Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-09 / 291. szám, kedd

Iskoláink tevékenységének irányvonalát a CSKP XV. kongresszusának határozatai szabják meg, amelyeket a CSKP KB Elnökségének 1976 júniusában a csehszlovák oktatási rendszer továbbfejlesztéséről hozott határozata konkretizált. Mivel a kongresszusi határozatokat és az oktató-nevelő rendszer tökéletesítésére vonatkozó dokumentumot ötödik éve valósítjuk meg, ma már konkrét eredményekről, tapasztalatokról és a fogyatékosságokról is beszélhetünk.

Az óvodás korú gyermekek nevelésében a már említett dokumentummal összhangban figyelmünket a gyermek- intézmények hálózatának bővítésére és az ott folyó nevelőmunka minőségének javítására összpontosítottuk. 1978 szem- temberétől az óvodákban a nevelés új, egységes programja szerint folyik a munka.

A CSKP XV. kongresszusának irányelvét, amely szerint a 3—5 éves gyermekek 70 százalékát kell elhelyezni az óvodákban, már 1977-ben teljesítettük. Ebben az iskolaévben mintegy 235 000 gyerek (81,4 százalék) jár óvodába, ami csaknem 40 ezerrel több, mint amennyit az irányelv határozott meg. Az eredmények elsősorban a nemzeti bizottságok nagyfokú aktivitásának, egyes üzemek és szövetkezetek kezdeményezésének köszönhetőek. Ennek ellenére nem lehetünk elégedettek a mai helyzettel. Elégedetlenségünknek nemcsak az az oka, hogy tavaly pl. a gyerekeknek csak 11,4 százaléka járt üzemi és szövetkezeti óvodákba, hanem elsősorban az, hogy jelenleg csaknem 24 000 elintézetlen óvodai felvételi kérvényt tartunk nyilván. A megoldást nem a meglevő óvodák túlzsúfolásában látjuk, amint ez egyes esetekben előfordul, hanem elsősorban abban, hogy a nemzeti bizottságoknak továbbra is folytatniuk kell törekvésüket, az üzemeknek és a szövetkezeteknek pedig az eddiginél nagyobb kezdeményezést Vcell tanúsítaniuk az új óvodák létesítésében.

Nagyon pozitívan értékelhetjük az alapiskolák tartalmi átépítését. Az alsó tagozaton a képzés új tartalma, a tanítók új munkaformái és módszerei lehetővé teszik a tanulók logikus gondolkodásának gyorsabb fejlesztését és azt is, hogy a tanulmányi idő lerövidítése ellenére megfelelő ismereteket szerezzenek. Figyelembe véve azt a tényt, hogy ebben az Iskolaévben már az ötödik évfolyamban valósítjuk meg a képzés tartalmi átépítését, megállapíthatjuk, hogy a CSKP KB Elnökségének határozatát a meghatározott ütemterv szerint teljesítjük, örvendetes, hogy az ütemtervet és a kitűzött célokat ugyanolyan sikeresen valósítjuk meg a nemzetiségi alapiskolákban is.

Természetesen az oktatásügyi igazgatásnak és a pedagógusoknak nem egy akadályt kellett leküzdeniük e feladatok teljesítése során és az eredmények sem azonosak az összes iskolában. Ez megköveteli, hogy még következetesebben és céltudatosabban készítsük fel a pedagógusokat a szakmai és az ideológiai-politikai továbbképzés keretében és más a pedagógusképzés során is. A pedagógiai főiskolákon az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a konkrét módszertani problémák* nak, az új tanterveknek, tankönyveknek, valamint a szemléltető eszközöknek. Külön figyelmet kell fordítani a felső tagozaton oktató pedagógusoknak az új koncepció szerinti oktatásra való felkészítésére, segítséget kell nyújtani a kisiskolák tanítóinak és folyhatni a kisiskolák integrálását.

A MUNKÁRA NEVELÉS ELMÉLYÍTÉSE

A képzés tartalmának korszerűsítésével elválaszthatatlanul összefügg anyagi-műszaki alapjának kiépítése és korszerűsítése. Ezt elsősorban a munkára neveléssel kapcsolatban említem meg, amely az alapiskolákban a kommunista nevelés legjelentősebb összetevői közé tartozik. Éppen a munkára nevelés műszaki és,anyagi feltételeinek megteremtésében fordul elő a legtöbb probléma és fogyatékosság.

Sok olyan kiváló tanítónk és iskolaigazgatónk van, aki kezdeményezően le tudja küzdeni az akadályokat. Becsüljük őket, de ugyanakkor tudatosítjuk, hogy törekvésük, alkotó energiájuk csak akkor használható ki teljes mértékben, ha az oktatásügy és a termelőüzemek vezetőinek támogatását élvezik, mivel nélkülük a szükséges anyagi feltételek megteremtése elképzelhetetlen. Tavaly a Poprádon megtartott országos tanácskozáson foglalkoztunk a munkára nevelés problémáival és feladataival, s az állami szervek ennek alapján konkrét intézkedéseket hoztak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti bizottságok és a termelőüzemek ezen a téren segítséget nyújtsanak az iskoláknak. Számos üzem, így pl. a ružomberoki Pamutipari Művek, a Považská Bystrica-i Vágmenti Gépgyár, a strážske! Csehko, a trenčíni TOS példát mutat az iskolákkal folytatott gyümölcsöző együttműködés területén. Ugyancsak örvendetes, hogy egyes járási párt- és állami szervek, így például a michalovcei járásban, konkrétan foglalkoznak a munkára nevelés színvonalának kérdéseivel. Ezeket a jó tapasztalatokat másutt Is érvényesíteni kell.

A termelőüzemeknek segítséget kell nyújtaniuk az iskoláknak a kísérleti telkek és műhelyek létesítésében, abban, hogy saját épületeikben teszik lehetővé a munkára nevelés megvalósítását. Ezentúl hatékonyabban fogjuk kihasználni a szakközépiskolák és a középfokú szaktanintézetek létesítményeit is. Az anyagi-műszaki ellátás javításának egyik formája a munkára nevelés közös központjainak kialakítása. A 7. ötéves tervidőszakban konkrétan meg kell kezdeni ezt a munkát.

A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS ÜJ MINŐSÉGE

Politikai, tartalmi, szervezési káder- és anyagi-műszaki szempontból a legfontosabb feladatokat a csehszlovák oktatási rendszer továbbfejlesztésére

vonatkozó dokumentum a szakmunkás- képzésben határozta meg. A CSKP KB 14. ülése Is ismételten és határozottan felhívta az összes illetékes szerv figyelmét, hogy sokoldalúan kell gondoskodni a munkásutánpótlásról, mint az egész népgazdaságunk fejlesztésének alapjáról. A szakmunkásképzésben a tartalmi és strukturális változások elsőrendű célja a munkásfiatalok felkészítése ideológiai, nevelési, szakmai színvonalának sokoldalú emelése. Az új irányzat szerint az összes tanulmányi szakban megerősítjük a felkészítés elméleti részét, elmélyül az általános politechnikai képzés. A felkészítés színvonalának emelésével és azáltal, hogy a középfokú szaktanintézetekben középfokú és teljes középiskolai végzettséget szerezhetnek a tanulók, a szakmunkásképzés a középiskolák hálózatának részévé, sőt fokozatosan kulcs- fontosságú részévé válik.

A szakmunkásképzés tartalmi és szervezeti átépítésére felkészülve tudatosítottuk az ezzel kapcsolatos feladatok jelentőségét, bonyolultságát és igényességét. 1973 óta kísérletileg bevezettük az érettségivel végződő négyéves tanulmányi szakokat. Az érettségi vizsgákon tapasztalt ismeretszint, valamint az ismeretek gyakorlati alkalmazása megerősítette, hogy helyes úton haladunk. Ezen a téren teljesítettük a CSKP

XV. kongresszusának irányelvét is, miszerint az érettségivel végződő szakokon 1980-ig ötszörösére kell növelni a tanulók számát. 1977 óta sikeresen vezetjük be a szélesprofilú tanulmányi szakok új rendszerét. Nyolcvanegy százalékukat már bevezettük a munkás- szakmákkal szemben támasztott mai és távlati igények figyelembevételével.

Ugyanakkor látnunk kell azokat a problémákat és fogyatékosságokat, amelyeket nem tudunk egyik napról a másikra megoldani, amelyekkel magában a szakmunkásképzésben, valamint az egyes tárcák, vállalatok és a közvélemény szemléletében találkozunk, örvendetes, hogy 1976 óta a középfokú szaktaniintézetekben növekedett a szakképzett pedagógusok és a szakképzést vezető mesterek és nevelők részaránya, de meg kell állapítani, hogy a szakmunkásképző intézetek pedagógusainak szakképzettsége még mindig nem éri el a kívánatos színvonalat. Ezért következetesen ügyelünk arra, hogy csakis megfelelő szakképzettséggel rendelkező pedagógusokat vegyenek fel a középfokú szaktanintézetekbe. Megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy azok, akik a szaktanintézetekben szakképzettség nélkül tanítanak, és továbbra is ezt a munkát akarják végezni, megszerezhessék a megkívánt képesítést.

Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy sikerült kiépítenünk a középfokú szaktanintézetek hálózatát, de meg kell mondanunk, hogy még nem sikerült kiküszöbölni a szűk reszortszellem érvényesítését: e hálózat kialakítása és kihasználása során és Csehszlovákiában a 643 középfokú szaktanintézet közül csak egy összevont. Egyes tárcák, termelési gazdasági egységek és vállalatok példát mutatnak szaktanintézeteink anyagi-műszaki feltételeinek megteremtésében, de akadnak olyanok is, amelyeknek ezen a téren nagy az adósságuk. Tartalékok vannak a mi reszortunkban is, elsősorban a már meglevő anyagi-műszaki alap racionálisabb és hatékonyabb kihasználásában a szakmunkásképzés területén.

A középiskolai képzés három ágazatának funkciós és tartalmi közeledése megnyilvánul a gimnáziumi képzésben is. A gimnáziumoknak nemcsak az a feladatuk, hogy a főiskolai tanulmányokra készítsék fel a fiatalokat, hanem egyes munkásszakmákra és középszintű gazdasági-műszaki funkciók betöltésére is. A gimnáziumi képzés politechnikai jellegének elmélyítését az oktatás matematikai és természettudományi alapjának megerősítésével, a választható szaktantárgyak oktatásával, valamint az új tantárgy — a termelés alapjai és szakképzés — kísérleti bevezetésével akarjuk elérni. Már ma megállapíthatjuk, hogy a szakképzés bevált, mivel a gimnáziumok végzett tanulói szakképzett munkaerőként érvényesülnek a gyakorlatban és ugyanakkor lényegesen megnövekedett érdeklődésük a műszaki és természettudományi főiskolai tanulmányok iránt.

Továbbra is növelni kell az üzemek hozzájárulását az üzemi gyakorlatok és a gyakorlati foglalkozás anyagi-műszaki, valamint káderellátásához. A középfokú szaktanintézetek épületeit, létesítményeit és pedagógusait is jobban be kell vonni a szaktantárgyak oktatásába. Az eddiginél sokkal határozottabban kell kiküszöbölni az egyes gimnáziumok nevelési-oktatási eredményei között tapasztalható színvonalbeli különbségeket.

Egyes tanulmányi szakok új tartalmának kísérleti bevezetése, a tanulmányi szakok új rendszerének kidolgozása a reszortok igényeinek megfelelően, a matematika és a természettudományi tantárgyak oktatásának javítása, a termelés és az iskola közti együttműködés elmélyítése — ezek a fő feladatok a szakközépiskolai képzés új tartalmára való felkészülés során.

JELENTŐS VÁLTOZÁSOK A FŐISKOLAI KÉPZÉSBEN

A 6. ötéves tervidőszakban Szlovákiában 10 ezerrel növekedett a főiskolások száma, miközben a műszaki főiskolák hallgatóinak részaránya 38 százalékról 50 százalékra növekedett, az egyetemek hallgatóinak részaránya pedig 40 százalékról 20 százalékra csökkent. A főiskolákon új tanulmányi szakokat dolgoztak ki, amelyek tükrözik a társadalom mai és távlati szükségleteit. Nagyobb igényeket támasztunk a főiskolások eszmei-politikai és szakmai ísmeretszintjével szemben.

A főiskolai képzés tartalmának korszerűsítése és racionalizálása lehetővé tette, hogy differenciáltan határozzuk meg a képzés időtartamát, ami lehetővé teszi az oktatás aktívabb formái és az önálló tanulás érvényesítését. A mostani iskolai év kezdetétől érvénybe lépett az új főiskolai törvény.

A főiskolákon a figyelmet elsősorban az oktatás tartalmi átépítésére és az oktatói munka minőségének javítására kell fordítani. Ezzel kapcsolatban a főiskolai tanároknak elsősorban azt kell tudatosítaniuk, hogy nemcsak a meghatározott tananyag előadása, és gyakorlása a kötelességük, de ugyanilyen szinten és ugyanilyen felelősségteljesen kell nevelniük is a hallgatókat, hogy azok gyakorlatilag és erkölcsileg is felkészüljenek a népgazdaságban, a kultúrában, a tudományban, az igazgatásban és a társadalmi élet egyéb területein végzett munkára, a kommunista nevelés céljaival, a tudomány és technika legújabb ismereteivel összhangban.

Az ezen a téren elért eredményeket általában pozitívan értékelhetjük. Több főiskolán ezeket az eredményeket úgy érték el, hogy közben növekedett a hallgatók száma. Az elért eredmények ellenére még sok munka vár ránk.

Az új főiskolai törvény is szoros együttműködést feltételez a pedagógusok és a diákok között, azt, hogy elvtársi kapcsolat alakul ki köztük, ami feljogosítja a diákokat, hogy bekapcsolódjanak az oktatás és a politikainevelő munka tökéletesítésébe. Ezért a főiskolák vezetőinek az eddiginél nagyobb érdeklődést kell tanúsítaniuk az iránt, hogyan vélekednek a diákok főiskolájukról és ezeket a nézeteket figyelembe kell venniük az oktatási- nevelést folyamat javítására és hatékonyságának növelésére vonatkozó feladatok meghatározása során is.

HATÉKONYABB TUDOMÄNYOS-KUTATÖ TEVÉKENYSÉG

A főiskolák tevékenységének és az oktató-nevelő folyamatnak szerves részét képezi a tudományos-kutató munka. E munka hatékonysága növelésének fontosságát emeli ki az a tény, hogy Szlovákiában a főiskolák tudományoskutatási létesítményeiben 3493-an dolgoznak, ami több, mint a SzTA munkatársainak száma.

Pozitívan kell értékelnünk, hogy az utóbbi években megváltozott a kutatómunkák struktúrája. Ezt bizonyítja, hogy a 6. ötéves tervidőszakban a főiskolák tudományos-kutató kapacitásának 80 százaléka állami feladatok megoldásával, 15 százaléka reszort feladatokkal és csupán 5 százaléka az egyes karok feladataival foglalkozott. Bár igaz, hogy a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása nagy nyereséget jelentett népgazdaságunknak, bírálóan kell rámutatnunk, hogy a kutatómunka sok konkrét eredményét nem alkalmazták a gyakorlatban.

Azzal számolunk, hogy a 7. ötéves tervidőszakban a főiskolák még nagyobb mértékben bekapcsolódnak az állami feladatok megoldásába. Eddig nem élünk eléggé azzal a lehetőséggel, hogy a különböző tanszékek szakemberei közösen oldjanak meg egy komplex feladatot. Ezen a téren el kell mélyíteni az egyes főiskolák, a Szlovák Tudományos Akadémia, a kutatóintézetek, sőt a KGST-országok főiskolái és kutatóintézetei közti együttműködést is.

Nagy hangsúlyt kell helyezni a tudományos-kutató tevékenységre, mint a nevelő-oktató folyamat részére. A tehetséges diákok felkarolása, irányítása, bevonásuk a tudományos tevékenységbe és a konkrét kutatási feladatok megoldásába — ezek az új tudományos dolgozók felkészítésének eszközei

IGÉNYESEBB ÉRTÉKELÉS

A komplex intézkedések elsősorban a termelést érintik, de az elvi kérdések az oktatásügy irányítására is vonatkoznak. Elsősorban a gazdaságosság és hatékonyság kérdéseiről, a jobb minőségért folytatott küzdelemről és a jutalmazás kérdéseinek megoldásáról, az ellenőrzés elmélyítéséről van szó.

Naponta meggyőződhetünk arról, nem helyes, ha az iskolák eredményeit csupán a tanulmányi előmenetel szerint értékeljük és a nevelőmunka sem értékelhető a megrendezett akciók száma szerint. Az iskola eredményei a leg« objektívebben a végzett diákok munkájában, politikai és társadalmi állásfoglalásukban nyilvánul meg. Ezért az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni annak, hogyan állnak helyt a végzett diákok munkahelyükön.

Az oktatásügyben is érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az oktatási dolgozók, elsősorban a vezetők prémiumai az eddiginél nagyobb mértékben az elvégzett munka minőségétől, a feladatok teljesítésének színvonalától függjenek. Az Oktatási Minisztériumtól egészen az iskolákig el kell mélyíteni az ellenőrzést. Ami az irányítást illeti, elsősorban arra kell törekedni, hogy az a tények alapos ismeretére, a problémáink bíráló elemzésére támaszkodjon, a tudományos ismereteken alapuljon és korszerű eszközöket alkalmazzon.

Külön figyelmet érdemel a főiskolák Irányítása. Az új főiskolai törvény alapján az oktatási minisztériumok kidolgozták a főis'kolák irányításának új modelljét. Jelenleg nem egy esetben aránytalanul sok kis tanszék működik, több karon azonos szakon kis diákcsoportokat képeznek, vagy pl. az egyes tanszékek azonos laboratóriumokat, üt letve műhelyeket építenek. Ezt a helyzetet az okozza, hogy a tanárok egy része csakis saját tantárgyát tartja szem előtt. A helyzet megoldását a tanszékek integrálásában, az egyes karok szakosításában látjuk.

KÖZÖS CÉl

A felsorolt feladatok eigy közös célt szolgálnak — az ifjúság kommunista nevelését. A CSKP KB 13. ülése az iskolák és a pedagógusok munkájának értékelése mellett rámutatott az ifjú nemzedék eszmei-politikai nevelésének fogyatékosságaira is. Ezért a kommunista nevelés új, hatékony módszereinek érvényesítése, a formalizmus és a kampány szerűség céltudatos kiküszöbölése, valamint a pedagógusképzés színvonalának emelése olyan feladat, amelynek teljesítésétől függ nemcsak oktatásügyünk tökéletesítése, hanem az iskoláinkat elvégző fiatalok tudásának alkotó és öntudatos érvényesítése is szocialista társadalmunk életében és munkájában. A szocialista ember személyiségét nemcsak szakismeretei, hanem tudományé« világnézete, helyes politikai és állampolgári állásfoglalásai, erkölcsi tulajdonságai, a CSKP politikájának támogatása, a szocialista lia- zafiság és a prole'ár internacionalizmus eszméinek elsajátítása is jellemzi.

Két ötéves tervidőszak mezsgyéjén

NEVŰINK flNTBHieS. SZAKMAIMÉ KIMÉIT, KIlMKÍFiS HATALMAT

Irta: Juraj Buša, az SZSZK oktatási minisztere