Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-20 / 16. szám
MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATOK Magyarországon az élelmiszerellátá- si program szerves része a "haltenyésztés fejlesztése. Nem könnyű feladat, mert régen elmúltak azok az idők, amikor Galeotto Marzio olasz humanista, Mátyás király híres történetírója ezt vethette papírra: Folyóink, vizeink harmadrészét tették ki a halak. A későbbi évszázadokban még mindig helyénvaló volt ez a mondás, mert olyan feljegyzést is találhatunk, amely arról szól, hogy "ha valaki vizet merít a Tiszából, vagy a Dunából, hal is kerül bele. A folyószabályozások, mocsár-le- csapolások következtében a halak elvesztették élőhelyeiket és a természetes táplálék nagy részét. A folyókban kevesebb halfajta mutatkozott, amikor jugoszláv—'román együttműködéssel felépült a Vaskapu Erőmű. A Dunában nem úszhattak fel a vándorló halfajták, köztük a tok- és heringfélék. Már akkoriban felötlött a gondolat, hogy tenni kéne valamit a halak szaporítása érdekében. A világszerte ismeri nagy természettudós Herman Ottó javaslatára már az 1880-as években megkezdték a mesterséges tavak létesítését. Jelenleg közel húszezer hektáron elterülő tavakban élnek a legnemesebb fajták. A legnagyobb a Hortobágyi Állami Gazdaság ötezer hektáros tava. Ebben és a többi tavakban főleg pontyokat tenyésztenek, de az utóbbi években növekedett az arnűr és a busa hailfajta aránya is. Robogó autóbuszunkban az idegen- vezető tájékoztatása közben elevenedett fel előttünk a halhőségben gazdag mült és egy kis ízelítőt kaptunk a hal tenyészet jelenlegi problémáiról is. Amikor Szászhalombattán az olajfinomító és hőerőmű előtt lévő temperált vizű halszaporító gazdaságba érkeztünk, már kissé beavatottan tehettük fe) a kérdéseket Horváth Lászlóné hidrobiolőgusnak, a gazdaság helyet tes igazgatójának. — Miért épp itt létesült Magyarország első ilyen jellegű halgazdasága? — érdeklődtünk. — Mi a küldetése? Vajon megtérülnek az óriási beruházá sok? A hidrobiológus elmondotta, hogy azért választották ezt a mocsaras te rületet halszaporításra, mert a hőerő műből kifolyó vízzel megfelelő hőfokra szabályozhatják a víz hőmérsékletét. Ennek a halszaporítás szempontjából rendkívüli nagy jelentősége van. Tavasszal a felmelegített vízben korábban kezdhetik a szaporítást, ősszel pedig később fejezhetik be. Megmutatta a keltetőházat is, amelyből évente báromszáz-háromszázötven millió őt- nyolcnapos zsenge halat bocsátanak ki. Gazdaságuk létesítéséhez az 1970-es évben komoly pénzügyi támogatással hozzájárult a FAO és a Magyar Halgazdasági Kutató Intézet kiváló szakemberei pedig tanácsokat adtak az induláshoz. Gyakorlati célú kutatásokat végeznek. Az egynyaras halakat a partnengazdaságoknak szállít ják és ellenőrzik, hogy milyen körül mények között hogyan fejlődnek. A gazdaságnak nagyon jő kapcsolatai vaunak a Brnói Halgazdasági Kutató Intézettel és a Stupaval Állami Gazdasággal, ahová évente több mint félmillió halivadékot szállítanak. Kölcsönösen kisegítik, meglátogatják egymást és összehangolják a termelési programokat. Megvitatják a tudományos jellegű kérdéseket. A keltetőben szívesen elidőzünk, mert gyönyörködhetünk a díszhalakban is. Különösen felkelti érdeklődésünket a japán aranyponty, amely Európában még ritkaságnak számit. Később megtekintjük a gátakkal szegélyezett halnevelő tavacskákat is. Az egyikből épp a halakat fogják ki osztályozás céljára. Csak azokat a halakat szál lítják tovább, a partnergazdaságokba az oxigénnal dúsított vízzel teli tartályokban, amelyek megfelelnek a to- vábbtenyésztésre, Rieger Ági és a többi fiatal lány keze gyorsan jár, mert naponta ötven-hatvan mázsa halat kell osztályozniuk. A futószalag állandóan körbe jár, nem lehet megállni egy percre sem. Közben az igazgatóhelyettes állandóan magyaráz. Amint a gátakon állunk, elmondja, hogy juhokkal legeltetik, nem hagyják kárba veszni a rajtuk nőtt füvet. — Minden lehetőséget fel kell használnunk, hogy kifizetődőén gazdálkodhassunk. Eddig még mindig sikerrel zártuk az évet. Általában három-négymillió forint az évi tiszta haszon. A jövőben még többre számítunk, mivel újabb programokat tűztünk ki célul. A központi iroda előtt a tisztáson már rotyog a halászlé. Rubes Lajos a főszakács. Érti halfélék készítésének módját, mert gyerekkorától a Dunán halászott. Húsz évig mint alkalmazott. Emlékszik még a régi szép időkre, amikor még annyi hal volt, hogy reggelire sült halat, ebédre halpaprikást, este újra sült halat ettek. Igaz, a kényszerűség miatt is alakúit Jsi ez az étrend, mert nem sok pénzük volt más húsféle vásárlására. Másrészt viszont a halászok megszokták, hogy minden nap halat egyenek. Amikor szóba hozzuk, hogy mostanában mindenki csak sertéshúst alkar vásárolni, csóválgatja a fejét: — Nem helyeslem. Az igazgatóhelyettestől hallottam, hogy egy lakos Magyarországon évente csak három és fél "kiló halat Dogyaszt. Valamikor egy hét alatt több halat ettünk. Tálalják a párolgó halászlét. Mindenki dicséri a szakács főztjét, csak néhányan köhécselnek, attól tartanak, hogy talán lángot vet a szájuk. Az öreg halász csak mosolyog. Nyugtatja őket, nem Is olyan csípős az a cseresznye- paprika. Tovább folyik a tere-fere. A halász még megjegyzi: — Ha van szabadidőm, még kijárok a Dunára halászni. Az utóbbi időben több hal került a hálómba mint azelőtt. Gazdagabb már a Duna halálománya. Kimondotta az első eredményt. A Szászhalombattai Halszaporiiő Gazdaság munkáját is elismerte. Mert a hozzá hasonló gazdaságok segítségével újítják fel a folyók és tavak halállományát. Habár az egynyaras halaknak sok az ellensége — ragadozók irtják őket és az Ipari üzemek szennyvizétől pusztulnak el — mégis tíz-tizenöt százalékuk megmarad. Azonban sok-sok erőfeszítésre van még szükség, hogy a vásárlók úgy válogathassanak a piacokon és az üzletekben a különböző hal- fajtákból, mint régen. BÁLLÁ JÓZSEF IMI. IV. 20. Kiértünk a 'kis kambodzsai falu szélére, és elindultunk az aranyié tarló felé. Száraz rizskévékkel megrakott szekerek jöttek szembe. Kísérőm, Puen Dinao, a kerületben működő hat önsegélycsoport egyikének vezetője elmondta, hogy a vetőmagot a Szovjetuniótól és Vietnamtól kapták, s azt is ismertette, miként szervezték meg ezeket az önsegély-brigádokat, amelyeket „szolidaritási csoportoknak“ neveztek el. Szorgos munkával helyreállították a csatornákat és a gátakat, forró napokon pedig kézi erővel szivattyúztak a tárolókból sok ezer köbméter vizet, mivel ezen a vidéken van víz. így összesen 2100 hektárt sikerült megművelni, és betakarítani róla a termést. Mindegyik csoportnak mintegy 300—350 tagja van. Nagy figyelmet fordítanak a hal, a baromfi, a háziállatok tenyésztésére, a háziipari termelés fejlesztésére. A gazdaság központi majorjában rendezett 'kiállításon már fémtárgyakat is láttam. De most gyártásuk folyamatát is ismertették előttem. A falu szélén kis öntöde van, ez egyúttal kovács- és lakatosműhely is. Itt ekevasakat, ásókat, kapáikat és más szükséges munkaeszközöket készítenek. — Egyszóval, fokozatosan helyreállítottuk az olvasztókemencét, összeszedtünk egynéhány szerszámot, és megindult a dolog — magyarázza Puen Dinao. — Most a következő idényre készülünk fel. Hamarosan szivattyúkat, traktorokat kapunk. A vetés- terület jelentős bővítését tervezzük. Phnom Penhbe visszatérve, látogatást tettem a mezőgazdasági minisztériumban. Ott megmutatták a betakarítási munkákról készített kimutatást. Eszerint az országszerte rizzsel bevetett 650 ezer hektár közül már 400 ezer hektárról betakarították a termést. A minisztérium tisztviselőinek véleménye szerint az így kapott rizsmennyiség még nem oldja meg teljesen az ország élelmezési problémáját. Bizonyos fejadagrendszer bevezetése mellett azonban ebből mindenképp futja a következő termésig — ez pedig módot nyújt arra, hogy magabiztosabban oldják meg a nemzetgazdaság helyreállításával kapcsolatos egyéb feladatokat. A kambodzsai munkások óriási erőfeszítései következtében sikerült újra megszervezni a termelést az üzemekben és a gyárakban. Egyes üzemekben azonban bonyolította a helyzetet az, hogy azelőtt importált nyersanyaggal dolgoztak, ennek készletei pedig elfogytaik. A munkások kénytelenek voltaik leállítani a szerszámgépeiket, és a mezőikre menni dolgozni. Néhány textilgyáriéi van szó. Ami a helyi készletek felhasználásával működő vállalatokat illeti, ezek ütemesen és hatékonyam dolgoznak. — A feladat lényege az — állapította meg Tang Sarin kereskedelmi miniszter —, 'hogy üzleti kapcsolatokat létesítsünk más országokkal, s minél hamarább megkezdjük az exportárutermelést. Ebben a tekintetben is a Szovjetunió nyújt számunkra jelentős segítséget. Több száz gépkocsit és traktort, sok ezer tonna olajterméket, fémárut, cementet, különböző építőanyagot és berendezést adott Kambodzsának. Népünk nem felejti el a Szovjetunió sürgős és rendkívül jelentős élelmiszer- és gyógyszer segítségét. A gazdaság helyreállításában fontos szerepet jál szik a szállítási probléma megoldása. Az országban már befejeződött a nagyvárosokat összekötő fő közlekedési útvonalak újjáépítése. Az egyik ilyen út Phnom Penht Kompong Som tengeri kikötővel köti össze, ahová a Szovjetunió, a szocialista országok és néhány nemzetiközi szervezet segélyszállítmányai érkeztek. Ezt a két 'fontos kambodzsai várost vasútvonal is összeköti, amelyet nemrég helyeztek üzembe. A Phnom Penh—Battambang vonalon a vágányok kijavítása folyik. Továbbra is fontos szállítási útvonal az egész országot átszelő Mekong folyó. A hajósok sok vízi járművet javítottak ki és építettek. A part mentén halászszövetkezetek létesültek, amelyek friss hallal látják el a lakosságot. Ennek az újjászületési folyamatnak azonban még egy másik, nem kevésbé fontos oldala is van. A nép szellemi felemelkedéséről van szó — egy olyan népéről, amely átvészelte a börtön és a jogfosztottság esztendőit, amely szörnyű tragédiát élt át. Vissza kellett adni az embereknek az igazságos, boldog jövőbe vetett hitet. És a kambodzsai népi forradalmi kormány sokat tett ezen a téren. Országszerte megnyíltak az iskolák, óvodák épülnek az árvák számára, megszervezték a közoktatási rendszert. — Jelenleg nálunk lényegében új kultúra jön létre — közölte beszélgetésünk során Kao Tlen tájékoztatási, sajtóügyi és kulturális miniszter. — A zeneszerzők, költők és festők új nemzedéke születik. Alkotásaik népünk sorsát, reménységeit és azt a törekvést tükrözik vissza, hogy minden nehézséget leküzd- jenek az új élet felé vezető úton. Phnom Penihben történetesen a kambodzsai úttörő- szervezet születésének tanúja lehettem. Körülbelül ezer iskolás gyűlt össze az ünnepi szertartásra, s ezen megkapta a vörös nyakkendőt. Heng Samrin, a Kambodzsai Népköztársaság Népi Forradalmi Tanácsának elnöke, a gyűlésen mondott beszédében kijelentette, hogy a vörös — a szabadságért és a függetlenségért, az elnyomás és az egyenlőtlenség ellen vívott harc színe. Az államfő arra szólította fel a köztársaság ifjú állampolgárait, hogy méltóak legyenek ezekhez a magasztos eszményekhez, őrizzék és erősítsék a bátorságot és az együttműködést Vietnam, Laosz, a Szovjetunió és más szocialista országok népeivel, amelyen sokoldalú segítséget nyújtanak Kambodzsa népének a boldog jövőért folytatott harcában. B. VINOGRADOV (Izvesztyija) Fürgekezű lányok osztályozzák a halakat (A szerző felvétele) KAMBODZSÁBAN BÍZNAK A JŰVŰBEN