Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-25 / 21. szám

Tavaszi történet (Urzica) KÖNYVTÁRBAN Zárás előtt iélekszakadvű ron­tott ibe a könyvtárba az egyik olvasó. — Zsuzsiikéi Éjjel szolgálat­ban leszek, olvasni akarok. Meg van itt a könyvtárban a Ben­gali szűz? — Az nem szűz, hanem tűz. — Igen? Köszönöm, akikor nem kell. MAI TÖRTÉNET — Barátom, nem tudnál köl­csönözni egy ötszázast? Tudod, holnap nősülök. — Sajnos, már nem. Én teg­nap nősültem ... NŐI DOLGOK — Én szeretem Tibort, mert tudja, mit alkar. — Én meg Pétert Imádom, ö be Is tudja szereznil A hét vicce Cicvarek leül a vendéglőben- Pincér, hozzon nekem egy teknosbékalevest Remé­lem. van1- Elnézést uram. evett Ön már teknosbékalevest''- Még nem.- Akkor van' Szöveg nélkül (Roháö) RELATÍV — Mit gondolsz, ml a különb­ség az óvatosság és a gyávaság között? — Ha én félek, óvatosság, de ha más fél, az gyávaság. TANULÉKONY — Hogy érzed magad az új munkahelyeden? — Már egészen Jől mennek a dolgok. Ha látom, hogy az Igazgató közeledik, gyorsan fel­ébresztem a kollégáimat. ANTIK Kovács látogatóiba megy Sza­bóhoz. Egy képre pillant és megkérdi: — Ez egy antik kép? — Igen. — Kit áhrázol? — Feleségemet, lánykorában. HANGERŐ Két népművelő beszélget a fiatalokról. — Tudod, a mai fiatalokkal nehéz szót érteni. — Nem értek veled egyet. Szélt lehet velők érteni, csak kellő hangerő kell hozzá. FŐNÖK Két beosztott beszélget. — Nos, milyen az új főnö­köd? — Ne Is kérdezd, még csak egy hónapja került ebbe a be­osztásba, de már legalább fél­évi munkával van elmaradva. STANISLAW JERZY LEV FÉSÜLETLEN GONDOLATOK Ismertem egy személyt, akinek oly abszolút hamis hal lása volt, amit ha valamilyen elmélet Is alátámasztana, egész biztosan döntő jelentőségű helyet foglalhatna el a zenetörténetben. * * * Mi lenne, ha a bűnbakot is meg lehetne fejni! * • * Én szép vagyok, én erős vagyok, én bölcs vagyok, én jó vagyok. S mindezt el sem hallgattam. * « • Gondoljátok meg, humoristák! A hiénák görbe tükörben Is csak a tagúkat vicsorgatfák. • * • Rémes álmot láttam a minap. Almomban a bürokrácia egy olyan országban burjánzóit el, ahol csak nemrég szá­molták fel az analfabetizmust. * * • Elképesztő néhány színház naturalizmusa! Még a kapca­szagot is érezni a színpadról. Egyedül csak az emberek valószerűtlenek. • • • Igazán furcsa, de a „kétségbeesés filozófiájától“ az opti­misták félnek legjobban. * * • Aki klasszikusnak születik, nem hal meg. Róla csak megfeledkeznek. * * * A plaglzátorok nyugodtan alszanak. Múzsa-asszony csak nagyritkán árulja el, hogy ki volt az első... » • • Aki elsőnek értette meg a viccet, elég Ideje marad szín lelni, hogy nem értette meg. * * * Sérült gerincből lelki púp nő. • • • Legyünk diszkrétek. Ne kérdezgessük az emberektől, hogy élnek-e. A feladatok általában el vannak osztva közt. az erősek Nézőpontjaink eltakarhatják egymást. Csupán az a kér­dés, hogy melyik melyiket takarja el. TÓTH LÁSZLÓ fordításai — Tükröm, tükröm .. (Szpilki) VENDÉGLŐBEN — Főúr, nagyon nehezen vá­lók meg ettől a zöldhasútól. Ez az utolsó családi emlékünk a múlt heti fizetésről... FÉLTÉKENYSÉG Cicvarekné naponta átkutat­ja a nöcsábász férje öltönyeit. Mindig kiveri a huppot, ha női hajszálat fedez föl a ruhán. Egy nap hiába kutat, semmit sem talál. Dühösen ront neki a fér­jének: — Jenő, nem szégyelled ma­gad? Már a kopasz nőknek sem hagysz békén? GÓLYA Kovácsékhoz Idősebb hölgy- rokon érkezik látogatóba. A né­ni Kovácsék nyolcéves Pistiké­jét akarja nevelni. Azt magya­rázza a kisfiúnak, hogy a gye­rekeket a gólya hozza. Pistiiké ellentmondás nélkül haligatja, és látszólag bele­nyugszik a tanításba. Este azonban azt mondja az apjá­nak: — Hogy fog ez a néni csodál­kozni, ha egy szép napon gye­reke születik! Író / Megkérdik az írótól, ml az életcélja. Gondolkodik, aztán így felel: — Szeretnék érettségi tétel lenni. PANASZ — Jenő, már nem udvarolsz nekem, nem hozol virágot, nem szeretsz úgy, mint akkor, ami­kor udvaroltál. — Ugyan, ugyan, hát láttál te már olyan embert, aki olyan kocsi után fut, amelyben már benne ül? HÁZASSÁG Baráti összejövetel. Kovácsék felállnak, szedelőzködnek. — Hová siettek? — kérdi a házigazda. — Sok dolgunk van még ma este. — Miért, mit fogtok csinálni? — Hosszasan veszekedni... ORVOSNÁL — Nem tudja, hogy csak ötig rendelek? — Én tudom — válaszol a páciens —, a kutya viszont nem tudta, és fél hatkor harapott meg! HANZ-WERNER TZSCHICHHOLD: GONDOK — Üdv, Liese, micsoda véletlen! — Szervusz, Petra, bo­csáss meg, nagyon sietek, bejelentkeztem a manikűrös­höz ... Különben még van öt percem. Mi újság? Már egy éve nem találkoz­tunk ... — Semmi különös, min­den rendben. Nemrég új frizurát csináltattam. Tet­szik? — Nagyon bájos. Hát te milyennek találod az új nadrágomat? Látod, én az egyszerű és praktikus ruhá­kat szeretem. Nadrág, csak nadrág, méghozzá úgy, hogy az öv lejjebb legyen a csípőmnél. Pompás, mi? Hans még nem is látta. Kí­váncsi vagyok: tetszik-e majd neki? ö egyébként a farmert szereit... — Isteni nadrág. Vegyél hozzá zöld ellenzös bársony­sapkát. Apropó, semmit sem veszel észre? — Űj rúzsod van, igen? Francia? A színe azonban nincs összhangban a sálad­dal és a táskáddal. A na­pokban én Is kaptam két tubus arckrémet. Meg kell örülni, milyen mesést — Arckrém? Nézz rám: a bőröm olyan, mint a pehely- récepihe. Minden este arc­pakolást csinálok. Százszor jobb, mint az arckrém. To­jássárgáját kell elkeverni uborkalével, lecttinnel, cit­rommal és juhháffal. — Érdekes. Nekem is ki kell próbálnom. Gyere fel hozzánk. Of bútorom van, meg egy cuki égszínkék ke- revetem. Egyúttal megnézed az új pulóveremet is. Sima kötés, geometriai minták ... Minden diétánál jobban kar­csúsít. Bocsáss meg, már három óra, és még be kell ugranom az áruházba, ma kaptak cseh melltartókat. Igaz, elég drága, de az öre­gem ma bőkezű volt. Kísérj el. — Nem tehetem. Most ad­tam ki húsz márkát mintás harisnyanadrágra. Meg ideje már hazamennem is. Még meg kell írnom a leckét. Holnap írunk matekból. Tu­dod, a hetedik A, ahová já­rok, versenyben van a he­tedik B-oel... Zaheimszky László fordítása IBM. V. 29. N C/2

Next

/
Oldalképek
Tartalom