Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-11 / 19. szám

VASÁRNAP 1980. május 11. A NAF kel — Kelet-Szlovákia: 4.58, nyugszik 20.04 Közép-Szlovákia: 5.06, nyugszik 20.12 Nyugat-Szlovákia: 5.14, nyugszik 20.20 órakor A HOLD kel — 3.51, nyugszik 16.12 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük FERENC és BLA2ENA nevű kedves olvasóinkat 1855-ben született Anatollj K. LJADOV orosz zeneszer­ző (+ 1914) • 1895-ben született Jan PARANDOW- SKI lengyel elbeszélő, re­gényíró. AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Az embarppolitika és a szovjet * külkereskedelem Makrai Miklós írása Üldözéssel a nagyobb hozamokéit Bállá József cikke A következetesebb felelősséglevonásért Gály Iván írása Gyújtottam gyertyát Szarka István riportja Beszélgetés a hetvenöt éves Vilém Závadával Szigeti László írása Az Antillák gyöngye Csető János kubai riportsorozata (1. rész) A posta nyolc ablaka közül hét zárva volt. Mindössze egy fiatalasz- szony vette át a pénzes- utalványokat, a távirato­kat, bonyolította le a te­lefon-rendeléseket, s ő adta ki a levél- és ok­mánybélyegeket; a türel­metlenül várakozó ügyfe­lek nála adhattak fel ex­pressz- és ajánlott leve­leket. Délután fél négy volt, mindenki sietett. Az ilyen helyzeteket szokták löporos hordóhoz hason­lítani; elég egy szál gyu­fát gyújtani és bekövet­kezik a robbanás. A sor percről percre nőtt. Lehetett már vagy 20—25 méter hosszú. Az emberek árgus szemmel figyeltek minden újon­nan érkezőre: nem szán­dékozik-e megkerülni a sorbanállásra vonatkozó íratlan törvényeket, nem akar-e alattomosan az ablak közelébe kerülni. Ekkor történt... Egy ballonkabátos, középkorú férfi lépett a helyiségbe. Az ajtónál tétován meg­állt, szeme többször is végigpásztázta a kétség­beejtően hosszú sort, tett egy tétova lépést a sor vége felé, aztán az ab­lakra nézett. Megállt, várt néhány másodpercig, majd bizonytalan, vagy inkább macskás surranó léptekkel elindult az ab­lak felé ... — Mit akar maga olt, hé — hangzott fel azon­nal egy tiltakozás. Sorban állás — Micsoda szemtelen­ség — kontrázott egy asszony mások ki tudják állni a sort, ez meg csak úgy odasétál. A ballonkabátos férfi megállt és hirtelen nem tudta, mitévő legyen. Közben a sorból mind többen tettek rá nem ép­pen hízelgő megjegyzése­ket. — Álljon sorba, vagy úgy kirepül innen, mint a pintyl — dörögte egy basszus hang. A férfi elindult a hang­adó irányába. — De jó kis csetepaté lesz — súgta egy fiatal lány a barátnője fülébe. Biztosan verekedni fog­nak ... Ezalatt a jöve­vény eljutott a sor köze­pén álló, basszus hangú, köpcös emberhez. Tiszte­letteljesen levette a ka­lapját, köszönt, majd így folytatta: — Bocsánatot kérek, ha akaratlanul felidegesí­tettem. Táviratot szeret­nék feladni és azt néz­tem, hol találhatnék üres nyomtatványt. Tetszik tudni, hol ide teszik, hol oda. De már látom is, nézze csak, ott van egy skatulya az ablak mel­lett, biztosan abban lesz .. . Még egyszer bo­csánatot kérek __ A „zenekar“ egyszerre áthangolódott. — Milyen rendes em­ber — mondta az egyik asszony —, és egyesek még ezt merik pocskon­diázni! — Igen, ez a legköny- nyebb, megmarni valakit ártatlanul — hangzott a sor közepéről. A ballonkabátos ezalatt kitöltötte a táviratot és beállt a sor végére. Gyengéd pillantások röp­pentek felé. A basszus hangú férfi pedig úgy iz- gett-mozgott, mintha nem a hideg kockaköveken, hanem parazsakon áll­na... A legdrágább paradicsomkarók Fogadni mernék, hogy csak elenyésző kevesen tudják, miből készíthető a legkiválóbb minőségű karó paradicsompalánták kikötéséhez. En sem gon­doltam volna, ha egy kis­kerttulajdonos el nem magyarázza. Nos, a ka­rók karója jégkorongütö- böl készül. Nem, ez nem tévedés. Az ütők fája osztályon felüli minősé­gű, s csak le kell fűré­szelni a sporteszköz rö- videbbik és laposabbik részét, és miután kissé meghegyeztük a botot, már verhetjük is a pa­lánta mellé. Persze mind­ehhez jégkorongütő is kell, s azt bizony nem adják olcsón a boltban. Az illető kiskerttulajdo­nosnak azonban nem ke­rül pénzébe, az egyik hozzátartozója ugyanis olyan munkahelyen dol­gozik, ahol (hogyan, ho­gyan nem?) hozzájut a népszerű sporteszközhöz, melyre eredeti rendelte­tésétől a kiskertben bi­zony eltérő szerepkör vár. Semmivel sem szokat­lanabb a szerepe annak a nemes-fémből készült dróthuzalnak, amely nem villanyáramot vezet, ha­nem szölőlugasban telje­sít szolgálatot. Vagyis olyan drótot helyettesít (teljesen fölöslegesen), amelynek értéke elenyé­sző a nemes féméhez, a speciális kábelhez viszo­nyítva. Csakhogy az ér­ték és az ár nem min­den' esetben azonos, hi­szen olykor éppen a drá­gábbhoz jut hozzá ol­csóbban vagy ingyen va­laki. A szerepkör helytelen megváltoztatását, az ér­tékek deformálását, az egyéni érdeknek a közős érdek fölé helyezését szemléltető példát szám­talant idézhetnénk. Kü- lön-külön vizsgálva talán nevetséges esetekről van szó, ám ha a megannyi apróságra, mint jelenség­re tekintünk, akkor még­is bosszankodnunk kell. Sőt, az is kevés: a leg­határozottabban fel kell lépnünk ellene. Méghoz­zá mindig és mindenütt. Hogy ne legyen drágább a leves, mint a hús. Még a paradicsomleves sem. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A szocialista módon gondolkodó és cse­lekvő ember, a sokoldalúan fejlődő szemé­lyiség formálása nem a társadalomtól, min­dennapos problémáitól elszakítva zajlik le. E folyamat kollektív jellegű, azon alapul, hogy az ember aktívan részt vesz a társa­dalom életében és fejlődésében, a szocia tizrnns építésével Összefüggő gyakorlati fel­adatok megoldásáért vívott küzdelemben. Ezt a folyamatot számos szociális, gazda­sági, politikai és ideológiai tényező, egy­szersmind belső és nemzetközi tényezők befolyásolják. Egyiket sem szabad lebecsül­ni a politikai mevelőmnnkában. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az ember­nek a szocializmushoz, ideológiánkhoz való viszonyát jelentős mértékben meghatároz­za a gazdasági és a társadalmi mechaniz- mns egyes láncszemei munkájának színvo­nala. Ebből adódik az a követelmény, hogy az ideológiai munka átfogó jellegű legyen; az fontos előfeltétel. Ez a követelmény, amely magába foglalja a világnézeti, az erköl esi és a munkára való nevelés kapcsolatát, differenciált hozzáállást tesz szükségessé. Az emberekkel nyíltan, érthetően, meggyő­zően és hozzáértően kell beszélni, tekintet­be kell venni a környezeti, a szociális, a nemzetiségi és a korösszetétel, valamint az életfeltételek sajátságéit, illetve az eltérő tapasztalatokat. Az átfogó és a differenciált hozzáállás fontossága rendkívül megnövekszik az If­júsággal való munkában. Nagyfokú koncep­ciós munkára, mély differenciáltságra és felelősségre van szükség a családban, az oktatásban, a tömegtájékoztató eszközök munkájában, a művészeti munkában, külö­nösen a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Pionírszervezet, valamint az egész Nemzeti Front tevékenységében. Az ifjúságról való gondoskodás pártunk figyelmének homlok­terében áll, egyúttal szocialista államunk elvi fontosságú és tartós feladata. Ezt nem azért hangsúlyozom, mintha a fiatal nem­zedékkel olyan problémáink lennének, ame­lyek aggodalmat keltenének. Leegyszerűsí­tettek és károsak azok az általánosító né­zetek, amelyek a fiatalokat szükségszerűen rossznak ítélik meg, vagy idealizálják. Ugyanúgy, ahogy mem állja meg a helyét az a leegyszerűsített elképzelés, hogy a fiatalokat kézen fogva kell vezetnünk, az előző nemzedék hű utánzására kell őket nevelnünk, és rájuk kell kényszerítenünk az előző nemzedék életmódját; nem helyes az a nézet sem, hogy a fiatalokat magukra kell hagynunk fejlődésükben. (Vasil Bifak elvtársinak, a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) 1948 februárjában -a dol­gozó nép pártunk vezetésé­vel magához ragadta a ha­talmat, és megteremtette a szocializmus építésének alapfeltételeit. A Fehruári Győzelemnek köszönhető, hogy mi, magyar nemzeti­ségű állampolgárok is jogot kaptunk, s egyenrangú tag­jai lehettünk társadalmunk­nak. 1950-ben Dél-Szlovákiá- ban egymás után létesültek magyar tanítási nyelvű is­kolák. Abban az évben nyi­totta meg kapuit Tornán (Turfta nad Bodvou) is a magyar iskola, két pedagó­gussal. Az iskola első igaz­gatója Szalacsy Józsefné lett. — Óriási lelkesedés jelle­mezte azokat az éveket — emlékszik vissza Szalacsy Józsefné — Nem volt köny- nyü dolgunk. Elhagyott la­kásokat rendeztünk be tan­teremnek. összevont osztá­lyokat tanítottunk, tanterv és tankönyvek nélkül. Még .is értünk el eredményeket, s jóleső érzéssel gondolok vissza iskolánk hőskorára. Pályájának első és utolsó állomása Torna. A kisvárdaí tanítóképző friss végzőse ­mekszínjátszás fellendítésé­ben. Az ő rendezésében ke­rült színre A Csipkerózsika, a Csizmás Kandúr, A beszé­lő köntös, a Légy jó mind­halálig és sorolhatnánk to­vább. Tanítványai többször is képviselték az iskolát a Dunamenti Tavaszon, részt vettek a Jókai-napokon. A népi hagyományok ápolása is fő gondja. Az iskola tánc csoportja Zselizen (Zeliezov ce) is sikert aratott. — Az iskolai és iskolán kívüli munkát nem lehel Iskolában, iskolán kívül ként került ide s immár harminc éve oktatja a tanu­lókat az anyanyelv szerete- tére, a helyes nyelvhaszná­latra, az olvasás gyönyörű­ségére. A pedagógus mun­kája azonban nem merülhet ki a tanítási órákon. Szala­csy Józsefné is első perctől kezdve bekapcsolódott a község kulturális életébe, sokrétű munkát végez im­már három évtizede. Szín­darabokat rendezett a CSE- MADOK-ban. Talán legemlé kezetesebb a Fucík-dráma bemutatása volt. Nagy ér­demeket szerzett a gyer­szétválasztani — mondja Szalacsy Józsefné. — Az egyik úgy kapcsolódik a másikhoz, mint a láncsze­mek. A helyes kiejtést, a ta­nítási órákon elsajátított nyelvtani szabályok helyes használatát legjobban a ki­ejtési, vers- és prózamondó versenyeken mérhetem le. A kiejtés csiszolása az egyik legnehezebb felada tunk, mert vidékünkön pa­lóc tájszólással beszélnek. A kulturális tevékenység ép­pen úgy bővíti az ismerete­ket, mint az olvasás. Ezért, mint a diákikönyvtár vezető­je, nagy gondot fordítok az olvasás megszerettetésére. Kitűnő a kapcsolatunk a he­lyi könyvtárral. Közösen rendezünk könyvismertetése­ket, versenyeket, író—olvasó találkozókat. A csehszlová­kiai magyar irodalom nép­szerűsítését, az írókkal, köl­tőkkel való személyes talál­kozásokat is munkánk egyik fő részének tekintem. — Iskolánkban jó a kol­lektív munka. Terveinket közösen valósítjuk meg, kö­zösen örülünk, vagy bánkó­dunk, ha kudarc ér. Ilyen is előfordul, hiszen a peda­gógus munkája bonyolult 1950-ben ketten kezdtünk Csete Gyulánéval, a mi Re­gina néninkkel, aki nyugdí­jas létére ma is aktívan dolgozik az iskola pártszer­vezetében. Jelenleg tizenki­lencen vagyunk iskolánk­ban. S mind egyet akarunk: becsületes, megfelelő tudá­sú fiatalokat nevelni, akik majd átveszik tőlünk a sta­fétabotot. Három évtized lankadat­lan pedagógiai és társadal­mi munkája elismeréseként adományozta köztársasá­gunk elnöke Szalacsy Jó- zsefnénak A kiváló munká­ért kitüntetést. FECSÚ PÄL 1988. V. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom