Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-04 / 18. szám
VASÁRNAP 1980. május 4. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 5.09, nyugszik 19.54 Közép-Szlovákia: 5.17, nyugszik 20.02 Nyugat-Szlovákia: 5.25, nyugszik 20.10 órakor A HOLD kel —, nyugszik 8.16 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÓNIKA, FLÓRIÁN nevű kedves olvasóinkat 1770-ben született Francois Pascal GÉRARD francia festő, a klasszicizmus egyik jelentős képviselője (+ 1837) • 1825-ben szflletett Thomas Henry HUXLEY ingül természettudós ( + 1895) • 1980-ban halt meg Milan ZUNA karmester, érdemes művész (szSI. 1001). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI vasárnapi SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Fővárosunk Somogyi Mátyás cikke A dicső május Vilém Novy írása A független, forradaimi Afganisztán barátai ősellenségei Irta: O. Golovin Es újra beköszönt május elseje, megint elfog az a szívet melegentő érzés, észreveszed, hogy a fák is új köntösbe öltöztek, mindenfelé virágok pompáznak, látod a soksok embert, s tudod, te is ehhez a tömeghez tartozol, velük együtt, egy irányba, egy cél érdekében menetelsz. Nézz körül, ifjú barátom, az ünneplő tömegben és meglátod majd a tüzes szemű, ősz hajú embereket is. Egyenes gerincű embereket. Tudod, ifjú barátom, ők akkor is így meneteltek, amikor ezt megtiltották, és aki megszegte a tilalmat és szembeszállt, azt sokszor, nagyon sokszor megverték, megkínozták. Jól tudom azt is, ifjú barátom, hogy sokat olvas tál, hallottál minderről, de hidd el, a valóságban mindez még kegyetlenebb volt. Ilyen egyenes gerincű emberek beszélték nekem is. Majdnem Nézz körül mindegyiknek reszketett a keze, soknak nyomorék volt a lába. Szinte hallom, azt mondod, közülük többet név szerint ismersz, így igaz, de hidd el, ifjú barátom, nagyon sokan voltak, vannak, akikről nem írtunk vagy keveset ír tunk, s ők nem kérkedtek hőstetteikkel, mert nem kitüntetésért vagy a jó állásokért tették, amit tettek, hanem meggyőződésből. Mert kommunisták voltak. Hittek a mai május elsejékben. Rendít hetetlenül harcoltak érte. Múlnak az évek, ifjú barátom, ritkulnak az ő soraik is, de azért sokan közülük ott vannak most is a május elsejei felvonuláson. Néhányon a díszemelvényen, de a legtöbben itt, közöttünk. A tömeg között. Nincs kacsalábon forgó palotájuk, ma is szerények, nem akarták hasznot húzni múltjukból, nem igyekeztek érdemtelen előnyökhöz jutni. Mert ma is kommunisták. Keresd meg őket, és tanulj tőlük, ifjú barátom. Meggyőződést, becsületet, erkölcsöt. Szorítsd meg a kezüket mert, ők szenvedték meg és harcolták ki a Te május elsejéidet. Mikor, mivel és hogyan takarékoskodunk? Csak üdvözölni lehet a takarékosságra intő kü lönböző intézkedéseket, megszorításokat, hiszen — ha magunkba nézünk, titokban bevalljuk, menynyi felesleges holmit vásárolunk össze, s mostanában az energiatakarékosságról lévén szó, tudván tudjuk, hogy bizony az energiával nem takarékoskodunk. Sőt mi több: gyakran pazaroljuk. Mert lássuk csak a példákat. Egyik dél-szlovákiai járási székhelyünk üzleteibe reggelente tejet, kenyeret hoznak. Jön a teherautó, odaáll az üzlet elé hajnalban — az emeleten lakások vannak —, s amíg csak le nem rakják az árut, járatják a motort, vagyis pazarolják a gázolajat, félóráig, egy óráig. Nem tudom, menynyi üzemanyag fogy e’. annyi idő alatt, de nemcsak a pénzről van szó — a levegőt is szenyezik — félóráig, egy óráig... A lakók részéről történő mindennemű reklamáció eredménytelen ... Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy szerkesztőségünk nek is kiutaltak egy bizonyos mennyiségű benzint, amit nem szabad túllépni. Arra gondolok, hogy az üzletek előtt veszteglő — búgó teherautók füstbe ment üzemanyaga árán vajon hány kilométert tehetnének meg szerkesztőink, hány faluba juthatnának el... De mondhatnék más példát is. A minap egyik bodrogközi kisvárosunk művelődési otthonának igazgatója panaszkodott: nem lépheti túl a villanyfogyasztási keretet . . márpedig, ha akciókat szervez, akkor villanyt is fogyaszt... természetesen. Ha nincsenek rendezvények, tudnak takarékoskodni ... Itt megint csak eszembe jutott valami. Falun és városon élők egyaránt bizonyíthatják, hogy az utcai világítással mennyi baj van __ A me llékutcák este sötétségbe burkolóznak, viszont igen gyakran égnek kora reggel vagy fényes nappal a lámpák. A sok feleslegesen világító lámpa villanyfogyasztásából vajon hány művelődési ház „pazarolhatna' kedvére? Meg legyünk őszinték: az otthon feleslegesen égő körték fényéből is bőven juttathatnánk másoknak... De nem akarok igazságtalan lenni. Ama bizonyos dél-szlovákiai városba szinte hetenként utazom, ennélfogva a saját szememmel győződhettem meg róla: nagyarányú takarékoskodásba kezdtek az egyik utcában. Felszedték a kövezetei. I Egyelőre fel nem derített okokból.) Az emberek szépen, lassan dolgoztak, nem pazarolták az — erejüket. S most ott a felbontott úttest, ki tudja, meddig. Takarékoskodunk ... de mivel? fx^ IDŐSZERŰ GONDOLATOK A szocialista ember nevelése bonyolnlt, hosszú távú, időben körül nem határolt folyamat. A szocialista ember a szocializmus és a kommnnizmns építésének sokrétű folyamatában formálódik és érik. Hat rá a család, az iskola, a munkakollektíva, üzemének, községének élete és problémái. A nevelés folyamatában szem előtt kell tartani, hogy nem létezik abszolút tökéletes, hibátlan, különféle gyengeségektől mentes ember. A becsületesség, munkaszeretet, áldozatkészség, az igazságosság, a haladás, a hazafiság és az internacionalizmus iránti érzék nem születik az emberrel. Ezekre a tulajdonságokra a nevelés és a pozitív példa hatására tesz szert. Az elérhetetlen nem lehet példakép sem. Célunk nem az, hogy aszkétákat és szenteket neveljünk, hanem olyan sokoldalúan fejlett embereket, akik tudnak dolgozni és örülni az életnek. Eszményképünk nem valami természetfölötti hős, hanem a dolgos, a szocializmus ügyéhez hű ember, a meggyőződéses hazafi és internacionalista. Az ilyen emberek úttörői a szocializmusnak és napjaink forradalmi- ságát képviselik. „Korunk forradalmisága — állapította meg Husák elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1974 novemberi ülésén — elsősorban a párt, a társadalmunk javára nap nap után végzett szívós, sőt apró-cseprő munkában rejlik, amelyből összetevődik a szocialista építés nagy műve. Ehhez hasonlóan a fogyató kosságokkal, mindazzal szembeni meg nem alkuvásban, ami gátolja előrehaladásunkat, valamint minden új és haladó iránti érzékben is. A szocialista hazafiságban és a proletár internacionalizmusban, a pártunk politikája megvalósítása iránti harcos, alkotó és magas fokúan cselekvő hozzáállásban és annak tudatában rejlik, hogy munkánkkal erősítjük a szocialista közösséget, és hozzájárulunk a kommunizmus győzelméhez az egész világon“. Napjaink hősei a szocialista munkabrigádok tagjai, akik érvényesítik a haladó termelési módszereket, a bányászok, akik készek feláldozni szabad szombatjaikat és vasárnapjaikat is, a vasutasok, akik hősiesen harcolnak a kedvezőtlen időjárással, az építőipar, az egységes földmfivesszövetkeze- tek, a kórházak, az iskolák, a szolgáltatások dolgozóinak ezrei, azok, akik védik népünk békés munkáját és szocialista rendünket, mindazok, akik társadalmunknak többet adnak, mint amennyit kötelességük adni. Az ilyen emberek nemcsak egyszerű szimbólumok, hanem tényleges, élő hősök, akiket pártunk és szocialista rendszerünk nevelt. (Vasil Bilak elvtársnak, a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) Igyekezzünk értelmesen élni Csető János riportja A hallgatás évei Részlet Egri Viktor új regényéből A kapituláció Konsztantyin Szimonov írása Szüntelenül az új nyomában Szigeti László interjúja Josef Svoboda nemzeti művésszel Ahogyan elnézem dr. Ko- bulnicky Pál főorvos, a Rozsnyói (Roínava) Egészségügyi Intézet fogászati rendelője vezetőjének nyílt arcát, gondosan ápolt, de a gyakori kézmosástól kissé tűlfehér kezét, világosan érzem: igaza van, a fogorvos, akár a sebész, vagy a nőgyógyász, igazi orvos. Ezt persze ma már senki sem vonja kétségbe, senki se vitatja, de amikor az ötvenes évek elején, pályájának kezdetén, fogorvosiként kezdte működését, nem volt ez ilyen általánosan, egyértelműen igaz. Akadtak kételkedők elég szép számban. Ö ugyanis annak a harminc fogorvosnak egyike, akik az Orvostudományi Egyetemen elsőként szereztek fogorvosi oklevelet, doktori címet, később pedig rangot, megbecsülést a szakmának. Korábban nem volt fogorvosi szolgálat, a fogaik kezelése, gondozása és pótlása a fogtechnikusok és a laboránsok dolga volt. így a kétkedők érvelése — „Nem is igazi orvos a fogorvos“ — sokak számára valósnak, elhihetőnek tűnt. Megküzdött szakmájának becsületéért. Ö ugyanis mindig szót emelt, érvelt, vitázott, bizonyított, ha a fogászati rendelés megszervezése, fejlesztése került napirendre az igazgatóság, az intézeti pártszervezet, a szakszervezeti üzemi bizottság gyűlésén. Tehetsége, képzettsége nyomán kivívta magának az orvosnak járó megbecsülést, tiszteletet. Sőt, az egészség- ügyi felvilágosító és ismeret- terjesztő tevékenységben való részvételével a kommunista orvosnak járó társadalmi elismerést is. Ha a bizonyítás további tényeit akarja valaki megismerni, menjen el a város főterén található fogászati rendelőbe. A földszinten, a térre nyílóan a gyógyszertár működik, de fölötte, egészen föl, a padlástérig, meg ott is — hiszen az irodája, a raktárak, az orvosok pihenőszobája helyiséghiány miatt odakerült — olyan munkakollektíva működik, mely a szocialista munkabrigádok versenyében ezüst fokozatot nyert. És persze, a főorvos a brigádvezető. Kicsinyek a méretek, de csak a helyiségek méretei. Parányi a váróterem. Még kisebbek a rendelőszobák, éppencsak, hogy körüljárhatja az orvos a fogorvosi széket, ha félrehúzódik a nővér. A laboratóriumban oly szűkös a hely, hogy szinte egymásnak hátat vetve dolgoznak a technikusok. Hárman férnek be a röntgenszobába: Ám csak a méretek kicsinyek. — A felszerelés nagyszerű. És ezt nem én, a fogorvosi tudományban laikus állapítom meg, hanem a Prágából érkezett szakorvos, akivel előzőleg bejártam a rendelőt. A főorvos természetesnek tartja ezt, akárcsak a járás fogászati rendelésének megszervezését, irányítását, melyet szintén dicsérő szavakkal illettek a prágaiak. — Szót emeltem akkor is, amikor a kórház építésébe kezdtek — magyarázza. — Külön fogászati osztály lesz ott. Nem említi, de az intézet igazgatójától megtudtuk, és a főorvos irodájának falára pillantva látjuk, hogy megkapta a bizonyításért járó elismerést, a „Kiváló dolgozó“ cím viselőjét megillető oklevelet. HAIDO ANDRÁS SZÓT EMELT 1900. V. 4.
