Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)

1980-12-19 / 300. szám, péntek

ü| sraftnssinl gazdagodon a prágai melró Az idei év — a 6. ötéves tervidőszak utolsó esztendeje — a vége felé közeledik. És hogy nem múlik el eredmény­telenül, arról a Prága bonyo­lult közlekedési viszonyainak enyhítését elősegítő metró 2 C és 2 A vonalának a befejezése is tanúskodik. A száznál is több üzem, de mindenekelőtt a Metrostav, a Katonai Építővál­lalat és a ČKD dolgozóinak, va­lamint a velük együttműködő szovjet szakembereknek az ér­deme, hogy közös szocialista kötelezettségvállalásukat pon­tosan, határidőben teljesítették. A megnyitás napja december 19. A 2 C vonalat szimbolikusan a NlOSZF 63. évfordulójának napján, november 7-én adták át rendeltetésének. Az A vonal meghosszabbított szakaszát pe­dig — a hat hete folyó próba- üzemelést követően —■ ma nyit­ják meg ünnepélyes keretek között. A metró építői tehát a 20 ki­lométeres metró vonal 23 állo­másának átadásával teljesítet­ték a XV. pártkongresszus ha­tározatát, és ezzel a választási program egyik lényeges felada­tát. Az elmúlt tíz esztendő folya­mán sokszor írtunk a metró építőinek nehéz munkájáról, amely a szaktudáson, hozzáér­tésen kívül a legnagyobb áldó* zatkészséget igényelte. Hiszen az eddigi mintegy 10 milliárd koronás beruházás, a 33 kilo­métert meghaladó alagutak vágása, a 400 ezer köbméterre becsült betonszerkezetek fel­építése a föld alatt, a 4 millió köbméternél is több földtömeg megmozgatása és elhordása csupán egy része munkájuk­nak. De ez is elképzelhetetlen lett volna a mintegy 100 millió rubel értékű szovjet berende­zések, termékek, anyagok, mű­szaki dokumentáció nélkül. Jaroslav Trpišovskýnak, a Ka­tonai Építővállalat vezérigazga­tója szerint a szoros együttmű­ködés és tapasztalatcsere tet­te lehetővé a tervrajzokban itt-ott észlelt fogyatékosságok kiküszöbölését és bizonyos hi­bák megelőzését. Nem is ma­radt el az eredmény: a prágai metró műszaki színvonalát, ki­vitelezését és műépítészeti megoldásait tekintve a világ legkorszerűbb földalatti vasút­iéival vetélkedik. Erről a Déli Városba vezető, november ele­jén megnyílt és a ma megnyí­ló, meghosszabbított szakaszon is meggyőződhetünk. Csatlakozás a felszíni közlekedési eszközökkel A 3 kilométer hosszú új sza­kasz a Béke tértől a Podébra- di György és a Flóra megállón át a Zelivský utcai végállomá­sig vezet. A szerelvények — csakúgy, mint eddig — a csúcs- forgalom idejében két és fél percenként közlekednek majd. A jövő évre tervezett értékelés célja lesz rámutatni az egyes szakaszok megterhelésére és arra, hogyan sikerült összhan­got teremteni a felszíni és a földalatti tömegközlekedési já­ratok menetrendje között. Az igy nyert adatok alapján igye­keznek majd megteremteni a szakemberek a közlekedés to­vábbi javulását biztosító felté­teleket. A metró nagy érdeme, hogy az utazás színvonalának az emeléséhez is hozzájárul. A gyors, megbízható és kényel­mes közlekedésen kívül ugyan­is számos autóbusz és villamos szabadul fel, amelyeket az igé­nyeknek megfelelően az eddig háttérbe szorult városrészekbe irányíthatnak, javítva ezzel az ottani tömegközlekedés minő­ségét is. Milyenek az új állomások? Nem beszéltünk még az új állomások építészeti megoldá­sáról. Az alagutak falát és mennyezetét aranyozott alumí- numburkolattal látták el. Az utasok tájékozódásának meg­könnyítésére az állomások alapszíne különböző. Az egyi­ké zöldeskék, a másiké sötét* borvörös, a végállomásé pedig pirosasbarna. A szovjet mozgó­lépcsők a meglévőknél is egy­szerűbbek és korszerűbbek. Szerkezetüknek köszönhetően mélyebben helyezhették el ezeket, s e2ért szélesebbek, ami az utasok számára kényelme­sebb mozgást tesz lehetővé. A 46 méter mélységű Podébradi György megálló peronjának márványoszlopai jugoszláv gyártmányúak. A 3 képzőművé­szeti alkotás egyike a cseh király történelmi jelentőségé­re hívja fel a figyelmet. A szökőkút, a huszita kort szim­bolizálva, az akkori idők lég­körét idézi fel. A Flóra meg­állót kerámia lapokból készült motívumok és a kijáratnál el­helyezett bronz plasztika teszi még látványosabbá. Az 1985-ig végállomásnak tekintett Zeliv­ský utcai megállót díszítő al­kotásokat — a kutat a kehely- lyel — ugyancsak a huszita mozgalom kora jellemzi. Noha a felszínen a prágai üzemek dolgozói és a lakosság segítségével még javában fo­lyik az eltakarítási munka, minden jel arra mutat, hogy az útszakasz megnyitását köve­tően is sok lesz még itt a ten* nivaló. A metró közlekedését azonban ez már nem befolyá­solhatja. A 3 új megálló köze­lében pedig parkokat, pihenő­helyeket létesítenek, amelyek kétségtelenül az utasok kényel­mét szolgálják majd. KARDOS MARTA Tervteljesítés Az orlovái Antonín Zápotocký Bánya dolgozói a tegnapi na­pig 1 956 360 tonna szenet fej­tettek, s ezzel teljesítették a 6. ötéves tervidőszak utolsó évére előirányzott feladataikat. De­cember végéig még további 57 ezer tonnát akarnak jövesztenl terven felül. (CSTK) Kommentáljuk ÜGYESEK - IGEN, ÜGYESKEDŐK - NEM Az állami és a szövetkezeti szolgáltatóüzemek közhasz­nú tevékenységét egyelőre nélkülözhetetlenül kiegészíti a kisiparosok hivatalosan engedélyezett és szabályozott mun­kássága. Ez mindenekelőtt a karbantartás, a javítás eléggé feszült helyzetét hivatott enyhíteni. Ezen túlmenően, ren­des hivatásuk gyakorlása mellett, sokan mások is, például kőművesek, szobafestők stb. vállalnak különféle munkát, illetve jövedelmük kiegészítésére törekednek azzal, hogy értékesítési célokra húst, tejet, korai zöldséget, virágot termelnek. Egyesek az ilyenfajta tevékenységet, enyhén szólva, rossz szemmel nézik, és ha tőlük függne, akkor egy tollvonás­sal felszámolnák. Érvként rendszerint felhoznak néhány arra vonatkozó, esetenként helytálló példát, hogy X. vagy Y. ebből gazdagodott meg. Viszont semmiképpen sem haj­landók elfogadni az ellenvéleményt, hogy egyrészt ennek a — néhány más szocialista országhoz képest amúgy is szűkebbre méretezett — szektornak létezését ma még a társadalmi igény diktálja, másrészt azt, hogy azért a kis­iparosok java része becsületes munkát végez, s ha meg is találja számítását, nein nyerészkedik, no meg a jövedelmi adót is fizeti. Viszont ennek az éremnek is van egy másik oldala. Min­denekelőtt az, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaságban az utóbbi években 40—45 ezer jövedelmi adót fizető sze­mély volt, de ez távolról sem egyezik azoknak tényleges számával, akik ilyenfajta kereseti tevékenységet fejtenek ki. Ez, sajnos, sok nemzeti bizottság hézagos, nem követ­kezetes, nem mindig elvszerű magatartásának következmé­nye. Nemcsak arról van szó, hogy elhanyagolják a „feketén“ fnsizók tüzetes feltérképezését, számba vételét, hanem nem- kevésbé a néha szinte nevetséges adóbevallások „készpénz­ként“ való elfogadásáról is. Vannak például spekulánsok, akik bizony évente tízezreket vágnak zsebre, s adóbevallá­suk alapján a nemzeti bizottság csak 25—100 korona adót vet ki rájuk, pedig tisztában kell lennie azzal, hogy adó­csalással áll szemben. Akadt például olyan sírkőkészítő, akinek utólag, már az igazságügyi szervek által megálla­pított adóhátráléka nem kevesebb, mint 280 ezer korona volt. S volt község, amelyben a felvásárló szervezet a lakosoktól, személyazonosságuk ellenőrzése nélkül vette meg a kitermelt zöldséget. Később aztán fény derült arra, hogy közülük 245 személy amolyan „holt lélek“ — nem lé­tező nevet tüntetett fel az eladásnál, csakhogy elkerülje az adó fizetését. Sorolhatnánk tovább a példákat, de talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy ezen a területen is indokolt kö­vetelmény a szocialista törvényesség jóval következetesebb érvényesítése, ami elsősorban a nemzeti bizottságok mu- laszthatatlan feladata. Végső soron pedig legsajátabb érde­kük is, hiszen a jövedelmi adó címén csak Szlovákiában, évről évre mintegy 23 millió koronával gyarapodik a költ­ségvetésük. Márpedig ez az összeg jóval nagyobb lehetne, ha komolyabban vennék ezzel kapcsolatos ellenőrző szere­püket és szigorúbban a körmükre koppantanának az alka­lommal élő és visszaélő különféle ügyeskedőknek. GALY IVAN ORVOSI TANÁCSADÓ Otthonra, találtak „ *«. Boldog vagyok, hogy a gyermekotthonban egy igazi nagy család tagjaként nőhet­tem jel. A katonaságnál tuda­tosítom csak igazán, hogy mennyire szép volt az életünk. Nem szégyenkezem, hogy gyer­mekotthonban nőttem jel.., Kaptam apámtól egy levelet, Azt írja, hogy látni szeretne. ’Amikor kisebb voltam, nem jött és nem írt. Katonaság után már kellenék neki. De most már késő ...“ Felemelő érzés életet adni. Boldogsággal tölt el mindany- myiunkat, amikor magunkhoz ölelhetjük gyermekünket, ami­kor hallhatjuk gagyogását, óv­hatjuk lépéseit, részesei lehe­tünk kibontakozó értelme első megnyilvánulásainak. Betegsé­geik esetén arcunkra vésődnek a félelem ráncai, sikertelensé­gei, apró kudarcai fájó nyo­mát kezünk sámogatása gyó­gyítja. Óvjuk, féltjük, szeret­jük. De vannak más szülők is. Olyanok, akik csak életet ad­nak, akik nem ápolják, nem­nevelik, nem gondozzák, nem féltik utódaikat. Ezek a gyer­mekek a biztonságot adó ott­hon légkörét a gyermekotthon­ban ismerik meg. A bratislavai Krásna hőrka-i gyermekotthon 75 lakója úgy él, mint egy nagy család, öt tizenöt tagú csoportot ébreszt reggelemként az ügyeletes ne­velő. Egy-egy csoportban kü­lönböző korú gyerekek van­nak, 3 évestől egészen 18 évesekig, s így a nagyok se­gítenek a kicsiknek nemcsak a mosakodásnál, öltözködésnél, hanem az ágyazásban is. A reggeli után mindenki a dolga után siet. A nevelőnők elvi­szik a kicsiket az óvodába, a nagyobbak pedig iskolába mennek. Az ebéden ismét együtt van a nagy család. Utá­na pihennek, szórakoznak és a rövid kikapcsolódást követően tanulószobákba vonulva, neve­lőik felügyelete mellett ké­szülnek a másnapi tanításra. A tanulás után ismét kedvtelé­seiknek élhetnek, sokan }ár- tiak különféle szakkörre, kézi­munkáznak, barkácsolnak, fényképeznek, zenélnek, spor­tolnak. Tizenkét szakképzett nevelő pótolja az anyát, apát, a csa­ládot. Az ő igyekezetük, szere- tetük feledteti az otthonról hozott megrázkódtatások emlé­két, hozzáértésük bizonyítéka, hogy az otthon növendékei, ti­zennyolcadik életévük betölté­se után is gyakran látogatják őket, kikérik tanácsaikat, meg­osztják örömüket, leveleznek velük. „... Nem is olyan régen, én ts növendéke voltam a mi gyermekotthonunknak. Nagyon szívesen emlékszem vissza azokra a gyönyörű, felejthetet­len évekre, melyeket a legkö­zelebbi barátok, a nénik és bá­csik körében töltöttem. Önök voltak azok, akik letörölték könnyeimet, fogták kis keze­met az első betűk írásakor, áll­tak betegágyam felett, magya­ráztak, tanítottak, és ha kel­lett, meg is büntettek, szid­tak ... Mindent köszönök .. .* A mindig derűs, mosolygós jana Brnová igazgatónő az ilyen és ehhez hasonló sorok olvasása közben mélyebbet só­hajt. A sok levél, képeslap, es­küvői értesítő az ő és pedagó­gustársai elismerésének bizo­nyítékai. — Jó érzés segíteni azoknak, akiknek szükségük van ránk — mondja, — este úgy hazamen­ni, hogy a mai napon is meg­tettünk mindent növendékein­kért. Ök érzik, ki hogyan vi­szonyul hozzájuk, s nagyon há­lásak a szeretetért. S hogy a gyerekek itt otthon érzik ma­gukat, annak bizonyítéka az, hogy az utóbbi öt év alatt nem fordult elő egyetlen szökés sem. De nem elég csak a sze­retet. Társadalmunk biztosítja azokat az anyagi eszközöket, melyek gyermekeink kiegyen­súlyozott életéhez szükségesek. Egy gyermek ellátása évenként 16 634 koronába bérül. Heten­te orvos ellenőrzi egészségi állapotukat, az iskolai szünidőt az otthon összes lakója, ne­velőikkel együtt üdülőkben, pionlrtáborokban tölti. Nagy segítséget nyújtanak nekünk a patronáló üzemek, gyárak s (különböző intézmé­nyek dolgozói, akik közös ki­rándulásokat, összejöveteleket szerveznek, velünk ünnepük meg növendékeink születés­napját és anyagiakkal is tá­mogatnak, azzal a céllal, hogy gyermekeink egyre szebb, kor­szerűbb körülmények között éljenek -— folytatta az igaz­gatónő. — A gyerekek megis­merkedhetnek a patronáló üzemben folyó munkával, ami sóik esetben megkönnyíti pá­lyaválasztásukat. A mi érde­künk és kötelességünk meg­tenni mindent azért, hogy nö­vendékeinkből szakmájukat sze­rető és értő embereket nevel­jünk. • • • A gyermekotthon délutáni csendjét gyermekhad víg kaca­gása veri fel. Egymást lökdösve s túlkiabálva mesélik nevelőnő­iknek az óvodában, iskolában történteket, mutatják füzetei­ket, tanulókönyvüket, s csillo­gó szemekkel várják a simo- gatást, a jó szót, a szeretet apró megnyilvánulásait. Hiszen haza jöttek, otthon vannak. PÉTERFI SZONYA Hideg okozta károsodások A bőr védekezése a hideg ellen a bőrerek összehúzódásá­val történik. Utána viszont ép­pen ellenkező mechanizmus ér­vényesül; az erek kitágulnak, hogy a bőrbe ömlő vérmennyi­ség melegérzetet keltsen. De ez az állapot sem tart sokáig, előfordul, hogy a vér vissza­fogása a test belsejében meg­áll és a felületi erekben ezál­tal megbénul a tapintás és a meleg érzékelése. Ezek követ­kezménye a hideghatás tarta­mától és az egyéni ingadozá­soktól függ. Látható jelei ak­kor észlelhetők, ha a hidegha­tás megszűnik és a vérkerin­gés helyreáll avagy ez nem következik be, miután az ér­falak annyira sérültek, hogy azokon keresztül a vérsejtek a szövetekbe kerülnek és azok elhalása is beállhat. Sok ember különösen érzé­keny a hidegre. Ebben szerepe van a kornak, pl. az öregek többsége fázékony, de sokszor a fiatal lányoknál is észlelhet­jük ezt, valószínűleg a puber­Az otthon lakói műsorral kedveskednek a patronáló üzem dolgo­zóinak (Archív felvétel) tásos lányok gyakori vérsze­génysége miatt. Fagyások következnek be, ha a külső hőmérséklet fagy­pont körül van. Ilyenkor szö­vetelhalás nemcsak a bőr, ha­nem az alatta levő szövetek­ben is végbemehet. A szerve­zet igyekszik a környező szö­vetekből pótolni a vérellátást azáltal, hogy újabb erek nő­nek be a sérült szövetekbe. Fontos a hideg okozta ká­rosodás ellen a bőr edzése és a megfelelő táplálkozás. Az edzés leghasználatosabb formá­ja a hideg—meleg víz gyors váltakozásának alkalmazása. Ezáltal az erek bizonyos fokú maszírozása történik; a vénák és artériák szűkülnek és tá­gulnak rövid egymásutánban. A testi kimerülés elősegíti a hideg káros hatását. A turisták balesetét rendszerint a túlfá- radás és a hideg közös hatása okozza. A megfagyott testrészt óva­tosan kell kezelni. Hibás az annyiszor alkalmazott hóval való dörzsölés, leghelyesebb langyos vízbe mártani a fa­gyott testrészt, majd fokozato­san meleg vizet hozzáönteni. Ártalmas a károsult testrészt sugárzó hőnek kitenni. Minden hirtelen behatás csak árthat, ezért a legelőnyösebb beavat­kozás a lassú melegítés. Kitűnő fagykenőcseink van­nak. Súlyos esetben szóba jö­het a röntgen-besugárzás. Olyan esetekben, amikor elhalások következnek te, természetesen a kórházi kezelést kell igény­be venni. Itt az orvosok a leg­modernebb eszközökkel a bőr minden centiméteréért harcol­nak. A nyílt sebeket óvni kell a fertőzéstől. A károsodott terü­letet még a gyógyulás után is védeni kell, mert olykor elő­fordulhat — akár évek múlva is — hogy hideg időben a régi sebek kiújulnak. DR. MARÉK ANTAL I960. XII. 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom