Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-09 / 10. szám

Ilyen még nem volt... Bizony még nemi Az elmúlt évti­zedekben finn, norvég és holland gyorskorcsolyázók nemegyszer remek teljesítményekkel lepték meg a vilá­got, de eddig tnég sertkinek sem si­került egy és ugyanazon az olimpián mind az öt számban aranyérmet nyer­ni. Eric Heiden az amerikaiak szuper atlétája nem titkolta szándékait, és a gyorslkorcsolya-stadion az ö nevétől volt hangos. Heiden az innsbrucki olimpián el­lenfelednek csak a hátát nézhette, je­lentős eredménnyel nem dicsekedhe­tett. Utána murikéhoz látott, hogy biz­tosítsa a négy esztendővel későbbi si­kereket. Hihetetlen szorgalommal, ön kínzó odaadással végezte nagy meg- terhelésű edzéseit és a sok lemon­dás, a sok veríték nemsokára a világ- bajnokságokon már meghozta gyü­mölcsét. Lake Placidben több szám­ban is esélyesnek tartották. Amikor megnyerte az 500 és 5000 méteres versenyt a szakemberék négy első helyét már biztosra vették. Saját be­vallása szerint azonban legkedvel­tebb távjáin, az 1500 méteren harcolta ki a legnehezebben a győzelmet. Ezzel már megdöntötte elődeinek rekordját, mivel Ballangrud [ 1936 J, Andersen (1952) és Schenk (1972) „csak“ három aranyérmet nyert egy olimpián. Igaz, 1976 óta az 1000 mé­teres táv is szerepel a játékok mű­során, így a lehetőség is nagyobb lett. Heiden az utolsó napi 10 000 mé­teren — kisebb megingás után — vi­lágcsúccsal győzött, így kizárta an­nak lehetőségét, hogy bárki a sze­rencsének tulajdonítsa sikersorozatát. A jövőt illetően pontosat nem mon­dott. Még nem tudja, ott lesz-e a négy év múlva sorra kerülő játéko­kon, de az biztos, hogy most át akar nyergein! a kerékpározásra, s Moszk­vában ebben a sportban kívánja kép­viselni az Egyesült Államok színeit. Szarajevóban is az esélyesek között lesz Amikor három esztendővel ezelőtt Nyikolaj Zimjatov Kirunában meg­nyerte a 30 kilométeres sífutást, erős nemzetközi mezőnyt utasítva maga mögé, akkor figyeltek fel első ízben a szovjet versenyzőre és a szakvéle­mény nagy jövőt jósolt neki. Zimjatov nem üstökösként tűnt, fel, hiszen évek óta a legjobbak nyomában volt, de a legnagyobb fejlődést az elmúlt két évben érte el. Az 1978-as világbajnok­ságon 30 kilométeren ezüstérmet nyert és 15 kilométeren az ötödik he­lyen végzett. Tavaly ezen a két tá­von szovjet bajnoki címet szerzett, s ezzel végleg bebizonyította kivételes képességeit. Az előolimpia versenyein egy-egy nyolcadik, hatodik és második (30 kilométeren Oddvar Braa mögött) hely jelentett bizonyítást, és Zimja­tov ezek után már az olimpián részt­vevő szovjet válogatottban érezhette magát. A karcsú, csaknem szikár ter­metű sífutó bizakodva érkezett Lake Placidibe, mert érezte, hogy felkészü­lése jól sikerült, kitűnő formában van, nem kell szégyent vallania. Arra azonban még álmában sem gondolt, hogy három aranyéremmel a tarso­lyában tér haza. Először harminc ki­lométeren győzött, majd a váltó tag­jaként nyert aranyérmet, az utolsó napon pedig a sífutó maratoniban az 50 kilométeres versenyen harcolta ki az elsőséget. Három olimpiai bajnoki cím, nem csekélység, és érthetően nagy ünnep­lésben részesítették. Zimjatov még csak 25 éves, így akár a legközelebbi két olimpián Is találkozhatunk nevé­vel. Szarajevóban bizonyára ismét az esélyesek között szerepel majd. Nem megy a világbajnokságra! „Linda nem indul a dortmundi vi­lágbajnokságon, mert győzni nem en­gedik, a vereségét pedig nem akarjuk megkockáztatni“ — jelentette ki Frank Carroll edző, miután védence, Linda Frafianne második helye vég­legessé vált. Az amerikaiak három aranyérmet reméltek műkorcsolyázó­iktól. Párosuk megsérült, visszalépett, Tickner harmadik lett és Frafianne — akitől a leginkább remélték a si­kert — nem tudta saabadkorcsolyá- zásban behozni az NDK-beli Pötsch előnyét. Linda a „sexygirl“ — ahogy hívei becézik — csak kilencéves korában ismerkedett meg a xnűkorcsolyázás- sal, ami ebben a sportágban eléggé szokatlan. Kivételes adottságairól ta­núskodik, hogy alig három évi gya­korlás után két nemzetközi versenyen is a második helyen végzett. 1976-ban jelent meg első ízben a világbajnok­ságon és bemutatkozása fényesen si­került, ötödik lett. Egy esztendővel később pedig már a dobogó legfelsőbb fokára állhatott fel. Szép karrier két­ségtelenül. Amikor 1978-ban Ottawában Anett Pötzsch megfosztotta trónjától, így meditált: „Most már tudom, mi kell a jó eredmény eléréséhez“. Nagy becsvággyal folytatta felikészülését és tavaly a bécsi VB-én ismét világbaj­noki címet szerzett. Linda ezután is naponta hat órát töltött a jégen, ed­zései nagyon igényesek voltak, ért­hető, hogy nemcsak edzője, hanem a mükorcsolyázás tengerentúli hívei is mindnyájan bizakodva tekintettek az olimpia elé. Most, hogy nem sike­rült, nagy az elkeseredés, de azt nem vesszük biztosra, hogy Linda Dort- mundtól távol marad. A síugró csodagyerek Amikor 1974-ben Falunban a 15 éves Anton Innauer 107 méteres tel­jesítménnyel a világ élvonalába ug­rott, a csodagyereknek nagy jövőt jósoltak. Nem tévedtek, mert Baldur Preiml neveltje beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nem ment ugyan minden simán, hiszen az olimpiai aranyra egész mostanáig várnia kel­lett, de közben számtalan szép sikert ért el, s az ő nevéhez fűződik a sí- repülő világcsúcs Is, amelyet 179 mé­terrel az oberstdoríi sáncon ért el. Az ininsbrudki nagysáncon is ő volt az első számú esélyes, de a második sorozatban honfitársa, Schnabl meg­előzte, s gyenge vigasz volt számá­ra, hogy végeredményben osztrák ugró nyerte az olimpiai bajnokságot. Innsbruck után valahogy minden el­lene esküdött, az ismételt sérülések olyan formahainyatlást akoztak, hogy olimpiai részvétele az utolsó pillana­tig kétséges volt. önbizalmát végleg a verseny előtti napon nyerte vissza, amikor megtekintette az edzésen el­ért 87 méteres ugrását és tudatosí­totta; ilyen teljesítménnyel a siker nem maradhat el. Amikor az első forduló után meg­szerezte a vezetést, eszébe jutott, hogy Innsbruckban is 10 ponttal volt az élen és mégis visszaesett a máso­dik hellyre. Most minden igyekezeté­vel arra összpontosított, hogy ez ne következzék be. Második ugrása is kitünően sikerült és övé lett az aranyérem. Innauer 21 évével a fiatal ugrók közé tartozik így a jövőben még szá­molni kell vele, annál is inkább, mert Preiml véleménye szerint minden idők legtechnikásabb síugrója, aki még javíthat eredményein. Az utolsó arany a legértékesebb Az olimpiai északi összetett ver­senyzők legeredményesebbje a nor­vég Johan Gröttumsbraten volt, aki 1928-tan és 1932-ben aranyérmet, 1924-ben pedig bronzérmet nyert. Lake Placidben Ulrich Wehling meg előzte. Az NDK kiváló összetett ver­senyzője Sapporo és Innsbruck után ezúttal harmadik olimpiai bajnoksá­gát nyerte, s erre eddig nem volt példa. „Minden jó, ha a vége jó“ — mon­dotta a verseny után boldogan. Nem titkolta, milyen nagy idegi megterhe­lést jelentett az a tudat, hogy har­madszor Is aranyérmet nyerhet. Is­merte a finn Karjaílainen képességeit, hiszen az elmúlt idényben vereséget szenvedett tőle, ezért semmit sem bí­zott a véletlenre és hihetetlen erőbe­dobással vetette magát a küzdelembe. „Ez volt életem legnehezebb verse­nye, úgy érzem, még soha így nem küzdöttem, mint most“ — jelentette ki az újságíróknak. Ezért ennek az aranyéremnek örül a legjobban. Webling a felnőttek között mintegy nyolcvan versenyen vett részt sport- pályafutása során és az elmúlt évek világbajnokságain, olimpiáin verhetet­lennek bizonyult. Csak 1978-ban győ­zött a VB-én honfitársa Konrad Wink­ler, aki úgy látszik az ő nyomdokai­ban kíván haladni. Ezért vonul vissza nyugodt lélekkel Wehling, mert Wink­ler, Dotzauer, Schmieder hozzá ha­sonló képességekkel rendelkezik és mindnyájan további sikerek kovácsai lehetnek. Kulakova visszavonul Az olimpia női résztvevői közül Ga Una Kulakova dicsekedhet a legtöbb éremmel — nyolccal. Az utolsót Lake Placidben a 4x5 .kilométeres női sí­futó váltó tagjaként nyerte. Kulakova április 29-én tölti be 38. életévét és az érdemes sportmester az idén ne­gyedik olimpiáján szerepelt. Grenobie-iban 1968-ban 5 kilométe­ren a második helyen végzett és a váltóval bronzérmet nyert. Négy esz­tendővel később 1972-ben Sapporóban háromszor állhatott fel a dobogó leg­magasabb fokára. Ez volt legsikere­sebb olimpiája. Győzött 5 és 10 kilo­méteren és az aranyérmes váltó si­keréhez is jócskán hozzájárult. Inns­bruckban két bronzéremmel szaporí­totta — 10 kilométeren és a váltóban — éremgyűjteményét. Kulakovát jól Ismerjük, hiszen több­ször járt a Magas-Tátrában és az 1970. évi világbajnokságon 5 kilométeren és a váltóiban arany-, 10 kilométerén pedig bronzérmet szerzett. Falunban és Lahtiban is sikert sikerre halmo­zott. Lake Placidben nagy sikereket elért versenyzőhöz méltóan tett pon­tot sportpályafutására. Visszavonul, de nem lesz hűtlen kedvenc sportjá­hoz. Bejelentette, hogy edzőként igyekszik hozzájárulni a szovjet sífu tók további sikereihez. Külföldi források alapján összeállította KOLLAR JÓZSEF Ó Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Párt|a Központi Bizottsága. Szsrkaszti a szsrkesztá bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Cselá János. Szerkesztésig 893 38 Bratislava, Oorkého 10. Telefon: 309. 331-252. 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovaí: 505-29, gaz dóság! ügyek: 506-39 Távfrá: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratlélava, Volgogradskd 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavóllalcto — Pravda, 02-et Nyomdaüzeme. Bratislava. PROBANYOMAS. Magánszemélyek a kővetkező elmen adhat|ák fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jirátková 5., telefon: 577-10. 532-64. A szocialista közű letek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratlélava, Va|onského nábreiie 15/11.. telefon: 551-83. 544-51. Az Ü| Szó előfizetési dija — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Oj Sző vasárnapi szamának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hfrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden aostai kézbesítő. Költőid! megrendeléseket PNS — Ostredná expedíció a dovoz floőe 884 19 Brrtislava. Gottwaldovo nómestie 6. A SÜTI reglsztrőclős (zárna 5/2

Next

/
Oldalképek
Tartalom