Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-02 / 9. szám
ina. III. 2. N E terület fölött repülve a pilótáik nem figyelnek az iránytűre. Nem figyelnek, mert akár ezerötszáz, akár tizenötezer méter magasan repülnek, a műszer mindenképpen „megvadul“ és mutatója teljesen kilendül az északi pólus felé mutató irányból. Néhány tucat kilométerrel a kursz- ki—belgorodi körzet elhagyása után azután minden rendbe jön, és az iránytű nyála ismét megfelelő irányba fordul. A 100—200 kilométer magasságban keringő űrhajók pilótái is érzékelik ezt a rendellenességet. Bizonyára feljegyzik a fedélzeti naplóba: elrepültünk a KMA felett. E három betű a kurszki mágneses anomália rövidítése. Sztarij OsZkol, Belgorod és Kurszk ipari vállalatainak fejlődése — különösen az utóbbi tíz-tizenöt évben — ezzel a jelenséggel függ össze. A térségben olyan vasérckészleteket rejt a föld méhe, mint szinte sehol másutt a világon. A kurszki mágneses anomália vasérclelőhely-rendszer készleteit több mint 210 milliárd tonnára becsülik. A világ vasérckészletének több mint a fele található ebben a térségben, annyi, amennyi elegendő lenne az emberiség két évszázadnyi vasérc szükséglete kielégítéséhez. Hogyan élnek, dolgoznak az embereik ilyen irdatlan vasmennyíség fölött, ahol mindent: a városépítést, az egész iskolarendszer építését, az ipartelepítést, a jövőtervezést — és végső soron a gondolkodásmódot is — az határozza meg, hogy itt annyi vasérc van a föld alatt, amennyi a legmegbízhatóbb iránytűt is kilendíti? Hogyan élnék az emberek Sztarij Oszkolban, a mágneses anomália térségének egyik legrohamosabban fejlődő központjában? Betértem a városka egyik korszerű könyvesboltjába. Az eladó elmélyül- ten beszélgetett egy vevővel, aki angolorosz kohászati szakszótár iránt érdeklődött. Az épülő kohászati kombinátról beszélgettünk a városi párt- bizottságon, ahol Galina Valentyina Iakovleva pártitkár elárulta, hogy viszonylag rövid időn belül 1500 mérnököt és több mint 5000 teljes szakközépiskolai végzettségű szakmunkást kell felvenniük, hogy beindíthassák az elektromos kemencéket. — Legalább ötéves gyakorlattal rendelkező kohászokra van szükségünk — tette még hozzá. A Szovjetunióban nem okoz gondot az elhelyezkedés, ebben a leendő üzemiben azonban a vezetők válogathatnak a jelentkezőik között. A város pedig felikészül fogadásukra. Lakásokat, üzleteket, áruházakat, színházakat, mozikat építenek, tehát mindent, amire a korszerű életvitelhez az embernek elengedhetetlenül szüksége van. Az utóbbi két ötéves tervidőszak alatt 30 ezer lakást építettek. Az új lakótelepeken élőknek pedig nem kell a régi városrészbe utazniuk, buszozniuk azért, hogy bevásárolhassanak, vagy éppen színházba mehessenek. Az Oszkol folyó jobb partján a város fölé magasodó erőd több évszázados falai olyan hangyabolyra tekintenek, amelynek lakói ércet fejtenek, érőét dúsítanak, cementet gyártanak, építőelemeket készítenek, s emeletes lakóházakat építenek. Mi volt itt a forradalom előtt? Mezőgazdasági terület, jól termő feketeföld. Ezt művelték a muzsikok, talán nem is sejtve, hogy milyen kincs rejlik néhány tucat méternyi mélységben a lábuk alatt. A városka a századfordulón kezdett iparosodni. S hamarosan elkezdett alakulni az öntuA rajz az 1598-ban épült erődről készült datos proletariátus is a városban, öntudatosságuk, fejlődőképességük ékes bizonyítéka, hogy már az 1905- ös forradalomban is részt vettek. Többen szolgáltak a Potyemkin cirkálón. Már dübörögtek a polgárháború ágyúi, amikor a Kremlben döntés született, amelynek a mai napig méltán nagy a jelentősége. A Lenin aláírásával ellátott határozat többek között ezt tartalmazta: „A kurszki mágneses anomália térségében meg kell kezdeni a feltárást, mert az itteni vasérckészletnek nagy jelentősége van az egész népgazdaság fejlődése szempontjából...“ A második világháborút megelőző években a város bekapcsolódott a Moszkva—Donyeck-i vasútvonal építésébe. !gy lett a kurszki terület egyik fontos központja. A háború, s a fasiszta megszállás okozta sebekből kigyógyult város fokozatosan ismét a vasércnek szentelte figyelmét. A Sztojlenszkij Ércbánya feltárása és üzembe helyezése tette indokolttá az ércdúsító komibinát építését. Ebben a munkában nagy segítséget kaptak a szobszédos Lebegyinszkij Ércdúsító Kombinát dolgozóitól. A két hatalmas gazdagságú vasérclelőhely és ércdúsítómű alig néhány kilométerre fekszik egymástól. A vasérc az évek múltával egyr- s inkább a város fejlődésének legfőbb mozgatórugója, napjainkban pedig kiváltképpen az. Bővítik és korszerűsítik mindkét ércdúsítót, de a legtöbbet és a legnagyobb büszkeséggel arról az épülő kohászati kombinátról esik szó, amelyből a tervek * szerint jövőre már kikerül az első tonna acél. S ami a legfontosabb, ebben a kohóműben az érc—acél folyamatból kiesik egy eddig nélkülözhetetlennek tartott láncszem, a nyersvasgyártás. Szovjet és nyugatnémet szakemberek közösen kidolgozták azt az eljárást, amelynek értelmében az érokoncent- rátumot egyenesen az elektromos kemencékbe lehet számítani. Az új város szélétől húsz kilométernyire fekvő kohóműbe pedig nem vasúti kocsikon, s nem is tehergépkocsikon, hanem csővezetéken keresztül szállítják a nyersanyagot a kemencékbe. Az ércet vízzel keverik majd, s így jut a közeli lelőhelyekről a kohászati üzembe, ahol a fő tüzelőanyag az olcsó földgáz lesz. A termeléshez szükséges áramot pedig a kurszki és a novovoronyezsi atomerőműből kapják majd. A tervek értelmében évente 5 millió tonna acélt gyártanak, s ebből 3,5 millió tonna kiváló minőségű finamacélt. Ez az acéláru pedig a környékbeli gépgyárakba kerül, ahol könnyebb, de mégis tartósabb, szilárdabb gépek, berendezések készülhetnek belőle. Olyan ipari üzem épül tehát Sztarij Oszkol határában, amelyre joggal lehet mondani, hogy a Szovjetunióban, sőt világviszonylatban is a párját ritkítja. Nem is csoda, hogy a leeendő kohómű hasonlóan vonzza a fiatalokat, mint a BAM és a Szovjetunió többi nagy építkezése. Egy kicsit talán már a jövőt látják benne, s azt a lehető séget, hogy a jövő formálásához ők is hozzájárulnak. A feltételeket — mint már szóltunk róla — a közel 400 éves város minden erejével igyek szik megteremteni, s ez sikerül Is. A helyenként 68 százaléknyi vasat tartalmazó érc kitermelése azonban addig sem szünetel, amíg felépül az új kohászati üzem. Hatalmas kotrógépek, szállítószalag-rendszerek műhogy a bánya betemetése után visz- szaszállíthassuk s ismét megmüvel- hetővé tegyük a területet. Azután termeljük ki a különböző homokos agyagot, az agyagot, a krétát, a már- gát stb. Az itt kitermelt üledékes kőzeteik nagy része a közelben levő cementgyárba, illetve házgyárba kerül. így az új város felépítéséhez lényegében az ércbánya adja az építőanyagot is. Évente 21 millió köbméternyi fedőréteget szednek le a kiváló minőségű vasércről ezen a helyen. Az ércbánya jelenlegi méretei: 1400 méter hosszú, 1200 méter széles és körülbelül 160 méternyi mély. Egy-két éven belül a hosszúsága 3000 méter, a szélessége 2000 méter, a mélysége pedig átlagosan 450 méter lesz. A távolról tortaszelethez hasonlítható ércbánya falán eltörpülnék az óriási kotrógépek. A jól kiépített betonúton lefelé haladva a bányába lassan olvashatóvá válik a kotrógépeken a felirat: KU—300, Illetve KU—800. Örömmel nyugtázzuk, hogy a csehszlovák gyártmányú gépek jól dolgoznak, bár — mint mondták kísérőink — a nagyobb teljesítményű néha rakoncát- lan'kodik. Észrevételeiket közölték az uniiőovi gépgyár dolgozóival, s azok igyekeznek kiküszöbölni a gép hibáit. Odalent teljesen fordított világ fogad bennünket, mint azt felülről láttuk. A félszáz méter magasból csöndesnék vélt gödör mélyén kisebb kotró- és rakodógépek tucatjai járatják motorjaikat. Egymást érik az ugyancsak hatalmas üres rakfelületű Belaz- tehergépkocsik, hogy hamarosan vasérccel megrakva, erőteljes búgással, cammogva vigyék terhüket az ércdúsítóba. Az ércbányából nem hiányzik a vasút, s persze az ideiglenesen Egy-egy új lakótelepen 70 ezer ember él majd. A számítások szerint a város lakosainak száma az ezredfordulóra eléri a 800 ezret ködnek szinte megállás nélkül, csupa hasznosítható anyagot juttatva a felszínre. A vasércet takaró 50—200 méterig terjedő vastagságú üledékes kőzetrétegnek úgyszólván minden kilogrammja alkalmas további feldolgozásra. — Kezdjük talán a legfelsőbb fedőréteggel — mondja Lihusin Nyi- kolaj Alekszejevics, a Sztojlenszkij Ércdúsító Kombinát igazgatóhelyettese —, a faketefölddel. Ezt néhány kilométernyi távolságban tároljuk, A Belaz-tehergépkocsik jól megbirkóznak val is a külszíni bánya nehéz terepviszonyai(Gyári fotók) odaépített falatozó sem. A kotrógépek, rakodógépek kezelőinek nem kell a felszínre menniük, ha ebédelni akarnak, vagy éppen egy csésze forró teára szomjaznak meg. Nehéz szabadulni az ércbánya lenyűgöző látványától, amelynek szépségét számomra még fokozza az, hogy az egyes rétegek közül bő sugárban tör elő a víz. A Sztojlenszkij Ércbányában jelenleg évente körülbelül 5 millió tonna dúsércet, 20 millió tonna nyersvasércet stb. termelnek ki, persze, az ércet takaró rétegek eltávolításán kívül. A kitermelést — a növekvő szükségleteknek megfelelően — néhány éven belül megtöbbszörözik. Szükség lesz a termelés növelésére ebben a bányában is, ugyanúgy, mint a világ többi ércbányájában. Igaz, néhány évvel ezelőtt, a műanyagok térhódításának kezdeti időszakában olyan nézetek is napvilágra jutottak, hogy a műanyaggal szinte minden helyettesíthető lesz, nem lesz szükség acélra, de — úgy látszik — ezek a nézetek téveseknek bizonyultak. Az emberiség még jó ideig használni fogja a vasból, acélból készülő gépeket, berendezéseket, szerszámokat, használati tárgyakat. S jói tudják ezt Sztarij OsZkol'ban is. Ezért tanulnak, képezik magukat az itt dolgozó, vagy ide készülő fiatalok. A város nevében ugyan benne van a „sztarij“, vagyis a régit jelentő szócska, de a szelleme új, friss. Befogadják s továbbfejlesztik az újat. Ez .pedig minden korszerű technológiánál nagyobb befektetés. Helyes irányba mutat itt a szocializmus iránytűje. VEGE Ml ZAVARJA AZ IRÁNYTŰT?
