Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-13 / 15. szám

1980. [V. 13. m UHUM SZÉP SZÓ... Három év után ismét a bratislavai új autóbusz-pályaudvar építkezésén Aligha van Szlovákia fővárosának még egy beruházása, amelynek meg­valósítására oly sokan várnának évek óta, mint az épülő fij autóbusz­pályaudvar. Nem is csoda, hiszen a Bajkál utcai és az AVION előtti ideig­lenes jellegű pályaudvar, amelyen naponta mintegy negyvenezer utas for­dul meg, főleg a nyugat-szlovákiai kerület déli járásaiból, kinőtte már a gyermekcipőjét s a kulturált utazás követelményeinek távolról sem fe­lel meg. Ezzel pontosan 3 évvel ezelőtt, két teljes Ajságoldalon tüzetesen és kritikai éllel foglalkoztunk Busszal utazunk című cikkünkben. A megol­dás kulcsaként jelöltük meg a régi kis vasútállomás és a Kábel-gyár mögött, a városközponttól egy kőhajításnyira épülő korszerű autóbusz­pályaudvar 1980 júliusára tervezett elkészülését. Már annak idején utal­tunk arra, hogy a várva várt célba érés végső határidejét veszélyezteti, hogy az Ostrava-Vftkovicei Klement Gottwald Vasmű az igényelt acél- konstrukciót nem szállította le a szerződéses batáridőnek megfelelően. Indokolt volt tehát, hogy néhány hónappal az eredetileg tervezett átadás időpontja előtt ismét ellátogattunk ide. ,. ha megtartják, úgy jó Nos nem alkarjuk nagyon felcsigázni \az érdeklődést és a „fekete levessel“ Ikezdjük. Marian Dobis, a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat, a generálberuhá­zó építkezési felügyelettel megbízott dolgozója, kertelés nélkül kimondja: — Sajnos, a vasmű kapacitása nem bizonyult elegendőnek és nyilván más, központilag fontosabbnak minősített be­ruházásokat részesített előnyben. En­nek következtében mi nagy késéssel kaptuk meg az 1500 tonnás acélszerke­zeti elemeket. Mindent egybevetve, ez az eredeti elképzeléshez képest mintegy kétesztendős elmaradást idézett elő. Persze fékező tényező volt bizonyos szakmunkások hiánya is. Összesen száz emberrel számoltunk és átlag hatvanon dolgoznak. Igaz ugyan, hogy sokat se­gített a társadalmi munka, de most sem dúskálunk például kőművesekben ... szükségesek, mert két és fél év múltán igen nagy megterhelésnek lesznek ki­téve, hiszen naponta hozzávetőleg 45—50 ezer utas fordul itt majd meg. Terepszemlén Dobié elvtárs és FrantiSek Tatarko, a főkivitelező, a Kassai (KoSiceJ Kohó­ipari Vállalat mérnöke kíséretében te­repszemlére indulunk a csaknem öt hektárnyi területen. Ebből másfél hek­tár a beépített terület, három hektárt foglalnak el majd az utak, járdák, a be­tonozott felület, míg a hátralevő rész zöldövezet lesz. Maga a létesítmény egy fekvő T betű­höz hasonló alaprajzú és kétszintes. A betű „kalapja“ a három részből álló főépület. A városközpont felől érkező utasok a középső, vagyis a B-szekciő tá­gas halijába lépnek. Itt lesznek a pénz­tárak, a várótermek, a művelődési köz­pont, néhány szolgáltatás, például bor­bély és fodrász, újság-, esetleg virág­árus, a szociális berendezések. A bejá­rattál balra lesz az A-szekció, ahol az utazóközönség elsősorban éhét, szom- ját csillapíthatja. Még választhat is a 225 négyzetméteres önkiszolgáló étte­rem, a százötven négyzetméteres snack- bar és a cukrászda között. A harmadik, a bejárattól jobbra húzódó részben, a Cnszekoióban pedig, amelyet átriumsze- rűem képeztek ki, megtaláljuk majd a postát, a pénzváltót, a személy- és a tehertaxi szolgáltatásának irodáját és az autóbusz-pályaudvar mintegy 700 főnyi törzsgárdája szükségleteit kielé­gítő berendezéseket. Például a pihenő­szobákat, a diszpécseri adminisztrációs helyiségeket, a szociális berendezéseket stb. — Az eddigihez képest összehason­líthatatlanul kulturáltabb, jobb feltéte­leknek örülhetnek majd az utazóközön ség éppúgy, mint a személyzet — kom­mentálja a nagyjából kész, kívülről már részben, Magyarországról importált kő­burkolattal fedett főépületben látotta­kat Dobié elvtárs. Közben lépcsőkön felkaptatunk (különben már beszerel­ték a mozgólépcsőt is) az emeletre. Elénk tárul a T betű száznegyven mé­ter hossizú „szára“ — a korridor. Ide jönnek fel majd az utasok is és ebből a tizenöt méter széles fedett és fűtött, illetve temperált folyosóból melléklép- csőtoön jutnak le a korridor alatti, vagyis szintén fedett 32 autóbuszmeg­álló egyikéhez, ki-ki saját járatához. — A főbejárat hátsó frontjához pedig tíz fedett érkezési megálló illeszkedik — pereg a magyarázó szó. — A pálya­udvar utasokat szolgáló egész területe tehát óvni fog a csapadéktól és lénye­gében a hidektől is ... Gondok is akadnak Ezeknek egyike — s ez már nem a beruházás tervezőinek és közvetlen ki­vitelezőinek a feladata —, hogy ide na­ponta majd hozzávetőleg 1600—1800 autóbuszjárat érkezik, illetve indul in­nét. S úgy láttuk, valóban ideje lenne már gyorsabb ütemben hozzáfogni a pá­lyaudvarra torkolló utak rekonstrukció­jához, nöhogy megoldhatatlan közleke­dési pröblémák keletkezzenek főként a Mlynské nivy és a Koéioká utca amúgy is túlterhelt kereszteződésén. Az sem titok, hogy a pályaudvar helyének meg­választása annak idején szerencsés volt az utasok szempontjától, mert a cent­rum olyan közeli, hogy akár el is gya­logolhatnak oda, viszont nem éppen szerencsés környezetvédelmi vonatko zásban. Ezen a területen ugyanis már most is nagy a levegő szennyezettsége Korai völt tehát - a három évvel ez­előtti remény. A csalódást talán csak az enyhíti, hogy tavaly óta az SZSZK kormánya már kiemelt építkezésként figyelemmel kíséri elsősorban a pálya­udvar átadása új határidejének — 1982 októberének — megtartását. Tény vi­szont — s ez nem vet éppen jó fényt az ilyen fontos, történetesen a főváros vá­lasztási programjában is szereplő léte­sítmény tervezésére —, hogy a múlt év végéig, vagyis az eredeti határidő jó fél év híján való leteltéig, a költségvetési keretnek nem egészen a fele, mintegy 51 millió korona fogyott csak el. Különben a költségvetés, előzetes becslés szerint, jeflentősen nem emelkedik, ami manap­ság nem kis dolog. Persze változatlan sem marad. Ez azzal magyarázható, hogy emelkedett az építkezésen fel- használásra kerülő egyes anyagok ára. Vonatkozik ez főként a gránitra, me­lyet burkoló kövezetként alkalmaznak nem kevesebb mint félhektárnyi terüle­ten. Ára a duplájára emelkedett, de en­nél nagyobb főfájást okoz, hogy leszál­lítására egyelőre csak ígéretet kaptak s a gyakorlattól nyilván kicsit tarta­nak. Pedig a gránitlapok feltétlenül Az emeletes korridor acélszerkezete is készen .. (Gyökeres György felvételei) s ezt az autóbusz-pályaudvar csak nö­velni fogja. — Számolunk az építkezés második szakaszával is, vagyis olyan létesítmé­nyekkel, amelyek majd itt helyben te­szik lehetővé az autóbuszok szokványos karbantartását, beleértve az üzemanyag felvételét, a gépkocsimosást, a kisebb szervizmunkálatokat stb. Különben ugyanis 150—200 autóbusz tenné meg naponta „üresjáratban“ az anyaüzemünk­be és onnan vissza — a városon át — az összesen tíz kilométeres utat. Ez nemcsak felesleges többletkiadás, ha­nem a várost is szennyezi az ilyen „in­gázás“ ... Persze, ez sem nyer varázsvessző su­hintására, egykettőre megoldást. Elő­ször is szükséges a vállalat szándéká­nak jóváhagyása. Ezt követően nagyon nehéz lesz megoldani több mint száz lakásegység szanálását, lebontását és természetesen új lakások kiutalását. Csak ezután foghatnak hozzá a két és fél esztendeig eltartó, megközelítően 32 millió koronát igénylő beruházás megvalósításához. Ez szerintünk fontos és szükséges dolog, de mégiscsak a jövő zenéje. Jó­val időszerűbb feladat ennél most már minden lehetőt megtenni annak érdeké­ben, hogy az új autóbusz-pályaudvar a második kijelölt határidőre végre elké­szüljön. Ennek a célnak elérését ugyan­is nemcsak a kormány kíséri megkü­lönböztetett figyelemmel, hanem a na­ponta utazó, sokszor okkal-joggal so­pánkodó emberek tízezrei is. • A feladat tehát nemcsak gazdasági, hanem nem kevésbé politikai is. GÄLY IVÁN Tükör helyett . Az utóbbi időben sokat fog­lalkoztat egy kérdés. Főleg ak­kor, amikor a gyűléseken, ösz- szejöveteleken, konferenciákon különösebb felderítési módsze­rek nélkül is olyan hallgatag, szomszédjaikkal nem társalgó „tanácskozókat" fedezek fel, akik belemerülve az újságolva­sásba, élethűen szemléltetik, hogy őket mennyire „érdekli“ a téma. Sajnos, ez a „hasznos időtöl­tés“ már nemcsak az eldugott, hátsó sorokban ismert, hanem egyre jobban meghonosodik az elnökségi asztalnál is. Persze nem rejtve, nem álcázva. A lap teljes nagyságában az asztalra kerül, néha az olvasó arcát is eltakarva. A minap ismét találkoztam ilyen esettel. Az elnök, miután választékos szavakkal megnyi­totta a konferenciát és annak eredményes, tartalmas tanács­kozást kívánt, vette a sajtóter­méket és ... Mutatta a példát. Követők akadtak, elvégre fejé­től bűzlik ... Ismerős, ügye?! Azt, hogy mi volt számukra az érdekesebb, az újság hírei vagy a tömegszervezet munkájának az értékelése, nem tudom, csak sejtem. Lehet, hogy jól, lehet, hogy tlvesen, hiszen az is le­het. ficyeltek, s a kezük szava­záskor nem csupán a szomszéd intésére vágódott a magasba. Nos. Így vétenek sokan és gyakran, ha nem más, akkor az illem szabályai ellen. Bocsá­natos vétek ez? GAZDAG JÓZSEF 'Aj Aai'Vw A főépület B- és C-szektoránakxWMjA kA lakzata ,“xy AHM1 Ijjlfl Vászondi István, a Kassai Kohóipari Válla­lat szerelője hegesztés közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom