Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-03 / 5. szám
ÚJ szó 1980 . IT <1 NEM MINDEN SZEMEI SZEMET Olyan világban élünk, amelyben — különösen az utóbbi években — rohamosan növekszik mindennemű nyersanyagkereslete, amivel több esetben fejtésük, termelésük alig képes lépést tartani, s természetesen felszökkent a világpiaci áruk is. S egyidejűleg olyan világban, amelyben — képtelen módon —, használható nyersanyagok kerülnek irdatlan mennyiségben szeméttemetőkbe, kubikusgödrökbe, kavicsbányákba, szórványosan szemétégető művekbe, rosszabb esetben pedig szerteszét rútltják, szennyezik és mérgezik a természetet, környezetünket. Ezen a helyzeten alapvetően változtatni világszerte és természetesen nálunk is halaszthatatlanul időszerű feladat, amelyet menet közben, szaporán kell megoldani. Társadalmi, gazdasági fontosságának bizonyítására hadd említsük meg Koloman Tichynek, a nyugat-szlovákiai Nyersanyaghulladékgyűjtő Vállalat igazgatójának, a kérdés egyik leghozzáértőbb hazai szakemberének néhány felfigyeltető megállapítását, olyan tényeket, amelyek önmagukért beszélnek. CSELEKVÉST SÜRGETŐ TÉNYEK Vegyük például az üvegcserepet. Nálunk évente fejenként átlag 10,7 kilogramm üveg, összesen jóval több mint 150 000 tonna kerül a szemétbe, míg hozzávetőleg csak 42 000 tonna jut ismét az üveggyárakba. Ez a kisebb hányad megfelel mintegy 14 millió köbméternyi generátorgáz" és több tízmillió korona értékű alapnyersanyag megtakarításának, nem is beszélve arról, -hogy egynegyedével meghosszabbítja a gépsorok élettartamát és csökkenti az amúgy is túlterhelt vasúti szállítással szembeni igényeket. Nem nehéz kiszámítani milyen népgazdasági hozamot jelentene, ha az üvegkohőkban a begyűjtött cserép a betétnek nem a jelenlegi 15—20 százalékát tenné ki, hanem mondjuk a kétszeresét. De menjünk tovább. A műanyagok korában élünk. Alig fog rajtuk az idő, szinte elpusztíthatatlanok. Ez meglátszik például — főleg nyáron — a tömegesen látogatott kirándulóhelyeken. Csehszlovákiában évi termelésük meghaladja a 900 ezer tonnát és ebből becslés szerint 105 ezer tonna házi szemétté válik. Eltekintve ennek a környezetre gyakorolt áldatlan hatásától, tudnunk kell, hogy egy tonna műanyag előállításához csaknem két és fél tonna kőolaj szükséges, amely manapság ugyancsak hiánycikk. Más szóval, népgazdaságunk évente 274 ezer tonna kőolajat veszít azzal, hogy a már egyszer felhasznált műanyagot nem juttatjuk ismét visz- sza a termelési ciklusba. Persze a helyzet megváltoztatása fogas gazdasági, technológiai és értékesítési kérdések megoldását követeli meg, ami nemcsak nálunk, hanem világszerte is probléma, de feltétlenül foglalkoznunk kell vele. Vagy vegyük az elkoptatott gumiabroncsokat. Egyes számítások szerint ez idén nálunk 125 ezer tonna kerül ebből a nyersanyagból hulladékba. Pedig egyetlen gumiabroncs annyi hőenergiát szolgáltathat, mint hat liter kőolaj. Japánban már a gyakorlatban élnek ezzel a lehetőséggel. Idehaza még egyrészt nem teremtettük meg ehhez a megfelelő technológiai feltételeket, másrészt pedig ki kell dolgoznunk a felhasználás leghatékonyabb, kifizetődő módját is. De addig is tékozlás ezeket a gumiabroncsokat földdel betemetni. Szakemberek véleménye szerint rég. bányákban, vagy más alkalmas helyen, „energetikai konzervként“ tárolhatjuk őket, hogy majd később hasznukat vehes- sük. Beszéljünk a házi szemétről is. A nagyvárosokban tízévenként megduplázódik a mennyisége. S ennek a hulladékrengetegnek jelentős része értékesíthető. Az ország minden lakosa évente átlag 170 kilogramm hulladékot, a háztartások nem kevesebb, mint 2 millió 300 ezer tonnát „produkálnak". Eltüntetése drága — csak a szeméttelepekre való juttatása évente egymUliárd százmillió koronát emészt föl. Ugyanakkor Edita Parrákovának, a Csehszlovák Életkörnyezeti Kutatóintézet munkatársának felmérése szerint Bratislavában már 1975-ben a lerakóhelyekre kerülő hulladéknak hozzávetőleg a tíz százaléka papír, öt százaléka fém, több mint négy százaléka műanyag volt. Országos viszony latban a többet mondó és újabb keletű abszolút számok tükrében pedig megdöbbenve látjuk, hogy évente 345 ezer tonna papír, 165 ezer tonna fém, 138 ezer tonna textilnemű, 105 ezer tonna műanyag, 153 ezer tonna üveg és 63 ezer tonna gumi vész ilyenformán kárba. Valaki azt is kiszámította, hogy ezeknek az értékes nyersanyagoknak a megmentésével népgazdaságunk évente hozzávetőleg 680 millió koronával lenne gazdagabb. ÉRDEMES KORSZERŰEN „GUBERÁLNI" értékek megmentésében. Munkájukról tüzetes áttekintést nyújtott nekünk Kom- lósy Gyula mérnök, az SZSZK legnagyobb és legjelentősebb ilyen rendeltetésű nyugat-szlovákiai vállalatának helyettes igazgatója. Ezek a vállalatok jelenleg évente mintegy másfélmilliárd korona értéket mentenek meg népgazdaságunknak. Számuk tizenegy, a Belügyminisztérium hatáskörébe tartoznak és közvetlenül a kerületi nemzeti bizottságok irányítják őket. Koordináló csúcsszervük is van, prágai székhellyel. Tevékenységük súlypontja mindinkább a tulajdonképpeni nyersanyaghul- ladék-gyüjtés (az utóbbi szó helyett szívesebben és pontosabban a felvásárlás fogalmát használják), amely jelenleg Nyugat-Szlovákiában összteljesítményük 68 százalékos hányada. Ezen felül ugyanis előkészítő, illetve termelő tevékenységgel is foglalkoznak. Minden járásban van általános begyűjtő telepünk, sőt, néhol kettő is. Az állatbőröket és a tollat további két szakosított telepük vásárolja fel. A telepekre az ipari .nyersanyaghulladék közvetlenül az üzentekből jut el. A lakosságtól felvásárolt mennyiség pedig közvetve, a kerület több mint 130 begyűjtőhelyéről. — Mit is gyűjtenek, bocsánat, mit vásárolnak fel? — Papírt — mintegy 60 százalékban a lakosságtól —, továbbá színesfémeket, ócskavasat és textilneműt csak a lakosságtól, valamint néhány szervezettől, míg az ipartól ezt a Kovoärot és a RETEX n. v. vásárolja fel. Azután műanyagokat, üvegcserepet, gumit, elektrolitikus ezüstöt, rögzítőoldatot, száraz kenyeret, állatbőrt, tol lat, akkumulátorokat... — Megemlíthetné néhány tavalyi eredményüket? Mindebből levonható az a következtetés is, hogy a szigorú takarékossági intézkedéseken túlmenően, igen fontos gazdasági küldetésük van az ország minden kerületében és Prágában is működő nyersanyag- hulladék-gyűjtö vállalatoknak, a kallódó Két felvétel a bratislavai Duna utcai új, konténeres nyersanyaghulladék-begyűj- tőhelyrő) — Kerületünkben kereken 46 ezer tonna papírt vásároltunk fel, ami a szlovákiai mennyiségnek 51 százaléka volt. Továbbá 48 ezer tonna vashulladékot, több mint 200 tonna akkumulátort. Felvásárlási teljesít ményünk értéke 114 millió korona volt, az összteljesítményé pedig 165 millió korona. Megemlíteném azt is, hogy tizenhat millió korona értékű nyersamyaghulladékot exportálunk. Eredményként könyveljük el, hogy tavaly első ízben tértünk rá a műanyag begyűjtésére. Ebből mintegy 3000 tonnát sikerült a szemétlerakó-helyektől „eloroznunk“. A nyugati export felfuttatása lehelőve tette a vállalat jelentős műszaki fejlesztését, amolyan kisebb technikai forradalom megvalósítását. Megkezdődött az a folyamat, amelynek célja — először Szlovákia fővárosában — fokozatosan kiszorítani a kezdetleges ideiglenes begyűjtőhelyeket, a munkát minél nagyobb mértékben gépesíteni, sőt automatizálni. Ennek érdekében Hollandiából vásároltunk kilenc nagyteljesítményű automatizált papírsajtoló gépet, amely három percenként hat- száz kilogramm súlyú bálává préseli az értékes nyersanyagot. Beszerezte korszerű targoncákat, tehergépkocsikat, rakodóberendezéseket, kisebb-nagyobb konténereket vettek és már előállítanak is stb. Szlovákia fővárosában jelenleg négy ilyen, konténerekkel felszerelt korszerű begyűjtőhelyük van és a napokban adják át rendeltetésének az ötödiket. Kifizetődő befektetés ez, hiszen itt a munka termelékenysége 230 százalékkal nagyobb mint a „klasszikus“ begyüjtőhelyeken. Persze azért probléma akad még bőven. Az új városnegyedek építésével csökken a bagyűjtőhelyek száma — erre a város- fejlesztési tervekben nem gondolnak. Az SZSZK-ban egy-egy ilyen begyűjtőhelyre csaknem húszezer lakos jut, míg a CSSZK- ban hat és félezer. Főfájást okoz az is, hogy a nyersanyaghul'ladék egyes fajtáinak felvásárlási ára semmiképp sem mondható csalogaitónak, mozgósítónak. Hiszen például az annyira igényelt üvegcserép kilogrammjáért csak 10—15 fillér dukál! Nyilván az anyagi érdekeltség növelése is — az utóbbi időben ez megtörtént az állatbőrök felvásárlása esetében — célravezető lenne. S távlatilag még egy dolgon kell érdemlegesen elgondolkodni. Azon, miképp érhető el, hogy a szeméttemetőkbe és a szemétégető művekbe is csak az kerüljön, ami valóban használhatatlan. A megoldás adva van, bár a közeljövőben aligha valósulhat meg. Vannak már ugyanis, például Olaszországban, olyan szemétégető művek, amelyeknek különleges berendezése az égetés előtt nem csupán a fémhulladék kiemelésére képes, mini minálunk, hanem zárt rendszerben a hulladék tagoltabb osztályozására is. A hulladékból kikeresi, korszerű módon „guberálja“ a még haszonsíthatót — a papírt, a kartont, az üveget. Így is pénzzé, népgazdasági erőforrássá és értékké válhat .a „szemét“. GÄLY IVAN Ha az ember férfilár- saságba kerül s hallgatja beszédlüket, öt perc múl va a téma a labdarúgás körül mozog és kohász, ács, mezőgazdász, orvos, jogász, mindegy, mi a kenyere, rövidesen oly mélyreható boncolásba \ kezd, hogy azt hihetjük csupa-csupa foci-szakér tövei kerültünk össze. Manapság már a gyengébb nem sok tízezernyi tagja is ezek közé a megszállottak közé tartozónak számítja magát — ők is labdarúgó-szakemberekké léptek elő. Nos, ha ez az általános szakértelem csak ezen a téren mutatkozna meg, úgy tán nem is emelném fel szavamat, de ez a tünet az élet más területein is kezd veszedelmes méreteket ölteni. A kívülállók tucatjai jelentkeznek, akik jobban értenek a hegesztéshez, a lakatos-, az esztergályosmunkához, mint a tisztességes munkában megöszült szakember. Folytathatnám a felsorolást, ki miben okosabb az illetékes szakembernél. A minap is találkoztam egy ilyen botcsinálta tudóssal, méghozzá egy csallóközi autóbuszban: egy fiatal Somorja környéki mamával és ked vés, szemüveges, tán ötesztendős fiacskájával. Előttem ültek. Először csak arra lettem figyelmes, hogy a srác sokat izeg-mozog a helyén. Aztán, hogy nyöszörög. Egyszerre csak hallom az édesanya magyaráz kodását. — A városban voltunk a kisfiam foga miatt — mondja szomszédjának, egy fiatal menyecskének mondd csak meg, kicsi fiam, a néninek, kinél is voltunk, a doktor néninél? — A gyermek megfeledkezve azonmód minden fájdalmáról tudományos felkészültsége birtokában vágta ki: — A néni nem volt orvos, mert nem húzta ki a fogamat, nem akarta kihúzni. — A kedves mama büszkén nézett ismerősére, majd egy kicsit jobbra is meg balra is, majd kiegészítette az ötéves tudós magyarázatát: — Okos vagy, fiacskám, mert nem is lehetett az doktor, ha nem volt haj- . landó kihúzni a fogócskádat, mely annyi fájdalmat okoz neked... Ogy mondta ezt az anyuka, mint amikor a konzíliumra érkezett tu dós orvosprofesszor a' vizsgálat után megerősíti a kezelőorvos diagnózisát. Hiába mondta a szemben ülő ismerőse, hogy a tejfogat csak a legvégső esetben szabad kihúzni, a tudós asszony csak kitartott véleménye mellett: Nem volt az orvos, nem értett ahhozl Hát igen, akár az or szágszerte egyre gyara podó tudós szurkolók, akik újabb és újabb megfellebbezhetetlen krttl káikkal ostromolják az illetékeseket, mert Ok csak tudják, hogyan kell fociznil NAGY IRÉN Komlósy Gyula mérnök
