Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-30 / 13. szám

1180.

II. 30.

Az antikommunizmus

és az ideológiai diverzió

Eddigi ismereteinkből tUdjuk, hogy az anitikommunizmus valójában egyidős a kommunizmus hivatalosan propagált eszméivel: az elmúlt évszázad 40-es éveiben a Kommunista Kiáltvány meg jelenése és a Kommunisták Szövetségének megalakulása után keletkezett. Ennek legkifejezőbb bizonyítéka, hogy már 1853-ban könyv jelent meg „A XIX. század, kommunista összeesküvő se“ címmel, amelyben a két szerző: Wehrmut és Stieber a Kommunisták Szövetségének tevékenységét felforgatónak és összeesküvőnek minősítette, tagjait pedig bűnözőiknek nevezte. En gels az említett könyvet kritikai értékelése után „fekete könyvvé“ nyilvá- nttatta. Azóta az antikommunizmus megerősödött, s az imperialista, fasisz ta politika és ideológia hivatalos ré szévé vált. Ügy jellemezhetjük, mint a reakció konkrét agresszív politikai és ideológiai tetteinek és eszközei..-^ ősz ességét, amelyet a kommunista ideológia el leni harcban használ fei. Alkotói a legreakciósabb erők, amelyek nemcsak a szocializmussal és a kommunizmussal állnak szemben, hanem az egész demokratikus és haladé mozgalommal, (tehát a ifináncoligar- chia, a nemzetek feletti monopóliumok, a katonai csoportosulások, a reakciós klerikaiizmus, a nemzeti burzsoázia és az imperializmus többi gyarmati csatlósadnak képviselőiről van szó. Ez már önmagában azt bizonyítja, hogy olyan ideológia és politika ez, amely megfelel az említett körök érdekelnek. A lagreakciósabb, a legembertelenebb és a legagresszívalbb Ideológia és politika, amely minden haladó ellen irányul, minden étien, ami ellentétben áll ér dekeivel.

HÄROM SZAKASZ

Az antikommunizmus eddig több fej lödési fázison ment keresztül, amelyeket a következő három fő szakaszra oszthatjuk:

1. keletkezésétől a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméig;

2. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől! a második világháború befejezéséig;

3. a második világháború befejezésétől és a szocialista világrendszer kialakulásától napjainkig.

A tudományos kommunizmus, a marxista—leninista ideológia és a nemzetközi politikai helyzet fejlődése szerint változtak az antikommunizmus mód szerei és formái. Míg az első szakaszban az antikommunisták ún. demokratikus módszereket alkalmaztak az alakuló és egyre hatalmasodó kommunizmus ellen, ia második szakaszban az antikommunizmus formál és módszerei új jelleggel bővülitek; szerteágazó, intenzív lett, de mindenekelőtt reakciós jellege vált erőssé. Lényege az anti- bolsevizmus volt s loélja: minden eszközzel, beleértve az ellenforradalmat és a fegyveres beavatkozást is, megsemmisíteni -a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Szovjet-Oroszország eszméit, hagyatékát.

A történelemből tudjuk, hogy az imperialisták részéről nem csupán „üres“ szavakról volt szó, mert az antiktxm- munizmus fegyvertára, tartalma új eszközzel bővült: az erőszakkal, a bru ta lit ássál és fegyverrel. S nemcsak kiegészítették, hanem a gyakorlatban is alkalmazták. Ezt bizonyítja a Szovjet-Oroszország elleni katonai intervenció, a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság vérbe folytása, valamint más forradalmi kísértetek elfojtása. A kommunizmus eszméinek életképességét az erőfölény ellenére nem sikerült elfojtani. Ellenkezőleg, Szovjet- Oroszország Leninnel, a zseniális gondolkodóval, a marxista-leninista tudományos világnézet társalkotójával az élen, nemcsak hogy megakadályozta a katonai erőfölényt, hanem fokozatosan hatalmas szocialista nagyhatalommá és ezzel a szocialista világ- forradalom elismert vezetőjévé vált. Ez a fejlődés szálka volt az imperialista nagyhatalmak szemében, és minden eszközt felhasználnak arra, hogy a folyamatot megfékezzék — kezdve a gazdasági blokádtól egészen az ellenforradalmi bandák szervezéséig, a terrorig, és a merényletekig. Minden hiábavaló volt. Az új szocialista rendszer és építői ellenálltak' minden fenyegetésnek. Az antikommunizmus hívei ezért üdvözölték Hitler és a német

fasiszták terveit, amelyek az új társadalmi rendszer fizikai megsemmisítésére irányultak. A Szovjetunió elleni hitszegé katonai támadás és a szörnyű háború felbecsülhetetlen szenvedéseket okozott a szovjet népnek. Bár hatalmas károk és húszmillió emberáldozat árán, de a gyakorlatban bizonyították be a kommunista eszmék legyőzhetetlenségét. Győztek és ezzel még erőteljesebben ösztönözték a szocialista világforradalmat. A Szovjetunió tekintélye lés a felszabadított országoknak nyújtott sokoldalú segítség, valamint a forradalmi mozgalom fejlődése azt eredményezte, hogy további országokban győzött a szocialista forradalom és létrejött a szocialista világrendszer. Itt kezdődik az antikommunizmus harmadik szakasza, amely máig tart.

A SZOVJETELLENESSÉG

Az antikommunizmus fejlődésének utolsó szakaszát jellegénél fogva szovjetellenes és szocializmusellenes szakasznak nevezhetjük, mert a Szovjetunió és a kialakulóban levő szocialista tábor ellen irányult és irányul ma is. Az antikommunizmus hívei kezdetben terveiket az Egyesült Államok atomfegyver-monopóliumára és így katonai erejére építették. Az atomháborúval való zsaroláshoz Winston Churchill angol miniszterelnök nyújtott ösztönzést 1946. március 5-én az amerikai Missouri állambeli Fultonban elmondott beszédével. Ebben felszólított minden angolul beszélő népet, hogy induljon keresztes hadjáratba a kommunizmus ellen. Ez a nyilvános felhívás nem 'talált megértésre a nyugati államok népeinek körében s ezért Harry Truman, az Eggyesült Államok elnöke taktikáit változtatott: 1947 feb ruárjábain meghirdette a „kommunizmus feltartóztatásának“ doktrínáját. A doktrína elnevezésének meg kellett volna nyugtatnia a közvéleményt, de valójában agresszív jellegű volt, és az Egyesült Államok atomuralmára épült. Azzal számolt, hogy a szocialista tábort katonai támaszpontokkal bástyázza körül, s hogy gazdasági blokádot vezet be. Számolt a diverzióval, a kémkedéssel, a szabotázsakciókkal és ellenséges berepülésekkel. Az idősebbek még emlékeznek, hogy ezeket a „hu mánus“ formákat hazánkban is alkalmazták. ,A várt eredmények azonban mindig elmaradtak.

A „FELSZABADlTÄS“ DOKTRÍNÁJA

A szocialista országokban a feltör gatás és a politikai fejlődés megfékezése helyett elmélyült a nép szocialista tudata, lés gyorsan fejlődtek a szocialista termelési viszonyok. Ez természetesen nem tetszett Eisenho- wernek sem, az Egyesült Államok elnökének, aki 1957-ben az 'említett doktrínát élesen bírálta. Az Egyesült Államok 1954-iben ^meghirdette az új „felszabadítás“ DufZes-doktrfnáját, amit Dulles így jellemzett: „Felhagyunk a feltartóztatás politikájával és aktívan fejleszteni fogjuk a reményt és az el lenállás szellemét az elnyomott népeknél“ (a szocializmust építő népekre gondol).

A „felszabadítás“ jelszó .leple alatt célul tűzte ki a szocialista országok belügyeibe való beavatkozást és azt, hogy minden áron meggyengítse azokat és felszámolja politikai rendsze rüket. Ebben a nukleáris potenciál nö velősére, valamint a katonai tömbök kiépítésére és kibővítésére 'támaszkodott. Az USA még 1953-ban kiépítette a hírszerző szolgálatát (USIA), amelynek hatalmas eszközei voltak, és eze két fokozatosan kibővítette. Jelenleg az USfA-nak 112 országban 233 ilyen központja van, amely 13 000 szakem bért foglalkoztat. Az információgyűjtésen kívül 102 nagy teljesítményű rádióállomással — köztük a Szabad Európával — rendelkezik, 80 folyóiratot ad ki, köztük olyan folyóiratot is, mint „A kommunizmus problémái“. E folyóirat hasábjain megtaláljuk a világ antikomra un istáinak cikkeit. Az Egyesült Államok hírszerző szolgálata ezenkívül húszféle újságot és 20 000 millió könyvet ad ki évente.

A FELFORGATÄS ESZKÖZEI

Az Egyesült Államok hírszerző szolgálatán kívüli a szervezetek egész sora folytat antiikommunista propagandát. Ezek között előkelő helyen szerepel a Pentagon. A katonai-stratégiai terveket és az ezzel összefüggő pszicho- lőgiai-katonai propagandát dolgozza fel. Az egész világon harminc tévé- és kétszáz rádióállomás áll rendelkezésére. Kutatóközpontjait rendszerint az amerikai egyetemeken építette ki. Jelenleg 150 Ilyen Intézmény működik. A legismertebbek: a -háború, a forradalom iés a béke Hoover-imtézete, a Harvard Egyetem Orosz Kutatási Központja, a Kommunista Ügyek Intézete és a New York-i Kolumbia Egyetem Orosz Intézete. Feladatuk: begyűjteni és értékelni minden hozzáférhető anyagot és minden információt a szocia lista közösség országairól, azokat a Pentagon elé terjeszteni és felhasználni! az antlkommunista propagandában.

A hatalmas erőfeszítések és az e célra fordított összegek ellenére a „felszabadítás“ doktrínája nem hozta meg a várt sikert. Ezt bizonyítja az általuk szervezett 1956-os magyarországi ellenforradalom, Lengyelországban az ,ún. poznafti események és az NDK-ban a tervezett X-nap bukása. A szocialista közösség tervezett szétbomlása helyett megerősödött a szocialista országok egysége. A szocialista közösség erejét és védelmi képességét megerősítette a hidrogénbomba- kísértet és az első szovjet mesterséges hold felbocsátása. Ezeket a -változásokat néhány reálisan gondolkodó nyugati 'politikus is tudatosította, és elutasították a „felszabadítás“ doktrínáját. 1959-ben John Kennedy szenátor a doktrínát bírálva kijelentette: „Keserű tapasztalataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy fegyver- készletünk, amelyet a vasfüggöny mögött akartunk alkalmazni, csaknem teljesen üres. A felszabadulás kellemes jelszavának nem volt semmilyen visszhangja“.

A DIVERZIÖ PROGRAMJA

Az antikommunizmus hívei ezért- a 60-as évek elején taktikájukat kezdték megváltoztatni. Arra a következtetésre jutottak, hogy csupán a kívülről érkező veszéllyel lés erőszakkal nem érhetik el céljukat — a szocializmusnak és híveinek vereségét —, ezért új taktikához -folyamodtak. Ügy döntöttek, hogy a szocialista országok lakosságának ingadozó rétegeit használják fel a kommunista pártok meggyengítésére és elszigetelésére, valamint a rendszer elleni támadásokra. Nem hagyták ki a világ forradalmi és felszabadító mozgalma egységének szétzúzására gyakorolt ideológiai nyomást sem. Az antikommunizmus fegyvertára új, agyafúrtabb fegyverrel, -az ideológiai diverziő- val bővült. 'Szülőatyjának Sidney Cook amerikai filozófust tekinthetjük, aki már 1958-ban írt az evolúcióval történő felszabadulásról, valamint a Harvard Egyetem Nemzetközi Kutató Központját, ahol 1960-ban „Ideológia és a nemzetközi kapcsolatok“ címmel kollektív tanulmányt -készítettek az Egyesült Államok -kormányszintű intézményei számára.

A tanulmány szerzői azt javasolták, hogy a figyelmet politikai és idológiai intézkedésekre összpontosítsák, amelyek kedvezően befolyásolják a szocialista ideológia erózióját, az ellentétek kiélezését a szocialista világban. Az egész tanulmány lényegében a politikai és -ideológiai diverzió programja. Ezzel összefüggésben figyelemre méltó egy újabb, több mint ezer oldalas tanulmány, amelyet a Heogretow Egyetem Stratégiai Kutató Központja dolgozott ki élén a központ igazgatójával, Berk tengernaggyal. A tanulmány címe Nemzetbiztonság, alcíme: Az Egyesült Államok politikai, katonai és gazdasági stratégiája a jövő évtizedre — 1973-ig. A bevezetőt maga Berk írta s megállapította: „Az Egyesült Államok szempontjából az eggyedüli elfogadható irányvonal a kommunista rendszer belső felforgatása."

Azóta az említett alapvető ideodi- verziós irányvonallal összhangban számos elméletet dolgoztak ki a szocia lista országok politikai és ideológiai felforgatására, valamint a világ forradalmi mozgalma egységének megbontására. Ezeket voltak hivatottak támogatni az új doktrínák is. Közülük figyelemreméltó az ún. békés csatlakozás doktrínája, amelynek szerzői: Zbigniew Brzezinski és Wiliam Griffith. Ezt teljes mértékben elfogadta John Kennedy amerikai elnök és a későin elnökök: Johnson és Nixson is.

A doktrína abból az elvből indul ki, hogy erőegyensúly van a Kelet és a Nyugat között, hogy a szocialista országok politikailag és gazdaságilag Is konszolidálódtak, de a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban vannak -különbségek, amelyeket a szocialista közösség országai egységének megbontására lehet és kell felhasználni. Minden lépésnek ezt a célt kell szolgálnia. A dezintegráclós kísérletek kiváltásával és támogatásával kell elszigetelni az európai szocialista országokat a Szovjetuniótól. Az amerikai Imperializmus e doktrína szellemében valóban differenciált hozzáállást tanúsított a Szocialista országokkal szemben, fő hangsúlyt helyezve az egyes államok nemzeti, kulturális, gazdasági, szociális, történelmi, vallási és más különbségeire. A ipszichológiai háború, az ideológiai diverzió és a propaganda segítségével az említett különbségeket igyekezett felnagyítani.

A ..POSTATERV"

E célt szolgálja az ún. „postaterv“, amelyet az Egyesült Államokban dolgoztak ki, s amelyhez -fokozatosan csatlakoztak qz imperialista országok, az ideodiverziós és emigrációs központok. E terv lényege antlkommunista irodalom terjesztése. Mindenekelőtt szociológiai, -pszichológiai, politológiai, kulturális és művészeti témájú könyvekről, különböző folyóiratokról -és újságokról van sző, amelyek dicsőítik a nyugati demokráciát, kétségbe vonják a marxizmus—-lenlnizmus tanításának helyességét, s a revizionizmus, valamint a jobboldali opportunizmus szemszögéből annak „megjavítására“ törekszenek. Propagálják az ún. demokratikus szocializmust, az emberarcú szocializmust és hasonlókat. E küldeményeket azoknak címezik, akik a múltban ingadozó magatartást tanúsítottak.

Csehszlovákiáiba évente kb. 2 millió ilyen ' küldemény érkezett, 1967-ben, 1968-ban és 1969-ben pedig több mint 3 millió. Ez 14 terv is része volt Kennedy ún. békés csatlakozás doktrínájának. A doktrína másik, nem elhanyagolható része az egyes szocialista országokhoz való differenciált gazdasági hozzáállás tervezete. Szülőatyja, Brzezinski, egyik művében teljesen nyíltan és cinikusan megállapította: „Meg kell jutalmaznunk azokat az országokat és azokat a rendszereket, amelyek a Szovjetunióval való szövetségük meggyengítésére törekszenek.“ A Szovjetunióval való szakítás, a barátság és az egység megbontása, az együttműködés korlátozása olyan előnyös az amerikai imperializmus számára, hogy az amerikai körök bármilyen 'pénzösszeggel is támogatni fogja az ilyen irányzatokat. Ebből világosan kitűnik, hogy az említett terv a nacionalizmus kiélezésére, a szövetségi kötelékek meggyengítésére, a szocialista közösség egységének megbontására, a szocialista és a proletár internacionalizmus aláásására irányul.

A tervhez teljes mértékben csatlakozott Franz Josef Strauss, a nyugatnémet CDU elnöke. Az 1968-ban Stuttgartban kiadott „Európai terv“ című könyvében megállapítja: „Elérkezett az ideje annak, hogy megváltoztassuk a világban az erőviszonyokat. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Románia éppúgy Európához tartozik, mint Svájc, Hollandia és Belgium. Az a feladat, hogy ezeket az országokat gazdasági és kulturális ráhatással ismét Nyugat-Európához csatoljuk." Ehhez valamivel később az Aussenpolitik című folyóiratban hozzátette: „Reménykedünk, hogy ideológiánkat becsempészhetjük a kommunista országok társadalmi életébe, s mindezt a modern propaganda- és a modern pszichológiai módszerek eddig ismert eszközeivel. A kommunista államokban élő emberek így akarva-akaratlan a nyugati eszmék hordozóivá válnak. Kialakul az az általános nyugtalanság, amely erőszak alkalmazása nélkül az említett országok bomlásához vezet.“ DANIEL KALAS