Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-24 / 8. szám

Rimes gondolatok DIVAT Napjainkban nagy divat sűrűn értekezletezni. Hogy miről? Lehetetlen azt részletezni. TŰNŐDÉS írva vagyon: hatalom a vagyon. kívánság Hőn szeretett asszonykám, ha majd meghalok, lábamra (akkor is) papucsot húzzatok. Bodzsár Gyula SZIPORKÁK A bölcsességfogát csak ak­ikor csikorgatja az ember — amikor az már kihullóban van. Senki sem hazudik csupán azért, mert neim ismeri az igazságot. A nyulacska poztív jellem­zést kapott: „Ehető“. A ketrec legszebb ékessé­ge — az /üresség. Néha csupán /azért sikerül valami helyesen, mert az ember jellemző tulajdonsága az, hogy hibázik. Kiét ember közül erősebb az, aki jobban ismeri saját gyengeségeit. * * * NAGYMEGYEREN A nagy megyeri (Calo- vo) sorompó előtt mind­két oldalon hossxé gép­kocsisor. Egyszer csak megjelenik a vasutas: — Uraim, legyenek tü­relemmel. Most telefo­náltak, hogy a vonat hisz perest késik! ' Helyesen beszélni köny- nyebb, mint helyesen gon­dolkodni. Más ember szemébe mon­dani az Igazságot egyáltalán nem nehéz, ha a más ember behunyja a szemét — a bí­ráló pedig befogja a száját. Hajlandó mindenét odaad­ni — ha kétszer annyit kap értei G. Gy. fordításai fényképész — Az én feleségem olyan, mint a fényképész. — Miért? — Azért, mert nem engedi, hogy megmozduljak s mindig azt akarja, hogy nevessek ... PANASZ — Doktor úr, az utóbbi idő­ben sok gondom van az asz- szonnyal. Éjjel álmában állan­dóan azt kiabálja, hogy Nem, Bölia, merni — Idáig rendben van, ké­rem. — Dehogyis, kérem, hiszen engem Jenőnek hívnak! — Mondom, hogy rendben Van, ameddig azt kiabálja, hogy nemi A HÉT VICCE- Van már családi házad, hétvégi házad, ezerhatszá­zas Ladád, tavaly Olaszországban voltál üdülni, mond, tudsz még kívánni valamit?- Igen.Egy jó ügyvédet a bírósági tárgyalásra... A SZÁLLODÁBAN A recepció ügyeletese mond­ja: — Uram, ha nem tudja be­bizonyítani, hogy ez a hölgy az ön felesége, akkor nem enged­hetem miagukat közös szobába: Mire a férfi: — Uram, ha maga be tudja bizonyítani, hogy ez a nő nem a feleségem, akkor életem vé géig hálás leszek önnek! IDILL — Drágám, akkor is fogsz szeretni, ha hozzád megyek fe­leségül? — Persze, én nagyon szere­tem az asszonyokat... MESE — Olyan házasságban élek, mint a mesében ... — Hogyan? — Ügy, hogy várok valaki­re, aki kiszabadítson a sárkány karmai közül. ^ MORBID Nő a volán mellett. Megszó­lal a férj: — Ogy látszik, már a város­ba értünk. — Miért? — Mert egyre több gyalogost ütsz eil PATIKÁBAN Kékkövi kanalas orvosságot vált ki feleségének. A gyógy­szer átadásakor a patikus azt mondja: — Teljes gyógyulást kívánok őnagyságánakl Az ám, uram, nehogy elfelejtse: használat előtt alaposan föl kell ráznil — Jaj, kérem — sóhajt ag­gódva a férj —, attól félek, hogy ez egy kicsit nehezen megy, az én párom ugyanis megvan jő hetven kiló! TISZTA VALÓSÁG Az ifjú színésznő a főrende­zőhöz fordul: — Nézze, kérem, én a szín­padon is a tiszta valóságot sze­retem. Ezért ragaszkodom hoz­zá, hogy az első felvonásban igazi pezsgőt szolgáljanak fel nekem. A főrendező bólint: — Rendben van, művésznő, igazi pezsgőt kap, én viszont ahhoz ragaszkodom, hogy a harmadik felvonásban igazi mérget igyék! Gépesített iroda (Roháé) Szöveg nélkül TELEFON — Pistike, otthon van az anyukád? — Sajnálom, de nincs otthon. — És miért sajnálod? — Mert nem szeretek hazud­ni! AJÁNDÉK — Megajándékozott a felesé­ged születésnapodra? — Igen. — Mivel? — Születésnapomon elmoso­gatott helyettem! KÖLCSÖN — Géza, te megkergültél? Kölcsön adsz agy ezrest Vepla- cseknek, aki ezen a pénzen szöktette meg vonaton a felsé­gedet! — Dehogy kergültem megl Tudtam, mire kölcsönzőm azt az ezrest! Elet — Jani, hát te mégis elvetted azt az undok Gizit? — Igen, mert megmentette az életemet! — Az életedet? Hogyan? — Azt mondta, ha nem ve szem el, akkor megmérgez! szerencsEtlensEg — Hallottad, milyen szeren csétlenség érte Kisst? — Nem. — Képzeld el, amíg én szol­gálati úton voltam, hozzá köl­tözött a feleségem! SZOMORG — Miért vagy ilyen szomorú, Zsiga? — Azért, mert a feleségem egy hónapra el akar utazni. — És ezért szomorkodsz? — Kénytelen vagyok, külön­ben nem menne el... (Elek István karikatúrája) Felvilágosult csecsemő (Eulenspiegel) DRÁGA — Nem tudom, mit tegyek — panaszkodik a pszichiáter —, az egyik páciensem állandóan a Niagara vízesést akarja elad-' ni nekem. — Vegye meg! — Túl sokat kér érte ... KOCSI Két fiatalasszony beszélget. Az egyik panaszkodik: — Rémesek ezek a férfiak! Gábor tavaly azt Ígérte, hogy vesz nekem egy csinos kocsit, s azzal járunk majd hét végén kirándulni. Képzeld, édesem, most már gyerekkocsit sem akar venni... LAIKUS — Honnan van ez a gyönyö­rű szobor? — kérdezi a szob­rászt a műtermébe érkező lá­togató. — Én faragtam ki egy ha­talmas márványtömbből. — Ne mondja! És honnan tudta, hogy benne van? MEGAN: MAI VÁLÓPER A családok gyakran előforduló felbomlása roppantul aggasztja az olyanokat, akik képesek arra, hogy társadal­mi kategóriákban gondolkodjanak. Hiszen minden percben elválik valaki valakitől. Ezt a súlyos helyzetet csak az a körülmény enyhíti, hogy a válás kimondása után rend­szerint vidám társaság gyűlik össze, hogy legalább egy pil­lanatra megfeledkezzenek a válás társadalmi következ­ményeiről. Nemrég jelen voltunk egy szomszéd házaspár válóperé­nek tárgyalásán. A férfi egy nap ugyanis azzal a kéréssel keresett fel, hogy tanúskodjunk a tárgyaláson. — Ám legyen — mondtuk. — Ilyen ügyben senkitől sem tagadjuk meg a segítségünket. Kiváltképpen akkor, ha gye­rekekről van szó. Mit mondunk? — A színtiszta igazat — fellelt a férfi. — És azt kérem, ne kíméljenek, hiszen nem érdemiem meg. A feleségem... tiszta mint a hó. És még ő is torkig van azokkal az évek­kel, amelyeket kénytelen volt velem leélni... Ha önök ezt szíveskednének hangsúlyozni a tárgyaláson, akikor ez neki mintegy elégtételül szolgálna. Ami pedig engem iUet, mi tagadás... én bizony alkoholista vagyok. — Igazán? — örvendeztünk. — Bizony! — mondta búsan a férfi. Kellemes estét töltöttünk együtt. Másnap pedig elmen­tünk a tárgyalásra. Igen kulturáltan folyt, mégis éreztük, hogy a felek kölcsönös udvaxiaskodása, bókjai mögött drámai harc dűl a gyermekért. Mig a tárgyalás tartott, a teremben szép számmal egy­begyűlt hallgatóság hol az egyik, hol a másik fél pártjára állt. Végül a bíróság a gyermeket az anyának ítélte. Erre mindenki felugrott és az apáihoz rohant. Szorongatták a ke­zét, gratuláltak a válóper szerencsés befejezéséhez. Ez azonban nem nyugtatta meg a bánatos apát. Az any ügyvédje közölte ugyanis, hagy fellebbezést nyújt be. GELLERT GYŰRGY fordítása n. 24. N C/2

Next

/
Oldalképek
Tartalom