Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-23 / 12. szám
■aczkó és a Pintér család már Jbb, mint másfél évtizede ba- e egymással. A kapcsolatuk s őszinte, nem fűződik hozzá hátsó gondolatból fatkadó ér- ;y más egyéb. Egyszerűen jől nagukat egymás társaságá- két férfi a Központi Staüsz- ivatalban dolgozik kezdettől Pintér Károly a Laczkó főnö- azonban egyáltalán nem za- arátságukat. Gyakran együtt i nyári szabadságukat. Jár- r együtt a román tengerpar- lgáríébain is voltak már két- Balatonnál többször is. A szabadságukat meg Hajdúlón töltötték. A szoboszlói ízét még most is a szájuk- sik. El is határozták, még an, hogy az idei nyarat is ik. Laczkóók Skodája ötéves, í Dadája kettő. Laczkóék la- lövekezeti, Pintéréké állami, ét gyerekük tízen felüli. télies hangulatú vasárnap irűn havazott. Laczkó a szo- szundikált, Laczkóné meg a oan sürgött-forgott. Déltájt t a telefon. idd már fel, Géza! — kiabált lé. illőm, nem vagyok süket — : a férfi felriadva álmából. >a dugta a lábát és kicso- az előszobába. Dühösen fel a kagylót. — Laczkó la— mondta gépiesen, s po- cívánta a telefonálót, evasz, Géza! — hallatszott a úlsó végéről a barátja Isme- nigja — Morcos a hangod, imbom, csak mem szundiz bóbiskoltam kissé ... ek szerint nem is nézted? t kellett volna néznem? — e még mindig kábultan. Az rtelen kapcsolt. — Persze, a sportka számainak a hú 'e nézted? sem mulasztom el, tudha idom ... És? óbb fogózz meg! — fogta suütogóna a hangját, telmesen suttogó hangra az- ;zkőniaik pillanatok alatt ki- : az álom a szeméből. Fel- t a szívverése és verejtékez ett a homloka, ikd már fcil — suttogta visz •getően. litalálat, öreg cimbora, teli icsoda?! — hüledezett Lacz he szédülést érezve. 1 hallottad: telitalálat! ;ó halántékán vadul lüktetett n a vér, félő volt, hogy szét- iz ér falát. litalálat? — kérdezte Laczkó erőtlenül, mintha fejbe vágna, aztán hirtelen a kétkedés nyilallt a szívébe: hátha csak a barátja? — Karcsi, ha ug- ía lóvá teszel, apróra töröm tjaidatl ilond vagy, öreg, csak nem »d, hogy ugratlak!? Az nyestem szabad viccelni, tudom Igazat mondok, esküszöm, .mondok, Géza... — Semmi — Miért hallgatsz, Géza. im lettél rosszul?! ;yan ... dehogy ... csak tu )gyis mondjam... egy kicsit túl ért... íratlanul? ... Hogy még váll. — kuncogott bele a kagy- ntér —, hiszen kerek tíz éve rá, kerek tíz esztendeje, Géza! Most befutott, és az a lényeg. — Váratlanul ért, ez az igazság, Karcsi... — A hangja még mindig tele volt kétkedéssel: hihetetlen az egész. — A család már tudja? — Dehogy tudja! Az istenért, te se szólj Klárának! — Miért? — Képzeld csak el, mekkora lesz a két asszony meglepetése a hőt végén, ha a nagy táska pénzt az asztalra öntjük! Nem érted, Géza, meglepjük őket, nagyszerű hecc lesz, meglátod — hadarta Pintér lelkes tűzzel. — Igazad van, Karcsi, nagyszerű hecc lesz! — mondta Laczkó és be- lerőhőgött -a kagylóba, majd újra suttogóra fogta a hangját. — Az első díj mindig kétszázezer szokott lenni? — Mindig. —Százezer koponyánként! Nem is rossz. — De nem ám! — lelkendezett Pintér. — Karcsii Ezt meg kellene ünnepelnünk. — Pontosan erre gondoltam én is. De még mai — Benne vagyok. Miikor és hol találkozunk? — Mondjuk... fél háromkor a Pipacsban... — Ott leszek. De pontos légy, Karcsi! Szevasz! — Laczkó letette a kagylót és bekukkantott a konyhába. — Elkészült már az ebéd? — kérdezte nyugalmat és közömbösséget erőltetve magára. — Ne türelmetlenkedj! — méltatlankodott az asszony. — Ki hívott? — Karcsi ... — Mit akart? — Semmi különöset... Kézilab- d.ameccsre hívott. — Mi a fene! Űjabban már kézilabdára is jártok? Nem elég a foci meg a hoki? — EB negyenddöntő lesz... — lódította Laczkő. — Elmész? — Mit csináljak, ha egyszer hív, bár... — Semmi kedved hozzá, igaz? — Igyekezz az ebéddel! — Könnyű Katit táncba vinni! ... — mondta az asszony kissé gunyorosan, harag nélkül, miközben a lábas fölé hajolva ízlelgette az ételt. — Nemsokára kész lesz. Laczkó Géza táncos léptekkel ment a fürdőszobába. A tükör elé állt, belevlgyorgott, majd megborotválkozott és megmosdott. Az idegeiben vibráló feszültség lassanként felengedett. Előbb csak halkan fü työrészgetett, dúdolgatott, végül harsány nótázásba kezdett. Felesége ijedt csodálkozással nyitotta rá Biz ajtót. — Mi lelt, Géza, meghiibbantál? — Meg én, megbibbantam, anyucikéin, teljesen becsavarodtam — mondta felnevetve, azzal derékon kapta a feleségét és pörgött vele, min a szélforgó. — Ne miaiPhulj, Géza ... teljesen elment az eszed, Géza .. . hagyd már abba, Géza! — Asztalra az ebédet, különben téged fallak fel! — mondta Laczkó, miközben az asszony kiszabadította magát a karja közül és ment a konyhába tálalni. „Vénségére mariiul meg ... Reggeltől hangját se lehet hallani, most meg mintha ezer ördög bújt volna bele“... — Jöhetsz ebédelni, hallod, Géza, jöhetsz már... „Mi a csuda ütött bele? Se lát, se hall!“ Laczkó Géza a leves kanalazása Történt egyszer, hogy jó barátommal elhatároztuk, meglátogatjuk ismerőseinket, akik egy magasépulet 11. emeletén laktak. Amikor odamentünk a lifthez, észrevettük, hogy egy kutya is fel akar menni, egy bokszer, jól megtermett, csupa fog, kissé ijesztő küt sejű állat. A kutya természetesen nem tudta megmondani, melyik emeletre kell mennie, de nyilván abból a meg gondolásból indult ki, hogy bármelyik kényelmesebb számára, mint a földszint. ßs így magunkkal vittük, illetve, ő vitt bennünket magával, hiszen amikor odaértünk, ő már a lift előtt várakozott. Vidám kis társaságunkban azonban csak rövid ideig uralkodott derűs hangulat, mivel a lift csakhamar megmakacsolta magát, és két emelet között elakadt. Barátommal együtt sorra nyomogattuk az összes gombot, a lift azonban süket maradt minden igyekezetünkre. A kutya viszont nem maradt süket a helyzettel szemben: egyetlen perc sem telt el, és máris morogni kezdett. Ott gunnyasztott a lift sarkában és jolyton-folyvást morgott. Orrát csúf ráncok borították el, felső ajka pedig Lovicsek Béla közben rá-rásandított a feleségére: „Ha tudnád, mi vár rád a hét végén, talán meg is bolondulnál örömödben — gondolta magában, majd tervezgetni kezdett. — Már évek óta új bútorra fáj a foga ... A hűtő is elavult már ... Automata mosógép is kellene, maholnap megöregszik az asszony, kímélni kell... A lány férjhez megy őszre, semmi nélkül nem engedheti neki a világnak ... A fiú is megemészt néhány ezer koronát, mire befejezi az egyetemet ... A színes tévé se kutya, egyre gyakrabban emlegeti a család ... No, aztán az autó! A Skodát eszi a rozsda, akár szú a fát, csoda, hogy ki nem pottyannak az alján, s ha már újat vesz, akkor az autó legyen, ne csak annak csúfolják... Aztán jön a nyár: mindig csak a Balaton meg Hajdúszoboszló! Ma már Spanyolország a divat! A nyarat ott töltjük és kész, futja a százezerből“ ... — Gyors számadást végzett. Mire a végére ért, kiverte a veríték: nem elég a százezer. „Nem elég, bizony nem — tolta el a tányért maga elől sóhajtva. — Milyen jó volna, ha én vehetném fel mind a kétszázezrest! Abból mór lehetne gazdálkodni, öreg napjainkra is tehetnénk félre valamit, milyen nyugodt volna az életűnél“ Pintér Károlyra, a barátjára gon dőlt. „Neki könnyű: a szülei meg az apósáék is falun élnek, jól állnak anyagilag, így aztán Pintérékhez dűl a rengeteg elemózsia, ital, pénz, miegymás... Az állami lakása gyönyörűen berendezett, az autója is új, a gyerekeket is az öregek pénzelik, taníttatják ... Nekik aztán semmi szükségük a százezerre, az ég kerek világon semmi szükségük ...“ Ahelyett, hogy örült volna, elkeseredett. Soha keserűbb csomó nem ült még a torkában, mint azokban a percekben. Hiába igyekezett, nem és nem bírt megszabadulni a keserű érzéseitől. Váratlanul megszólalt benne egy józanságra intő hamig: „Nem szégyened magad, Laczkó Géza?! Tíz évig hétről hétre közösen adtátok fel a szelvényt és most, amikor végre kihúzták a Itat szerencsés számot s nyertetek egy rakás pénzt, most akarod bemocskolm, most akarod felrúgni az eddig tisztának és őszintének hitt barátságot, éppen most akarsz kivetkőzni emberi mivoltodból? ... Valamit forgatsz a fejedben. A kapzsiságból fakadó gyűlölet már kicsírázott benned — s ha pillanatnyilag még nem is mered bevallani önmagadnak —, már növekszik' és egyre terebélyesedik. Ki tudja, mire szánod el magad, ha végképp elborítja az agyadat, ki tudja? ... Tán csak nem valami meggondolatlan és visszavonhatatlan szörnyűségre!?“ Sápadt arccal bámulta maga előtt az asztalterítőt. — Mi van veled, Géza? — kérdezte a felesége. — Soha ilyen furcsának nem láttam még az arcodat, min töröd a fejed? — Semmi semmi... — állt fel az asztaltól Laczkó. Jó volt az ebéd, Klára, nagyon ízlett... — Tényleg nincs semmi bajod? — kérdezte az asszony aggódva. — Nincs ... Mi bajom lehetne ... — mondta Laczkó és a szobába ment, hogy átöltözzék. Néhány perc múlva útra készen állt. — Máris mész? — Háromkor kezdődik a mérkőzés ... — Homlokon csókolta a feleségét. — Szervusz, Klára! ... Ha netán elmaradnék kissé, ne nyugtalankodj. — Talán bizony éjfélig tart a mérkőzés! Gyanús vagy, Géza! — mondta az asszony huncutul megfenyegetve a férjét. — Majd utánad nézek! — Nyugodtan utánam nézhetsz, anyuci, szervusz! — mondta Laczkó könnyedén és elment. Most még sűrűbben havazott, mint délelőtt. Villamosra szállt. Felemás érzések tolongtak benne, s egyhangúan nézte az ablaküvegre csapódó hópelyheket. Néhány percnyi késéssel érkezett meg a Pipacsba. Nyomban megpillantotta a sarokasztalnál ülő barátját, aki derűs arccal integetett feléje. A szokásos üdvözlés és kézfogás után Laczkó helyet foglalt. Egymás arcába néztek komoran, mintha temetésre készülnének. Ez azonban csak néhány pillanatig tartott, aztán hirtelen, mintegy parancsszóra, felnevettek. — Sikerült? — Sikerült, öreg cimbora! — Hihetetlen ... — Mégis valóság ... szerencsére valóság — mondta Pintér. Levél- táTeájából elővette a szelvényt és hanyag mozdulattal Laczkó elé ejtette. — Parancsoljon, uram, kétszázezer! — Köszönöm, uram, máskor is legyen szerencsénk! Harsányan felnevettek. A bárpultnál ülők kíváncsian pillantottak rájuk: vajon ml lelte a két őszülő „pókot“? — Hát akkor elkezdjük a züllést? — Ideje . . . Nagy izgalomban teljesen kiszáradt a torkom. — Mit iszunk? —'Csakis töményt! — Hát akkor jöjjön a tömény! És jött az ital, hozta a pincér egyik pohár után a másikat... tizediket, huszadikat. A régi vendégek elmentek, újak jöttek, de ők ketten kitartottak, csak ültek, ültek, egymás szavába vágva magyaráztak, nevettek és sírtak, közben pedig vedelték a temérdek Italt. Kisebb fajta málmot is elhajtott volna, amennyit megittak. Tíz óra tájban, amikor már fogytán volt az erejük, meg a szóból is kifogytak, feltápászkodtak s egymást támogatva kibotorkáltak az utcára. Alig álltak a lábukon. Ráadásul a hótól latyakos járdán meg- megesusszantak, de azért tartották magukat, nem vágódtak el. Egymásba kapaszkodva mentek a villamosmegálló felé. Menet közben meg-megálltak, szembefordultak egymással és úgy magyaráztak alig forgó nyelvvel. — Nem félsz tőlem, Karcsi? — kérdezte Laczkő már vagy tizedszer a barátjától. — Miiért kellene félnem?... Bo lond vagy? — röhögött Pintér. — Rengeteg pénz van a zsebed ben, Karcsi... — Kettőnké az a pénz, Géza ... — Nem gondolod, hogy a kétszázezer több, mint a száz? — makacs- kodott Laczkó. — Minden bizonnyal több, öreg ... — És ha ... és ha a villamos elé löklek... 'és Ite elpatkolsz, akkor, öregem, mind az enyém lesz... Hm, ehhez mit szólsz? — A villamos elé? ... Még hogy a villamos elé ... Érdekes dolgokat beszélsz, öregem, szerfölött érdekeseket ... — csuklóit Pintér nagyokat, majd megfulladt. — Ki hinné rólad... ki hinné?! — hajtogatta Pintér. Csóválta a fejét és káromkodott. — Részeg disznó vagy, Géza... és én erősebb vagyok, mint te, Géza ... én vagyok az erősebbik, Gézukám, fene a mocskos pofádat ... Ráadásul még a főnököd is vagyok, ha nem tudnád! Közben a villamosmegállóhoz értek csúszkálva és a járdaszigeten billegve várták a villamost. Még mindig havazott. Pénteken estefelé Pintér Károly a bűnügyi rendőrség egyik irodahelyiségében ült a felügyelővel szemben. Köztük az asztalon duzzadt táska állt százezer koronával. — Befejezte? — kérdezte a felügyelő. — Igen. — Szóval... nem baleset történt? — Nem — mondta Pintér fakó hangon. — Gézát én löktem a villamos elé ... — De miért tette? — Megelőztem... • ö akart engem ... én meg ... — Megelőzte ... — Igen ... Megelőztem. Ennyi az egész, felügyelő elvtárs ... felcsúszott, s elővillantak kisebb-nagyobb hosszú, hegyes fogai. Az eb nyilvánvalóan ránk morgott és vicsorgott. Nem a liftet gyártó vállalat nevét feltüntető táblára, hanem éppen miránk — azokra az úgyszólván bűn- telen kívülálló személyekre, akikei a lift üzemzavara JERZY PRZYBORA: HARMAN A LIFTBEN ugyanolyan súlyos problémának vetett alá, mint őt. A kutyának velünk szemben táplált ellenszenve azonban nyilván mélyebben gyökerezett, mint azt barátommal együtt gondoltam. Az eb feltehetőleg arra a megállapításra jutott, hogy ebben a liftben mi ketten vagyunk annak a civilizációnak az egyetlen képviselői, amely a maga tökéletlen találmányaival ilyen kétértelmű és sivár helyzetbe juttatja a kutyá hat. ßs úgy morgott ránk, mint ennek a civilizációnak a képviselőire. Mivel pedig percről percre egyre több foga villant elő, és az eb egyszerűen köteles volt valamit kezdeni ezzel a temérdek éles agyarral — én meg a barátom elhatároztuk, hogy mi is morogni fogunk a civilizációnkra. Felváltva morogtunk, és ez idelg-óráíg elcsendesítette a bősz kutyát. A maga részéről abba hagyta a morgást, és figyelmesen mustrált bennünket, hol balra, hol jobbra hajtva a busa fejét. Azután megint felmordult — de már nem ránk, hanem velünk együtt morgott. Azután mindhárman ugatni kezdtünk, olykor pedig már vonítottunk is. Kis idő múlva már szinte mámorosán műveltük ezt. Ogyhogy amikor meghallottak bennünket és végül kinyitották a lift ajtaját — a mélységes elégedettség érzésével léptünk ki. — Csak egy kutya van magukkal? — csodálkozott a lépcsőházban egy alak, amikor megpillantott bennünket. Nyilván sokáig hallgatta a koncertünket. Barátom azonban csupán vakkantott egyet — és az illető nyomban elszaladt! GELLÉRT GYÖRGY fordítása
