Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-31 / 308. szám, szerda

AZ ÖJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN

Az év végen általában mindenki, de minden üzem és munkahely is, számba veszi eredményeit, értékeli a tervek teljesítését és egyúttal összegezi az előttünk álló év legfontosabb feladatait is. 1981 különösen jelentős év — gondoljunk csak a pártkongresszusra, a választásokra, pártunk jubileumára, az irányítási rendszert tökéletesítő intézkedések bevezetésére. Mindez hatványozott erőfeszítést követel meg mindnyájunktól, fokozza feladataink, tennivalóink igényességét. Milyen tervekkel, elvárásokkal lépnek az új évbe — ezt a kérdést tettük fel a társadalmi élet különböző területein dolgozó olvasóinknak.

Tóth Tihamér.

a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője:

SZERENCSÉT HOZNAK?

Ilyenkor, a választási időszak befejezése előtt minden képviselő fölméri az eddig végzett munkáját. Saját maga tudja a legjobban, hogy ímely szakaszokon végzett több és eredményesebb munkát, s melyeik azok a területek, amelyekre több figyelmet kell fordítania a választási időszak végéig.

Legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy továbbra is jó, állandó kapcsolatom legyen a választóimmal, főleg a nemzeti bizottságokon keresztül. Ez azt jelenti, hogy részt veszek a nemzeti bizottságok ülésein, elsősorban ott, ahol eddig kevesebbszer fordultam meg. Ezeken az üléseken felszólalok, tájékoztatom a választókat az SZNT és azon bizottsága — a nemzeti bizottságokkal és a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó bizottság — munkájáról, amelyben dolgozom. Ezenkívül tagja vagyok az SZNF Elnöksége állandó munkacsoportjának, amely a honvédelmi neveléssel foglalkozik. Természetesen az ezzel kapcsolatos kérdésekről is szólok majd felszólalásaimban, ugyanúgy, mint pártunk politi- kajáról és az időszerű feladatokról is.

Már az eddig eltelt idő alatt Is több községben tartottam fogadónapokat. 1981-ben is többször találkozók ily módon választóimmal, főleg a téli hónapokban, mivel választókerületem mezőgazdasági jellegű, és a mezőgazdasági dolgozók ezekben a téli hónapokban könnyebben tudnak felkeresni esetleges panaszaikkal, kérdéseikkel, mint a tavaszi munkák elkezdésekor. Ilyen találkozókat elsősorban a nagyobb falvakban tartunk, hogy minél több választóval találkozhassak. A kerületemben több ipari és mezőgazdasági üzembe is ellátogatok.

Örömmel látom, hogy választókerületemben milyen sikeresen valósul meg a választási program. Egész tevékenységemmel ahhoz akarok hozzájárulni, hogy méltóképpen — jó eredményekkel, feladataink hiánytalan teljesítésével —köszöntsük az előttünk álló esztendő jelentős eseményeit. Természetesen munkahelyemen is becsületesen helyt akarok állni és sikeresen teljesíteni a rám bízott feladatokat.

Jarabka János, a Nagykürtös! (Veľký Krtíš) Járási Nemzeti Bizottság alelnöke:

Járásunk kereskedelmi hálózatának bővítését, korszerűsítését a küszöbönálló jelentős esztendőben elsőrendű feladataink közt tartjuk nyilván. A járási székhelyen az elmúlt évek mulasztásaiból pótolunk néhányat, ugyanis az egy évtizeddel ezelőtt alig több mint háromezer lakost számláló településen ma már körülbelül tízezren élnek, és számolnunk kell a további növekedéssel, hiszen évente átlagosan 400— 450 új lakásba költözhetnek a lakók. A Modrý Ka me ň-i Jednota Fogyasztási Szövetkezet bevásárlóközpontját, melynek értéke 17,5 millió korona, májusban szeretnénk átadni. A lakótelepeken két újabb élelmiszerüzlet készült el, megnyitásukra rövidesen sor kerül. Ebben az évben fejezzük be a háztartási cikkek boltját. Papírüzlet és autóalkatrészeket árusító bolt felépítése szerepel terveinkben, valamint szol- gáltatóház, amiben étterem is lesz. Bővíteni akarjuk az óra- ■javító szolgáltatást. A járás zöldség- és gyümölcsellátása szempontjából igen fontosnak tartjuk, hogy az idén befejeztük a zöld ség raktár építését, «ddig ugyanis csak ideiglenes (raktáraink voltak. A járási székhelyen kívül Alső-Sztrego- iván (Dolná Strehová) és Ipolybalogon (Balog nad Ip- fom) tervezünk nagyobb építkezéseket, mindkét községben ibevásárlóközpontot létesítünk. Zsélyben (Zelovce) bővítik az étkeztetési lehetőségeket és Al- sósztregován a fürdő szolgáltatásait, Idegenforgalmi szem- ipontból lesz igen jelentős a Jednota az év elején átadásra kerülő 40 ágyas, Slovenské Ďarmoty-i és a Csábi fCebovce) útkereszteződés mellett épülő Motorestje, Célunk a lakosság igényeinek minél jobb kielégítése és ehhez a meglevő Vásárló- és raktártereket is to- vább bővíljiiik.

Dir. Margaréta Šulcová, az SZSZK Egészségügyi Minisztériumának osztályvezetője:

Az év vége a számvetések Időszaka. Már készülnek a statisztikai kimutatások arról, hogy hol, hogyan teljesítették az idei terveket. Vannak olyan munkahelyek is, ahol az elvégzett feladatokat nem lehet sszámokban kimutatni. Ezekhez tartozik a közegészségügyi és járványügyi szakemberek munkája.

Fő feladatunk idén is és a jövő évben is a járványos megbetegedések elleni fokozott harc. Elsőd legesnek a fertőzések megelőzését tartjuk. A veszélyeik forrásai sokfélék, ezért a közegészségügyi állomások dolgozói is ellenőrzik a higiéniai előírások megtartását bizonyos élelmiszerek gyártásánál. Ezek megtartása elsősorban az üzemek dolgozóitól függ A kemizálás károsan hat az emberi szervezetre. Ezért a jövő évben még fokozottabb figyelmet fordítunk az idén észlelt hiányosságok elhárítására, hiszen a földbe kerülő mérges anyagok bejutnak az ivóvízbe és így minket mérgeznek. A belélegzett permet is mérgez és ezt a veszélyt sok kistermelő lebecsüli. Igaz viszont az is, hogy a védőruhák, ma szikok ma még a hiánycikkek közé tartoznak. Munkánk fontos szakasza a jövő évben is a zajártalom elleni harc. Munkatársaink keresik a lehetőségeket és a módot, hogy miként lehetne megjavítani a dolgozók munkakörülményeit. A kivitelezés viszont már az üzemek, gyárak feladata.

A közegészségügyi állomásokon dolgozó higiénikusaink ellátnak másféle feladatokat is. A jövőben is ellenőrizni fogják a higiéniai előírások megtartását a szállodákban, éttermekben, motelokban, pionírtáborokban és másutt. Naponta, egész évben aprólékos, pontos munkát végeztek, és a következő évben Is így tesznek majd, mindannyiunk érdekében.

Ing. Ivan Mlej, a Kelet-szlovákiai

Mezőgazdasági Felvásárló és Értékesítő Vállalat igazgatója:

A megélhetésért folytatott küzdelemben az ember ősidők óta a földdel vívta és vívja a legkeményebb harcot. Kelet- Szlovák ia m ez őg a z d a sá g á b a n — noha a gépesítés valóban magas fokú — a 6. ötéves tervidőszak utolsó éve nagyon

nehéz volt. A rendkívüli rossz időjárás, a jégverés, az árvizek és a belvizek igen megnehezítették a betakarítási munkákat, de ha nagy erőfeszítések árán is, a raktáraink mégis megteltek, s ezért — megragadva ezt az alkalmat — köszönetét mondok mindenkinek, aki ebben a küzdelemben részt vett.

Az új évben ránk a tavalyinál is igényesebb feladatok várnak. A gazdasági irányítás tökéletesített rendszerének követelményeit üzemeinkben aprólékosan megmagyaráztuk a dolgozóinknak. Azt tartottuk szem előtt, hogy mindenki tudja, a jobb munkavégzés érdekében mit várunk tőle, mik a kötelességei és a jogai. 1980 Őszén kerületünkben — a már említett rossz időjárás miatt — több ezer hektárt nem sikerült őszi búzával bevetni. Nekünk most az a legnagyobb feladatunk, hogy a tavaszi vetéshez idejében kellő mennyiségű vetőmagot biztosítsunk a szövetkezetek és állami gazdaságok részére. Jóllehet, ugyanilyen fontos, hogy a gazdaságokba, de főleg az árvízsújtotta területekre a tervezettnél több műtrágyát szállítsunk. Ezekben a hónapokban rendkívül nagy figyelmet fordítunk a takarmánykeverékek készítésére is. Az a célunk, hogy kiváló minőségű takarmánykeveréket adjunk az állattenyésztőknek.

Vállalatunk az újítómozgalomban országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozik, jó hagyományaink vannak a szocialista munkaversenyben is — éppen ezért továbbra is bízom dolgozóink munkakezdeményezésében, aktivitásában, és úgy érzem, ez aranyfedezet arra, hogy az új esztendőben is sikeresen megbirkózunk a reánk bízott feladatokkal. Annak pedig külön örülnénk, ha végre az időjárás is kegyesebb lenne hozzánk.

Dávid Ferenc, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Szolgáltató Vállalat igazgatója:

Vállalatunk csupán egyéves múltra tekinthet vissza. Ez év januárjában jött létre a dunaszerdahelyi, a nagymegyeri (Čalovo) és a somorjai (Samo- rín) szolgáltató vállalat egyesülésével. így problémából és gondból a következő évre is marad, annak ellenére, hogy a hatodik ötéves terv feladatait december 10-ig hiánytalanul megvalósítottuk. Az évi terv minden mutatóját szintén teljesítette a vállalat 31 részlegén tevékenykedő 641 dolgozónk.

Ha egy mondatban foglalnám össze a jövő évi terveinket, így hangzana: fő célunk a szolgáltatások minőségének javítása, lehetőségekhez mérten új fajta szolgáltatások bevezetése és a hálózat bővítése.

A jövö évi feladataink telje sítéséhez természetesen a tervszerű irányítási rendszer komplex intézkedéseinek alkalmazásával látunk hozzá. Az intézkedéseknek az egyes részlegeinkre való lebontását már néhány hónapja megkezdtük.

Legközelebbi terveink közül megemlítenék néhányat. Nagy- megyeren a városi nemzeti bizottság kérésére a termálfürdő területén a következő idényben új szolgáltatásokkal — fodrász, borbély, kozmetika — szeretnénk meglepni a vendégeket; Somorján a kárpitos-, Dunaszerdahelyen a szűcs- és a nyomdai részlegünket bővítjük. Szeretnénk továbbá fokozni a lakosság érdeklődését azon szolgáltatásaink iránt, amelyeket jó minőségben és az eddiginél nagyobb kapacitással tudnánk végezni. Elsősorban a mosásra, szőnyegtisztításra —, a megrendelő lakásában is —, festésre, tapétázásra gondolok.

A gazdasági terv teljesítésére felkészültünk, a feltételeink — a problémák és gondok ellenére — adottak, hogy a jövő év végén se kelljen az eredményeinkkel szégyent vallanunk.

Átöltözés közben egymást ugratják. Azt mondják, hogy a humor éppúgy hozzá tartozik a hivatásukhoz, mint a kefe, a vasgolyó, a hagyományos kéményseprőruha. Az első, aki kőrútjára elindul közülük, az alacsony termetű 73 éves Op- penberger Lajos bácsi, aki ugyan régen nyugdíjas már, de a kis kollektívában ma is a legjobb szakember hírében áll. Szereti hivatását, becsülettel látja el feladatát. Vele tartok. Az utcán szembejövő emberek köszöntik. Nincs ebben semmi különös, hisz annyi év alatt megismerték, megszerették.

— Ötvennyolc éve, hogy Stu- pavára kéményseprő inasnak elszegődtem — kezdi el a beszélgetést. — Egy segéddel jártam a környéket, természetesen az apostolok lován. Rendszertelenül étkeztünk, istállókban, vagy pajtákban éjszakáztunk. Abban az időben ■faluhelyen nyitott kémények voltak, s bizony munka közben snk kormot lenyelt az ember. A cserépkályha rakásához is érteni kellett, ehhez vonzódtam a leginkább.

Becsenget az egyik családi házba, de senki sem nyit ajtót. Munkában vannak. Nem idegeskedik, felírja egy cédulára, hogy mikor jön a legközelebb, majd beszélgetve tovább indulunk.

— Inas koromban nemegyszer megtréfáltak, például, amikor bebújtam a nyitott kéménybe a segéd rám zárta az ajtót és a nyakamba zúdított egy csomó erős paprikával összekevert kormot. Nem ijedtem meg. Az eset után a segéd azt mondta, hogy jó kéményseprő lesz belőlem.

Tizenegy évet töltött el régi mesterénél, majd amikor megnősült, Bratislavában vállalt munkát. A felelőssége is -nagyobb lett. A szokásos kéményseprői munka mellett a lakások átadásánál is ott kellett lennie, ellenőriznie, hogy a kéményt jól építették-e meg.

— Munkánknak még nagyobb jelentősége van, amióta a központi fűtés elterjedt és a gázfűtést is bevezették — folytatja. — Engedélyünk nélkül egy háztartásban sem kapcsolják be a gázt. Ha ugyanis nem jó a kémény, nem adunk engedélyt. A kisebb javításokat magunk is elvégezzük. Volt azonban olyan eset is, hogy a gyárkéményre mi szereltük fel a villámhárítót. Egyszóval ma a kéményseprő-mesterség felelősségteljesebb, mint bármikor.

— Benézünk ebbe a házba — mondja, s máris belép az ajtón. — Itt ugyan központi fűtés van, de megbeszéltem a fűtövei, mikor jöhetünk.

— Kéményt seperni?

— Azt is, de a kazánt is meg-kell szabadítani a koromtól, és a filstvezető csatornából ki kell szedni a port és a hamut. Bár havonta járunk

ide, 5—6 veder is van benne. Megizzad az ember, amire végez a munkával. A legtöbb esetben ilyen helyre éjszakm járunk, hogy reggelre már újra befüthessenek. A lakók mit sem tudnak arról, hogy ott jártunk.

— Ma is varázsa van ennek a szakmának?

— Én azt hiszem, hogy igen, bár egyre kevesebben választják a mi mesterségünket, piszkosnak tartják. Ez azonban csak részben igaz, tűzrendészen szempontból pedig ma még jelentősebb, mint a múltban volt. Fiatal koromban minden búcsún, bálon ott voltam, akik nem ismertek, nem ts tudták, hogy kéményseprő vagyok.

Nem számoltam, hogy aznap hány helyen fordultunk meg. Amikor a háztetőkön járt, és a földről néztem fürge járását, szorgos munkáját. Délután is épp olyan eleven volt, mint elindulásunkkor.

—- Visszamegyünk a központba — jelenti ki, miközben a Lešková utcai kirendeltség felé indulunk — majd így folytatja. — Sok fitítalt tanítottam meg a szakmára. Talán már rámférne a pihenés, de nem tudok odahaza tétlenül ülni. A szabad időmben is a kertben foglalatoskodom.

A „központban“ leveti munkaruháját, amíg zuhanyozik Hódcsi Bélával, a kirendeltség vezetőjével beszélgetek. Tőle tudom meg, hogy az ezüst fokozatú munkabrigádnak Op- penberger Lajos az egyik alapító tagja, és a 14 tagú kollektívából többen az önkéntes véradók táborába tartoznak.

— Én is az öreg keze alatt ismerkedtem meg a szakmával. — mondja Hódosi Béla. — Különösen azt értékelem, hogy lépést tudott tartani a fejlődéssel és ma is becsülettel helytáll, példát mutat a fiataloknak.

— A szakmában nagy tekintélye van — veszi át a szót Tartott Sándor, a brigád vezetője. — Büszkék vagyunk rá, gazdag szakmai és élettapasz talatát mindenkor megossza velünk.

Az iroda szűk ajtajában megjelenik a tiszta ruhába öltözött Oppenberger bácsi. Szétnéz, majd mosolyogva mondja:

— Azt szokták mondani az emberek egymásnak, hogy olyan fekete vagy, mint a kéményseprő. Hát nézzen rám. Meggyőződhet róla, hogy a koromtól meg lehet szabadulni. A babonás emberek pedig azt tartják, hogy a kéményseprő szerencsét hoz. Szerintem ez nincs egészen így, de annyi bizonyos, hogy lelkiismeretes munkánkkal hozzájárulunk a tűzesetek megelőzéséhez, s ezzel ha úgy tetszik, szerencsét hozunk azoknak is, akikkel nem is találkozunk.

NEMETH JÄNOS

Könözsi István felvétele