Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-18 / 20. szám
■ I II MILLIÓK ÜDÜLŐHELYE A rohamos ipari fejlődés következtében a környezetvédelem világszerte égető szükségszerűséggé vált. Problémáiról parlamentek, kormányok, nemzetközi szervezetek tárgyalnak. A tiszta és egészséges környezet érdekében hazánkban is számottevő társadalmi erőfeszítések történnek. A kérdést a legfelsőbb párt- és állami szervek is napirenden tartják. A CSKP XV. kongresszusa felhívta a figyelmet a környezetvédelem fontosságára, hangoztatva, hogy „a környezet alapvető értékeinek, a természeti kincseknek és hazánk szépségeinek megőrzése fontos kötelességeink egyike“. Európa egyik legnagyobb természetvédelmi tájegysége A környezetvédelemben fontos szerepük van a természetvédelmi területeiknek. Csehszlovákiában tíz természetvédelmi tájegység van, közöttük atCseh Szocialista Köztársaság területén a legnagyobb a Krko- noSel Nemzeti Park, Szlovákiában pedig a Tátrai Nemzeti Park. Ezúttal ellátogattunk a CSSZK legnagyobb és legnépszerűbb természetvédelmi körzetébe, a Krkonosei Nemzeti Parkba. A több mint negyvenezer hektár területű Krkonose — (Óriás-hegység) az Alpok és a Kárpátok mellett Közép-Európa legmagasabb hegyvonulata, s egyben Európa egyik legnagyobb természetvédelmi tájegysége is. Csehország gyönyörű, mesékkel és legendákkal övezett tája, ahol a természet nem takarékoskodott ajándékaival. A turistáknak és a téli sportok kedvelőinek valóságos paradicsoma ez az észak-csehországi, mintegy 40 kilométer hosszú és 15 kilométer széles hegyvonulat. Meredek sziklafalak, hegycsúcsok, sízésre kiválóan alkalmas szelíd és meredek lejtők, mély nyergek, kis tavak, hegyi patakok, jégkori morénák és főleg tiszta levegő várja itt a természet barátait. Az Óriás-hegység legmagasabb pontja, a Snéíka-csúcs, 1602 méterről uralkodik a tájon. A terület 80 százalékát erdőik, elsősorban fenyvesek borítják. Éghajlata hűvös, az átlagos évi hőmérséklet plusz 6 fok, csapadékban gazdag, a hótakaró helyenként a három méter vastagságot is eléri, s több mint 180 napig fedi a hegységet. jellegzetes krkonoiei téli táj Hétvégi erőpróbák Évente közel tízmillió turista és síző keresi fel Krkonosét. Spindlerüv Mlyn, Pec pod SnéZkou, Har- rachov, Rokytnice nad Jizerou, Vrchlabí a téli és kora tavaszi hónapokban szinte hemzseg a sízők sokaságától. A sífelvonóknál a síelők százai állnak türelmesen sorban, hogy feljussanak a hegytetőre, s onnan néhány perc alatt lesikoljanak a völgybe, élvezve ennek a sportnak minden örömét. De nemcsak a lesiklópályák és a sísáncok körül találkozhatunk a „fehér sport“ szerelmeseivel; a hegyi utakon a terepsízők százai hagyják el a gyalogtúra híveit. A KrkonoSe természetesen nemcsak a téli sport rajongóinak kedvelt vidéke, örömmel tölt el itt néhány napot a síksági ember is, hiszen a szakszervezeti üdülés jóvoltából az ország minden tájáról eljutnak ide a dolgozók, hogy télen vagy nyáron, a hegyek Ikoszorúzta gyönyörű vidéken merítsenek új erőt munkájukhoz. A hétvége télen-nyáron nagy erőpróbája a krkonosei turistaközpontoknak, a vendéglátóiparnak és a közlekedésnek. Sílécekkel, szánkókkal, felszerelt autók százai érkeznek, elsősorban a három órányira levő Prágából, de más csehországi városokból is. A később érkezők már zsúfolt parkolóhelyekre találnak, s órákig is eltart, amíg végre valahol leállíthatják kocsijukat. A hét végén megélénkül a különféle turistaforgalom is. Lengyelek és NDK-beliek ezrei rándulnak át a csehszlovák oldalra. A Krkonosei Nemzeti Park A közigazgatási és területfejlesztési szervek mellett fontos szerepet tölt be a tájegység védelmében és életében a KrkonoSei Nemzeti Park igazgatósága. Jiíí Svoboda igazgató így jellemezte az intézmény küldetését: — A nemzeti park területén feladatunk a szakszerű természetvédelem, a terület természeti, történelmi és kulturális értékeinek feltárása, dokumentálása, valamint a KrkonoSéval kapcsolatos kutatómunka egybehangolása. Ezt a munkát nemcsak a Park 150 alkalmazottja, de az önkéntes természetvédők százainak lelkes tábora végzi. Az önkéntes természetőrök klubja tagjainak száma eléri a 150 főt. A Park Barátainak Köre a legkülönbözőbb szakterü leteken segíti munkánkat. Fontos feladatai vannak az akadémiai és egyetemi tudományos intézetek munkatársaiból álló tanácsadó testületünknek. A ml gondozásunkban jelenik meg havonta a Krkonose c. folyóirat, évente a Prunella c. ornitológiái értesítő és a KrkonoSére vonatkozó tudományos értekezése két tartalmazó évkönyv. Természetvédelmi munkának nem kizárólagos célja a természet konzerválása, múzeummá alakítása. A természet a mi szempontunkból nem csupán a növények, az állatok, a földtani és éghajlati viszonyok összessége, hanem olyan tényező, amelynek teljes egészében az embert kell szolgálnia — állapította meg Jirí Svoboda igazgató, majd hozzáfűzte: — Négy évvel ezelőtt láttunk hozzá a Krkonosei Nemzeti Park új természetvédelmi fejlesztési tervezetének megvalósításához. A tervezet lényege, hogy a KrkonoSe területét különböző övezetekre osztjuk, a > ikár, kisportolt termete, keresetlen szaval megnyugtatóan hatnak az emberre. Egyforma keleties tájszólással beszéli a szlovák, Illetve magyar nyelvet. Ha nem ismerném, akkor is tudnám, hogy valahonnan a Bódva mentéről származik. Igen, ha nem ismerném. Ismerem, ha ugyah a húsz, huszonöt esztendővel ezelőtti futó találkozások ismeretségnek számítanak. Az én emlékezetemben még rövidnadrágos, szelíd, szolgálatkész kisgyerekként élt, akit minden érdekelt, aki erején felül is mindig segíteni akart mindenkinek. Egyszerűen akkor csak Ferkó volt a neve. Így hívta a szomszédban lakó csizmadia is, aki mellett órákhosszat elült, nézve, hogyan mélyed az ár la bőrbe, hogyan fut a fényes tű után a szurkos fonál. És most, hogy a lévai járás egyik kis falujában, KrSkanyban újra találkoztunk, a szépszál férfiban hiába próbálom felismerni, felkutatni a hajdani Ferkót. Talán csak a tekintetében őrzött meg valamit a gyermekkorból: a végtelen figyelmességet, tiszteletet a másik ember iránt. Ferkó néven is hiába kerestem volna Itt az „Idegen“ helyen. Szülőfalujában Csécsen talán még egyesek így is emlékeztek volna rá, de itt... Ide már Konkoly Ferenc, illetve Fran- tiSek Konkoly néven került. Magyar faluból, színszlovák községbe jött vő- nek. Nem, mintha otthon nem lett volna hová vinnie az asszonykáját. Lett volna, de a felesége hazavágyott, ha nem is mondta, Feri ezt megérezte és döntött... Takaros kis családi házuk domboldalnak támaszkodva sütkérezik a tavaszi napfényben. Keskeny út fut el a házuk előtt, mögötte akácos és egy kisebb pince. Mellette dorongfák. Ebből akar most valamilyen kis filagó- riát összeeszkabálni a pince elé; legyen hová leülni, ha vendég jön. Mert Fenékhez bárki érkezzen is, egy pohárnyi borra csat át kell ugrania a pincébe. Ez náluk a tisztesség, ezt követeli az emberség. Mennyivel kényelmesebb lesz azonban, ha az istenáldotta napfényben lehet majd kóstolgatni a vérpiros, vagy aranysárga, kocs- máros nemlátta sajáttermésű italt. Aztán mégiscsak megkérdezem, hogyan vezetett az útja Kelet-Szlovákiá- ból ide, Köröskénybe. Köröskénynek mondjuk, hiszen szebben és könnyebben illeszkedik így a magyar szavak közé. Apósa, anyósa sem akad fel rajta. Mindketten jól beszélik a magyar nyelvet. Feri, mielőtt válaszolna az egyenes kérdésre, megfogja a poharat. — Ha ezt még megisszuk, azt is elmondom... Megittuk, aztán még megelőzve a választ, megkérdezem: — Áruld már el, hány éves vagy? — Harmincöt éves vagyok, három gyermek apja. De, hogy az eredeti kérdésre válaszoljak: az úgy volt, amikor szóba került, hogy milyen irányba is induljak az életben, nálunk, Kassa mellett épülni kezdett a Fas- mü. Megindult a jövő szakembereinek a toborzása. Gondoltam magamban miért ne mennék, ha itt lesz a nagy gyár, ki dolgozzék benne, ha nem mi... így választotta a vasesztergályos szakmát. A tanulás nem okozott komoly gondot a nyílt eszű fiatal legénykének. A betűk, műszaki rajzok, miegyebek mellett valami mást is észrevett: azt, hogy milyen kedvesen tud mosolyogni az a sudár termetű kislány, Emma Lomjanovska ... Még akkor is mosolyog, ha felelésre szólítják. Marósnak készül. Rokonszakma, de mintha közöttük is lenne valami, mintha Emma, valamennyi tanulótársánál közelebb állna hozzá ... Mindketten kitűnő szakmunkás-bi zonyítvánnyal búcsúztak az iskolától. Ferire várt a katonaság. Emmára a munkahely. Emma lakhatott volna Feriéknél. Igen ára, de mit szólna a falu szája. Legalább menyasszony-vőlegény lennének. Ha csak ez kell, rajtuk nem múlik. A szülők is gyorsan szót értettek ... Emma azonban csak nem találta a helyét az új környezetben. Haza vágyott, régi megszokott otthonába. Nem mondta, de Feri anélkül is megérezte, hogy nem igen találja a helyét. Egyik alkalommal csak úgy mellékesen megemlítette: az otthoni traktorállomáson nagyon jól elhelyezkedhetnének mindketten... Feri értett a szóból. Értett, és nem tett ellenvetést. Mért ne gyújtaná meg az öröm gyertyáját... Sok év telt el azóta. Emma ma is traktorállomáson dolgozik. Feri öt esztendővel ezelőtt változtatott munkahelyet. Maradt helyben, csupán any- nyl történt, hogy ma nem a traktor- állomáson dolgozik, hanem a „kastélyban“. Csak kastély néven említik a faluban a szociális otthont, amelynek gondozottjai azok közül kerülnek ki, akik testi, illetve szellemi fogyatékosságuk miatt nem találhatták meg helyüket a társadalomban. A falusiak nemigen beszélnek róla, úgy tűnik, mintha egy külön világ lenne. Feri is jól tudja, hol vállal munkát, kik lakják a kastélyt. Tudta, hogy olyan emberek lesznek körülötte, akik mindenkinél jobban rászorulnak a megértésre, a jó szóra, a segítségre. Hogy mi a beosztása? így fogalmazott: — Mondhatnám mindenes vagyok. Mindent csinálok, amire erőmből, tudásomból futja. Az én gondom, hogy télen ne fázzanak, hogy mindig jó legyen a vízvezeték, idejében érkezzen minden, amire szükségük van, soförködöm, ha kell, de ha a helyzet megkívánja, lábbelit ts javítok. Most látom csak hasznát annak, hogy gyermekkoromban oly sokat figyeltem a szomszédék Feri bácsiját, amikor a javításra szoruló bakancsokat, csizmákat foltozgatta. NaGYÚJTOTTAM GYERTYÁT 1900. V. 18.
