Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-16 / 11. szám
r ► 4 FILM — Szerintem vannak olyan filmek, amelyek növelik a bűnözések számát. — Valóban. Tegnap például láttam egy vígjátékot. Ha most itt lenne a rendező, biztosan agyonlőném! BÍRÓSÁGON — Vádlott, maga azt állítja, hogy a felesége tíz éve vagdossa magához a tányérokat. Miért éppen most akar elválni? — Azért, kérem, mert a feleségem már nagy gyakorlatra tett szert. Egyre gyakrabban eltalál! kAvéhAzban — Ez már sok. Meghívsz a kávéházba, aztán újságot olvasol, rám meg fütyülsz. — Elnézést, drágám. Főúr, hozzon a feleségemnek is újságokat! A hét vicce- Már tett valami lépéseket, hogy a fiát bejuttassa az egyetemre?- Én nem teszek semmilyen lépéseket! Autóval száguldozom körbe ismerőseimet! nélküle partvis hAzassAg — Béla, igaz, hogy megnősültél? — Igaz. — fis kit vettél el? — Az üzleti titok! VONZALOM — Ibi, te szakítottál Jenővel? Nemrég még azt mondtad, hogy valami nagyon vonz hozzá! — Igen, de azt a valamit az utolsó fillérig elköltötte! Mai történet avagy a leleményes menyecske (Dikobraz) SZERÉNY Ketten beszélgetnek. — Az én feleségeim nagyon szerény asszony, soha sincs semmi kívánsága. — Akárcsak az én feleségemnek, az is folyton csak parancsol. GYEREKÉSZ A gyerekek dicsekszenek a szüleikkel. — Az én papám — mondja az egyik —, éjjel-nappal, szünet nélkül dolgozik. — Na és mikor alszik? — kérdi a másik. — Egy órát alszik naponta. — fis egyórai alvás elég neki? — Mi az, hogy elég — mondja a gyerek —, a papám egy óra alatt többet alszik, mint más ember egy egész éjszaka. Kovácsné a férje vérző fejét kötözi. A seb egy vázától származik, amit Kovácsné vágott a férje fejéhez. — Látod, látod, — mihez is kezdenél nélkülem! — szól Kovácsné. Sziporkák Kék madarak nemcsak a mesékben fordulnak elő, hanem a vegyi üzemek környékén is. , A paradoxon — olyan igazság, amely még nem vált közhellyé. # # * Annyira biztos volt önmagában — hogy még a saját hibáiban is kételkedett. * * * Te nekem, én neked, de hát akkor az államnak kicsoda? Ha már semmit nem lehet elhordani, akkor hordjuk el magunkat. Sohasem vétheti el a számítását az — aki semmit sem csinál ingyen. Kovácséknál házibuli van. Hajnalban, fél 3-kor csöngetnek, az alattuk lakó áll az ajtóban. — Mit akar? — kérdi tőle Kovácsné. — A feleségem üdvözletét küldi, és szépen kéri, lesz szives kölcsönadni a hosszú partvist. — Hajnali fél háromkor? Minek? — Fel alkar kopogni, hogy hagyják már abba az ugrálást. FÖLDGÖMB Az egyik alapiskolában föld- rajzvizsga volt. A tanfelügyelő felszólított egy gyereket, és a földgömöre mutatva így szólt: — Fiacskám, meg tudnád-e nekem mondani, miért van ez ia földgömb mindkét sarkán behorpadva? A tanító ijedten súgta oda a tanfelügyelőnek: — Kérem szépen, ne tessék ezt a kérdést feszegetni, már így kaptuk a földgömböt az üzletből. VENDÉGLŐBEN A vendéglőben egy vendég észreveszi, hogy a mellette levő asztalnál valaki jóízűen alszik. Jó ideig hallgatja a horkolást, de végül ideges lesz, és azt mondja a főpincénnek. — Miiért nem dobja ki ezt az embert? — Majd bolond leszek kidobni — feleli a főpincér —, már háromszor felkeltettem, és mind a háromszor kifizette a számláját. Geilért György fordításai OK Egy ember elmegy az orvoshoz, és elpanaszolja, hogy egész éjjel nyitott szájjal alszik. Az orvos megvizsgálja, aztán így szól: — Kérem, magának az a baja, hogy szűk az arcbőre. Ha a szemét behunyja, a szája kinyílik. SZERGEJ MIHALKOV: Hát nem emberi ? SZEMPONT Egyszer beszélgetni szeretett volna a mackó a farkassal. Körülöttük pillangó keringett. A mackó felvidult. — Figyeld azt a pillangót ott az ágon, a fejed fölött — mondta a farkasnak —, milyen kecses, milyen szép. — Mi a szép rajta? — kérdezte a farkas. — Nem tetszik? — Miért tetszene? — Hát például azért, hogy olyan könnyedén szárnyal, meg hogy olyan szép színek vannak a szárnyacskáin. Csodás.' — Könnyedén szárnyal? Szép színek! Nem találok ebben semmi különöset. — De hiszen ... — Csak semmi de hiszen. Láttam nemrég egy juhot... — a farkas behunyta a szemét, és csámcsogott. — Az volt a szép, az volt a csodás! — Értelek — szólt keserűen a mackó, és szükségtelennek tartotta a további beszélgetést. A HŐD ÉS A SZAMÁR Szép, fiatal fácska nőtt-növekedett egy tisztás közepén. Átszaladt a tisztáson a szamár, közben elbámészkodott, és úgy nekiment a fának, hogy még a szeme is szikrát szórt. Feldühödött, lement a folyóhoz, és megszólította a hódot: — Ismered azt a tisztást, amelyen egyetlen fácska áll? Igen? Akkor, kérlek vágd ki ezt a fát. Olyan jó, éles fogaid vannak. — Aztán miért? — Megütöttem a homlokom, még a csontjaim is fájnak. Vágd ki ezt a fát! — Kár volna érte. — De zavar a futásban. Vágd ki a fát, kérlek. — Nem vágom. — Miért nem? — Mert ha kivágom, nekiütődsz a fa tönkjének. — Vágd ki a tönköt is! — Ha a tönköt kivágom, gödör lesz, beleesel, s kitöröd a lábad. — Miért? — Mert szamár vagy — felelte a hód. A KÉT DAGl MEG A NYOL A dagi víziló talált a nádasban egy használt autót. Hívta az elefántot. — Nézd csak, dagikám, mit találtam! —i Egy jó találat — így az elefánt. — Húzzuk ki, tegyük rendbe, aztán autózzunk. Előbukkant valahonnan a nyuszi. — Autót találtatok? Nagyszerű. Rajta, húzzuk csak ki a vízből. Egy, kettő, egy, kettő... A dagik kihúzták a gépkocsit a mocsárból. A nyúl meg csak vezényelt. A dagik megmosták a kocsit, felfújták a gumit, beindították a motort. A nyúl csak dirigált ... A dagik beültek az autóba, és összevesztek: nem fértek el benne. A nyúl azonban befért, beugrott, és már indított is. Nem ért messzire, nekiment egy fának. A gépkocsi ripityára tört. A nyúl is. Kár a dagikért, hogy annyit fáradoztak. Kár az autóért, ami eltört. A nyálért nem kár. (Oroszbő! fordította és átdolgozta: PETŐ MIKLÓS) ísao. ni. iá. r ÚJ SZÓ
