Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-06 / 14. szám
ozsrn * M Az antikommunizmus és az ideológiai diverzió (A cikk első részét az-előző vasárnapi Oj Szó-ban közöltük.) Johnson amerikai elnök 1964. április 23-án Lexingtonban, a katonai akadémián egy újabb doktrínát hirdetett meg, ,/j Kelet és a Nyugat közötti hídépítés“ doktrínáját. Lényege: a békés egymás mellett élés leple alatt új kapcsolatokat kiépíteni azokkal az országokkal, amelyek függetlenségük megőrzésére törekszenek, de eddig nem voltak képesek megkockáztatni elszakadásukat (a szocialista országokra gondol). Lehetővé tenni a jogos nemzeti büszkeség szabadabb fejlődését, a nyugati civilizáció szellemében befolyásolni a fiatal nemzedék gondolkodását, és demonstrálni Kelet-Európa és a Nyugat előrehaladása érdekeinek és távlatainak azonosságát. Egy évvel iké sőbb maga Johnson így jellemezte a doktrínát: „Hidat építünk a kelet-európai országok és a Nyugat között. Közeledünk ezzel ahhoz »a naphoz, amikor lehetségessé válik Európa újjászületése«. A Walt Rostow Department akkori vezetője ezt a jellemzést így egészítette ki: „Szándékunkban áll magunkhoz vonni azokat a népeket, amelyek most kommunista rendszerben élnek. Magunkhoz vonni, a szabad világhoz azzal, hogy kizárjuk a kommunizmus expanziójának lehetőségét, hogy kihasználjuk a közös érdekű területeket, amelyek nézetünk szerint a jövőben egyre nagyobb mértékben tárulnak elénk. Az antikommunizmus szekértőid! Az említettekből nemcsak az amerikai imperializmus képviselőinek világos célja tűnik ki, hanem az általuk használt módszerek jellemtelensége is. A békés egymás mellett élés politikáját a szocialista közösség felforgatására használják fel. Az említett országok népeihez és nemzeteihez a béke hamis jelszavával közelednek, hogy még jobban és hatékonyabban tudják őket ideológiailag befolyásolni. Ellenséges kedést szítanak a népek között, bizalmatlanságot a tudományos kommunizmussal, a kommunista pártokkal és egyáltalán a szocialista rendszerrel szemben, támogatnak mindent, ami ellentétben áll a reális szocializmussal és a kommunizmussal. Sajnos, az 1968-as csehszlovákiai események alapján meg kell állapítanunk, hogy nálunk is sikert értek el az általuk alkalmazott raffinált és aljas ideológiai formák és módszerek. Érdekes, de nehezen érthető, hogy ezeknek az imperialista erőknek épp az értelmiség egy része dőlt be, pedig nekik kellett volna elsőként leleplezniük és ártalmatlanná tenniük őket. Semmivel sem lehet igazolni azokat, akik nem így cselekedtek, hanem ak tívan bekapcsolódtak az antikommu- nista tevékenységbe. Mindenekelőtt Mlynáfra, Síkra, Pelikánra, Preéanra. dr, Snejdárekra, Ivan Svitákra, Vacu- líkra, Liehnra, Kohoutra, Kunderára, Tosekra és másokra gondolok. Ideológiai és politikai állásfoglalásukkal meggyőzően bizonyították, hogy a szó oializmus és a kommunizmus ellenségei, s nincs helyük szocialista társadalmunkban. Csehszlovákiában az ellenforradalmi erők veresége és a szocialista társadalom konszolidálása az antikommunizmus képviselőit arra kényszerítették, hogy átértékeljék a „hídépítés“ doktrínáját. Arra a következtetésre jutottak, hogy nem elég csak az értelmiség felé orientálódni, hanem meg kell teremteni a feltételeket a munkásosztály ideológiai és politikai befolyásolásához. Megállapították, hogy az egyes szocialista országok differenciált megközelítésének még átgondol- tabbna-k és céltudatosabbnak kell lennie. Határozottan támogatniuk kell azokat az államokat, amelyek reális lehetőséggel rendelkeznek ahhoz, hogy elszakadjanak a szocialista világrend- szertől és a kapitalizmushoz csatlakozzanak. Ezért figyelmüket Kína és a szocialista országok, de mindenekelőtt Kína és a Szovjetunió közti egyre mélyülő ellentétekre összpontosították. A tettek és a szavak eltérése A szocialista országok és békeszerető erők által támogatott szovjet békepolitika az amerikai imperialistákat és szövetségeseit intenzív béketárgyalásokra kényszerítette. E szempontból az egyik legnagyobb sikernek minősíthetjük a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányának aláírását, amelyet az Egyesült Államok és Kanada képviselői is aláírtak. Ez a példa is bizonyítja hamisságukat, aljasságukat és azt, hogy ml lyen nagy a különbség tetteik és ígéreteik között. Nyilvánosan ugyan egyetértettek a dokumentummal, de azt mint egészet nem ismerik el, és -szó szerint a szocialista országok elleni ideológiai harc kiélezésére, a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra használják fel. Úgynevezett „tényekkel“ igyekeznek bizonyítani, hogy a szocialista országokban megsértik az emberi jogokat. A támadásokra jó ürügy a szocialista rendszer bármilyen ellenfele, akár olyan is, akit tettéért jogerősen büntettek. Ennek ellenére a terrort, a lopást, a gyilkosságokat, a háborús konfliktusokat és az egész kapitalista rendszert igazi- demokráciaként próbálják feltüntetni. Ebbe a tevékenységbe hatalmas gépezetet kapcsoltak be. A már említett ideológiai központokon kívül Amnesty International néven szervezetet hoztak létre, amelynek központja Londonban van, s fióküzemei a kapitalista országok többségében megtalálhatók. A szervezet tagjai a szocialista országokban szerzett hírek alapján minden esetben mély sajnálkozásukat fejezik ki, és tiltakozó leveleket intéznek egy-egy ország állami szerveihez abban az esetben, ha bíróság elé állította azokat, akik cselekedeteikkel ellentétbe kerültek az illető ország törvényeivel. E célrá különböző ideodiverziós és emigráns csoportokat is felhasználnak. Az emigráció ilyen irányú tevékenységét szemlélteti és az amerikai demokráciát kellő mértékben jellemzi a következő eset: Álarc nélkül A nyi-trai születésű FrantiSek Braxa tor jogász, eredeti nevén Szabó Árpád, hasonlóan rokonaihoz, jó társadalmi helyzetben volt. 1968-ban emigrált. Erre kényszerítette gyógyszerész felesé gét és főiskolás fiát is. 48 éves koráig sikerült képmutatásban élnie és köztársaságunk lojális polgárának mutatkoznia. Rövid ausztriai tartózkodás után, ahol egy vendéglőiben mosogatott, rejtélyes körülmények között Svájcba került, ahol a Polaoa akció- társaság tisztviselője lett. Egyúttal rábízták a cég által kiadott disszidens irodalom és emigráns sajtó gondozását. Az említett sajtóban közzétett cikkeivel mint megrögzött antikommunis ta szeparatista és vallási fanatikus mutatkozott be. A nyilvánosság előtt bizonyította be elvtelenségét és jellem telenségét. A Ferdinand Duröansky vezette emigrációnak szüksége volt az ilyen emberekre, ezért befogadták, és a szlo vákok világkongresszusa 1969-ben megválasztotta a kongresszus szervező bizottságának elnökévé és európai bizottságának alelnökévé. E tisztségéből kifolyólag szoros kapcsolatot és együttműködést épített ki a szudétanémetek, a magyarok és a vallási emigránsok revansiszta szervezeteivel és csoportjaival. Valószínűleg fokozatosan vala mennyien megismerték elferdült jel lemét, és így 1978-ban „ejtették“ c funkcióból. De dr. Braxator továbbra sem hagyott fel a politizálással. Már az elmúlt év júniusában a szlovákok világkongresszusának -kiadványában a szocialista országokat becsmérlő cikket jelentetett meg. Azzal vádolta a szocialista országokat hogy megsértik az emberi jogokat, ami ellentétben áll a helsinki Záróokmánnyal. Felszőlítot ta az emigránsokat, hogy az emberi jogok Csehszlovákiában történő megsértésével kapcsolatos panaszokat juttassák el Zürichbe. Ott majd bizottság dolgozza fel azokat, és a madridi ér tekezlet elé terjeszti. „Anyaggyűjtés“ Madrid előtt A cikk többek között megállapítja: „A belgrádi találkozó, amelygek jeladata az európai biztonsági és együtt működési értekezlet záróokmányában rögzített ajánlások teljesítésének el lenőrzése lett volna, mint ismeretes, kudarcot vallott. A demokratikus világ és a totális szocializmus országai közötti szónoki párharc egyedüli pozitív eredménye volt az a határozat, hogy a legközelebbi ellenőrző értekezletet 1980-ban Madridban tartják. Még ha az értekezlet eredményeivel kapcsolat ban nem lehetne is illúzióink, nekünk, szlovákoknak sem mindegy, hogyan zajlik majd le a madridi találkozó. Elsősorban az lesz a fontos, hogy a helsinki Záróokmányt aláírók közül — mindenekelőtt a szocialista tábor országai közül — hányán alkalmazzák a gyakorlatban az úgynevezett harmadik kosár ajándékait, vagyis az emberi jogokról szóló határozatokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy e téren nagyon kevés eredmény* született. A Szovjetunió urait és kiszolgálóit már az emberi jogok tiszteletben tartásáról alkotott egyszerű vélemény is az őrületbe hajtja — pedig ez még nem bírálat. Szlovákia most még a Szovjet uwó csatlósa, és lakossága vajmi ke veset nyert a helsinki értekezlet eredményeiből. A szlovákoknak odahaza nagyon kevés a lehetőségük, hogy rá mutassanak e tényre. A szlovákok világkongresszusa ezért küldöttséget menesztett Belgrádba egy memorandummal, amely bebizonyította, hogy Szlovákiában megsértik az emberi jo gokat, és a rendszer igyekszik saját lakossága előtt eltitkolni azokat a kötelezettségeket, amelyek Csehszlovákiára a Záróokmányból hárulnak. A Szlovákok Világszövetsége természetesen figyelemmel fogja kísérni a madridi ellenőrző értekezletet, és kész memorandum formájában kifejezni észrevételeit. A Szlovákok Világszövetsége elnökségének 1979. áprilisában Párizsban megtartott ülésén bizottságot nevezett ki, amelynek az a feladata, hogy elkészítse a memorandumot és anyagot gyűjtsön." A cikk további részében utasításokat találunk arra, hogy mit gyűjtsenek, kinek és milyen formában küldjék az összegyűjtött infor mációkat. Megható gondoskodás, nemde? Az említettek „igazságosságáról“ nem is szólva. Jfolytatjuk] DANIEL KALAS 188«. IV. 8. Az ezüstérmes szocialista munkalmgáil A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) mezőgazdasági felvásárló üzem bősi (GabCikovo) raktára új gabonasilót épít, amely Csehszlovákiában a maga nemében prototípus. A siló kapacitása 3000 tonna. A silótornyokat az ostravai Element Gottwald Vasmű szállította, a szerelést a kassai (Koáice) Kohóépítő Vállalat végzi. A Zlobin-módszerrel dolgozó és a szaratovi mozgalmat alkalmazó ezüstérmes szocialista munkabrigád nyújtott műszakokban, a minőség megtartása mellett a március végéig tervezett szerelést határidő előtt csaknem tíz nappal korábban fejezi be. Felvételünkön balról V. Pulik, Stanislav Sekera, )án Cemsák és Artúr Sekerák csoport- vezető, az ezüstérmes szocialista munkabrigád tagjai láthatók. (B. Palkoviő felvétele — CSTK) 3
