Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-30 / 13. szám
ina III. 30. T ermészetes, már akkor is voltak földrajzi határok, ha nem is olyan pontosaik, mint ma, amikor a Biblia főszereplői — próféták és főpapok, filiszteusok és zsidók — népesítették be Szamariát, Galileát, meg a többi bibliai tartományt. Harcok is vol tak, véres háborúik la (flöld birtoklásáért a hatalom megszerzéséért. A terület így sokszor cserélt gazdát, sokféle nép élt és járt azon a bibliai .tájon, ahol századunk közepén Izrael állam bérén dezikedett, azokon a területeken is, amelyeket katonáival később megszállt és ma is fennhatósága alatt tart. EL KUDS = SHALEM Az ország szíve, a terület központja évezredek óta Jeruzsálem. Hívták már sokféleképpen. Ábrahám idején Shaiem volt a neve. A nagy bibliai király időszakában Dávid városaiként emlegették. Aztán jöttek a rómaiak és Aelia Capi tolina-nak keresztelték át. A török— arab időszak krónikásai El Kuds-ként ismerik. És ma Jeruzsálem, ahogy közben is sokszor és többen tisztel ték. Milyen is ez a Jeruzsálem? Még Tel Avivban hallottam azt a félig tréfás, de komolyan gondolt megfogalmazást, hogy Haifa dolgozik, Tel Aviv él és Jeruzsálem gondolkodik. Ha ebből indulnék ki, azt kellene mondanom, hogy Jeruzsálem az ország szellemi-politikai központja, hiszen Jeruzsálemben van a parlament, a kormány, itt székel az elnök, itt wan a legtöbb egyetem és ház, ahol a hagyomány szerint Pontius Pilátus átadta a népnek Jézust, mond ván: Mosom kezeimet... És mutogat ják azt a helyet, ahol a Messiás fejére tették a töviskoronát, vállára pedig a keresztet. A Kálvária állomásai azonban alig láthatók. Érzi az ember a 'bibliai atmoszférát Itt is, mint la Szikladómnál, vagy a si- rató-fal előtt. Van, aki hiszi is, amiről ezek a kegyhelyek 'beszélnek, van, aki csak érzi a hely hangulatát. De akár hivő, akár hitetlen rója ezeket az ősi utcákat, mindegyi'kiünk tudja: azoknak a katonáknak, akikbe lépten-nyomon belebotlunk, természetellenes a jelenléte; természetellenes, mert ez a hely nem egyetlen nép érzelmi-szellemi világának bölcsője. Az lehet tíz évre, talán húszra is, de örökre semmiképpen sem... SZÄZ ŰT VEZET JERUZSÁLEMBŐL Minden út Jeruzsálembe, vezet, Jeruzsálemből pedig százfelé is. De évekbe telne, amíg az ember végigjárná a bibliai tájakat. Menjünk hát csak Szama- riába. Kísérőm egy bibliaiskola vezetője. Ért az archeológiához, meg — mint mondja — a fö'ldrajzhoz is, minden hegytetőt, útelágazást ismer és tud Is róluk valami ódon históriát. Aztán egyszerre a jelenbe átnyúló közelmúlthoz kanyarodik. — Álljunk csak meg egy pillanatra — mondja, s egy tábla felé mutat. — tudományos intézet. .De az is igaz, hogy ha az ember bárkit keres és éppen nincs parliament! ülés, kap egy Tel Aviv-i telefonszámot, hogy ennek, vagy arariak a pártnak a központját, ezt vagy azt a személyiséget inkább ott ke resse. Mindez valószínűleg annak a mindmáig fennálló helyzetnek a következménye, miszerint az ENSZ Tel- Avivot ismerte el az ország fővárosának. Ha ez a rivalizálás Jeruzsálem egyik jellemzője, a másik az, hogy három nagy világvallás követői jönnek ide, hiszen Jeruzsálem telis-teli keresztény, zsidó és mohamedán szenthelyekkel. Az Öváros, amelyet a Nagy Szolimán újjáépítette vastag fal övez, a belvárosból a Jaffa úton közelíthető meg. Tizenhárom esztendővel ezelőtt, vele párhuzamosan egy másik fail is állt. Ez választotta el az arab felségterületet az izraelitől. 1967-ben, amikor az izraeliek az övárost elfoglalták, a falat lerombolták. Nos hát, az Öváros... A bibliai és a legújabb korok atmoszféráját itt érzi leginkább az ember. Belép a Jaffa kapun és mindjárt Dávid király tornyánál találja imagát. Ha balra tér, a ke resztények lakta utcákra bukkan, görögkeleti, igörögkatoii'kus, római katolikus, maronita és más 'keresztény egy házak templomaira. Ha balra fordul, az örmény negyedbe ér. S ezen áthaladva jut el a Sion-hegyre, hogy tisztelegjen Dávid király sírjánál, majd a teljesen újjáépített zsidónegyeden keresztül vezet az öt a híres Sirató-fálhoz. Ez a zsidó vallás legszentebb kegyhelye. A tudósok és az archeológusok is azt mondják: ez maradt meg abból a második templomból, amelyet a zsidók a babilónl száműzetésből hazatérve építettek. A kerítéssel szétválasztott térség jobb oldalán a nők, a bal oldalán a férfiak imádkoznak. A tér jobb sarkán vezet fel az út a belső fiaihoz, s azon is egy kis kapuhoz. Ezen keresztül lehet bejutni az egykori szentély területére, a Moriah- hegyre, ahol a mondák szerint Abra- hám fel akarta áldozni Izsákot, s ahol az iszlám harmadik legszentebb kegyhelye, az építészeti szempontból is káp rázatos Szikladóm áll. A mecset köze pén — inneni is kapta a nevét — eg> szikla látható. .Ez az a hely, ahonnan Mohamed próféta Gábriel arkangyal társaságában felment az égbe. A Paradicsomban meghallgatta: mit vár és kér Allah követőitől, aztán ugyanide, a sziklához tért vissza ... A Szikladómot övező tér túlsó oldalán, a Törzsek Kapuján át jutunk az arab negyedbe. Innen indul a Via Dolorosa, a Keresztét. Máig is áll az a Itt mindig megállunk. Valaha itt volt az izraeli—jordániai határ. — Szóval, most érünik a megszállt területre — kérdem. Felkapja a fejét és rosszallóan rám néz. S most már mindkettőnk számára világosak a frontvonalak. Mr. Picik tudja, hogy én mást gondolok erről a főidről, mint ő. És ez Ikissé le is hűti. Percekig hallgatunk. Aztán visszatérünk a 'Bibliához. — Látja azt a dombot? Ott volt Izrael első királyának, Saulnak a palotája — folytatja a kalauzolást. Aztán Bethelt mutatja meg, ahol Jákob az égig érő létrát látta álmában. Ma egy arab falu van a helyén. Aztán ahogy áthaladunk a Tolvajok vádiján (mindenesetre furcsa név), arra hívja fel a figyelmet, hogy az úttól jobbra esik Shilo — amely Izrael törzsének volt a vallási központja, még Jeruzsálem elfoglalása előtt. Nablusz előtt Mr. Pick szól, hogy kanyarodjunk jobbra. A kocsi nehezen kapaszkodik a köves, félig kész úton. Végre felérünk a dombtetőre, sebtében készített, olcsó nyaralókra emlékeztető házaik közé. Ütimarsallom körbe .mutat: — Abrahám valószínűleg kiváló föld rajztudós lehetett, hiszen észrevette, hogy itt keresztezik egymást az országot átszelő legfontosabb utak. Azért is jött ide. De mi is ezért jöttünk ide Mr. Pick ezúttal nem az 1967-es ér kezésre gondol, hanem egy későbbire Néhány évvel ezelőtt telepítési moz galom kezdődött Izraelben. A fő szer vezöt Gush Emunlmnak hívják. Köve tői fanatikus fiatalok, akik elhatározták, hogy benépesítik a szinte kizárólag arabok-lakta vidéket. Ütimarsallom előremegy. Rövidesen az egyik házból integet, hogy menjünk be. Egy fiatalasszony, Kihal Svut kínál hellyel és mondja, kész válaszolni kér déseimre. — Mi a céljuk, miért jöttek ide? — kérdem. Ez a kérdés annál is inkább indokolt, mert már az első mondatok után kiderült, hogy a fiatal nő ismert izraeli iparművész, apja neves orvosprofesszor s férjével együtt egy Tel Aviv-i luxus lakás tulajdonosai. Már pedig itt, Elon Morehben a televízió és a sok könyv ellenére is nagyon egyszerű lehet az élet. Természetesen nem egy „vissza a természethez!“ — mozgalom megszállottjaiként jöttek ide. —- Négy évvel ezelőtt kezdtük a te lepítési mozgalmat. Ügy érezzük, ez a föld Izrael része, és éppen úgy le kell tefepednünk Szamariában, mint Jeruzsálemben, vagy Haifában. Ezenfelül üres is volt ez a hely. Végül biztonsági okok is közrejátszottak. Nablusz lakóinak többsége a PFSZ-t támogatja. Ezért itt kell lennünk a1 közelükben. Az araboknak érezniük kell, hogy itt vagyunk és örökre itt maradunk. — Csakhogy Ciszjordániát nemcsak az arab országok, hanem a világ országainak többsége is megszállt területnek tartja — mondom. — Mindenekelőtt: ez nem megszállt terület. Ez a vidék a történelem során mindig Izraelhez tartozott. 1967-beri csák hazajöttünk. Ha megszállt terület lenne a Jordán nyugati partvidéke, akkor Tel Avivot és Jeruzsálemet is annak tekinthetnénk. — Nem gondolnak arra, hogy ez a politika új feszültségeket szül? — kérdem. — 1967 előtt, amikor sem ez a rész, sem a Sinai-félsziget, sem a Golan- fennsík nem tartozott hozzánk, akkor is feszült volt a helyzet. Majd autonómiát kapnak, és annyi elég is. A fiatal telepesnő véleménye kate gorilkus és megingathatatlan. Annak ellenére is, hogy a településnek nincs jövője. Az arab földtulajdonosok ugyanis nem hagyták jogaikat és a törvényszékhez fordultak. „Az izraeli legfelsőbb bíróság végül olyan ítéletet hozott, hogy a települést két héten belül le kell bontani. A történet vége ennek ellenére sem happy-end. Mi történt ugyanis? A jogi érvelést a kormány elfogadta. Csakhogy telepítési politikáját nem hajlandó feladni. Ezért bár itt Elon Morehben visszakoztak, de néhány kilométerrel odébb kivágattak egy erdőt, és oda telepítik át Svut asszonyt ‘és a többieket. Vagyis elkerülik a közvetlen jogsértést, meghatározott személyek földjének eltulajdoní tását, de az egész terület eltulajdonításáról változatlanul nem mondanak le. A BETLEHEMI POLGÁRMESTER És most hallgattassák meg a másik fél. Hogyan gondolkodnak, mit mondanak a megszállt területen élő arabok ezekről az új településekről? Elias Freij, Betlehem arab polgármestere a következőiket mondja: — A telepítési politika az Izrael és az arab országok közti folytatólagos konfrontáció és feszültség egyik forrása. Illegális cselekedet. Biztonsági okokkal sem magyarázható. Gondolja csak el: Tel Aviv és Amman között 160, Tel Aviv és a Jordán folyó között pedig 100 kilométer a távolság. Miféle védelmet jelenthetnek itt ezek a települések? Hadd jegyezzem meg, végleges békekötés esetén lehetnek különböző kikötések, amilyenek például Ausztriával és Japánnal kapcsolatban is voltak. Érti, mire gondolok. De az egészen más ügy. Ezek a települések valójában agressziót jelentenek népünk ellen s ezért népünk úgy érzi, hogy e politika folytatása végső soron Izrael államot fenyegeti. A múltban kalandozva is óhatatlanul a jelenhez, napjaink gondjaihoz ér az ember. És iha már mindez a Biblia földjén történik, jogos a kérdés: mit mond hat, tanácsolhat-e egyáltalán bármit is a XX. század emberének a Biblia? A kérdést először Meir Weisz profesz szórnak teszem fel, aki a jeruzsálemi Héber Egyetemen a bibliai tanszéket vezette. A betlehemi polgármester — A különböző fajtájú és korú iratok, amelyek a bibliában össze vannak gyűjtve, azt a tanácsot, illetve utasítást adják mindenkor, tehát a XX. század emberének is — hangzik a válasz — hogy minden egyes embernek tel jesítenie kell a kötelességét, abban a helyzetben, amelyben van — függetle nül attól, hogy mások eleget tesznek-e kötelezettségüknek, vagy sem. Minden ember felelős nemcsak magáért, hanem azért a 'társadalomért is, amelyben él. Páter Sztiasznyi, aki a Rattisbonne, egy római katolikus hittudományi intézet igazgatója, ugyanerre a kérdésre így válaszolt: — A XX. század embere alapvetően ugyanúgy él, mint húsz évszázaddal ezelőtt. Megszületik, megházasodik, és végül meghal. Az alapvető problémák, amelyekkel találkozik, azok is mindig azonosak. Mindenkinek meg kell oldania élete gondjait és mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja. A problémák megoldásának két lehetősége van. Vagy a saját, vagy a mások hagyományai szerint oldja meg. Itt, a biblia földjén, a biblia a szellemi örökség. Az itt élő emberek ennek tanításaira építik életüket, de ezek a hagyományok természetszerűen új értelmezési is kapnak, mert a fejlődés mindig ab- bain áll, hogy átvesszük a régit és ahhoz hozzáadjuk az újat. Mindkettőjüktől azt is megkérdezem: véleményük szerint lesz-e, lehet-e béke az olajfák alatt? A páter diplomatikus. Csak annyit mond: erre nem a tudós, talán csak egy próféta tudna válaszolni. Weisz professzor viszont optimista: — A város neve: Jeruzsálem. És ez azt jelenti, hogy a Béke városa. És nem egy próféta beszél arról, hogy eljön a nap, amikor majd béke unalko dik a népek közt. A béke, az igazság és a jog a Jeruzsálemből kiinduló la nítások hatása lesz. Ebben valamennyien csak bizakodha tűnik ... ÚNODY GYÖRGY <* i szerző felvételei! A Szikiadon!
