Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-13 / 15. szám
MILYEN AZ EURÓPAI UB1HIII6AS ? Napjainkban egyre több a válogatott labdarúgó-mérkőzés, ami jelzi: ilyen szinten is elkezdődött a nemzetközi idény. Hogy milyen volt az elmúlt évi európai futball, arra igyekszünk feleletet keresni, figyelembe véve a külföldi lapvéleményeket és edzői nyilatkozatokat. Az európai labdarúgás 1979-es esztendejének legjellemzőbb vonásai a következők: 1. tavaly sem akadt állandó nagy formát mutató együttes; 2. ismét felfedezték a technika fontosságát, anélkül természetesen, hogy az atlétlkus és erőnléti felkészülést elhanyagolták volna; 3. a kizárólagos emberfogásról részletesen áttértek a területvédelemre; a középpálya gyors átjátszása előtérbe került, s ezzel együtt újjáéledt az egyszerű és a szárnyakra támaszkodó csatár játék; 5. az edzés Időtartama csökkent, minősége viszont emelkedett. De menjünk sorjában ... Argentína nemcsak a hazai pálya előnye miatt nyerte meg a világbajnokságot, hanem azért, mert az argentin játékosokat atlétlkus képzés, állóképesség és futás terén a lehető legjobban készítették fel. A legegyszerűbben, célratörően és mélységben jól tagolt támadójátékot követtek. Ardlles hallatlan munkabírású, szorgalmas játékától eltekintve az argentin tizenegy tulajdonképpen csak védőkből és csatárokból állt. Gyakorlatilag nem volt középpályásuk, a középpályát gyorsan átjátszottál«, és legtöbbször egyetlen húzással csaptak át a védekezésből a támadásba, s ezzel megvalósították a „rövid utak“ játékát. Az európai labdarúgás az elmúlt három évben annyiban változott, hogy a technika, az egyes játékosok labdakezelése ismét előtérbe került. A játék felgyorsult, de a felgyorsulás következtében a labda átvételekor törvényszerűen egyre több hiba mutatkozott. A hibák csökkentése érdekében a technikai tudást kellett gyarapítani. A technika fejlesztése azonban semmiképpen sem történhet az erőnlét és az állóképesség, vagy az atlétlkus készség és a futás rovására. Az biztos: az erőnlét nem minden, de erőnlét nélkül a legjobb technika sem ér semmit. Kontinensünk labdarúgására az is jellemző, bogy már egyes nyugatnémet csapatok is kezdenek felhagyni a szoros emberfogással. Néhány együttes óvatosan, tapogatózva és több-kevesebb sikerrel próbálkozva igyekszik a középpályán valamiféle területvédelmet, vagy „zónázást“ kialakítani. Jelképes függönyt leeresztve, a középpályán akarják megszűrni a támadásokat. A sikeres együttesek egyre inkább arra törekszenek, hogy a játékot meggyorsítsák és a középpályát a lehető leggyorsabban átjátsszák. Hacsak az előzetes taktika nem követel más felfogást. Mindez azt jelenti, hogy a játék, amint azt a világbajnok Argentína példája is mutatta, bizonyos tekintetben egyszerűbb és célratörőbb lett. A korábbi időszakhoz hasonlóan a csapatok ismét területnyereségre törekszenek és újra a szárnyakat foglalkoztatják. Sok edző felismerte már: gólokat csak úgy lehet lőni, ha sikerül az ellenfél védelme mögé kerülni, ha sikerül a védelmet felszakítani. Végül meglepetéssel állapíthatjuk meg, hogy például Angliában és újabban az NSZK- ban sem edzenek olyan keményen, mint néhány esztendővel ezelőtt. A játékosok „hajszolása“ és „nyúzá- sa“ kezd kimenni a divatból. És nemcsak azért, mert nehéz és hosszú a bajnoki idény (Angliában évtizedek óta negyvenkét bajnoki találkozót játszanak a csapatok, s ehhez Jönnek még a hazai és nemzetközi kupamérkőzések, valamint az országok közötti találkozók), hanem abból a felismerésből kiindulva, hogy az edzés célja nem erőpazarlás, hanem erőgyűjtés. Nem maga az edzés, a játék eredményessége a cél. Tehát nem az edzés mennyisége, hanem minősége a döntő. Minőségen pedig azt értjük, hogy a játékos sokat foglalkozzék a labdával, ami egyúttal azt Is jelenti, hogy gondosan kell gyakorolni a részleteket, a kivitelezés tökéletesítését. Ezen a téren ismét polgárjogot nyert az ötlet- gazdagság, a szellemesség, a rögtönzés. Erre annál Is inkább szükség van, mert még mindig hiányoznák az egy- egy mérkőzés sorsának eldöntésére képes nagy játékosegyéniségek. A labdarúgásnak éppen az az egyik legvarázslatosabb vonása, hogy egyre újabb és újabb utakat tesz járhatóvá. A játékfelfogásban, valamint a taktikában mindig újjal és újjal lehet kísérletezni, az edzők mindig kénytelenek újabb, az eddiginél megfelelőbb megoldásokat keresni. Mindez rugalmasságot követel, nem szabad mindenáron ragaszkodnunk a régebben bevált módszerekhez. A futball fejlődése az óra ingájához Is hasonlítható: hol balra, hol jobbra jár, de soha nem áll meg és a fejlődésnek soha nincs vége. Ez egyben azt is eredményezi, hogy amit régebben a sutba dobtunk, azt esetleg újra elővesszük és a feldicsért újat esetleg elejtjük. Hiába, mindig és minden változik... (ie) A mai futball kevés egyéniségeinek egyike: az angol Trevor Francis Amikor március végén az angol labdarúgó-válogatott 2:0-ra nyert Spanyolország ellen Barcelonában, Ron Greenwood edző kijelentette: „Durván játszó ellenfelet gólokkal lehet a legjobban megbüntetni. Külföldön 2:0-ra nyerni szép teljesítmény és nagyon örülök, hogy mindenki átlagon felül játszott. Még van négy mérkőzésünk az EB-döntőkig és a 22-es keretet már ma össze tudnám állítani, de a kezdő csapatot még mindig keressük. Derűlátással nézek az Eu- rópa-bajnoki küzdelmek elé .. Az elmúlt esztendőkben sokat siránkoztak Angliában a válogatott sikertelenségén. Nem Is csoda. 1974-ben nem volt ott a világbajnokságon (Lengyelország ütötte el a továbbjutástői), két évvel később hiányzott az Európa-bajnok- ság végküzdelmeiből (Csehszlovákia nyerte a selejtező csoportot) és nem tudta kiharcolni az argentínai világbajnokság részvételi jogát sem (Olaszország utazott az 1978-as VB-re). De nemcsak siránkoztak a szigetországban, hanem erőfeszítéseket is tettek, hogy a labdarúgás őshazája, az 1968-os világbajnok és az 1988-as Európa- bajnoki bronzérmes minél előbb visszakerüljön a világ élvonalába. És az angol válogatott most ott van a kontinensbajnokság nyolcas döntőjében... Az angol válogatott háza táján akkor fordult jobbra a helyzet, amikor Don Revie, megszegve a szövetséggel kötött szerződését, az Egyesült Arab Emirátusokba távozott edzősködnl. A labdarúgó szövetség tíz évre eltiltotta az ed- zösködéstől Angliában (a bíróság nemrégiben hatálytalanította a fegyelmit), de most, amikor a szakemberek visszatekintenek a múltra, mindnyájan nyugodt szívvel kijelenthetik: Revie távozása a válogatott szerencséje! Az Ismert menedzser sohasem ért el olyan sikereket a válogatottal, mint klubcsapatával, a Leeds Unlteddel. Revie után tehát Ron Greenwood, a West Ham United menedzsere lett az angol válogatott edzője. Greenwood elsősorban rendszert és nyugalmat vitt a válogatott csapat felkészítésébe. Amennyire csak lehetett, állandósította az együttes összetételét és ha közvetve is, de a nagyválogatott mellett ő Irányítja az ország minden válogatott csapatát. Nála még akkor is bizalmat élveznek a kiválasztott játékosok, ha nincsenek a legjobb formában, ha például klubjukban nem tudnak bekerülni az első csapatba. Ilyen tekintetben nem lett „kegyvesztett" például az ismert Latcbford (Liverpool) vagy Hughes (Wolverhampton Wanderers). Elsősorban azok jönnek számításba a válogatott összeállításánál, akik „beférnek“ az edző koncepciójába és akik soha sem okoztak neki csalódást. Nem számít, hogy pillanatnyilag nem ők az ország legjobb futballistái. Anglia válogatottja Greenwood vezetése alatt 24 mérkőzést játszott és csak két alkalommal szenvedett vereséget. Alan Simonsen, az „Aranylabdás" dán labdarúgó, aki szerepelt a Dánia— Anglia EB-selejtezőn, kijelentette: „Angliának nagyon jó csapata van, amely ismét az európai élmezőnybe tartozik“. A dánok edzője, S. Piontek már nem volt ennyire elragadtatva: „Az angol válogatottban csak egy Igazi klasszis van, mégpedig Keegam, ez pedig kevés ahhoz, hogy valaki a legmagasabb csúcsokat is megpályázza...!“ Magúik az angol újságírók is mérsékeltebbek minit Simonsen: „Jó a csapatunk, nagy eredményekre is képes, de Európában akadnak válogatottak, amelyek többre is képesekl“ „Meg voítam róla győződve, hogy Anglia bejut az Európa-baj- nokság nyolcas döntőjébe“ — mondotta Sir Alf Ramsey, aki 1966- ban világbajnoki elmet és 1968-ban Európa-bajnoki bronzérmet nyert az angol válogatottal. „Már csak azért is hittem a sikerben, mert Greenwood edző visszaadta a csapat önbizalmát, amire minden együttesnek szüksége van. Emellett azonban arról Is meg vagyok győződve, hogy Greenwood válogatottja nem képvisel olyan játékerőt, mint az 1968-as csapatom, amely éppen Olaszországban lett EB-bronzérmes. Hogy hogyan végez majd az angol válogatott az idei Európa-bajnokságon, arról már az első mérkőzés is sok mindent elárul. Tizenkét évvel ezelőtt arról döntött, hogy csak a harmadik helyért játszhattunk, mivel l:0-ra kikaptunk Jugoszláviától. Máig is állítom: nem a jugoszlá- vok győztek le bennünket, hanem a nagy hőségi Egészen mások ott az éghajlati viszonyok, s ez a momentum éppen az első találkozón játszik nagy szerepet. A harmadik helyért vívott mérkőzésen már normális volt az időjárás, és 2:0-ra megvertük a szovjet válogatottat. Az olaszországi környezet elsősorban a vendéglátóknak és Spanyol- országnak fog kedvezni, mint annak idején Jugoszláviának. Greenwood csapatának két nagy előnye lesz az én együttesemmel szemben: nem világbajnok, tehát senki sem fog ellene nagyobb eröbedo- bással küzdeni, mint mások ellen, és négyes csoportban játszani mégiscsak előnyösebb játszani, mint egyenes kiesési rendszerben ...“ Anglia nagyon elégedett az 58 esztendős Greenwood munkájával. Eredetileg csak az 1978-as argentínai világbajnokságig szólt a szerződése, de meghosszabbították 1982 nyaráig, a spanyolországi világbajnokság befejezéséig... „A mostani válogatottnak legnagyobb előnye, hogy egy posztra több egyforma képességű játékosom van. Az összeállításban lehatnak ugyan változások, de a csapat játéikfelfogása nem változik. Örülök neki, hogy hosszabb távon foglalkozhatom a válogatottal. Remélem, Olaszországban Is hírnevünkhöz méltóan fogunk szerepelni... (T. V.) ■mára 6 ÍJSZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pórt|a Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Or. Robay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarko István «• Csetá János. Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Oorkého 10. Telefon: 309, 331-252 , 332-301, főszerkesztő: 532 20 szerkesztőségi titkárság: 550-18. sportrovat: 505 29. gaz dasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdovállalcta — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme. Bratislava. PROBANYOMAS. Magánszemélyek a következő címen adhat|ák fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava. Jirásková 5.. telefon: 577-10. 532-64. A szocialista közü letek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nóbreíie 15/11.. telefon: 551 83. 544-51. Az Oj Szó előfizetési díja — o vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Oj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hlrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden oostoi kézbesítő. Külföld; megrendeléseket PNS — Ostrednó expedíció a dovoz tloőe. 884 19 Brrtislava. Gottwaldovo nómestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2. Napjaink labdarúgásában is akadnak látványos jelenetek ... (Archív-felvételek)
