Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-11 / 19. szám
TUDOMÁNY es TECHNIKA A költők és filozófusok a régmúlt időkben a tudományok királynőjének tekintették a csillagászatot, s még ma is a csillagászat szolgáltatja a legtöbb kutatási lehetőséget. Ha a csillagászatra gondolunk, bonyolult műszerek, hatalmas távcsövek jutnak az eszünkbe, pedig az első csillagászati megfigyelésekhez jő néhány ezer évvel ezelőtt, nem álltak Ilyen eszközök az ember rendelkezésére. A természetben lejátszódó jelenségek évente ismétlődő jellegére az ember már az őskorban felfigyelt. Az eleinte csak ösztönösen tapasztalt, s később tudatosan megfigyelt jelenségek alapján a várható eseményekre is következtetni tudtak. Eléggé közismert például, hogy az élet menetét a Nílus völgyében a folyó áradásai szabályozták. Az egyenlítői vidéken lezúduló esők hatására minden évben július közepe táján megáradt a folyó, és hatalmas területeket borított be a friss tápanyagot hozó, éltető iszap. Az ár elvonultával kezdték a gabona vetését, ezért nagyon fontos volt az árhullám előrejelzése. Az áradás időpontja meglehetősen kis hibával arra a napra esett, amikor a legfényesebb csillag, a Sirius a Nappal együtt kelt fel. A Kheopsz piramis alapélei 5 ívpercnél kisebb hibával jelöli ki az égtájakat, és a piramis segítségével állapították meg a Sirius helikális kelésének az időpontját. is. Megemlíthetjük továbbá azt is, hogy a kínai birodalomban Yao császár időszámításunk előtt több mint két évezreddel egy hivatalt létesített a nap- és holdfogyatkozás előrejelzésére. Hasonlóan fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek a pégi közép-amerikai mayák is, valamint az indiaiak és a babiloniak is tudtak csillagászati előrejelzéseket készíteni. Az égitestek rendszeres megfigyelését eleinte csak a naptárkészítés, az időmérés és a tájékozódás gyakorlati követelményei tették szükségessé. A középkori egyházak az ókori csillagászati elképzeléseket, amelyek a Földnek központi szerepet tulajdonítottak a világmindenségben, vallási dogmákká merevítették. Aki ezeket tudományos szemszögből vizsgálta, bírálta, az az egyházzal került szembe. Nehéz, akadályokkal teli, küzdelmes út vezetett a Kopernikusz, Kepler, Galilei és Newton által megfogalmazott modern természettudomány fejlődéséhez. Az új, heliocentrikus világkép saját belső problémái felé irányította a csillagászatot, s a kutatások jelentőségét döntő mértékben kiterjesztette. A Föld világtnindenségbeni helyzetének tisztázása ledöntötte ugyan az embernek a világ- egyetem középpontjába képzelt trónját, a középkor tudománytalan felfogása azonban nem szűnt meg teljes mértékben. A világegyetem roppant méretei kisebbségi és tehetetlenségi érzést keltettek sok emberben. A középkort Föld- és emberközpontú szemlélet rejtett vonása nyilvánult meg abban, hogy a világegyetem vonatkozásában az embert tekintették viszonyítási alapnak: „az ember még a porszemnél is kevesebb“ Ugyanilyen rejtett geocentrikus vonás volt az is, hogy a leiró csillagászat mintegy a Földet, a „földi“ törvényeket a világ- egyetemre, és a világ anyagi egységét is arra redukálta, hogy a Föld és az égitestek azonos atomokból épülnek fel. Negatívum volt még az is, hogy a csillagászati adatgyűjtés nem volt kapcsolatban a társadalmi gyakorlattal. így terjedt el az a felfogás, hogy a csillagászati gyakorlat hasznot nem hozó, elvont, öncélú tudomány, amelyet csupán tárgyának szépsége és problémáinak érdekessége kedvéért művelnek. Hogy ez mennyire nincs így, azt a következő tények '.bizonyítják. A köztudatban a tudomány eredményeit elsősorban abból a szempontból értékelik, hogy van-e valamilyen gyakorlati hasznunk. Valamely tudomány hasznának megítélésénél azonban nem elég csupán a közvetlenül gyakorlati alkalmazást nyert eredményekből kiindulni. Az alapkutatások, az új ismeretek szerzése, az új természeti törvények felismerése nélkül a technika fejlődése is elsorvadna. Az elektromosság tana a 18. században még csak a fizikusokat érdekelte, de ezek a kutatások előfeltételei voltak korunk elektrotechnikai iparának. A csillagászati kutatások legnagyobb haszna és értelme úgyszintén az ilyen alapkutatásokban rejlik, amelyek gyümölcsöző jellege máris megállapítható a fizika és a csillagászat kölcsönhatásában. Azok az optikai megfigyelések, amelyek az égitestek mozgását követték, csakhamar fel- lebbentették a fátylat a csillagok fényében érkező és a csillagok belső tulajdonságairól árulkodó jelenségekről is. A Nap vizsgálatakor fedezték fel például a Földön akkor még nem ismert héliumot. Megértettük, hogy a Nap évmilliárdok óta tartó éltető sugárzását a belsejében felszabaduló magenergia táplálja. Most a tudósok törekvései arra irányulnak, hogy a Földön is megvalósíthassuk a Napban lejátszódó folyamatokat. Ha ez sikerülni fog, akkor a tenger vizének hidrogénkészlete évmilliárdokra elegendő energiabőséget jelenthet. Az optika tudománya Is hatalmasat fejlődött attól az időtől kezdve, amikor az ember észrevette, hogy a levélen domborodó esőcsepp nagyít. Az első komolyabb optikai műszereket, a távcsöveket csillagászok készítették, s a tökéletesítésükre irányuló törekvések egyaránt elősegítették az optikai tudományok és az optikai ipar fejlődését. Sok optikai rendszer a csillagászatból került át más alkalmazási területre. Az égbolt nagyobb területének hibátlan felvétele céljából kifejlesztett Schmidt-kamera például a televíziónál és sok más optikai berendezésben talált alkalmazásra. A tudósok zseniális módszereket dolgoztak ki, hogy a táv- csövön beérkező fénysugár elemzéséből megfejtsék a kibo- csájtó csillag számtalan tulajdonságát, hőmérsékletét, életkorát, anyagi felépítését, és még azt is, hogy milyen elemeket nem tartalmaznak. Vajon mire gondol az álkulcsos betörő, amikor a bűnügyi laboratóriumban színképelemzéssel kimutatják a felnyitott zár oldalára tapadt molekuláris meny- nyiségű anyag azonosságát a bűnjelként lefoglalt álkulcséval? Ugyanez az eljárás, a színképelemzés adta az emberiség kezébe azt az eszközt, amellyel olyan helyekről is kimutatható egy-egy anyag jelenléte, ahová az ember soha nem juthat el, így például a Nap felszínére. Napóleon halálakor senki sem gondolt arra, hogy egy évszázad múltán színképelemzés mutatja majd ki az arzén jelenlétét megmaradt hajszálaiban. Az optika, vagyis a mikroszkóp tette lehetővé a baktériumok felfedezését is, valamint azt, hogy felvegyük ellenük a harcot. Manapság már alig tekinthető veszélyesnek egy-egy olyan betegség, amely néhány évtizede még emberek ezreinek volt a könyörtelen végzete. A naptevékenység hatással van az ionoszférára és ezen keresztül a nagy távolságú rádió- összeköttetésre, a sarki fényre, a földmágnességre, és valószínűleg az időjárás normálistól való kilengéseit is naphatások okozzák. Feltétlenül említést kell tennünk a Nap okozta biológiai hatásokról a Földön a növények növekedésében, egyes vírusok, baktériumok aktivitásában, sőt az ember anyagcseréjében is. Bizonyítást nyert a súlyos operációk halálozási arányszáma és a napkitörések közötti összefüggés. A csillagász feladata az, hogy aprólékos megfigyelései, adatgyűjtései alapján olyan ismeretek szerzését segítse elő, amelyek alapul szolgálhatnak e káros hatások kiküszöböléséhez. A világegyetemben az anyag bizonyos esetekben olyan szélsőséges fizikai állapotban fordul elő (rendkívül magas hőmérséklet, óriási nyomás, igen nagy sűrűség, vagy igen ritkított állapot), amit földi laboratóriumokban lehetetlen megvalósítani. A szélsőséges állapotban levő anyag tanulmányozása olyan összefüggések, törvény- szerűségek felismeréséhez vezethet, amelyek földi vizsgálatokkal nem deríthetők fel. Ilyen értelemben a csillagászok nyitják meg a fizikusok számára a világegyetem nagy labo ratóriumának az ajtaját. A relativitáselmélet előrejelzéseit először a csillagászat igazolta: a Merkur-pálya nagytengelye elfordulásának, valamint a fénysugár Nap melletti elgörbülésének kimutatásával. A müon-bomlás azt bizonyítja, hogy a fénysebességgel mérhető mozgó rendszerekben az idő mérőszáma megváltozik. Nagy jelentőségű volt az a felfedezés is, hogy a kémiai elemek a csillagok* belsejében keletkeznek. E folyamatok körülményeiről, tulajdonságairól és a csillagok belsejében uralkodó állapotokról szintén a csillagászat nyújt megfelelő képet. A csillagászatnak a történe lem segédtudománya, a kronológia is hasznát veszi. Számos, a régmúltban történt esemény hiányos vagy bizonytalan időpontját az évezredekre visszamenőleg is kiszámítható nap- és holdfogyatkozások pontos dátumához viszonyítva tudták megállapítani. Ugyanis az akkor még rémületet keltő fogyatkozásokról a krónikások is megemlékeztek. E néhány kiragadott példa is bizonyítja a csillágászat sokrétű felhasználását a természettudományok területén, amellett, hogy a csillagászat önálló feladatkörrel rendelkezik. Ugyanakkor a csillagászat legújabb fejezetéről, az űrkutatásról is említést kell tennünk. A jelen században a Föld térképéről az utolsó fehér foltok is eltűntek, de kiderült, hogy bolygónk minél jobb megismeréséhez el kell hagynunk a Földet. A mesterséges holdak és az űrhajók fényképező kameráival készített felvételek nagy szolgálatokat tettek a Földdel foglalkozó tudományok fejlesztéséhez. Így például az infravörös (hő-)sugarakra érzé- kenyített felvételeken felismerhetők a különféle növénybetegségek, tengeráramlatok, feltűnnek a lappangó erdőtüzek, a légkör és a tengerek szennyezettsége stb. A felhők fajtáiból, alakjából és elhelyezkedésükből pedig következtetni lehet a ciklonok keletkezésére, vonulásuk irányára. A meteorológiai műholdak már számos esetben előrejelezték a forró égövi pusztító orkánokat, tájfunokat, hurrikánokat, méghozzá olyan helyeken, ahol földi megfigyelés nem lehetséges. Nem kevésbé nagy jelentőségű a Föld természeti kincseinek feltárása. A műholdakról készített felvételeken felfedezhetjük a földkéreg fő törésvonalait, a földcsuszamlások, a vulkáni kitörések és a lavinák hatásait. Az ilyen felvételek segítségünkre vannak a Föld természeti kincseinek átfogó felmérésében, a kőolaj és más ásványi kincsek feltárásában. Az alaszkai olajmező felfedezése például éppen a műholdas kutatás eredménye. A nagy távolságból történő fényképezés hasznosságát az említett példák is bizonyítják, habár felhasználásuk lényegében még csak a kezdeti lépéseknél tart. Hasonló törekvések vannak a naprendszer további bolygóinak a megismerésére. Megvalósult a csillagászok évszázados vágya, hogy lehetőség nyílt kisebb-nagyobb kőzetminták lehozatalára a Holdról és távlatilag a közeli bolygókról, s ezeket a mintákat a vizsgálatok tízezreinek vethetik alá. Megállapíthatjuk tehát, hogy a csillagászat a természet törvényeit kutató alaptudomány, és a természetről szerzett minden ű] Ismeret — függetlenül attól, hogy már ma is értéke- síthető-e a termelési gyakorlatban, végső fokon a jövő magasabb technikáját készíti elő. BÖD0K ZSIGMOND A Petrín-hegyen létesített Prágai Fővárosi Csillagvizsgáló már több mint fél évszázada teljesíti küldetését. Az intézmény dolgozói számos rendezvénnyel segítik elő a csillagászatra, az űrhajózásra, a matematikára és a fizikára vonatkozó ismeretek terjesztését. Előadásokat, filmvetítéseket, tanfolyamokat szerveznek a széles közönség, főleg az ifjúság számára. A felvételen Pavel Suchan, a csillagvizsgáló dolgozója a keleti kupolában üstökösök megfigyelésére készíti elő a távcsövet (A CSTK felvétele) A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a földmágnesség, az ionoszféra és a rádióhullámok terkedésének kutatásával foglalkozó intézetében korszerű eszközökkel vizsgálják a Nap és a Föld fizikai tulajdonságait. A felvételen egy napteleszkóp beállítása látható (TASZSZ—APN-felvétel) i960. V. 11. N Ifi 16
