Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-01 / 22. szám
Honon OSZTÁLYON FELÜLI ÉTTEREM ■<?-k==uj — Most pedig, kollégák, munkára fel! Mindenki a ra jonjába! (Mikus Sándor karikatúrája) TAXI A taxis irtózatos sebességgel száguldozik a belvárosban. Ctc- varek falfehéren kéri a vezetőt, ne hajtson ilyen gyorsan. — Hiszen maga mondta, hogy mielőbb szeretne a kórházba érni! — Igaz, de nem szeretnék ott maradni! HATAS — Igaz, hogy a házasság nagy hatással van a művészetre? — De mennyire! Ismerek egy festőt, aki legénykorában csak csendéleteket alkotott, viszont amióta megnősült, állandóan csataképeket fest! kIvAnsAg Megkérdi az egyik vendég a pincért: — Mondja, ez a zenekar minden kívánságot teljesít? — Természetesen, kérem. — Nos, akkor mondja meg nekik, hogy legalább másfél óráig sakkozzanak! VÉNUSZ Az igazgató mondja a személyzetisnek: — Ez az új titkárnőm olyan, mint a milói Vénusz. — Ne mondd, olyan csinos? — A, dehogy. Ügy dolgozik, mintha hiányozna a keze __ BO RBÉLY TIBOR: RÍMES GONDOLATOK MIÉRT érthetetlen? Szerintem érthető világ az, amelyikben a sok fénytől elhervad a szóvirág. INTERJÚ „A munkahelyemről? Röviden? Ennyit mondhatok: gondolkodom, és — még vagyok!“ ESZPRESSZÓBAN „És te elhitted, hogy én elhittem, hogy te — mit hittél rólam?! EGYETLEN SZÓ Ellentmondásos tartalma csupán, amin fennakadtam egy vita során: Futóbolondnak tituláltak valakit, mert kemény legény, és igazát valiva-védve, évek után is szilárdan áll a helyén! KüRRAJZ Kiemeltél, telemeltél, elejtettél. Tisztességgel eltemettél. Röviden ennyi egy kor rajza. Nem futotta belőlem sem hosszabb önéletrajzra! REJTÉLY Az egyik vendéglő csaposa mondja barátjának: — Ide nézz, névtelen 'levelet kaptam. „Ha ezután is becsap a söriménésnél, feljelentem a népi ellenőröknél!“. — Hát ez kellemetlen. — Igen, főleg azért, mert a pimasz alá sem Irta a nevét. Most honnan tudjam, hogy mától kit ne csapjak be? TILTOTT Jenő cselgáncsozni tanul. Néhány fogást mutat be szíve hölgyének. — Látod, Katicám, ezek a megengedett fogások. De ha akarod, bemutatom a tiltott fogásokat is. — Rendiben van, Jenő. De csak akkor engedem, ha kijelented, hogy utána elveszel feleségül! SZEMRE HÁNYÁS Az anya szemrehányást tesz a lányának: — Mire jó ez, Ihogy minden nap más katona jár hozzád? Miért nem választasz közülük egyet? — Nem lehet, mama. Egyikük sem kap minden nap kimenőt! A hét vicce Nincs egy cigarettád? Nincs! Leszoktam róla. A dohányzásról? Nem, a cigarettaosztogatásról! Szabálytalanságok — a sport világiól Láb nélkül nem lehet futballozni; fej nélkül lehet, de nem érdemes. A vízilabdázó olyan rosz- szul játszott, hogy majd elsüllyedt szégyenében. Veszíteni már tudott sportszerűen, nyerni még nem. A babérokon nem illik megpihenni; egyesek pedig takarózni is akarnak vele. Dél-Afrikában nemzeti sport a sakk: a fehérek a feketék ellen. A pöttyös labda önmagában még nem magyarázza a gyermeteg labdarúgást. A potyajegyes könnyebben elviseli csapata vereségét. A vendégek csak a kapott gól után jutottak szóhoz: tiltakoztak a lesállás miatt. Robbanékony típusú futballista volt: minden játékve zetői ítéletnél — robbant A győztesek megkapták a prémiumot, a vesztesek megfizethetetlen tapasztalatokat szereztek. Akadnak futballisták, akiknél a „laszti“ lekezelése tovább tart, mint elkészítése. A bodicsek a kőkorszak találmánya, csak akkor hokibot helyett husángot szorongattak a „játékosok“. Legnagyobb érték a kezdő sportoló: belőle még lehet valami. Az ökölvívókra gyakran mér kemény csapásokat — az élet. Ne dicsérd a napot villanyfényes mérkőzés előtt. TOMI VINCE Mentoöllel avagy a lérj hazajön (Szpilkij BÍRÓSÁGON — Vádlott, felmentem önt a bigámia vádja alól. Visszatérhet a feleségéhez. — Melyikhez, bíró úr? EGYENRANGÚ — Az én lányom nagyszerűen úszik, zongorázik, kitünően vezet, csodálatosan táncol — dicsekszik egy édesanya a lánya udvarijának. — És most szeretném hallani, hogy mit tnd maga? — Én kérem megtanultam a hadseregben főzni, takarítani, gulyást készíteni és nagyon szépen mosogatnil A hangulat kétségbeejtő volt. De hát milyen is lehetett volna a hangulat egy nappal a mérkőzés után, melyet semmiféle körülmények között nem lett volna szabad elveszteni. Amikor már valamennyien elfoglalták szokott helyüket és a nyomasztó csend elviselhetetlenné vált, felállt Szemjon Antonov vezető edző. — Hát — mondta síri hangon — ezt jói megcsináltuk! Mindnyájan jól emlékeztek még az egészre, de azért mégis feleleveníteném a mérkőzést. Antonov bekapcsolta a magnetofont és a csendbe burkolózó helyiséget betöltötte a sportriporter szenvedélyes hangja: — Ismét a hazaiaknál van a labda. Kurocskin lekezeli, elszáguld a balszélen, a pálya közepén pedig, közvetlenül a tizenhatos vonalánál ott áll Zjuzin, a csapat legjobb csatára. Kurocskin futás közben átsarkalja hozzá a labdát, Zjuzin pedig, Vászja Zjuzin ott szólózik az ellenfél kapuja előtt. De mi történt? Hallják, hogy felmorajlott a nézősereg? Leírhatatlan, ami a le látókon történik. Ö, Vászja, Vászja! Erre senki sem számított! Amikor már mindenki szinte ott látta a hálóban a labdát, a gólt, annyira kellett volna, Vászja Zjuzin ahelyett, hogy amolyan igazi Zjuzin-bombával bevette volna az ellenfél kapuját, nem tudni, mi okból, a jobbszélre továbbította a labdát. Baranov már nem érte el, GRIGORIJ PRUSZLIN: Nyomós ok a mérkőzés végéig pedig már csupán két perc van hátra... Mintha vezényszóra tennék, valamennyien Zjuzin felé fordultak, aki falfehéren, fejét lógatva gubbasztott a sarokban. — Magyarázatot kérek — szólalt meg az edző. — Talán görcs állt a lábába — jegyezte meg Szása bácsi, a csapat gyúrója. — Vagy talán szédülés vett rajta erőt — tette hozzá Pjotr Maszovics, az orvos. — Lehet, hogy a cipő szorította a lábát? — vetette fel Borisz Fomin, a csapatkapitány. — Hazai pályán játszottunk, nem vettük észre, hogy vétett volna a sportszerű életmód szabályai ellen — mondta Zsenya, a Komszomol szervezet vezetője. Szemjon Antonov hallgatott, bólintott. — Hát akkor mondd el te, Zjuzin — szólalt meg az edző. Vászja felállt, egyre csak lógatta a fejét. — No jól van, mára elég volt — állt fel a vezető edző. — Elmehettek. Te, Vászja, maradj! Amikor mindenki eltávozott, Szemjon Antonov odalépett a levert Zjuztnhoz és a vállára tette a kezét— Vászja — mondta atyai hangon. — Hogy történhetett meg ilyesmi, Vászja? Bizonyára nyomós okának kellett lenni! Vászja szipogott. — Ne haragudjon rám. Nem tudom, ml van velem az utóbbi időben. Nyilvánvaló, hogy belőhettem volna a labdát. De aztán arra gondoltam: ha gólt lövök, mindnyájan odarohannak hozzám, ölelgetni, csókolgatni, tapogatni fognak, az pedig elviselhetetlen a számomra. Ugyanis ... csiklandós vagyok... SÁGI TÓTH TIBOR fordítása 19 VI. L N C/3 Érdekes olvasmány i (Krokogyil)
