Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-13 / 2. szám

TÁJÉKOZÓDÁS A milliárdos olajsejk Európá­ban elmegy egy operaházba. Végignézi az előadást, aztán megkérdi az Igazgatót: — Mondja kérem, ki a térje ennek a balettnek? — Hogyan készültek föl az idei télre? — Háromszáz százalékkal több gyűlést tartottunk a tél várható veszélyeiről. (Dikobrazj ALBÉRLET — Akkor megegyeztünk, asz- szonyom. Holnap beköltözöm. De én állatszelldítő vagyok, két tigris és egy oroszlán is velem lakik majd. — Azt nem bánom, de nőlá­togatót nem fogadhat. IGAZ BARÁT — A feleségem megszökött a legjobb barátommal, Lajossal. — Ha jól tudom, Lajos soha­sem volt a legjobb barátod. — De most már az! TÉMA — Az én feleségem bármilyen témáról órák hosszat tud be­szélni — mondja Kovács egy ismerősének. STANISLAW JERZY LÉC Fésületlen gondolatok Vajon hány özönvíz volt Noé nélkül?! Az igazi bölcsesség nem hagyja cserben a fejet. Az is halad, ami sántít. * * * Gondoljuk csak meg! Az általunk lenézett analfabéta is fölteheti az i-re a pontot. Aki más ágyban ébred, ] mint amelyikbe belefeküdt, azonnal ellenőrizze önmaga azonosságát. Nem művészet azt monda­ni, hogy: „Vagyokl“ Lenni kell. Ne termékenyítsétek meg a hasznavehetetlen gondola­tokat! Mondd meg, kivel alszol, megmondom, kivel álmodsz. Ez aztán a bátor író! Pon­tot tett egy megíratlan mon­data után. A lelkiismeret hangja is átesik a mutálás korszakán. TÚTH LÁSZLÓ fordításai PATKÖ Egy kíváncsi riporter köz­vetlenül a mérkőzés előtt meg­kérdezi a boxbajnokot: — Hisz ön abban, hogy a patkó szerencsét hoz? — Egész biztosan, főként, ha a bokszkesztyűmbe dugnám. NAIVITÁS — Milyen aranyos kislányok, ikrek? — Igen. — És mind a. kettő a ma­gáé? — Az semmi — válaszolja az illető. — Az én feleségemnek ehhez még téma sem kell. KÜLÖNLEGES — A fiam trombitát kért szü­letésnapjára — mondja egy ma­ma a játékboltban. — Van-e va­lamilyen? — Hogyne, kérem, kétfélével is szolgálhatunk. Közönségessel és különlegessel. Az előbbi öt­ven, az utóbbi száz korona. — S mit tud a különleges? — Fél nap alatt tönkre­megy ... DICSEKEDÉS Két verseny­autós találkozik, s az egyik di­csekvően újsá­golja: — Képzelje, tegnap az or- szágúton olyan sebességet ér­tem el, hogy a kilométerköve­ket az útperem burkolatának láttam, annyira összeolvadtak. — Ez semmi — szólal meg a másik —, én pe­dig egy körpá­lyán ágy szágul­dottam, hogy a kocsim hátsó rendszámtáb­láját leolvashat­tam! EJTŐERNYŐ Egy férfi életében először utazik repülőgépen. Első dolga, hogy odainti a stewardesst: — Ejtőernyőt nem kapok? — Nem. — Ez furcsa. A tengerjáró hajón mindig adnak mentőövet. Pedig úszni sokkal többen tud­nak, mint repülni! BlRÚSAGON A bíró megkérdi: — Miért lőtte le azt a nyu- lat, hiszen nem is tagja a va­dásztársaságnak ! — Hát miért rágta meg a nyúl a káposztát a kertemben, amikor nem is tagja a csalá­domnak? MODERN BOTOR — Egy széket szeretnék vá­sárolni. ■— Milyen célra? — Ülni szeretnék rajta. — Olyan modellünk jelenleg nincs. Tessék benézni, talán a jövő héten ... Szöveg nélkül (Elek Tibor rajza) SZAKÍTÁS — Drágám, valóban szakí­tottál Pistával? — Hát persze, így már nem mehetett to­vább: egyik este az egyik nővel ment el, másik este egy másik­nak udvarolt, majd egy egész hónapon át együtt élt egy táncosnővel. Én nem szóltam semmit, de ami­kor két héttel ezelőtt feleségül vette Lujzát, ágy határoztam, hogy többé nem tekintem ma­gam a menyasz szonyának. A hét vicce Az egyik híres filmsztárt megkérdezték, mi a vé­leménye a nők és férfiak intelligenciája közötti különbségről.- Lehet, hogy a férfiak intelligensebbek - felelte. - De én még sose hallottam, hogy egy nő hozzá­ment volna egy buta férfihoz csak azért, mert annak szép lába van... INTERJÜ Egy újságíró beszélgetést ké­szít a neves sztárral, s többek között megkérdi: — Ismeri ön Jean-Jacques Rousseau-t? — Ne tegyen fel ilyen ln- díszkrét kérdéseket! — emeli fel az ujját a népszerű hölgy, majd elgondolkozva így szól: — Tudja mit? írja azt, hogy na­gyon jó barátok vagyunk! BlRÚSAGON — Vádlott, miért lopta el a szomszédjának az értékes hege­dűjét, amikor nem tud rajta játszani? — Azért, mert ő sem tud ... ÉTTEREMBEN — Pincér! Ez a kenyér telje­sen száraz! — Hja, kérem, aszályos esz­tendőnk volt!... ANATOL POTEMKOWSKI SOKK Pataszonskiék fia tegnap a haverjaival összedúlta a lakást, a szülei ezért alapo­san 'megmosták a fejét. Az öreg Pataszonskit egész dél­után a rosszullét kerülgette. Pataszonskiné pedig sírdo- gálva a maradék bútordara­bokból próbált valami hasz- navehetőt összetákolni. Este Pataszonskiék ún. ko­moly beszélgetésre hívták a fiút. Toporzékoltak és min­den igénybevehető eszköz­zel igyekeztek kifejezésre adni, hogy mit is gondolnak a gyermekükről. A hangulat igazán nem volt idillikus. Este nyolckor a fiatal Pa- taszonski minden ellenvetés nélkül maga ment be a für­dőszobába, megmosdott és másnap szó nélkül megette a tejbegrízt. A füle is tisz­ta volt. Evés után felállt az asztaltól és azt mondta, hogy „egészségünkre“, ezek után pedig hozzáfogott a másnapi leckéhez. — Csak nincs valami ba­ja? — kérdezte aggódva az apa. Alig ismerek rá állapítot­ta meg Pataszonskiné. Fia homlokára tette a kezét. — Jól vagy? — Köszönöm, édesanyám, jól — válaszolta az ifjabb Pataszonski. A szülők átvonultak a másik szobába. — Hallottad? — kérdezte az asszony. — Igen — felelte az apa. Ebéd után a fiú minden kényszer nélkül megmosta a fogát. Az egész lakásban fé­lelmes csend támadt. — Megkaptuk a magunkét — sóhajtozott Pataszonskiné. — A hülye bútorok miatt szétzúztuk a fiú jellemét... Egész életre szóló kisebb­ségi érzete lehet. Ezt nem tudnám megbocsátani ma­gamnak! Amikor az egyik ismerő­sömmel elmentünk Pata- szonskiékhoz vacsorázni, sú­lyos lelki válságban talál­tuk a házaspárt. Pataszons­kiné csendesen sírdogált, az öreg Pataszonski dünnyö- gött valamit az orvosról és az orvostudomány haladásá­ról. Űriási robbanás remeg- tette meg az egész lakást.-Az ifjabb Pataszonski dina- mittal felrobbantotta az elő- szobát. A rossz hangulat azon nyomban elpattant, mint egy szappanbuborék, mindnyájan fellélegeztünk. A gyermek visszatért az eredeti valójához. Valahogy magától kilábalt a sokkból. Csak azt sajnálom, hogy lőttek a felöltőinknek. 1980. I. 13. ÚJSZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom