Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-01 / 22. szám

% A örülnek a gyerekek a piesfanyi közlekedési parkban (A szerző felvétele) BYERMEKBNK ÜRÖMÉRE A közlekedési parkok nyári kihasználásának lehetőségeiről A Szlovák Szocialista Köztár­saság Belügyminisztériuma és a közlekedésbiztonsági kormány­bizottság már hagyományosan minden évben megrendezi a fo­kozott közúti fegyelem elneve­zésű akciót. Valamikor egy ne­gyedévig tartott, az idén vi­szont egy hónapra összpontosít ják a figyelmet — júliust nyil­vánítják közlekedésbiztonsági hónappá. Hogy miért éppen jú­liust — erre a kérdésre kér­tünk választ fán SekereS rendőr alezredestől, az SZSZK Belügy­minisztériuma közlekedésrendé­szeti osztályának vezetőjétől. — Ez a hónap sok gondot okoz. Tapasztalataink és a köz­úti balesetek statisztikája sze­rint ugyanis Szlovákia területén éppen júliusiban fordul elő a legtöbb közúti baleset. Ez a szabadságok időszaka, s az em­berek állandóan sietnek. A gye rekek élvezik a szünidőt, gond­talanul játszadoznak, futkároz- nak a közutak közelében, és kerékpárjukra is többször felül­nek, mint máskor. A turisták ez­rei érkeznek hazánkba külföld­ről is. Ezek a körülmények késztetteik bennünket arra, hogy júliust nyilvánítsuk közlekedés- biztonsági hónappá. A válaszban szó van a gyer­mekekről is. Foglalkozzunk egy kicsit részletesebben a kérdés sei. Az adatok alapján űrven detes tényként állapíthatjuk meg, hogy Szlovákiában az utóbbi időben — a közlekedési nevelésnek, a közlekedési par­koknak köszönhetően — a gyer­mekbalesetek száma csökken. Ugyanakkor azonban az a meg­állapítás, hogy Csehszlovákiá­ban naponta tíz gyermek szen­ved sérülést közúti baleset kö vetkeztében, s közülük minden második nap egy gyermek éle­tét veszti — igen elszomorító. S ebből ered a követelmény: mindent meg kell tenni azért, hogy a gyermekek közlekedési nevelése ne szüneteljen, folya­matos legyen akkor is, amikor a gyermekek vakációznak, nem járnak iskolába. Itt főként a nyári pionírtáborokban végzen­dő közlekedési nevelésre gondo­lunk. Milyen teret kap a közle­kedési tevékenység a szakszer­vezetek nyári pionírtáboraiban? A kérdésre Bohumil Cajkovifi, a Szlovák Szakszervezeti Tanács illetékes munkatársa a követ­kezőket válaszolta: — Már évek óta arra törek­szünk, hogy ez a tér minél na­gyobb legyen. Különféle verse­nyeket, kvízeket, közlekedési játékokat rendezünk, s beszél­getéseket szervezünk a Közbiz­1900. VI. 1. NEMCSAK A .SZIMPÁTIA" A biztonsági öv életvédelmi szerepét igazoló írásművek és egyéb dokumentációk ma már szinte külön könyvtárat is képezhetnének. És mégis, számtalan szomorú példa a bi­zonyítéka annak, hogy az emberek, az autóhasználók kö­zül milyen sokan egyszerűen figyelmen kívül hagyják a saját javukat, testi épségüket védő megalapozott intel­meket. Olyan országokban is, ahol már kötelező és olya­nokban is, ahol csupán ajánlott még az öv viselése. Nem véletlen tehát, hogy a közlekedési biztonsági kutatóinté­zetekben egyre-másra öltenek testet az olyan kitűnő ötle­iek, amelyek megvalósításával, szériagyártásban kivitele izett alkalmazásával a biztonsági öv előírásszerű használata a vezető akaratától, „szimpátiájától“ függetlenül az autó elindításának is előfeltétele lehet. Az autóvezető épségének védelméhez sikeresen járul , hozzá a biztonsági öv, ám ezen felül egyes gyárak szor­galmasan kísérleteznek kiegészítésként alkalmazandó lég­zsákkal. A légzsák helye a kormánykeréken van, üresen összehajtogatva, és elrejtve. Balesetveszélykor a feltöltő- dés, az aktiválás 30 ezred másodpercet vesz igénybe. A bal­eset bekövetkezte után 100 ezredmásodperc alatt kiürül. Ilyen módon nagymértékben csökkenthető a kormánykerékre zuhanás által okozott sérülésveszély. A Mercedes-Benz — amely a legkiterjedtebb sikersorozatot végezte — jelenleg azon munkálkodik, hogy bevezesse a sorozatgyártásba is. tonsági Testület tagjaival. Sze­retnénk kihasználni az egyes pionírtáborok közelében levő gyermekközlekedési parkokat is. Sajnálatos azonban, hogy e parkok üzemben tartói napi 600 korona használati díjat igé nyelnek pionírtáborainktól — és ezt nem engedhetjük meg magunknak. Így általános az a jelenség, hogy a közlekedési park üres ... Mindez másként lehetne, ha a közlekedési par­kok „gazdái“ nagyobb megér­tést tanúsítanának, tudatosíts nák, hogy az ő saját gyerme keikről is szó van. Nyílt, odafigyeltető válasz. Valóban az a helyzet, hogy a közlekedési parkok üzemben tartóinak nem érdeke e parkok jobb kihasználása a szünidő alatt? A gyermekek (és a pio­nírtáborok) részéről az érdek lődés megvan. Kevés azonban a lehetőség. Ehhez még az a kö rülimény is hozzájárul, hogy a közlekedési parkoknak külön féle gazdájuk van: üzemeltet­nek ilyen parkokat például a kerületi közlekedési központok, a nemzeti bizottságok, a HSZ szervezeti stb. Az üzemben tar­tók többségének pedig bevételi terve van, s ezt teljesíteni kell. Tehát nem lehet tenni semmit. Valóban nem lehet semmit sem tenni? Egy kis adag jóaka­rattal sem? Természetesen le­het — meggyőződtünk róla. Ez tűnik ki Milán Mosny mérnök­nek, a Nyugat-szlovákiai Kerü­leti Nemzeti Bizottság közleke­dési osztálya vezetőjének a vá­laszából: — A kerületünkben levő hu­szonkét közlekedési park közül a legtöbbet a kerületi közleke­dési központ tartja üzemben. Annak ellenére hogy üzemelte­tésükre nincs fölösleges pén zünk, mégis bánt bennünket az a felismerés, hogy a nyári szün­időben ezeket a nagy anyagi ráfordítással létesített közleke­dési parkokat nem használják ki. Ezért a kerületi nemzeti bi­zottságon külön alap létesítésé­ről döntöttünk, amelyből nyá­ron fedezzük az üzemben tar­tás költségeit, hogy a szakszer­vezeti pionírtáborokban üdülő gyermekek ezeket a közlekedési parkokat díjmentesen igénybe vehessék. Az első „fecske“ tehát meg­jelent. A nyugat-szlovákiai ke­rületben levő pionírtáborokban üdülő gyerekek — főiként jú­liusban, .a közlekedésbiztonsági hónapban — birtokukba vehe­tik a kerület közlekedési park­jait. Elegendő, ha az egyes pio­nírtáborok üzemben tartói meg­egyeznek a kerületi közlekedési központ illetékes járási üzemé­vel. Kár lenne a felkínált lehe­tőséget nem kihasználni! IVAN RAJECKÍ Citroen Itt nem egy új autót ismerte­tünk, hanem a kerek tíz esz­tendővel ezelőtt született fran­cia különlegességet. Igen, eb­ben az évben akár jubileumi ünnepséget rendezhetnének a tervezők, hiszen 1970-ben jelent meg a V6-os Maserati motort felhasználó Coutpé, amelynek tí­pusjelzéséből az „M“ betű utal az olasz erőforrásra. Az „S“ pe­dig itt a sportos jelleget hang­súlyozza, nem alaptalanul. A formai, vagyis légellenállási szempontokból ugyancsak jól sikerült konstrukció időközben nehéz feltételű ralikon, túra- versenyeken is számos győzeb met, értékes helyezést vívott ki. A felvétel a 2670 cm3-es, 178 DIN lóerő (131 kW) teljesítmé­nyű motorral és benzinbefecs­kendezővei 228 km/h sebesség­re képes, páratlanul stabil, fronthajtású, hidropneumatikus rugózású autóról készült. ELEKMKA AZ AUTÓBAN 2. LOKÄTOROS ÜTKÖZÉS MEGELŐZŐ RENDSZEREK Első pillantásra meghökkentőnek tűnik a statisztikai adat: sokkal nagyobb kockázatot vállal magára az autóba szálló személy, mint a repülőgép utasa. Világszerte sok­szorosát teszik ki az egy kilométerre eső autóbalesetek a többi közlekedési eszközzel elszenvedett balesethez vi­szonyítva. Ez a szomorú és figyelmeztető adat indította a tervezőket az egyre biztonságosabb kocsik tervezésének irányába, valamint olyan műszerek kikísérletezésére, amellyel minimálisra lehet csökkenteni a balesetveszélyt. A radartechnika eredményeit széleskörűen felhasználó vízi és légi forgalom — napjainkban minden nagyobb hajó és repülőgép radarral is fel van szerelve — után az utóbbi időben egyre Ígéretesebb kísérleteket végeznek az autóba építhető radarokkal. Míg a levegőben és a vízen minden akadály veszélyt jelent a járműre, az autó esetében ez koránt sincs így. Ezért a konstruktőrök egy sor speciális problémával talál­ták szemben magukat. A lokátor a fém forgalomjelző táb­lát veszélyes akadályként érzékelte, míg az útmenti fákat szinte figyelmen kívül hagyta. Nagyobb eredményeket ér­tek el a konvojbiztosító radarral. Nagy forgalmú autópá­lyákon sokszor órákon keresztül kell monoton körülmények között vezetni, természetes, hogy az ember egy bizonyos idő után elfárad. Sok esetben azonban nincs mód a kon­vojból való „kiugrásra“, de nem is érdemes, mert annál nehezebb a nagyforgalmú útra visszakerülni. A sofőr hely­zetét nagymértékben megkönnyíti a konvojbiztosító radar. A lokátor érzékeli a távolság csökkenését, (a doppler elv­nek megfelelően a visszavert jel a távolságcsökkenés függ­vényében szaporábbá válik) és riasztja a vezetőt, ha a tá­volságcsökkenés túllépi a kritikus értéket. Szellemes megoldásával hívja fel magára a figyelmet az amerikai RCA radarberendezése. A magas frekvenciájú hullámokat, amelyet a kocsira szerelt autórádió nagyságú radar sugároz ki, az előző kocsira erősített kis ernyő két­szeres frekvenciával veri vissza. Ezzel a módszerrel el­érték, hogy a berendezés ne érzékelje akadályként az út széli fákat, jelzőtáblákat és a szembejövő autókat, mivel azok bár a jelet visszaverik, de nem változtatják meg frek­venciáját. Az ernyő nagyon olcsó, mindössze egy kiegé­szítő fényszóró nagyságú, utólag minden kocsira könnyen felszerelhető. A radarhullámok megkettőzésére szolgáló ernyő fő előnye, hogy minden akadályt el lehet vele látni, így az autó műszerei érzékennyé válnak ezekre. Veszélyes kanyarokba, hídlkorlátokra, sziklafalakra is elhelyezhető, így ezek (közeledésére is felhívja a műszer a gépkocsive­zető figyelmét. Hasonlóképpen azon utcák, utak torkola­tánál is elhelyezhető az ernyő, amelyekbe tilos behajtani. A kocsiba épített mikroprocesszor folyamatosan értékeli a radar adatait, az akadály, ill. az előző kocsihoz viszo­nyított távolság kritikus érték alá csökkenéskor megszün tett a gázadást, működésbe lépteti a fékeket. Az RCA-rend- szer elsődleges célja a ráfutásos balesetek megelőzése, ezenkívül sok mindenre felhasználható. Amennyiben az utak szegélyét kis hatósugarú passzív ernyőkkel szerelik fel, a vezető rosszulliéte miatt helyes irányról letérő kocsit az automatika azonnal leállítja. A Blaupunkt és a Volkswagen gyár forgalomirányító rendszerének továbbfejlesztett változata a radarral kom­binált mikroszámítógép, amely egyidejűleg képes együtt­működni a számítógépes központtal, ahonnal adatokat kap a forgalmi helyzetet Illetően, valamint a radartól kapott információk alapján képes kiértékelni a sebességi jellem­zőket, ezenkívül az RCA-rendszerrel ellentétben nem igé­nyel visszaverő ernyőt. Előnye, hogy a mindenkori útviszo­nyoknak és forgalmi előírásoknak megfelelően vezeti a ■kocsit, még a kisforgalmú úton is, akadályhoz közeledve csökkenti a sebességet, úgy, hogy ne kerüljön sor az ösz- szeütközésre. Természetesen a követési távolság megálla­pításánál is figyelmbe veszi a forgalom minden jellemzőjét. Remélhetőleg az autóradarok széleskörű elterjedése mi nimálisra csökkenti a súlyos balesetek számát, valamint ■a látási viszonyoktól függetlenné teszik a gépkocsik sebes­ségét, ezzel a közlekedés biztonságának növelésén túl az utak átbocsájtóképességét is megnövelik. OZOGÄNY ERNŐ * *9

Next

/
Oldalképek
Tartalom