Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-06 / 1. szám

Povattká Byitricábaa a Klement Gottwald Vágmenti Gépgyár ások késé a vállalatok kőié tartoslk, melynek dolgo­zói eredményesen teljesítették tavalyi esportleladatnkat. A B2 számé gépipari részleg köszörűgépeket gyárt, eze­ket csaknem 50 országba exportálja. Felvételűnkön Milan Chodur és fán Krlian a termékfeláfftás keretében elő­állított köszörűgép hidraulikus vezérlőrendszerét szereli (Felvétel: V. Gabőo — CSTK] növekedésének 91 - 92 százalékét a tár­sadalmi munkatermelékenység fokozá­sával kell fedezni. A lakosság pénz­jövedelme 5,3 százalékkal lesz nagyobb s eléri a 361 milliárd koronát. E né­hány adat - főként az előző évi terv­hez viszonyítva - azt is világosan jel­zi, hogy a feladatokat a külső és belső tényezők várható hatásának a figye­lembevételével szabták meg. Vagyis feladataink reálisak, teljesíthetők. A lehetőség tehát adott, kihasználá­sa elsősorban tőlünk függ. Persze tu­domásul véve a realitásokat. Mert a világpiaci helyzet alakulásán nem tud változtatni egyetlen vállalat kollektí­vája sem. Ök csupán tudomásul veszik, hogy például az elmúlt évben az előző évhez viszonyítva több mint 69 száza­lékkal emelkedett a nyersbőr ára. S mi vagy előteremtjük a nagyobb összeget, vagy kevesebb nyersbőrt vásárolunk. Mindkét megoldás negatívan hat gaz­dálkodásunkra. Viszont e negatív hatá­sok csökkentését már nekünk kell szor­galmaznunk. E hatás csökkentéséért vi­selt felelősség szinte lépcsőzetesen megosztható a mestertől a miniszterig. Számunkra az eredményekhez vezető egyedüli út: a belső feltételek javítása gazdaságirányítási rendszerünktől egészen az anyagfelhasználási normák átértékeléséig - , a szubjektív ténye­zők hatásának a minimumra való csök­kentése, a felelősség fokozása és a dolgozók kezdeményezésének további megalapozott fejlesztése. Ma más a világgazdasági helyzet, mint négy éve, ezért népgazdaságunk fejlesztésének egyes" kérdései is más hangsúlyt kapnak, mint az elmúlt évek­ben. A CSKP Központi Bizottságának 14. ülésén elhangzott következtetések minden kommunista és pártszerv szá­mára megszabják tevékenységének fő irányait. A fő irányvonal nem változik. Változik azonban a sürgősségi sorrend, amelyet az életben, a mindennapos gyakorlatban érvényesítenünk kell. Haj­lamosak vagyunk leegyszerűsítve azt mondani: minden a termelésben dől el. Ez csupán féligazság, a látszat. Ter­veink teljesítését végső fokon a nép­gazdaság ágazatainak összehangolt te­vékenysége szabja meg. S fejlődésünk jelenlegi szakaszában - amikor az in­tenzív fejlesztést kell érvényesítenünk - , „a tudományos munkahelyek, kuta­tóintézetek, minisztériumok, termelési­gazdasági egységek munkája, kezdemé­nyezése vagy mulasztása, ugrásszerűen előrelendítheti vogy hosszú időre fé­kezheti a termelést. A lehetőség az irá­nyító szférában is adott, az a kérdés, hogy egy konkrét esetben, ki vagy kik mennyiben éreznek felelősséget a ki- nasználásáért. Pártunk elsősorban tag­jaitól és a pártszervektől követeli meg, hogy serkentsék és számon kérjék a felelősségvállalást. „Becsületesen és nyíltan kell elemezni az 1979. évi terv­teljesítés sikereinek ,és fogyatékossá­gainak az okait, a bírálat és önbírálat szellemében ... Minden munkahelyen ki kell dolgozni a tervteljesítést biztosító komplex intézkedések javaslatát, s azt meg kell tárgyalni az év elején a párt taggyűlésein és nyilvános taggyűlé­sein ... A hatodik ötéves tervidőszak utolsó éve feladatainak sürgető és kö­telező volta megkívánja, hogy a párt szervei és szervezetei keressék teljesí­tésének új, hatásosabb formáit.“ Méghozzá minden munkahelyen, fo­kozott felelősséggel. CSETÖ JANOS Bonyolult külső és belső feltételek között kezdtük meg a 6. ötéves terv­időszak utolsó éve feladatainak telje­sítését. A jövőben sem számolhatunk a külső feltételek javulásával, megválto­zásával. Már a CSKP XV. kongresszu­sán elhangzó beszámoló figyelmezte­tett: „Teljesen nyilvánvaló, hogy a vi­lág ma és még inkább a nyolcvanas években, nemcsak új termékeket és új­szerű tevékenységet igényel, hanem fő­leg magas fokú innovációs képességet, rugalmasságot és gyors alkalmazkodást is az egyes szakágazatokban, ágaza­tokban és az egész népgazdaságban. Népgazdaságunk fejlődésének üteme és az életszínvonal emelkedése mind na­gyobb mértékben attól függ, hogy meg tudunk-e felelni ezeknek a követelmé­nyeknek ... Ezeknek a kérdéseknek a komplex feldolgozása és gazdaságunk­nak az új feltételekhez való rendszeres alkalmazkodása felette időszerű és sür­gető feladat." Az utóbbi hetekben sok szó esett a realitásokról, napjaink valóságáról. Mi­lyen is valójában ez a valóság? Ahány ember, szinte annyiféle felelet. Leg­alábbis én így tapasztaltam. Azok, akikkel e kérdésről beszélgettem - ke­vés kivétellel - a munkahelyük gya­korlata, valamint az üzletekben szerzett tapasztalatok alopján mondtak véle­ményt. Az elmondottak megerősítették a már ismert megállapítást: a dolgozók UHElOSEG ES FEIELŰSSEG személyes tapasztalatai döntően meg­határozzák állásfoglalásukat. Tudom, tíz különböző foglalkozású egyén véle­ményéből nem lehet levonni általános következtetést. így csupán azt jegy­zem meg, hogy egyéni boldogulásukról szólva nyolcán mondták: 1979-ben lé­nyegében elértem, amit akartam. Ez ta­lán mégis jelez valamit! A családok anyagi helyzetére vonatkozó válaszok így summázhatók: „gyarapodtunk, per­sze nem egészen úgy, ahogyan azt én V elképzeltem. Feltételezem, hogy az év végén sok családban hangzott el ha­sonló megállapítás. A családok zöme tervezget: „kiadá­saink mérsékelten növekednek, s ha o bevételünk csupán annyi lesz, mint ta­valy, akkor bizony kevesebbet tudunk megtakarítani". Az óhaj is azonos: „csak béke legyen, akkor megleszünk, majd ráhajtunk egy kicsit". Elkesere­dést, csüggedést sehol sem tapasztal­tam, de „hurrá" lelkesedést sem. Mind­jobban érezni: a józan mérlegelés idő­szakát éljük, s tért hódít a reális biza­kodás, a lehetőségek felismerése. Mindannyian olvashattuk, hogy az 1980. évi állami költségvetésünk ki­egyensúlyozott, de ennek az egyen­súlynak a feltétele a nagyobb haté­konyság, a fokozottabb gazdaságosság, az erőforrások gyorsabb ütemű képzé­se. Számunkra e feltételek kialakítása lehetőséget nyújt az ötéves tervidő­szak utolsó éve fő feladatainak telje­sítésére. Az idén a társadalmi terme­lés 3,7 százalékos növekedésével szá­molunk, s a bruttó nemzeti jövedelem 1980. I. 6. BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM Ara 1 KORONA SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA .

Next

/
Oldalképek
Tartalom