Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-04 / 18. szám

VASÁRNAP 1980. május 4. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 5.09, nyugszik 19.54 Közép-Szlovákia: 5.17, nyugszik 20.02 Nyugat-Szlovákia: 5.25, nyugszik 20.10 órakor A HOLD kel —, nyugszik 8.16 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÓNIKA, FLÓRIÁN nevű kedves olvasóinkat 1770-ben született Francois Pascal GÉRARD francia festő, a klasszicizmus egyik jelentős képviselője (+ 1837) • 1825-ben szflletett Thomas Henry HUXLEY in­gül természettudós ( + 1895) • 1980-ban halt meg Milan ZUNA karmester, ér­demes művész (szSI. 1001). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI vasárnapi SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Fővárosunk Somogyi Mátyás cikke A dicső május Vilém Novy írása A független, forradaimi Afganisztán barátai ősellenségei Irta: O. Golovin Es újra beköszönt má­jus elseje, megint elfog az a szívet melegentő ér­zés, észreveszed, hogy a fák is új köntösbe öltöz­tek, mindenfelé virágok pompáznak, látod a sok­sok embert, s tudod, te is ehhez a tömeghez tarto­zol, velük együtt, egy irányba, egy cél érdeké­ben menetelsz. Nézz körül, ifjú bará­tom, az ünneplő tömeg­ben és meglátod majd a tüzes szemű, ősz hajú embereket is. Egyenes gerincű embereket. Tu­dod, ifjú barátom, ők ak­kor is így meneteltek, amikor ezt megtiltották, és aki megszegte a tilal­mat és szembeszállt, azt sokszor, nagyon sokszor megverték, megkínozták. Jól tudom azt is, ifjú ba­rátom, hogy sokat olvas tál, hallottál minderről, de hidd el, a valóságban mindez még kegyetle­nebb volt. Ilyen egyenes gerincű emberek beszél­ték nekem is. Majdnem Nézz körül mindegyiknek reszketett a keze, soknak nyomorék volt a lába. Szinte hallom, azt mondod, közülük többet név szerint ismersz, így igaz, de hidd el, ifjú ba­rátom, nagyon sokan vol­tak, vannak, akikről nem írtunk vagy keveset ír tunk, s ők nem kérked­tek hőstetteikkel, mert nem kitüntetésért vagy a jó állásokért tették, amit tettek, hanem meggyőző­désből. Mert kommunis­ták voltak. Hittek a mai május elsejékben. Rendít hetetlenül harcoltak érte. Múlnak az évek, ifjú barátom, ritkulnak az ő soraik is, de azért sokan közülük ott vannak most is a május elsejei felvo­nuláson. Néhányon a díszemelvényen, de a leg­többen itt, közöttünk. A tömeg között. Nincs ka­csalábon forgó palotájuk, ma is szerények, nem akarták hasznot húzni múltjukból, nem igyekez­tek érdemtelen előnyök­höz jutni. Mert ma is kommunisták. Keresd meg őket, és tanulj tőlük, ifjú bará­tom. Meggyőződést, be­csületet, erkölcsöt. Szo­rítsd meg a kezüket mert, ők szenvedték meg és harcolták ki a Te má­jus elsejéidet. Mikor, mivel és hogyan takarékoskodunk? Csak üdvözölni lehet a takarékosságra intő kü lönböző intézkedéseket, megszorításokat, hiszen — ha magunkba nézünk, titokban bevalljuk, meny­nyi felesleges holmit vá­sárolunk össze, s mosta­nában az energiatakaré­kosságról lévén szó, tud­ván tudjuk, hogy bizony az energiával nem taka­rékoskodunk. Sőt mi több: gyakran pazaroljuk. Mert lássuk csak a pél­dákat. Egyik dél-szlová­kiai járási székhelyünk üzleteibe reggelente tejet, kenyeret hoznak. Jön a teherautó, odaáll az üz­let elé hajnalban — az emeleten lakások vannak —, s amíg csak le nem rakják az árut, járatják a motort, vagyis pazarolják a gázolajat, félóráig, egy óráig. Nem tudom, meny­nyi üzemanyag fogy e’. annyi idő alatt, de nem­csak a pénzről van szó — a levegőt is szenyezik — félóráig, egy óráig... A lakók részéről történő mindennemű reklamáció eredménytelen ... Ilyen­kor mindig eszembe jut, hogy szerkesztőségünk nek is kiutaltak egy bizo­nyos mennyiségű benzint, amit nem szabad túllép­ni. Arra gondolok, hogy az üzletek előtt veszteglő — búgó teherautók füst­be ment üzemanyaga árán vajon hány kilomé­tert tehetnének meg szer­kesztőink, hány faluba juthatnának el... De mondhatnék más példát is. A minap egyik bodrogközi kisvárosunk művelődési otthonának igazgatója panaszkodott: nem lépheti túl a villany­fogyasztási keretet . . márpedig, ha akciókat szervez, akkor villanyt is fogyaszt... természete­sen. Ha nincsenek ren­dezvények, tudnak taka­rékoskodni ... Itt megint csak eszembe jutott vala­mi. Falun és városon élők egyaránt bizonyíthatják, hogy az utcai világítással mennyi baj van __ A me llékutcák este sötét­ségbe burkolóznak, vi­szont igen gyakran ég­nek kora reggel vagy fé­nyes nappal a lámpák. A sok feleslegesen világító lámpa villanyfogyasztásá­ból vajon hány művelő­dési ház „pazarolhatna' kedvére? Meg legyünk őszinték: az otthon feles­legesen égő körték fé­nyéből is bőven juttathat­nánk másoknak... De nem akarok igaz­ságtalan lenni. Ama bizo­nyos dél-szlovákiai város­ba szinte hetenként uta­zom, ennélfogva a saját szememmel győződhettem meg róla: nagyarányú ta­karékoskodásba kezdtek az egyik utcában. Fel­szedték a kövezetei. I Egyelőre fel nem derí­tett okokból.) Az embe­rek szépen, lassan dol­goztak, nem pazarolták az — erejüket. S most ott a felbontott úttest, ki tudja, meddig. Takarékoskodunk ... de mivel? fx^ IDŐSZERŰ GONDOLATOK A szocialista ember nevelése bonyolnlt, hosszú távú, időben körül nem határolt fo­lyamat. A szocialista ember a szocializmus és a kommnnizmns építésének sokrétű fo­lyamatában formálódik és érik. Hat rá a család, az iskola, a munkakollektíva, üze­mének, községének élete és problémái. A nevelés folyamatában szem előtt kell tar­tani, hogy nem létezik abszolút tökéletes, hibátlan, különféle gyengeségektől mentes ember. A becsületesség, munkaszeretet, ál­dozatkészség, az igazságosság, a haladás, a hazafiság és az internacionalizmus iránti érzék nem születik az emberrel. Ezekre a tulajdonságokra a nevelés és a pozitív pél­da hatására tesz szert. Az elérhetetlen nem lehet példakép sem. Célunk nem az, hogy aszkétákat és szenteket neveljünk, hanem olyan sokoldalúan fejlett embereket, akik tudnak dolgozni és örülni az életnek. Esz­ményképünk nem valami természetfölötti hős, hanem a dolgos, a szocializmus ügyé­hez hű ember, a meggyőződéses hazafi és internacionalista. Az ilyen emberek úttörői a szocializmusnak és napjaink forradalmi- ságát képviselik. „Korunk forradalmisága — állapította meg Husák elvtárs Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának 1974 novemberi ülésén — elsősorban a párt, a társadalmunk javára nap nap után vég­zett szívós, sőt apró-cseprő munkában rej­lik, amelyből összetevődik a szocialista épí­tés nagy műve. Ehhez hasonlóan a fogyató kosságokkal, mindazzal szembeni meg nem alkuvásban, ami gátolja előrehaladásunkat, valamint minden új és haladó iránti érzék­ben is. A szocialista hazafiságban és a pro­letár internacionalizmusban, a pártunk po­litikája megvalósítása iránti harcos, alkotó és magas fokúan cselekvő hozzáállásban és annak tudatában rejlik, hogy munkánkkal erősítjük a szocialista közösséget, és hoz­zájárulunk a kommunizmus győzelméhez az egész világon“. Napjaink hősei a szocialista munkabrigá­dok tagjai, akik érvényesítik a haladó ter­melési módszereket, a bányászok, akik ké­szek feláldozni szabad szombatjaikat és va­sárnapjaikat is, a vasutasok, akik hősiesen harcolnak a kedvezőtlen időjárással, az épí­tőipar, az egységes földmfivesszövetkeze- tek, a kórházak, az iskolák, a szolgáltatá­sok dolgozóinak ezrei, azok, akik védik né­pünk békés munkáját és szocialista rendün­ket, mindazok, akik társadalmunknak töb­bet adnak, mint amennyit kötelességük adni. Az ilyen emberek nemcsak egyszerű szimbólumok, hanem tényleges, élő hősök, akiket pártunk és szocialista rendszerünk nevelt. (Vasil Bilak elvtársnak, a CSKP KB 15. ülésén mondott beszédéből) Igyekezzünk értelmesen élni Csető János riportja A hallgatás évei Részlet Egri Viktor új regényéből A kapituláció Konsztantyin Szimonov írása Szüntelenül az új nyomában Szigeti László interjúja Josef Svoboda nemzeti művésszel Ahogyan elnézem dr. Ko- bulnicky Pál főorvos, a Rozs­nyói (Roínava) Egészségügyi Intézet fogászati rendelője vezetőjének nyílt arcát, gon­dosan ápolt, de a gyakori kéz­mosástól kissé tűlfehér kezét, világosan érzem: igaza van, a fogorvos, akár a sebész, vagy a nőgyógyász, igazi orvos. Ezt persze ma már senki sem vonja kétségbe, senki se vitatja, de amikor az ötvenes évek elején, pályájának kez­detén, fogorvosiként kezdte működését, nem volt ez ilyen általánosan, egyértelműen igaz. Akadtak kételkedők elég szép számban. Ö ugyanis annak a harminc fogorvosnak egyike, akik az Orvostudományi Egyetemen elsőként szereztek fogorvosi oklevelet, doktori címet, ké­sőbb pedig rangot, megbecsü­lést a szakmának. Korábban nem volt fogorvosi szolgálat, a fogaik kezelése, gondozása és pótlása a fogtechnikusok és a laboránsok dolga volt. így a kétkedők érvelése — „Nem is igazi orvos a fogor­vos“ — sokak számára valós­nak, elhihetőnek tűnt. Megküzdött szakmájának becsületéért. Ö ugyanis mindig szót emelt, érvelt, vitázott, bizo­nyított, ha a fogászati rende­lés megszervezése, fejlesztése került napirendre az igazga­tóság, az intézeti pártszerve­zet, a szakszervezeti üzemi bizottság gyűlésén. Tehetsége, képzettsége nyo­mán kivívta magának az or­vosnak járó megbecsülést, tiszteletet. Sőt, az egészség- ügyi felvilágosító és ismeret- terjesztő tevékenységben való részvételével a kommunista orvosnak járó társadalmi el­ismerést is. Ha a bizonyítás további té­nyeit akarja valaki megismer­ni, menjen el a város főterén található fogászati rendelőbe. A földszinten, a térre nyílóan a gyógyszertár működik, de fölötte, egészen föl, a padlás­térig, meg ott is — hiszen az irodája, a raktárak, az orvo­sok pihenőszobája helyiség­hiány miatt odakerült — olyan munkakollektíva műkö­dik, mely a szocialista mun­kabrigádok versenyében ezüst fokozatot nyert. És persze, a főorvos a brigádvezető. Kicsinyek a méretek, de csak a helyiségek méretei. Parányi a váróterem. Még ki­sebbek a rendelőszobák, ép­pencsak, hogy körüljárhatja az orvos a fogorvosi széket, ha félrehúzódik a nővér. A laboratóriumban oly szűkös a hely, hogy szinte egymásnak hátat vetve dolgoznak a tech­nikusok. Hárman férnek be a röntgenszobába: Ám csak a méretek kicsinyek. — A felszerelés nagyszerű. És ezt nem én, a fogorvosi tudományban laikus állapítom meg, hanem a Prágából érke­zett szakorvos, akivel előzőleg bejártam a rendelőt. A főorvos természetesnek tartja ezt, akárcsak a járás fogászati rendelésének meg­szervezését, irányítását, me­lyet szintén dicsérő szavak­kal illettek a prágaiak. — Szót emeltem akkor is, amikor a kórház építésébe kezdtek — magyarázza. — Külön fogászati osztály lesz ott. Nem említi, de az intézet igazgatójától megtudtuk, és a főorvos irodájának falára pil­lantva látjuk, hogy megkapta a bizonyításért járó elisme­rést, a „Kiváló dolgozó“ cím viselőjét megillető oklevelet. HAIDO ANDRÁS SZÓT EMELT 1900. V. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom