Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-13 / 2. szám
■mm MH JlUHfl Ha valaki még úgy húsz évvel ezelőtt végigsétált a 2000 lakosú Izsán (I2a), nem sok újat láthatott a falu* ban. Régi, egy-két ablakos hosszúvá lyogházak jelezték a hajdani szegénység nyomait. Az erre utazó inkább a szép népviseletben pávázó asszonyok láttán kapta fel a fejét. Igaz, ezt is már csak az idősebb és a középkor- osztály viselte, ma már az sem. így a hires izsai népviselet Is emlék marad, mint annyi más. Emlék a földhözragadt szegénység is, amit a mai fiatalok, az unokák már csak a nagyszülők elbeszéléséből ismernek. — Izsa határa, mint annyi Duna- menti község századokon át, az egyház birtoka volt. Ez a félfeudális viszony még a századforduló utáni évtizedekben is meghatározó volt a falu életében — mondta Komlósi Menyhért, a helyi alapiskola igazgatója, a falusi pártszervezet elnöke. — Volt udvar, ahol 6—7 család is lakott. Valóságos kis major volt egy-egy porta. — Akkoriban sokan eljártak a faluból más vidékre napszámba, vagy egyéb munkára — kapcsolódik a beszélgetésbe a 73 éves Németh András, veterán kommunista. — Jómagam is eljártam dolgozni a faluból, én ugyanis kőműves vagyok. A lakosság nagy többségének csak egy-két hold föl- decskéje volt, ebben termett meg az a kevéske krumpli, kukorica és bab, ami csak arra volt elég, hogy éppen éhen ne haljunk. A téli kenyérnekva- lót pedig kepében kerestük meg, de tavaszra, nyárra már az is elfogyott. — Mit tett és tehetett akkoriban a falusi szegénység életének jobbulá- sáért? ebben forradalmi versek, dalok, jelenetek és népi táncok szerepeltek. Sajnos, a húszas évek közepén a mi pártszervezetünkben is felütötte a fejét a frakciózás, így a pártszervezet szét is esett. A CSKP nevezetes V. kongresszusa után azonban mi is újraszerveztük a pártot, ez már 1932- ben történt. Engem választottak meg a párt elnökévé, s 46-an léptek be az újjáalakult pártszervezetbe. Nagy szám volt ez akkor, a mi pártunk volt a legerősebb párt a faluban. A községi választásokat kétszer is meg nyertük, így a falu élén hosszú évekig kommunista bíró állt. Sokszor megfordult a faluban Major István és Steiner Gábor, ők voltak a népgyű- léseken a szónokok. Megszerveztük egyebek között a Vörös Szakszervezetet is, ennek 250 tagja volt, nagy erőt képviselt ez akkoriban. Sokszor felvonultunk a falu utcáján a nagyobb darab kenyérért. A Komáromban megtartott május elsejei felvonulásokon is a mi csoportunk volt az egyik legnépesebb. A falu népe nagyon bízott a kommunistákban, amit mi mondtunk, azt mindig elfogadták, hittek bennünk. Mi ezzel a bizalommal sohasem éltünk vissza. Nagy volt a befolyásunk a fiatalok közt is. Például a mi népgyűléseinkre mindig sokan eljöttek, a kultúrelőadásaink is nagy tömeget vonzott, az ún. Katolikus Egylet ugyanez időben majdnem felbomlott, előadásaikat csak a falu módosabb polgárai látogatták. A falu vezetői, élükön a jegyzővel be akarták tiltani a Munkásegyletet, de mi, a nép támogatását bíró kommunisták ezt megakadályoztuk. Meg kell még említenem, hogy 1938-ban Izsa is küldött kommunistákat Tornócra a köztársaság megvédéséért szervezett tüntetésre. Sajnos, ez volt az utolsó, megmozdulásunk, aztán jöttek a Horthy kakastollasai, mi is illegalitásba kényszerültünk. Sokadmagam- mal álltam állandó megfigyelés alatt. Gyökeres változást az életünkben csak a felszabadulás hozott. De hogy még pontosabban fogalmazzak, elképzeléseink és álmaink megvalósításához csak az 1948-as Győzelmes Február után kezdhettünk. — Mi volt az első lépésük? — Megkezdtük a földművesszövetkezet szervezését. Bizony, mi ebben is az elsők között voltunk, Izsán már 1949-ben megalakult az efsz. Ezekre az évekre már a két fiatalabb kommunista, Komlósi Menyhért és Szabó Vilmos pedagógusok is jól emlékeznek, hiszen mind a ketten izsai születésűek. — Az én édesapám is alapító tagja volt Izsán a kommunista pártnak — mondja Szabó Vilmos. — Az elsők között lépett az efsz-be is. — Mit csináltak akkor a fiatalok? — Sokan közülünk tanulni szerettek volna, s 1950-ben erre is lehetőség nyílott, mégpedig az anyanyelvűnkön, így lettem én is pedagógus. A kommunista párt és a munkás- osztály végleges győzelme után a munkás és a szegényparaszt fiatalok előtt, hazánkban is olyan lehetőségek nyíltak, amilyenek eddig -még soha. Izsáról is tucatjával özönlöttek a középiskolákba, később az egyetemekre a tanulni vágyó fiatalok. Régen Izsán csak néhány érettségizett ember volt — máig tíz orvos, húsz mérnök és körülbelül ötven pedagógus került ki a faluból. A szellemi kisugárzás jelzése Izsán a hagyományokhoz híven tovább működő színjátszó csoport és a híres izsai népi táncegyüttes, de van egy jó nevű irodalmi színpadjuk is. Komlósi Menyhért mondta: — A hagyomány művelődési politikánkban is kötelez, s a pezsgő kulturális életet a falu népe is igényli. Minden rendezvényünkön telt ház van, sőt, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színművet huszonhárom- szor adtuk elő. S mivel Komárom csak hat kilométerre fekszik tőlünk, a faluból sokan látogatják a Magyar Területi Színház előadásait is. A hagyományok ápolása pártmunkánk szerves részét képezi, de a mi feladatunk a szellemi munka és a köz- művelődés fejlesztése is. Ezt nagy részben a pedagógusaink végzik. Ahhoz a hagyományos nézethez igazodunk, hogy a jó pedagógus egyben jó népnevelő is. A kötelességek teljesítésében, a pártmegblzatások vállaló sában a pedagógus kommunisták mindig példát mutattak és mutatnak ma is. — De nemcsak a pedagógus, hanem Izsa többi kommunistái is megtettek mindent a falu fejlődéséért, gyarapodásáért — jegyzi meg a tárgyilagosság kedvéért Németh András. A jelen szép eredményeire, de még inkább a jövő lehetőségeire gondolva Izsára Is jellemző az a nagy társadalmi-szellemi igény, amely nélkül sohasem értek volna el a mai szintre. A falusi pártszervezet, akárcsak a múltban, ma is nagyon jól kamatoztatja a lakosságnak e magasabbra törő igényét. S az mindenképpen figyelemre méltó, modern gondolkodásmódra vall, hogy már nemcsak a múlthoz mérik helyzetüket, viszonyukat, elért eredményeiket, hanem a jövő felől nézve keresik az utat a még teljesebb, emberközpontú közösségi élet kialakításához. Mert az, hogy Izsán eddig közel 100 millió korona értékben épültek fel az új összkomfortos korszerű lakóházak, s hogy ma a művelődési háztól az orvosi rendelőig minden megtalálható a községben, a szocializmus építésének természetéből adódik, s hogy ezért a legtöbbet a falu 150 kommunistája tett, persze közösen, összefogva a sokat próbált és megélt munkaszerető lakossággal, ma már mindenki előtt természetes dolognak tűnik. Izsán a jelen viszonyait, meg a belátható jövőt szemlélve is minden feltétel adott, hogy amekkora erővel, hittel, céltudatossággal kiverekedték maguknak a jelen felé vezető utat, akkora erővel és most már sok hasznos tapasztalat birtokában készítsék a lakosság számára a jövő felé vezető utat is. Erre a legnagyobb kezesség az izsai kommunisták és a falu népének közös akarata. Szabó Vilmos, a pártszervezet alelnöke ezt így fogalmazta meg tömören: — Azt a bizalmat, amit kommunista apáink a múltban élveztek Izsán, mi is megtartottuk eddig, és mindent megteszünk azért, hogy ez a jövőben is így legyen. TÜRÜK ELEMÉR — Jóformán semmit, csak azt, hogy szervezkedtek, de igazi szervezettség csak a húszas években jöhetett létre. Hogy milyen mély gyökerei voltak itt a munkásmozgalmi szervezkedésnek, jelzi az is, hogy már 1921-ben megalakult Izsán is 30 taggal a kommunista párt helyi szervezete. Az én édesapám is belépett a pártba. Az első pártelnök a községben Zámbó András volt. Én ekkor még csak su- hanc fiúcska voltam és kőművesinas Komáromban. Később az ifjú kommunisták szervezetének tagjaként tevékenykedtem. Volt egy munkásotthonunk, abban gyűltünk össze szombat este és vasárnap délutánonként. — Mi volt az ifjú kommunisták feladata? — Szemináriumokon vettünk részt, amelyeken a komáromi elvtársak adtak elő. Az őszi és a téli hónapokban pedig kultúrelőadásokat tartottunk és színdarabokat játszottunk. Sőt később, a harmincas évek elején, szavalókör is alakult. — Emlékszik-e még egy-két színdarab címére? — Sokszor előadtuk a Maharadzsát, A híd alatt, később Gorkijtól az Anya című színművet. Volt egy hatásos, egész estét betöltő esztrádműsorunk, A Munkásegylet színjátszó csoportja (Archívum és Hajdú András felvétele) 1980. I. 13. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll El ozsrn * M Né meth András Romlási Menyhért Szabó Vilmos
