Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-08 / 23. szám
ozs rn 1S 8B VI. 8. Lenin a társadalmi megismerés tájékozódási pontjairól 1 Amikor a lenini lángelme sokrétűségéről beszélünk, — népvezér, politikus, lánglelkű forradalmár, nagy filozófus, közgazdász, ragyogó újságíró és vitatkozó, a tudomány és a kultúra valamennyi területén jártas volt, és mindenen rajtahagyta személyiségének utánozhatatlan bélyegét — okvetlenül külön kell szólnunk róla mint szociológusról is. Lenin mélyrehatóan megértette a marxi „dialelctikus módszert amely arra kötelez, hogy a társadalmat mint élő szervezetet működésében és fejlődésében vizsgáljuk“. Megfigyelte a társadalom lüktetéséit, tevékenységének ritmusát, érzőn megragadta a társadalmi 'tevékenység csúcsait és hullámvölgyeit, a közvélemény barométerének ingadozásait. Ennek alapján pedig meglepően helyesen elemezte a legbonyolultabb helyzeteket, világos politikai következtetéseket vont le, és pontos, kategorikusan határozott’, forradalmi Ítéletet alkotott. Az a képesség, hogy a társadalmi ellentmondások legbonyolultabb szövevényeiben is eligazodott, amely olyan fényesen megnyilvánult a Nagy Októberi Forradalom előestéjén és döntő szerepet játszott annak sikerében — pártunk történetének, a munkásosztály és a dolgozó tömegek a párt vezette harcának valamennyi szakaszában megmutatkozott Leninnél. Az Iszkrának mint kollektív propagandistának és szervezőnek megállapítása, az opportunistákkal való szakítás az OSZDMP II. kongresszusán, a párt stratégiája és taktikája az 1905—1907-es forradalom, azután annak hanyatlása időszakában, az imperialista háború éveiben, a februári forradalom után, 1917 júniusi napjaiban... Október után a békés rövid szünet biztosítása a szo- oialiamus építésére, a NEP-re, a kisparaszti gazdaságok szövetkezetekbe tömörítésére vonatkozó kérdések merültek fel... És mindig: hibátlan döntés következett! Gyakran hallható az, hogy itt szerepet játszott Lenin különleges politikai érzéke, forradalmi stratégára és taktikusra valló, leírhatatlan művészete, intuíciója. Mindez igaz érzék, művészet és intuíció is volt nála. A politikai vezető e képességei azonban valamire támaszkodtak isi Lenin a történelem mindegyik döntő fontosságú időpontjában elsősorban azőnt találta meg a leghatásosabb politikai megoldásokat, mert szigorúan tudományosan megalapozott, helyes elképzelése volt a társadalmi szervezet egészének állapotáról, az osztály- (és osztályon belüli) erők és érdekek s az ezen érdekeknek megfelelő politikai platformok összefonódásairól és harcairól. Az események látszólagos zűrzavarában a társadalmi jelenségek elemzésének marxista módszertana szolgált hibátlan támpontul Lenin számára. Ifjúkora óta tanulmányozta azt, hogy Marx és Engels miként, milyen módon használták fel a maguk dialektikus és történelmi materialista világfelfogását a legbonyolultabb társadalmi jelenségek elemzésének módszertani alapjául. „Kik azok a népbarátok, és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen?“ című munkájában Lenin Marx tanítását éppen szociológiai szempontból vizsgálta. A „szubjektív szociológiával“ vitatkozva, szembeállította vele a társadalom működésének és fejlődésének marxi, materialista felfogását, amely „A töke“ megalkotása révén „tudományosan bebizonyított tétel“, ,/j társadalomtudomány szinonimája“ lett. Lenin rámutatott, hogy Marx „A tőké“ben a tőkés társadalmi-gazdasági alakzat mozgástörvényét természetrajzi folyamatként mutatta be, és az osztályharc elméletének megalkotásával először emelte „a szociológiát a tudomány rangjára“. Marx és Engels nyomán Lenin is nagyszerű mintaképeket nyújtott a társadalomnak „mint egységes, roppant sokoldalúságában és ellentmondásosságában is törvényszerű folyamatnak“ társadalomtudományi elemzéséről. Éppen innen ered az a lenini képesség, hogy a társadalmi je- jenségeket forrásaiban, történelmi fejlődésében látja, meghatározza helyét és szerepét a társadalmi egység működésében, az ehhez az egészhez fűződő sokféle kapcsolatait és viszonyát, „valamennyi ellentmondásos irányzat összességét“ vizsgálja, és ezeket a társadalom különböző osztályainak pontosain meghatározható életviszonyaira, az anyagi termelőerők állapotára ^vezeti vissza. Innen ered a pártosság lenini követelménye a szociológiában: ,ja materializmus — hogy úgy mondjuk — magában foglalja a pártosságot, amely arra kötelez, hogy az események minden megítélésében közvetlenül és nyíltan egy bizonyos társadalmi csoport álláspontjára helyezkedjünk“ , vagyis a munkásosztályéra. 2 Ez a megközelítés Lenin minden gondolatát és tettét áthatja. Teljes mértékben nyilvánvalóvá vált már első közgazdasági munkáiban, ahol a tudományos szociológia módszerét éppen a gyakorlatban mutatja be. Az oroszországi valóság elemzéséhez hozzáfogva, Lenin a szubjektív szociológusoktól (a narodnyikoktól) és az „objektivizmus híveitől“ (a „legális marxistáktól“) eltérően, semmiféle „apriori sémát“ nem erőszakol rá semmire. Lenin számos művében több ízben megállapította, hogy e társadalomtudományban nincs és nem is lehet „teljesen technikai“ módszertan. A társadalmi lét megismerésének a burzsoá kutató által (tudatosan vagy nem tudatosan) kiválasztott módja szükségképpen visszatükrözi ennek a kutatónak mint a burzsoá osztály képviselőjének „társadalmi létét“. Innen ered az „üres absztrakciók“, a számtani átlagszámítások, az általában vett termelésről, az általában vett napról és — tegyük hozzá — az általában vett társadalmi haladásról, a középosztályról“, a „népi kapitalizmusról, ,fl.z egyenlő lehetőség társadalmáról“ való, elmosódó fejtegetések iránti vonzódás is. Ennek ellensúlyozására Lenin kimutatta, hogy az általános elméleti és a konkrét kutatásban egyaránt az osztályok és a társadalmi csoportok közti termelési viszonyok, helyzetüknek és érdekeiknek kell azon ismérvül, alapul szolgálniuk, amelyen az anyag általánosítása, csoportosítása történik. Csupán a marxista—leninista elmélet, amely a valóság elfogulatlan tanulmányozását diktálja, fegyverzi fel a kutatót a tények tanulmányozásához szükséges módszertanilag helyes megközelítés képességével. Lenin határozottan síkraszállt azon kísérletek ellen, hogy a társadalmi jelenségek lényegét a biológiai vagy fizikai elvre korlátozzák, mivel „ha általában vett biológiai fogalmákat visznek át a társadalomtudományok területére, az nem egyéb, mint frázis“. A társadalmi — természetesen az anyag szervezetének minőségileg magasabb szintje, s ennek a biológiai és fizikai folyamatnak analógiájára történő vizsgálata semmi egyebet nem nyújthat, mint vulgarizálást. Ezt a körülményt különösen hangsúlyozni kell, mivei korunkban a külföldi szociológusok körében kialakult irányzat arra törekszik, hogy a társadalmi folyamatokat a mechanika, a fizika, a biológia, a kibernetika területe törvényszerűségeinek analógiája alapján vizsgálja. Kétségkívül eszünkbe jut itt a lenini bírálat Bogdanovrói és a hasonszőrűekről, hogy a társadalmi jelenségek fejlődéséről a marxizmus által levont következtetéseket a „biológiai és energetikai terminológia köntösébe öltöztetik át". „Mi sem köny nyebb — írta Lenin —, mint energetikai vagy társadalombiológiai címkét ragasztani olyan jelenségekre, mint a válságok, a forradalmak az osztályharc stb., de nincs is ennél meddőbb, skolasztikusabb, élettelenebb munka.“ Lenin számára nem voltak egymástól elkülönített „makro“- és „mikro“- szociális kutatások. Például valamelyik kormányzóság vagy járás parasztságának gazdasági helyzetét ő az egész orosz társadalomnak az adott történelmi időpontban adott állapotára vonatkozó, általános kép háttere alapján tanulmányozta, ezt az állapotot pedig a világtörténelmi kapcsolatok és viszonyok bonyolult hálózatába iktatta be. Akárcsak Marx, ő is észrevette a társadalom — „gazdasági váz“ mögött — egész élő húsát és vérét, az osztályantagonizmusok tényleges megnyilvánulásával, a politikai felépítménnyel, az uralkodó eszmékkel, a társadalmi sajátosságokkal együti, egészen a családi viszonyokig. Mindez Lenin figyelmének homlokterében állt. 3 Lenin nagysága abban rejlik, hogy felismerte, milyen óriási forradalmi- átalakító erők rejlenek az úgynevezett „szubjekív tényezőben“ —■ a tudományos kommunizmus pártja által egyesített és egybeforrasztott dolgozók kollektív értelmében és akaratában, s ez a tényező a történelem milyen hatalmas gyorsítója. Oroszország dolgozó tömegei a forradalom végrehajtása révén tettekkel igazolták a marxi gondolat mélyenszántó helyességét: „A történelmi cselekedet alaposságával együtt következésképp növekszik annak a tömegnek a mérete is, amelynek ez az ügye“. Lenin úgy vélte, „ezek a szavak egyik leg- mélyértelműbb és legfontosabb tételét fejezik ki... a történelmi materialista elméletnek“. Ez az eszme hatja át és lelkesíti a leninizmus döntő fontosságú oldalait: a munkásosztály pártjáról, a forradalmi helyzetről — a hatalom megragadásának tételeiről, a proletariátus diktatúrájáról, a szocialista demokráciáról és a dolognak az állam irányításába való bevonásáról, a kulturális forradalomról szóló tanítást... A nép Lenin számára nem volt elvont fogalom, nem absztrakt kategória az elméleti sémában. A nép, a nép véleménye, a nép szervezete, a tudományos elmélet bevitele a proletármozgalomba, a dolgozók felvilágosítása, a tömegekkel való kapcsolat, a tömegekre való támaszkodás, a tömegek érdekeinek és szükségleteinek, a hangulatukban, forradalmi tevékenységükben, forradalom muzsikájában“ (A. Biok szavaival élve) mutatkozó, legcsekélyebb Ingadozások és disszonanciák állandó tanulmányozása — ennek jegyében élt Lenin. Hogyan tanulmányozta Lenin a helyzetet, a tömegek véleményét és hangulatát? Erre sokféle eszköz állt rendelkezésére: a statisztikának, a különböző fajtájú beszámolóknak, okmányoknak, a különféle irányzatú újságoknak és folyóiratoknak, a dolgozók által a sajtóorgánumokhoz küldött leveleknek, az ország politikai és gazdasági élete legfontosabb eseményeinek, a dolgozók megnyilvánulásainak, követeléseinek vizsgálata. A lakosság valamennyi rétegének képviselőivel folytatott beszélgetések, a tömeggyülések és gyűlések, a tüntetések és sztrájkok — mindez bőséges anyagot nyújtott a gondolkodás, az oszályerők ikűlcsönviszonyának elemzése, a munkásosztály feladatainak meghatározása, a párt stratégiájának és taktikájának kidolgozása számára minden időpontban. Lenin a kérdőíves közvéleménykutatást is igénybe vette — hogy világosan és szemléltetően feltárja a többség véleményét egyik-másik ügygyei kapcsolatban. így volt ez például 1905 februárjában, a III. kongresszus előtt. Lenin akkor részletes kérdőívet készített, hogy számításba, figyelembe vegye és részletekbe menően megtárgyalja „minél több, Oroszországban működő elvtárs kollektív tapasztalatát“ a párt szervezeti szabályzatának átdolgozásához és a kongresszusi határozat összeállításához. 1917 decemberében is így történt, amikor Lenin a fegyveres erőik leszerelése ügyében tartott hadsereg-kongresszus küldötteinek tanácskozásán a jelenlevőknek kérdőív kitöltését javasolta, hogy tisztázzák, képes-e a hadsereg ellenállni a német támadásnak. Erre a kérdésre a küldöttek egyhangúan így válaszoltak: a hadsereg nem harcolhat. A kitöltött íveket eljuttatták a Népbiztosok Tanácsához, és azok igazolták, hogy helyes Leninnek az a véleménye, mely szerint szükséges a breszti béke megkötése. A munkásosztály érdekel és reménységei, amelyek végső soron egy- besetek az ország valamennyi dolgozójának érdekeivel, Lenin számára fő tájékozódást pontul szolgáltak a politikai és a gazdasági kérdések megoldásához. Ezek az érdekek és reménységek határozták meg a párt és a szocialista állaim tevékenységét a szovjeühatatom legelső napjaitól fogva, ami visszatükröződött a békéről, a földről, a bankok és az ipari- vállalatok államosításáról szóló lenini dektérumok tartalmában. A kommunista párt a szocialista építés valamennyi szakaszában alko- tóan továbbfejleszti a társadalomról szóló materialista tanítást, a társadalmi szervezetet sokoldalúan, komplex módon tanulmányozza annak tökéletesítése, folyamatainak tudományos Irányítása céljából. Az SZKP abból a lenini gondolatból indul ki, amely szerint „a szocializmus eleven, konstruktív, maguknak a néptömegeknek az alkotása“, s a néptömegek kezdeményezésében és energiájában, politikai, munlka- és alkotó tevékenységében rejlik minden meglevő és jövőbeli eredményünk forrása és záloga. Mint az SZKP KB-nak „Vlagyimir lljics Lenin születésének 110. évfordulójáról“ szóló határozata megállapítja, a leninizmus múlhatatlan jelentősége az, hogy mélyrehatóan és pontosan kifejezi a munkásosztály, valamennyi dolgozó érdekeit, a világméretű társadalmi haladás szükségleteit, lehetővé teszi helyes válaszok kidolgozását a jelenkor legégetőbb létkérdéseire, az időszerűvé vált problémák bátor, alkotó megoldására tanít, a társadalmi fejlődés távlatainak tudományos felfogásával vértez fel. G. VELKOV professzor, a filozófiai tudományok doktora □ I!llllll!llllll!ll!lllllllll 0000000023532353535353484848 ^