Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-01 / 22. szám

..Tisztelt Ernő bácsi! A következő kéréssel fordulok Önhöz: szeretnék Fábry bácsiról egy fényképet kapni. Nagyon szerettem őt. ö az én igazi példaképem. Szeretném, ha küldene egy olyan papírlapot, melyen Fábry bácsi kéz­írása van. Szent ereklyeként őrizném ce­ruzáját is, ha egyet küldene. Én is jogász leszek, ha minden sikerül. Nagyon kérem, hogy Fábry bácsinak ezt a szent örökét, amit ránk hagyott, minden olyan személy­től védje, aki kárt itehet benne. Nagyon nagy kincs ez a mi számunkra. Kimondha­tatlanul* nagy. Szent örökség. Nagyon kell vigyázni rá. Ha anyagiakkal bármikor se­gíthetek, szíveskedjék írni. Milyen nagy ember volt. Sokan nem is tudják, s lené­zik őt. Pedig az egyik legnagyobb ember azok közül, akiknek a könyveit olvastam eddig. Kérem, óvja minden széltől, min­den vihartól azt a szent házat, s minden benne levő felbecsülhetetlen értékét. Na­gyon, kimondhatatlanul boldog lennék, ha teljesülne az, amit kértem. Nagy tisztelet­tel“ aláírás. (Ezt a levelet dr. Nagyidat Ernő nyu­galmazott ügyvéd, a Fábry-hagyaték vég rendeleti végrehajtója bocsátotta rendel kezésemre, amikor az alábbi munkámhoz gyűjtöttem az anyagot. A levél röviddé’ Fábry Zoltán halála után született, szer zöje egy érettségiző diák.) Tíz évvel Fábry Zoltán halála után arra voltam kíváncsi, hogyan él a gimnazisták tudatában szellemi életünk e sokat és sokak által emlegetett, de valójában csak nagyon kevesek által ismert alakja, mit, mennyit tudnak róla a 14—15—16—17—18 éves diákok. Hat magyar tanítási nyelvű gimnázium — a szenei (Senec), az érsek újvári (Nővé Zámky), a zselizi (Zeliezov ce), a füleki (Filakovo), a kassai (KoSice) és a nagyikaposi (Veiké KapuSany) — egy-egy osztályában arra kértem meg a lányokat és fiúkat, röpdolgozatban, tíz perc alatt, feleljenek egyetlen kérdésre: Ki volt Fábry Zoltán? A körülményekről annyit, hogy: valamennyi diák közvetle­nül a dolgozatírás előtt értesült a fel adatról, tehát nem volt idejük a fölké­szülésre; az eredmények alakulásába el­kerülhetetlenül belejátszott, hogy többen másoltak a szomszédéról, kérdezgették egymást annak dacára, hogy fölhívtam a figyelmüket: osztályzatot nem kapnak erre a munkára, nevüket sem kell fölír niuk; Fábryval, mint tananyaggal, eddig csupán az alapiskolában találkoztak, még a negyedikesek is; foglalkoztak viszont Fábryval -1- igaz, nem minden osztályban — a közelmúltban megrendezett Harmad virágzás című országos irodalmi vetélke dö során, ami némely esetben pozitívan befolyásolta az összkép alakulását. A legrövidebb válasz félsoros, a leg hosszabb másfél oldalas, de ebből is, ab ból is kevés van, a legtöbb tíz sor körüli. Érdekes, hogy a különböző évfolyamokat képviselő osztályok Fábry-ismerete között általában nincs szembetűnő különbség, sőt, az az osztály, amelynek szinte min den diákja hibátlan választ adott, függet­lenül most a terjedelemtől, a közölt is meretek mennyiségétől, elsősök osztálya volt. A tartalom szintjén viszont osztály­ról osztályra fedezhetők föl olyan válto­zások, hangsúly-eltolódások — aszerint, hogy melyik tanító, tanár mit tartott fon­tosnak megtanítani, illetve aszerint, hogy melyik osztály mit jegyzett meg Fábryból más foglalkozások, vagy honismereti ki rándulások alkalmával —, amelyek nega­tív jegyekben is megnyilvánulnak és egész sor hiányosságra mutatnak rá, nagyfokú bizonytalanságról, fogalmi za­varokról, hézagos irodalmi, irodalomelmé leti és történelemismeretről, nem a lé­nyegnek, hanem a kevésbé lényeges vagy lényegtelen dolgoknak (lexikális adatok­nak, életrajzi vonatkozásoknak) a prefe rálásáról, elsődlegessé emeléséről árul kodnak; korok, emberek, események ke­verednek, kerülnek egymással sosem volt kapcsolatba. Maradva még az imént em­lített (pozitív és negatív előjelű) válto­zásoknál: az egyik osztályban többféle változatban helyezték Fábryt a huszadik századba, többen leírták, hogy műveit megsemmisítették, az ifjúság számára is írt könyveket, Közép-Szlovákiában szüle­tett, és hogy évenként megrendezik a Fábry-napokat; a másik osztályban jó néhányon leírták, hogy Zselizen született, élt és ott is halt meg, a címek közül itt a Harmadvirágzás és Európa elrablása fordult elő gyakran, és ismert müve még a Stószról jövet; a harmadik osztályban csaknem valamennyi Fábry-mű címét föl­sorolták, sokan tudták, hogy az ö cikké­vel indult az Oj Szó első száma, hogy öreg korára egyedül maradt és a szom­széd család gondozta, hogy börtönben is volt, hogy háza ma múzeum, hogy szoros kapcsolatot tartott fenn magyarországi és erdélyi írókkal, sokat tett a szlovákiai magyarságért és anyanyelvűnkért; a ne­gyedikben csak elvétve emlegettek föl Fábry-műveket, elsősorban -A béke igazát, szólnak az Irodalmi Szemléről, és néhány általánosságon kívül még azon töprenge­nek, miért nem tudnak többet Fábryról; a következő osztály jó néhány dolgoza­tában irodalomalapítóként szerepel Fábry, 1963-ban jelent meg a Harmadvirágzás című könyve, az Ady igazával nem ké­szült el, nem fejezte be, ezt a művét csak szerette volna megírni, ő a stószi remete, és ugyancsak több dolgozatban szerepel a Vigyázó szemmel; a hatodik fölkeresett osztály számos dolgozatában ilyen és ha­sonló mondat szerepel: Fábry jobban be­szélte a németet, mint a magyart, német származású, részt vett továbbá a hábo­rúban, betegségről és természetről ír ver­seket, tevékenysége összeforrott a párt tevékenységével, riportkönyvet írt Kár­pátaljáról, és kezdetben nehézkesen ír magyarul. Nem volt osztály, amelyben többen is ne írták volna le, hogy Fábry költő is, vagy csak költő, sőt, jeles költő, de olyan sem, amelyben ne emelték volna ki antifasizmusát, békevédő szerepét, a vox humana hangját. Ha egyenként nézzük a 160 dolgozatot, a példásak, a többnyire helyes megálla­pításokat, pontos ismereteket tartalmazók mellett, egész sor meglepő — és mint már jeleztem — irodalom- és történelem­oktatásunkra nem éppen kedvező fényt vető közléssel — jelenséggel — találko­zunk, amelyek ugyanakkor elgondoikoz tatók és nem minden tanulság nélkül va lók. Es ez még akkor is így van, ha Fábry nem könnyű a szóban forgó korosztály legjobbjai számára sem. De könnyebbé tehető. Mielőtt a dolgozatokból közzéten- nék néhányat, álljon itt Fábry, ahogy a diákok határozták meg öt, és nem pusztán az érdekesség kedvéért egyik-másik mű­vének „címe . (Minden szöveget az ere­deti helyesírásban másolok ide.) „Fábry Zoltán az antifasiszta irodalomnak a meg­teremtője“, „a csehszlovák magyar iro­dalom kimagasló alakja“, „a csehszlová­kiai magyar irodalom egyik legkiemelke­dőbb alakja. Antifasiszta író“, „antifasisz­ta költő és író volt“, „író és kritikus volt, jelentősen hozzájárult a csehszlová­kiai magyar irodalom fejlődéséhez“, „a csehszlovákiai magyarság úttörője“, „Fáb­ry Zoltán volt az első csehszlovákiai ma­gyar költő-író“, „a csehszlovákiai magyar líra egyik nagy egyénisége volt“, „írt re­gényt, novellát, verset“, „szlovákiai ma­gyar író volt. Regényíró és műfordító volt. Skalicán született a XX. sz.-ban“, „magyar származású író“, „író volt, verseket, cik­keket és regényeket is írt. Regényei kö­zül ismert »A vádlott megszólal, Hidak és árkok«“, „Mindenekelőtt: szlovákiai ma­gyar író“, „Én szerintem Fábry egy ideális író volt. Egyaránt ért cikkeket és regé­nyeket“, „a felszabadulás utáni csehszlo­vákiai magyar irodalom legjelentősebb alakja“, „legkimagaslóbb prózai egyénisé ge. Szocialista író, irodalom kritikus. Első novellája a Bot és az Éhség legendája. A »nyolcak antológiájához« írta az egyik legjelentősebb 'kritikai művét a Rés poe­tica — címűt“, „egy szlovákiai magyar író volt“. A dolgozatokban valamennyi Fábry-könyv címe szerepel, de ilyen­képpen is némelyik: Kór parancs, Kor- barancs, Orparancs, Az Ady igaza, Stó­szi Délelőtt, Európa Elrablása, Gondolat igaza, béke igaza, Vigyázó szemek, Gon dolatok igaza, Virágzó szemmel, Gondolái igaza és béke igaza. Európa igaza. Es most következzenek a válaszok, tel jes egészükben. Igyekeztem olyanokat ki választani, amelyek mint a 160 erényét és gyengéjét, hibáját fölvonultatják. A A kérdés, ismétlen, úgy hangzott: Ki volt Fábry Zoltán? „Csehszlovákiai magyar irodalom ki­emelkedő egyénisége. Első művét 1955-ben írta címe »Fáklyában«. Szép versei több ízben jelennek meg a »VasárnapiJŰj Sző« ban“. „Amellett, hogy a csehszlovákiai ma­gyar irodalom legkiemelkedőbb képvise­lője, eurőpa szerte elismert antifasiszta író, aki kiállít az igazság a béke megőr­zése mellett. Több nyelven írt, szlovákul, természetesen magyarúl és németül, mivel Stósz környékén sok német (itt egy el olvashatatlan szó zárójelben a szerző megj.) él, a Fábri családban is elfogadott nyelv volt a német. A legnehezebb idők ben, föl merte emelni szavát a fasizmus, az embertelenség ellen. Szerény ember volt. írói munkássága kezdetén anyagi gondjai voltak, hisz családját ő tartotta el, pedig ő is tüdőbeteg volt. Mikor már mint befutott író lett és megélhetése biz­tosított volt, sem törekedett gazdagságra, többre. Életének nagy részét Stószon élte le. Szerette és tisztelte Adyt. Sok tanul mányt írt Adyról. Pl: Ady Igaza c.. Müveit nemcsak a csehszlovákiai magya rok ismerték, hanem több országban is lefordították. Sóik könyve jelent meg a Szovjetunióba is. Pontosan nem tudom, hiba, de 1974-ben halt meg.“ „Csehszlovákiai-magyar író volt. A XX. század egyik nagy egyénisége volt. Be­szélt több -nyelven de legjobban magyarul. Nyelvápolóink közé tartozott.“ „Fábry Zoltán csehszlovákiai magyar író, költő volt. Emlékére rendezik a Fábry napokat. De műveiből nem maradt sok ránk, mert megsemmisítették.-Számunkra jelent meg egy irodalmi jellegű könyv, melyben pályafutását olvashatjuk. 1970- ben halit meg. XX. sz. egyik költője.“ „Fábry a háború után felkarolta a cseh­szlovákiai magyarságot, s nagyon sokat tett értünk. A csehszlovákiai magyar iro­dalomban nagyon sokat tett a költőkért, írókért, hogy megjelenhessenek írásaik, s ezért szerkesztettek újságokat, melyei Fábrynak is köszönhetünk. Különben Fábry író volt, csehszlovákiai magyar író. Mivelhogy érdekel a csehszlovákiai ma­gyar irodalom, én kölcsönkértem egy könyvet a Csehsz. magy, irodalomról. Azt szeretném itt megjegyezni, hogy nálunk egyáltalán nem foglalkoznak a diákok a csehszlovákiai magyar irodalommal. Pl. ha vannak előadások, senki, vagy csak na­gyon kevesen mennek el, persze ha bál van, akkor 200—300 jegyet is eladnak, ha gondolok most a saját falunkra. A könyv­tárunkban is elég kevés ilyen jellegű könyv van.“ „Fábry Zoltán magyar író volt. Legtöbb művét megsemmisítik. A nemesség üldözi. Mixáth, Fábry életéről könyvet írt. A 20 század írója Május végén van halálának 10. évfordulója“ „Fábry Zoltán magyar író volt. Sok mű­vét meg filmesítették. Kossuth díjjas író, a XX. század egyik legnagyobb -írója. Csehszlovákiában élt. Megfilmesített mü­vei sok nagydíjjat nyertek, hazánkban is és külföldön is. Könyvét többször is kiad­ták és mindig nagy sikert ért el müveivel. Az így élt sorozatban megjelent az élete.“ „A csehszlovákiai magyar irodalom egyik legnagyobb, legjelentősebb egyéni­sége. 1897-ben született, témáit a szocia­lizmus világából merítette, hatással volt rá a német és francia expresszionizmus »Mellékneve« »a stószi remete«, mert a 30-as övökben e város politikai életét irá­nyította. Ismertek háborúellenes, szociális jellegű írásai, riportjai (Az éhség legen­dája). Jelentős müve »Ady igaza« című, melyben a Szovjetunió, és a munkásosz­tály felé orientálódott. Mivel szocialista beállítottságú volt, az első időszakban 9okaí szenvedett, de a szoc. győzelme után rehabilitálták. írásai jelentek meg a Korunk c. irodalmi folyóiratban. 1970- ben hunyt el. Mivel csak jövőre tanuljuk életrajzát, ismereteim meglehetősen hiá­nyosak róla, de Jövőre ezt igyekszem be­pótolni.“ „Közép-Szlovákiában született 1915-ben. Magyar nemzetiségű író. Egyetemet Pes­ten végzett. A háború alatt röplapok szer­kesztésével foglalkozott. Több nyelven beszélt. 1970-ben halt meg.“ „Fábry Zoltán Stószon született, ezért úgyis emlegetik, mint a »stószi nagy­apánk«. Fábry nagyon szerette a termé­szetet. Itt érezte igazán jól magát. Né­hány évvel ezelőtt ünnepeltük születésé­nek 80. évfordulóját. Gyermekverseket is írt.“ „Az ötvenes években újjászülető magyar ) irodalom egyik kimagasló egyénisége. - Egész életművével harcolt a fasizmus, az elnyomás ellen. A csehszlovákiai magyar irodalom legnagyobb antifasiszta írója. Olyan korban élt, amelyben állandóan harcra, ellenállásra kényszerült. Szembe­Nem volt könnyű dolgom, amikor kisdiákként családi könyvespolcunkról azzal az erős elhatározással vettem le Fábry Zoltán A gondolat igaza és A béke Igaza című művét, hogy most pedig, lesz, ami lesz, de átrágom magam rajtuk. Ak­koriban szinte válogatás nél­kül elolvastam mindent, ami a kezembe került, nem értettem, ez a két könyv miért áll ellen oly makacsul gyermeki kíván­csiságomnak. Idővel aztán rá­jöttem: még nagyon keveset tu­dok abból, amit Fábry tollával megcélozott s amiről sajátos stí­lusában különleges elemző és összegző képességével véle­ményt és ítéletet mondott. Néhány évvel később kirán­dulókkal Stószra jutottam. Az autóbusz a falut kikerülve a fürdőig vitt bennünket. A tár­saság szétszéledt, néhányan el­indultunk a faluba. Az első helybéli megmutatta Fábry Zol­tán házát. Szívszorongva ko­pogtattuk meg a hatalmas ka­put. Ugyan mit fog szólni a „stószi remete“ — megláthat­juk, beszélhetünk vele? Béni­ről mozgás hallatszott, majd kis idő múlva kinyílt az ablak és az író barátságosan behívott bennünket. A sötét kapualj, a fényárban úszó ágas-bogas, bo­zontos udvar, a csengettyűs aj­tóhoz vezet néhány lépcsőfok, majd az előszobából nyíló dol­gozószoba könyvel, újsághalma­zai, a airádás kályha, a mélyen ülő ablakok, a hatalmas fote­lek, Ady mellszobra és Bartók Béla képe a falon adták meg a ház sajátos hangulatát. Az igazi hangulatot azonban ma­gától Fábrytól kaptuk. Csöndes beszédével, tájékozottságával néhány perc alatt feloldotta azt a feszültséget, amit az ilyen el­ső találkozás hoz magával. Már ekkor megfigyeltem, hogy fia­talok társaságában szinte újjá­születik, vidámmá, gondtalanná válik. Talán ennek a felfede­zésnek köszönhetem, hogy ez­után is többször meglátogat­tam — leggyakrabban egyik író barátommal —, szinte min­dennapos vendég lettem nála. Mégis sok idő telt el addig, amíg kicsomagoltam a fényké­pezőgépet és filmen igyekeztem megörökíteni egy-egy mosolyát, mozdulatát, arcának rezdülé­seit. Nem zavarta őt a kamera, nem pózolt, természetes maradt mindig, amit vagy csak ia leg- nagyobb színészek tudnak, vagy csak azok az emberek, akiknek nincs takargatni való­juk, akik nem akarnak másnak látszani, mint amilyenek, akik mindig az igazat az igazságot mondják és teszik. A kész ké­pek láttán mindig megvldámo- dott, szinte gyermeki kíváncsi­sággal nézte az újabb és újabb felvételeket. Nagyon szerette a fiatalokat. Ez a szeretet a gyakorlati se­gítségre Is kiterjedt. Amikor a kassai magyar fiatalok klubja, az Oj Nemzedék Ifjúsági Klub anyagi gondokkal küszködött, nemegyszer Fábry Zoltán segí­tette ki. Magára alig-alig köl­tött, de amikor a fiatalokról volt . szó, nem sajnált semmi áldozatot. Mi valahogyan sze­rettük volna meghálálni ezt a gondoskodást. Ogy döntöttünk, hogy klubunkat róla nevezzük el. Egy alkalmas pillanatban elő­álltunk a javaslattal. Nem gon­doltuk, hogy majdnem megha­ragszik érte. „Ne akarjatok ti belőlem eleven emlékművet csi­nálni“ — mondotta. De mi újabb és újabb ostromot indítottunk és ő sokhónapos unszolásra vé­gül is beadta a derekát. Bele­egyezett, hogy megváltoztassuk klubunk nevét és ettől kezdve Fábry Klubnak hívjuk. Az első, 001-es sorszámú igazolványt ün­nepélyes keretek között neki adtuk át. Küldöttségünk láttán nagyon meghatódott és még a ritkán látott konyakos üveg is előkerült. Nemigen szeretett otthonról kimozdulni. Éveken át különfé­le intézmények, szervezetek, egyének ostromolták, de ered­ménytelenül. Író-olvasó találko­zókra sem járt. A jég 1969 ta­vaszán tört meg, amikor egy évvel halála előtt a Fábry Klub szüntelen unszolására mégis­csal szét folá élőt olva szár ríte: a fa vott gyai szer váll kett nevi gün A sí köri mél előr múl dett zair S; akai vei gárí téne

Next

/
Oldalképek
Tartalom