Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-24 / 8. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA _____________________________________________________*___________________________•____________ 19 80. II. 24. VASÁRNAP BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM Ara 1 KORONA Harminckét év telt el azóta, hogy 1948-ban a történelmi februári forradalom visszaverte a reakció puccskísérletét, a hatalmat teljesen és véglegesen a munkásosztály kezébe adta és megnyitotta történelmünk új, szocialista korszakát. A Februári Győzelem nem véletlen, átmeneti esemény volt, ahogy azt külföldi ellenségeink és a hazai reakció néhány tagja hirdeti. Február munkásosztályunk hosszú évekig folytatott harcának kicsúcsoso dósa voit. Az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól ihletve Csehszlovákia Kommunista Pártjő nak létrehozásával került munkásosztályunk élére olyan erő, amely képes volt egy nemzeti és szociális forradalom előkészítésére, megvalósítására. Az említett folyamat a nagy forradalmár és munkásvezér, Klement Gottwald ténykedésének idejében érte el tetőpontját - Gottwald élete és munkássága szorosan egybefonódik a hazai és a nemzetközi munkás- mozgalom forradalmi hagyományaival. Munkásosztályunk Februári Győzelmét történelmi összefüggéseiben kell magyaráznunk, hogy megértsük koiszakalkotó jelentőségét, hatását szocialista fejlődésünk jelenkori és elkövetkező időszakára. Február tehát csak annak a sokéves osztályharcnak az eredményeként jöhetett létre, amelyben munkásosztályunk eszmeileg, politikailag és szervezetileg formálódott, erősödött, míg az uralmon levő burzsoázia fokozatosan elvesztette hatását a dolgozók tömegeire, sőt, 1938-as müncheni árulása, a fasiszta ellenséggel folytatott együttműködése révén teljesen csődbe jutott. A Győzelmes Februártól semmilyen út sem vezethet visszafelé, mert az ismét szociális elnyomáshoz, nemzeti függetlenségünk veszélybe sodrásához, az imperializmus uralomra jutásához, válságokhoz, háborús veszélyhez vezetne, s mindezt munkásosztályunk hosz- szan tartó küzdelem és sok áldozat árán győzte le. ■ -:>'v Az 1968 - 69-es években hazánkban fellépő reakció s későbbi követőik (Charta 77) éppen Február haladó és szocialista öröksége ellen indítottak könyörtelen támadást. Valamiféle „ellenfebruárra", visszavágásra törekedtek, amely újra visszaállítaná a régi rendet. Tették ezt pedig azért, mert Február hagyatéka eszmei, politikai és gazdasági téren is az ország szó cialista átalakulásának mérföldköve. Azok, akik arra törekszenek, hogy kitöröljék Februárt történelmünkből, visszafelé akarnak haladni, megsemmisíteni mindazt, amit munkásosztályunk sokéves harca, áldozatai, szenvedései órán elért. Éppen ilyen mesterkedést hárított el munkásosztályunk 1968-ban a szövetkezeti földművesekkel, dolgozó értelmiségünkkel szövetségben, a Szovjetunió és a többi szocialista ország baráti segítségével. Ezek a mesterkedések nem szűntek meg. A reakció a Carter-kormánnyal az élen az elmúlt napokban dühödt szovjet- és szocialistaellenes kampányt indított és szít tovább, amelynek egyetlen célja, hogy meghiúsítsa az enyhülési folyamat eddigi eredményeit és várható törekvéseit s hogy a világot újabb hidegháborúba taszítsa. Az USA új atomfegyvereket helyez el Nyugat-Európában, amelyeket a szocialista tábor ellen irányít, intervenciós háborúkkal fenyegetőzik, gabonaszállítási embergókkal igyekszik zsarolni, hisztérikus gyorsasággal erősíti szovjetellenes támaszpontjait, a moszkvai olimpia bojkottálására akarja rábírni a sportolók világát, mindezt abban a hiedelemben, hogy bennünket térdre kényszeríthet. E kampány célja, hogy a világ reakciós erőit és a szocialista országokban bujtogató ügynökeit még jobban ellenünk uszítsa, hogy a Szovjetuniót és szövetségeseit hazárd politikára kényszerítse s a világot szörnyű zűrzavarba, a háborús veszély legszélére sodorja. Ez az adott helyzet két dolgot követel tőlünk: egyrészt, hogy a béke és a békés együttműködés védelmének érdekében tovább erősítsük belső és külső egységünket, másrészt ideológiai és politikai téren ellenálljunk ennek az imperialista hisztériának, érvek erejével meggyőzzük a kétkedőket itthon s a nyugati országok népeit is e reakciós és veszélyes törekvés káros voltáról. Érvekből pedig van elég, csak éppen helyesen, megfelelő helyen kell őket hasz nálnunk. A Februári Győzelem óta eltelt harminckét év során népünk sok-sok akadályt győzött le, számos sikert ért el a szociálisan igazságos társadalmi rend megteremtésében hazánkban. Nem tértünk le a Február által kijelölt útról, tovább szilárdítottuk belső erőinket, köztársaságunk nemzetközi helyzetét. Megvéd- tük Február hagyatékát a belső ellenségtől s a külföldi reakciótól, amely soha nem tudott kibékülni e győzelemmel, háborús és harácsoló céljai érdekében tovább folytatja felforgató tevékenységét. Ennek bizonyítéka az imperialista propaganda legújabb tűzijátéka, fenyegetései és zsarolása. De a Szovjetunióval és a világ többi szocialista országaival erős szövetségben legyőzzük ezt is, ahogy a múltban leküzdöttünk más, utunkban álló akadályt is. Győzelmes Februárunk megsemmisíthetetlen! Mert olyan erőre támaszkodhat, mint nemzeteink és nemzetiségeink, a kommunisták és pórtonkívüliek alkotó ereje. A Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országaival, a világ öntudatos munkásságával, dolgozóival, valamint minden haladó erővel szövetségben képesek vagyunk megvédeni Február dicső hagyatékát, s ennek jegyében haladunk megkezdett utunkon tovább. VILÉM NOV? «fflis hagyatéka
