben még nagy szerepe van a régi szemléletnek — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Ferenc biológia szakos tanító, a pionírszervezet vezetője. Itt a szülők alig néhány éve kezdik felkelteni gyerekeik érdeklődését a továbbtanulás iránt. A mi fanunkban például én voltam az első, aki gimnáziumba jelentkezett, pedig még a negyvenen -innen vagyok. — Ez az oka, hogy iskolánkból aránylag kevesen jelentkeznek még ma is gimnáziumba, vagy szakközépiskolába. A középfokon tovább tanuló diákok száma alig -haladja meg a húsz százalékot — állapítja meg tárgyilagosan az igazgató. Ami persze nem jelenti azt, hogy a palásti iskolában nem tanítanak lelkiismeretesen a pedagógusok. Sőt, a felmérések azt bizonyítják, hogy a tanulmányi eredmények semmivel sem rosszabbak, mint más alapiskolákban. A szlovák nyelv oktatásában például a legjobbak közé tartoznak. — Ml már több mint tíz éve tanítjuk szlovák nyelven is a természettudományi tantárgyak szakkifejezéseit. A konverzációs órákat is régen bevezettük — jegyzi meg Ágoston Lajosné magyar—szlovák szakos tanítónő. — Viszont megnyugtat bennünket az a tudat, hogy tanulóink helytállnak a szlovák tanítási nyelvű szakközépiskolákban is — mondja Bellus Imré- né. — Felmérték gondjaikat, nehézségeiket, mit tesz a pedagógiai tanács és a pártszervezet azért, hogy többen jelentkezzenek gimnáziumba és szakközépiskolába? — Nem hinném, hogy ez a kérdés lenne meghatározó ok tatónevelö munkánkban, hiszen körülményeinkhez képest eddig is sokat tettünk azért, hogy megfelelő számú gyereket irányítsunk a középfokú iskolákba — válaszolja az igazgató. — Van ám az éremnek egy másik oldala is — kapcsolódik a beszélgetésbe Ágoston Lajos- né. — Mégpedig? — A szakmunkás-utánpótlás. A CSKP KB 15. ülésén e kérdéssel is foglalkoztak. A határozat kimondja az iskola tartalmi korszerűsítését. — Mit jelent ez az önök munkájára alkalmazva? — Azt, hogy az iskola a tanulókat valamennyi tantárgy oktatása során a munka szere- tetére nevelje. E vonatkozásban iskolánk mindenképpen az elsők közé tartozik. Mi e követelményeknek eddig is igyekeztünk eleget tenni, nemcsak azért, mert a már említett okok erre kényszerítenek, hanem pedagógiai és politikai megfontolásból is. Elvégre a munkára nevelés a szocialista iskola egyik fontos meghatározó Ismérve. S mi az oktató-nevelő munkánkat e szemlélethez igazítjuk. Erre a kollégák is csak helyeslőén bólintanak. Bellus Imre né szavakba is önti gondolatait: — Nevelői munkánk már az első osztálytól kezdve folyamatos és célratörő e téren is. Igyekszünk a tanulókban tudatosan kialakítani ezt a szemléletet. Igaz, könnyíti munkánkat az, hogy a tanulóik nagy többsége már otthonról magával hozza a munka szeretetét, mert a szülők maguk is gyári munkások, vagy szövetkezeti dolgozók. — Gondolom, ilyen irányban is lényeges és fontos az oktató-nevelő munka céltudatos Irányítása, szervezése? — Ez csak természetes. Am azért nálunk is van még jelentős tartalék a munkára nevelés javítására — adja meg a választ az igazgató. — Például? — Több üzemlátogatást kell szerveznünk, s e látogatásokra jól felkészfteni a tanulókat. A mezőgazdasági üzemekkel ilyen téren jobbak a kapcsolataink. Ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi időben egyre több tanuló jelentkezik a mezőgazdasági pályára. — A termelőmunkára való jobb felkészítés céljából mit tesz még az iskola? — Ezt a célt szolgálják például a technikai körök is. Konkrét intézkedéseket tettünk a tanulók helyes pályaválasztásának irányítására, hogy minden tanuló a képességének megfelelő pályát válassza. — Mindezek megvalósításához azonban feltétlenül szükséges a szülők hathatós támogatása is. — A szülőkkel jő a kapcsolatunk, de ez nem jelenti azt, hogy minden lehetőséget kihasználtunk. Gyakrabban be kell kopogtatnunk a szülőkhöz, és elbeszélgetni velük, főleg gyerekeik továbbtanulásának lehetőségeiről. Formálni, alakítani kell világnézetüket. Hiszen köztudott, hogy a család a szocializmusban is megkülönböztetett szerepet játszik a gyermekek nevelésében. — Ha már e gondolatnál tartunk, azt Is meg kell feltétlenül említenünk, hogy a továbbtanulásban nem 'minden gyereknek egyformák az esélyei — szél közbe Kovács Ferenc. — Hogy értsem ezt? — Gondolok itt elsősorban az otthoni környezetre, arra, hogy a gyerek milyen szellemi indítást kap az otthontól. Bár a szocialista iskola mindent megtesz a különbségek eltüntetéséért, többek között azzal Is, hogy körzetesiti az iskolákat. Ezt a célt szolgálják a napközik is. — ön szerint tapasztaiható-e lényeges javulás a körzetesítés óta a tanulók tanulmányi élőmé netelében? — Igen. Egy kissé eltűnődik: — De azért újra visszatérek az előbbi gondolathoz. Az eddig elért megnyugtató eredmények ellenére is változatlan óhaj marad a szülőik és a nevelők még jobb együttműködése. — Ezer sokat tehet a pionír- szervezet is. — Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy tesz is. A kis pirosnyakkendősök nemcsak az iskola padjaiban, hanem a raj-, a csapatgyűléseken és a szabad idejükben is gyakorolják, mélyítik azokat az ismereteket, amelyeket majd az életben hasznosíthatnak. TŰRÖK ELEMER IMI. VI. IS. JLHOLJO
