Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-11 / 19. szám
t éle- et szü- azsága tendők lataim, érzem, vés az talban, 1, hu- tassam :ociális i sorolt egy ÚságOt másáig z igazat sem- asiszta Dsztani lálltak, hitem bizni in, aki ívé. ä mln- k maiam a í fells- ilethez. szoba, tt egy gyufa jeásha- lmaka- let ne- ihenőt. tör, a : nehe- :t asz- jőlesik t, hogy sizmás ilncste- i is. így rá- n kelt m hal- oszkva »5 tak- sem de a 3tn el. 6 mait, re gráfiát Néha tül ez válik, ítéltet- fulladak: a gazda, a felesége, két kislánya és a fiúcska a bölcsőben. Az egyetlen szobának még egy lakója van: a gazda hetvenöt esztendős nénije, aki csak éjszakára vonul ki a fűtetlen konyhába, ahol rengeteg párna és dunyha közt hangtalanul eltűnik ágyában, mint egy téli álmát alvó sün. Mi este hét után felvonulunk a padlásra, magunkra húzzuk takaróinkat, és összebújva csendesen beszélgetünk, virrasztunk, mert éjfélig elkerül az álom. A dombra támaszkodó ház emeletes, lent kamra van és kecskeól. A lépcsőt egy lejtős padló helyettesíti, fokok helyett léceket vertek rajta keresztbe, s reggelente olyan síkos, hogy akrobatamutatvány járni rajta. A ház mögött oldalvást egy kis kőfejtő van, annak kövét töri a gazda egymaga, amikor az utakat javítják vagy rendelést kap egy környékbeli pallértól. A ibekeritetlen udvaron kis halmokban áll a korábban kifejtett és már eladott készlet; nincs fuvaros, aki elhordaná. A gazda most nem dolgozik, további készletre nincs hely. Nyáron valahol Nyitra környékén aratott, két zsák búzájával, kis pénzével eltengődik családjával tavaszig, az új földmunkáig. Két kecskéjük annyi tejet ad, amennyi a gyerekeknek kell. Rossz fogú, beteg ember. Eszten- dőkkél ezelőtt gyomorfekély kínozta, most a veséje és a melle is fáj. Éjsza ka előveszik a görcsök, a padlásra felhallatszik nyögdécselése, sóhajtása. Látóköre szűk, nincs véleménye a háborúról, jóformán azt sem tudja, miféle erők csapnak össze, és mi fán terem a szocializmus, de a „zsidóbolse- vizmus“ — úgy véli — nem lehet rossz, ha olyan dühvei szidja az újság és a rádió. Templomba nem jár, nem azért, mert egy óra járásnyira van a legközelebbi, de mert nem érzi szükségét. Valami ködös hit azért él benne, ami nem gátolja meg abban, hogy a papakot szidja. A szegények' zsírján hízó csukásoknak mondja Őket, mint a legtöbb tanyasi. Az asszony dolgos, szívós fajta. Leánykorában egy pöstyéni szanatóriumban és Csehországban cselédes- kedett, úri életet látott, s jobb kony hán élt. Elégedett, hogy szegénységében nem érez parancsoló kezet maga felett, és nem kell megalázkodnia. Babonás, és tele van félelmekkel. Egy reggel elmondja Máriának, hogy álmában egyenruhások törtek rá, a ház ra, bennünket agyonlőttek, őket el akarták hurcolni. Így tudjuk meg, ha a napi százas fejében befogadtak is, azért rettegnek. Nem maradhatunk itt tovább. Üzennem kell Mikónak, a testvéröccse, Stefan keressen számunkra más helyet. A ház legfurcsább lakója, az a hetvenöt esztendős banya, aszott, töpörö dött teremtés. Amióta itt vagyunk, nem látom, hogy vízbe mártotta volna a kezét. Más irtványosi asszonynál nem furcsállnám annyira, de az a vénség háromszor is megjárta Amerikát, emberibb és tisztább életet láthatott maga körül. Huszonkilencben annyi dollárral jött haza, hogy a három myjavai bankba háromszázezer koronát rakott. Azóta ez a summa jócskán megnőtt, mert még a kama tokát sem szedi ki. Külön főz magának, pótszeres kotyvalék a kávéja. A fazék sohase ürül ki, amennyi a kotyvalékból elfogy, annyi friss víz kerül a fazékba, néhány morzsa kávépótlékkal és őrölt malátával. Egy szem cukor az édesítő. Az ebéd hagyma- vagy gombaleves. A gombát maga szedi és szárítja — olykor megfőz néhány szem burgonyát, pirinyó zsíron barnított hagymával ízesíti; vasárnap kétmaroknyi dercés lisztből gyúrt vastag metélt kerül a levesbe. A vacsora újra a kotyvalék vagy az ebéd maradéka. Elnézem, így él ez a vénasszony, aki irtványosi fogalmak szerint mii liomos. Egy estén szóba elegyedek vele. Jobban járna, ha egy kis földel vásárolna, és rokonára bízná a gazdálkodást. Tanácsom valósággal elré míti. Ügy néz rám, mintha kést emeltem volna rá. A bankokban elérték telenedik a pénze — ez újabb tőrdö fés. Érzi, hogy ez a veszély fennáll, s most minden rossz hírre zimankóban, fergetegben begyalogol a városba, hátha rommá bombázták a bankó kát. vagy valami változás garasokká csökkentette vagyonát. Ma is úton van, bizonyságot keres, mert a gazda este rossz hírrel jött. Riadó és ágyúlövés esetén háromna pi élelemmel megrakott zsákkal el kell hagyni minden lakott helyet. Semmivel sem indokolható ostob' hír ez, a kissé nehézfejű gazda nem is tudja jobban megmagyarázni, mit is hallott tulajdonképpen, de ennyi elég volt, hogy a vénasszony egy szemhúnyást se aludjon. Mikor reggel lejöttünk a padlásról, már hűli helyét találtuk. A gazda a lelkére kötötte, hogy rólunk ne fecsegjen. Ki tudja, fékezi-e a nyelvét, ha a véletlen összehozza rokonnal, ismerőssel. Egy vigyázatlan szó nyakunkra hozhatja a kopókat. ("Részlet az író közeljövőben megjelenő új regényébőlj i Ján Ondriska: TILTAKOZÁS (linómetszet) I .....................Illllllllllll ss zat topogtunk :e. Azt mondják, ink és a szövet k valamilyen el- y is van, merf jedetíleg délután kezdődik. Végre s parancsnokság is velük Vlsinsz- ie Tasslgny, akit ’ágású tábornok, idősebb. tk jelen lesznek etve foglalják el en különbözően télén, Visinszktj e ülő Tedder — könnyedén mo- olmács útján, és ogy ez az ember irónia a küszö al kapcsolatban, e olyan emberre érkezett, emiatt az ügyről, vonású, kemény jpánokkal vívott Unkra gondolok, D'k volt, és ott, söpörtünk főpa- ánok szétzúzása meleg volt, Zsu- iből és most kéje vésődött, mi- ;atta akkor az kihallgatást kért véleménye szerette. Zsukov ar- r egy fikarcnyit f véli, hogy a ja- n megsemmisítő lényeznek, a fel- jsítani magukat. , meg is mondta atlanul. Az azóta a láttam. Vajon k egy percre is, cozom vele, ami- lációját fogadja Amikor a teremben elcsendesült a moraj, Zsil kov feláll és bejelenti, hogy megnyitja a német hadsereg kapitulációjának elfogadása céljából rendezett ülést. Azután a felhatalmazásokról esik szó, hogy ki melyik kormány megbízottja, és kü lönböző nyelveken felolvassák az okmányokat. Mindez vagy tíz percig tart. Majd Zsukov megint feláll, és a bejárati ajtó nál álló tisztekhez fordulva, szárazon így szól: — Vezessék be a német küldöttséget. Az ajtó kitárul, és belép Keitel, Friedeburg és Stumpf, utánuk néhány tiszt, nyilván segédtisztek, Kíeitelnek csak három lépést kell tennie, hogy eljusson az asztaláig. Odamegy, megáll a középső karosszék mögött, kinyújtja kezét a rövid mar- sallbottal, s gyors mozdulatot tesz vele előre- hátra — ez valamiért a súlyzóval végzett tornagyakorlatra emlékeztet. Eltolja a karosszéket, le ül és maga elé teszi a marsallbotot. Friedeburg és Stumpf szintén leül. Segédtisztjeik hátul áll nak. Zsukov felkel és mond valamit, de szavalt nem hallani. , Lefordítják a németeknek. Keitel helyeslőén lehajtja a fejét. Azután folytatódik az eljárás különféle részle teinek tisztázása. Keitelt figyelem. Ül a széken, kesztyűs kezét maga elé teszi az asztalra. Stumpf teljesen nyu godtnak látszik. Friedeburg mozdulatlanná dermedt, de ebben a mozdulatlanságban is végtelen elesettség érződik. Eleinte Kertel is mozdulatlanul ül, maga elé méred, ezután kissé elfordítja a fejét és figyel mesen Zsukovra néz. Majd újra maga elé néz az asztalra, majd újra Zsukovra. így ismétlődik néhányszor egymás után. S bár ez a szó látszólag roppantul nem illik ahhoz, ami történik, én mégis úgy látom, hogy kíváncsian nézi Zsukovot. Éppen Zsukovot és éppen kíváncsian. Mintha olyan embert pillantott volna meg, aki régóta érdekelte, és most alig tíz lépésnyi távolságra láthatja. A középső asztalnál megkezdik az okmány aláírását. Zsukov, Tedder Spaats írja alá, utolsónak Delattre de Tassigny. Miközben az aláírás folyik, Keitel arca szintp ijesztővé válik. Egyenesen és mozdulatlanul ül, várja a pillanatot, amikor rákerül a sor. A ka rosszéke mögött vigyázzban álló, magas tiszt sír, de közben egyetlen arcizma sem rezdül. Keitel továbbra is egyenes derékkal ül, azután maga elé nyújtja, kezét az asztalon, és ökölbe szorítja. A fejét pedig mindjobban hátraveti, úgy, mintha vissza akarná gördíteni szemhéja alá a már-máv kibuggyanó könnyeit. Ebben a pillanatban Zsukov feláll és így szól: — Felszólítjuk a német küldöttséget, hogy írja alá a feltétel nélküli kapitulációról szóló ok mányt. A tolmács lefordítja németre, és Keitel már a mondat közepe táján, felfogva a szavak értelmét, kezével kurta mozdulatot tesz az asztalon maga felé, belegyezését fejezi ki, hogy idetegyék elébük, erre az asztalra az okmányt aláírás vé gett. Zsukov azonban, aki továbbra is ott áll, kurta mozdulattal a németek felé nyújtja a ke zét, majd az asztal irányába mutat, amelyné a szövetségesek ülnek, és keményen mondja: — Jöjjenek ide aláírni. Elsőnek Keitel áll fel. Odamegy az asztal kés kény végéhez, leül az ott álló karosszékben és aláírja az okmány néhány példányát. Azután fel kel, visszamegy asztalához és a korábbi testtar tásban leül. Aláírás közben levette a kesztyűjét Most újra felhúzza. Utána Stumpf és Friedeburg lép oda aláírni. Miközben mindez lezajlik, én továbbra is Keitelt nézem. Félig az asztalhoz fordulva ül, amelynél a szövetségesek ülnek, nézi őket és olyan makacsul és feszülten gondolkodik valamin, hogy — nyilván önmaga számára is észrevétlenül — felemeli kesztyűs jobb kezét az asztalról, megfogja az arcát, a súlyosan lecsüngő két orcáját és az állát, s kesztyűs kezével nyomja-nyomogatja. szinte gyűri az arcát. A három német közül az utolsó is aláírja az okmányt és visszamegy a helyére. Ekkor feláll Zsukov és így szól: — A német küldöttség elhagyhatja a termet. A németek felállnak. Keitel marsallbotjával olyan mozdulatot tesz, mint amikor bejött, meg fordul és kimegy. A többiek követik. Az ajtó be zárul. És a teremben felgyülemlett egész feszültség hirtelen eltűnik. Ügy tűnik el, mintha valameny- nyien sokáig visszafojtották volna a lélegzetüket és most egyszerre kifújnák a levegőt. Mindenki megkönnyebbülten, felszabadultan sóhajt lel. A kapitulációt aláírták. A háború véget ért. GELLERT GYÖRGY fordítása MIKULÁS KOVÄC VISSZATÉRÉSEK (A KALISTEIAKNAK) Jó estét Felégetett Fiaid és lányaid mint kirándulók eljönnek olykor az ismert helyekre kifulladva levegődtől meredélyeidtől fáradtan lejtőiden bolyonganak az időin át amikor a kutya nem harapott s a föld lágy vollt a vadmeggyfa alatt így szólnak: Jó estét te fekete fénylő gerenda a szellő vállain jó estét te megtaposott föld négyzet a hegyek között abban mit a lángok megkíméltek korhadás kórja rág az előre megbeszélt hely már csupa csalán de a föld olyan akár a kitárt énekeskönyv olvashatsz belőle mint a tenyérből: Itt állott kis ágyam zuga annyi félelemnek csak gödrök maradtak utána mint a paták után Békés éjt Felégetett FÜGEDI ELEK fordítása 2323535353232348534848532300534802535323
