Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-09 / 10. szám
» 188#. III. 9. N in >-d O A HASZONTALAN NEM? isaiasmgaiiis^^ (Folytatás az 1. oldalról) A lemaradásokat azonban már az első évben behozzák a lányok — vélekedik Perhács Jánosné, szlovák szakos tanár, aki az iskola megalapításától tagja a tantestületnek. — Az idekerült gyerekek kilencedikig tulajdonképpen csak nyelvtant tanultak, s valójában itt ismerkednek meg a szlovák irodalommal. — Márpedig elsősorban szépirodalom szükségeltetik ahhoz, hogy saját gondolatainkat szépen fogalmazzuk meg. E hiányosság sok gondot okoz de tény, hogy a hetvenes évek elején jóval gyengébb volt az elsősök szlovák nyelvtudása. Akkoriban vezettük be az úgynevezett pótórákat is, amit majdnem mindegyikük látogatott. Ma csak azok járnak e pótórákra, akik valóban gyengék. Ma már a második és harmadik osztályokban nagyon szépen beszélnek szlovákul, a negyedikben pedig egyáltalán nincsenek problémáik ezzel a nyelvvel. A többségében paraszt- és munkás- családból származó lányok lakáshelyzete egy évvel ezelőtt rózsásnak egyáltalán nem volt mondható. 1973-tól, hogy Királyt,takarosáról beköltöztek a járási székhelyre, többnyire albérletben laktak vagy ingáztak. Az elmúlt időben ezen a téren is gyökeres változás történt. Napfényes, egészséges szobákat kaptak a szomszéd épülettömbökben működő mezőgazdasági szakközépiskola diákszállóján, január elsejétől pedig négy négyszobás lakást a város épülő lakótelepén. S annak ellenére, hogy a lányoknak csupán fele a bentlakó — többiek utaznak, s nem időznek annyit az iskolában —, gazdag kulturális és társadalmi életet élnek. Jól működő SZISZ és Vöröskereszt szervezetük van, a városi művelődési házzal együttműködve énekkarukat Ág Tibor vezényli, Napraforgó tánccsoportjuk több kulturális rendezvényen aratott sikert, az idén könnyűnek nem mondható körülmények között készülnek a spartakiád- ra, rendszeres látogatói a járás szociális otthonainak valamint a szerdahelyi gyermekotthonnak, nemegyszer láttam őket a Csallóközi Múzeumban, illetve a MATESZ előadásain és folytathatnám. S itt hadd teszek kitérőt, a lányok lelkiismeretességének és munkaszeretetének árnyaltabb és bensőségesebb jellemzése kedvéért, hiszen az igazságot épp az árnyalatok és a bensőséSimon Béla gesség teszi hitelessé. Fiatal orvos barátaim többször kifejtették, bogy a du- naszerdahelyi szakiskolában végzett nővérkék nagyon munkabírónk, ösztönük és szenvedélyük pedig átsegíti őket a legnehezebb szakmai és emberi akadályokon is. Az i.llúziótlanság fortélyait kitanulva nem téptek a valóság fölötti térbe, nem váltak közömbössé, mosolyuk nem a tűrőképesség próbájáról árulkodik, hanem pőrén sugárzó szerétéiről, ami nélkül a gyógyuló beteg is árvának érezhetné magát. Nos, bevallom, mindaddig nem hittem mindezt, míg a fülembe nem jutott a lányok dercsikai (Jurová) esete. Párád icsomszttretre (kérte föl őket a szövetkezet, s ők indulás előtt megüzenték, hogy készítsenek el ezer üres ládát. D ercsi kán kissé gunyorosan összemosolyogtak, de délelőtt tizenegykor már elállt lélegzettel csodálkoztak, amikor látták, hogy a ládák (szám szerint 870] telve, a határ pedig üres. Ez a finnyáskodást nem tűrő paradicsomszüret is jelzi, hogy ezek a lányok — vagyis nők, hiszen nem csupán tizenöt, de tizenkilenc évesekről is beszélek — betegszobákon, reményen és reménytelenségeken átsöprő huzatokban, az éllágyulás és elgyengülés örvénylésében is megállják helyüket, mert alkarnak és tudnak dolgozni. — A kórházban is tudnak dolgozni — mondja Tóth Oszkár matematika— fizika szakos tanár, igazgatóhelyettes. — Sokszor magyarázzuk nekik pedagógusi hitvallásunk tulajdonképpeni magvát, miszerint a növéri hivatásnak nem csupán a szakmai tárgyi tudás, hanem az általános műveltség is fokmérője. A beteg és az ápoló kapcsolata nem lehet gépies, hiszen' minden beteg más műveltségi szinttel, más reményekkel és más félelemérzettel rendelkezik. Ezt érezni kell, erre rá kell Perhács Jánosné tapintani, ami nem megy általános műveltség nélkül. Bár szakiskola vagyunk, mégis hangsúlyozzuk az anyanyelv, az irodalom, a történelem és a többi nem szaktantárgy szükségessé gét, mert nem szeretnénk gépiesen dolgozó, a szakmájukat lélek, szellem nélkül ismerő embereket nevelni. Az iskolából a kórházig vezető mintegy kilométeres utat Stadtrucker Sándor főorvos gépkocsiján tesszük meg, aki épp az előbb fejezte be testtan óráját az első GYN (gyermeknővér) osztályban. — Heti hat órában tanítok testtant. Már Harcsán is, sőt unnak előtte Rozsnyón, az egészségügyiben is tanítottam gyógyszertant és kórtant. A testtan a legelső tantárgy, mondhatnám, alapszaktantárgy, s mint ilyen nélkülözhetetlen, ezért igyekszem lelkiismeretesen tanítani. Nincs sok gondom a lányokkal. A rosszak ugyanis lemorzsolódnak, s akik maradnak, azokból értelmes, jó nővérek lesznek. A kórházak is elégedettek velük. Az a tavalyi vagy tavalyelőtti feltevés pedig teljesen helytelen, hogy nincs szükség erre az iskolára. Az iskola szükséges ségét és mygas színvonalát jelzi az is, hogy már most, jóval a vizsgák előtt itt járt a kerületi főnővér, és korlátlan mennyiségű nővért kért, mondván, az itt végzettek felkészültebbek, lelkiismeretesebbek és nagyobb munkabírásúak az országos átlagnál. Kell ennél jobb igazolás? — Persze, hogy szükség van erre az iskolára! — erősödnek föl bennem Simon Béla igazgató szavai. — Egyrészt azért, mert az országban nincs több önálló magyar egészségügyi szakközép iskola, másrészt, egészségügyünk fejlődését figyelve elmondható, hogy a jövőben egyre több egészségügyi középkáderre lesz szükség. Hogy ennek a szükségnek jobban megfelelhessünk, teljesülnie kellene három kívánságunknak: önálló diákszálló, önálló étterem, és legalább két-három szaktanterem. Persze, ez csak álom, de hozzáépítéssé1, valósággá válhat. Szemléltető eszközöknek is szűkében vagyunk, annak ellenére, hogy van pénzünk rá. Mindezek ellenére elmondhatom, hogy az utóbbi időben iskolánk szociális feltételei javultak, ami elsősorban a járási és városi párt- és állami szerveknek, valamint a járási egészségügyi központtal és a mezőgazdasági szakközépiskolával való jó együttműködésünknek köszönhető. Na és persze, nem utolsósorban, belső és külső munkatársainknak. Az egyik ilyen külső munkatárs Baculákné Simon Vera, a kardiológia, magyarul szívtan elismert szakembere, akiről nem csupán az iskola vezetősége beszélt — többi orvostársával egyetemben — elismerőleg, de aki hallatlan népszerűségnek örvend a diákok körében is. Hatodik éve tanít belgyógyászatot, azaz érettségi tantárgyat. — A nővérek munkája nincs megfizetve, mert lehetetlen megfizetni azt a rengeteg illúziót, amit elvesztenek. Már második osztályos korukban találkoznak a halállal, a férfira is másként néznek, mint egy hivatalnoknö, vagy bárki más — mondja mégis lelkesedéssel s oly folyékonyan, mintha már rég készült volna ennek elmodására. — Nagyon tisztelem ezeket a lányokat. Nélkülük ma nem tudna mit kezdeni az orvos, mert az ő hitük és türelmük nélkül ma teljesen elgépiesülne a gyógyítás. A tananyag, amit négy év alatt átvesznek, kisorvossá nevelhetné őket, ha meglenne hozzá a megfelelő alapjuk. Ne kerteljünk: hiányzik a jó alap. Sajnos a kilencéves iskoláink, és nem csak a magyarok, nem nevelik önálló gondolkozásra a gyerekeket, hogy a biológiai gondolkozást már ne is említsem. A mai nővérnek: már nem az ágytálozás a munkája, hanem többek között a beteg lelkének, értelmi szintjének uzonnali felismerése. Tehát pszi chológiai-lélektani munka az övék, de ehhez alacsony az általános műveltségük. Helyesbítve: a kelleténél alacsonyabb színvonalú az irodalmi és általános műveltségük, nem eléggé önálló a gondolkodásuk. Persze, vannak kivételek. Vannak olyanok, akiket szinte teljesen átformál, jó értelemben mondva átalakít ez az iskola. Ezért is nélkülözhetetlen. Elsősorban persze azért, hogy az itt végzettek a magyar betegekkel anyanyelvükön értsenek szót. Ez a beteg szempontjából nagyon lényeges lélektani momentum, amit rengeteg tanulmány igazol. A már említett azonnali felismeréshez is nélkülözhetetlen ez, akárcsak a jó szakmai tudás, s az embermentés szolgálatának hitében összesűrűsödő emberi és női tulajdonságok, amelyeknek, tapasztalat ból állítom, eredendő birtokában van nak ezek a lányok. A haszontalan nem — írja a nőkről kedvenc újságírónőm, Fallaci. S bár kicsit öniróniával, kissé keserűen, a női létezésről nem álmot, hanem tényeket megfogalmazva írja ezt, úgy érzem, nincsen igaza. Lányokról, a holnap mőiről, asszonyairól — nővérkéiről írtam úgy, hogy nekik nem adtam szót. Holott jó néhányukkal beszéltem. Például Pozsonyi Mónikával, aki gyermek- nővérnek tanul, s jövőre fog érettségizni. Galántára vagy Vágsell yére (SaTa), a gyermekosztályra vagy az újszülöttekhez szeretne kerülni. Ugyanis, imádja a gyerekeket, s mint mondta, a két szülés, amit eddig látott,, nem is volt olyan borzasztó, mint ahogy azt kolléganői leírták. Tudom, sokáig emlékezetemben marad mosolygós arca s csengő szavai, amelyekkel így fogalmazta meg hovatartozását: „A Halotti Beszéd falujából jöttem ide.“ Miriák Erika Bátorkesziről (VojniceJ, Nägel Or. Stadtrucker Sándor Ágnes Táltosról (Tomasikovo). ök most kóstolgatják az iskolát és a várost. Egyelőre elégedettek, s dicsérik tímáraikat. És a többi lány is, akikkel szót váltottam, valami fura rajongással és hivatástudattal beszélt jövendő munkájáról, a bölcsődében és a kórházban végzett gyakorlatokról. Tisztelnek minden beteget, mint önmagukat, ezért nem véletlen, hogy tekintetükben apró csillagokat hordoznak. Talán Aesculapius tükröződik bennük. A római Aesculapius, aki a holtakat is életre tudta kelteni, s ez okozta vesztét is. Zeusz megharagudott rá, mert az istenek hatáskörébe avatkozott, és agyonsújtotta. Halála után csillagzatként az égre került, s jelképe a botra tekerőző kígyó. Csillagok a szemek tükrében, csillagok a mitológiában, csillagok az égen — és a földön, közöttünk. Fiatal nők, akiknek cselekedeteikről náluknál egyelőre tapasztaltabbakat faggattam. Nők, akik, ha kell, érzem, hajlandók a esculapius-csillagzatként feláldozni magukat. Hm ... Méghogy haszontalan nem! Leihet-e haszontalan a gyógyító lélek, az egészséget őrző, fészekféltő asszony? Hogyan lehet haszontalan az ápolónő, konkrétabban az az idén érettségiző egészségügyi nővér, aiki szalagavató mottójául a riport címe alatt olvasható Váci-sorokat választotta? Vállán a nagykorúság és a nő mindenkori terhével ... SZIGETI LASZLÚ 9 Dr. Baculékné Simon Vera Urbánek Zsuzsa nővérrel (Gyökeres György felvételei)
