Új Szó, 1980. december (33. évfolyam, 284-308. szám)
1980-12-15 / 296. szám, hétfő
öl szó 1980 XII. 15. 5 tíogaun Makuc a Világ Kupa megnyerésével azt igazolta, hogy Andrianovék méltó utóda lesz if Őrségváltás a viíág tornasportjában Beszámoltunk arról, hogy az október végén Torontóban megrendezett tornász Világ Kupa a szovjet versenyzők domináltak, pedig a legjobbak — Tkacsov, Gyityatyin és Markelov — hiányoztak a mezőnyből. A fiatalok azonban kitűnően mutatkoztak be. A rendezőknek nem tetszett, hogy néhány ország, elsősorban a Szovjetunió, nem legerősebb csapatával állt ki, és ennek tulajdonítják, hogy a Maple Leaf Garden sportcsarnokban csak hatezren nézték végig a különben érdekes küzdelmeket. A szakemberek véleménye megegyezett abban, hogy a Világ Kupa néhány olimpiai- és világbajnok távollétében is színvonalas versenyt hozott, A férfiaknál győztes Makuc egyenletesen jó teljesítményt nyújtva igazolta: nagynevű elődeinek nyomdokaiban jár. Ugyanezt állították a női ösz- szetettben első helyen végzett Zaharováról is, akinek ugrókészsége egészen rendkívüli. /urij Tyitov a Nemzetközi Torna Szövetség elnöke a látottakról röviden így nyilatkozott: „Örültem, hogy a „tartalék“ fiatalok is kitűnően szerepeltek. Makuc töretlenül fejlődik, anyagerőssége és biztonsága meghökkentő. Azarjan kitartóan dolgozik, második helye nem volt meglepetés. Az izgalmas női versenyben az utolsó gyakorlat döntött.“ Ellen Berger a női technikai bizottság elnöke a női mezőnyről ezeket mondotta:“ Három kiemelkedő alakja volt a Világ Kupának: a 15 esztendős Naj- musina, az NDK-beli Gnauck és az összetett győztes Zaharova. Figyelemre méltóan mutatkoztak be a japánok és a kínaiak. Az olimpia után- a hagyományokhoz híven több neves tornász visszavonult. Az amerikai Kurt Thomas, valamint a kanadai Philippe Dele- salle, mivel az olimpia bojkottálása miatt nem leheltek ott Moszkvában, hagytak fel az aktív versenyzéssel. Nemrég búcsúztatták az elmúlt tíz esztendő legsikeresebb magyar tornászát Magyar Zoltánt, és az 1979- évi Foth Worth-i világbajnokság után a mexikói, müncheni és montreali olimpia hősei a japán Kató, Cukahara, Kasza- macu és Kenmocu is végleg abbahagyta. A november utolsó napjaiban Na gojában lebonyolított hagyományos nemzetközi erőpróbán a szovjet tornászok távollétében a csehszlovák Ze- munová gerendán. valamint az NDK-beli Hem- man lóugrásban szerzett győzelmén kívül japán és kínai tornászok végeztek az első helyen mind a férfiaknál mind pedig a nőknél. Az összetett versenyt Gusi- ken illetve Li Cuiling nyerte. Ismét japán tornász szerzett babért ezen a jónevű versenyen. A 23 éves Gusiken az ösz- szetettben elért győzelme után, a szerenkénti döntőkben négyszer bizonyult a legjobbnak: talajon, gyűrűn, nyújtón és korláton. Gusiken ma a japán válogatott első számú embere és úgy tűnik: a sok sikert elért, de már visszavonult honfitársainak nyomdokaiban halad. Már évekkel ezelőtt nagy ígéret volt, de 1977 végén Achillesin szakadást szenvedett, majd térdműtét következtében hosszabb időre eltűnt. Az 1979 évi víiáguajnokságon láthatták ismét, ahol a japánok legjobbja volt és az összetettben a figyelemre méltó hetedik helyet szerezte meg. A szerenkénti döntőkben pedig a ló- lengésben a harmadik, gyűrűn és korláton pedig a negyedik helyen végzett. Ismét feltűnt tehát egy kitűnő képességű, vi szonylag fiatal japán tornász, akire a Felkelő Nap országában a jövőben számítanak. A japánok ugyanis az utóbbi évek ben sokat vesztettek. A strass- bourgi világbajnokságon nyertek utoljára csapatbajnokságot, az egyéni összetett versenyben pedig 1975 óta, amikor Kasza- macu végzett az első helyen, nem sikerült japán versenyzőnek győzni. Most a japán tornászok, úgy látszik, ismét feljövőben vannak, amiről a Nagojai versenyen is tanúbizonyságot tettek. Gusiken, Nisiki, Kazsitani és Simicu (1978-ban a világbajnokságon "lóugrásban nyert aranyérmet). A lányoknál viszont az egyéni összetett verseny megnyerésén kívül a szerenkénti döntőkben három számban is kínai siker látott napvilágot. A következő világbajnokságun ismét megismerkedhetünk majd néhány fiatal tornász nevével, hiszen nemcsak a felnőttek részére rendezett. összecsapásokon jutnak szóhoz fiatal tornászok, hanem rendszeresen bonyolítanak le a juniorok, az utánpótlás részére is országok közti viadalokat és „Az akarat nem lazulhat“ NÉGYSZEMKÖZT FARKAS GÉZÁVAL Stella Zaharova, versenyről versenyre kivételes képességeiről tesz tanúbizonyságot ' (ČSTK felvételei) nemzetközi találkozókat. Teszik mindezt annak érdekében, hugy a négy év múlva sorra kerülő olimpián minél jobb szereplést biztosítsanak. Az idény megkezdődött és a téli hónapokban jó- néhány magas színvonalú versenynek leszünk — a tv jóvoltából — szemtanúi. /kollárj FELSŐBB OSZTÁLYBA LÉPNEK? A felsőpatonyi (Horná Po- toft) labdarúgók a 70-es évek elején kerültek fel a kerületi 1. B osztályba, ahol méltóképpen képviselték községüket és a dunaszerdahelyi járást. Gödöl- le Béla edző vezetésével a csapat tagjai és vezetői közös erővel egy nagyszerű gárdát kovácsoltak össze. Később Turek Árpád és Németh László edző irányította az együttest, s az utóbbi vezetésével 1978-ban az I. B-osztály élén végzett, felsőbb osztályba lépett. Az őszi idény után a felsőpalonyiak a második helyen állnak, egy ponttal lemaradva Nagymegyer (Čalovo) mögött. A csapat mindössze kétszer szenvedett vereséget. Hogy jól megy a felsőpato- nyi futballistáknak, abban nem kis része van a lelkes sportvezetőknek, élükön Surányi Lászlóval és Mrva Lászlóval. Nagy segítséget kap az együttes qz egységes földműves szövetkezettől. Renczés Sándor elnök szívén viseli a falu labdarúgását. Felsőpatonyban az ifjúságiak neveléséről sem feledkeznek meg. Németh Tibor edző vezetésével az elmúlt bajnoki évben megnyerték a kerületi 1. B-osztályt, s jelenleg az I. A- osztály délnyugati csoportjában szerepelnek a fiatalok. Nem is rosszul, hisz újonc létükre a harmadik helyen állnak. Az iskolában se mostohagyerek a labdarúgás. Az iskola csapata minden évben részt vesz a különböző tornákon, s rendszerint az élmezőnyben végez. A felsőpatonyi futballisták nagyon jó kollektívát alkotnak, egy mindenkiért, mindenki egyért a jelszavuk. Nem utolsósorban ennek is köszönhetik sikerüket az őszi idényben. Íme azoknak a neve, akik az őszi idény folyamán pályára léptek és sok örömet szereztek a falu szurkolóinak: Póda, Mrva, Miklós, Sldó, Kun, Horváth Z„ Horváth J., Gavlider, Wiedermann, Lieszkovszky, Csömör, Wieder- mann Gy., Rigó, Tóth, Jakóczi, Elek, Gyurkovszky. A falu szurkolói remélik, hogy a csapat játékosai a téli felkészülés folyamán becsületesen fognak edzeni, gyakorolni, hogy továbbra is versenyben legyenek az elsőségért. Azt se bánnák, ha egv osztállyal isméi Minden megvalósító tevékenység, amely önmegvalósítás akar lenni, küzdelem is. Hogy ez alól a futball sem képez kivételt, annak Farkas Géza a megr mondhatója. Ez a fiatalember egy Sajó menti kis községből. Berzetéről hozta magával a futballszeretetei, s immár egy évtizede lankadatlanul, tudása legjavát adva az I. ligában kergeti a labdát. Farkas Géza szűkszavú, szerény ember, de aki ismeri, az tudja róla, hogy bensőjében hatalmas feszültségek vilióznak, s ha azok feltörnek belőle a zöld gyepen, akkor az ellenfél védőinek van mit tenniük, hogy ne kapjanak gólt. — A szülőföld sok mindenben meghatározza az embert — mondja Farkas Géza. — Bennem is nyilván felfedezhetőek azok a motívumok, amik a gö- möriekre jellemzőek. Ott, a Sajó mentén például apáról fiúra száll, belenevelődik az utódokba, hogy a férfiember nem nyávoghat bele a világba, mint a kismacska. Ez az akaraterőből táplálkozó, edzett szilárdság — ha csak csírájában is, de úgy érzem már akkor 16 éves koromban is ott volt bennem, amikor szülőfalumban elkezdtem rúgni a bőrt. Azt, hogy felfigyeltek rám — s egy év múlva elvittek a rozsnyói ificsapatba játszani — szerencsének tartom. Ekkor én már igen szerettem a futballt. Fél szezon alatt 27 gólt lőttem, úgyhogy át is tettek a nagycsapatba. Németh László volt az edzőnk. Tőle nagyon sokat tanultam, de ami a legfontosabb az az, hogy az akarat nem lazulhat, még akkor sem, ha bármilyen visszahúzó erő csimpaszkodik ránk. — Szép és nehéz útravaló — vajon volt e olyan időszak, amikor mégis lazult az akaraterő? — Csak egyszer, 1969-ben, amikor a Lokomotívába szerződtettek. Felvittek Kassára. Én azelőtt hosszabb ideig nem voltam ei otthonról. Mindennap kimentem a pályára. Edzeni nem hívtak, igy hát csak ott lézengtem. Két hétnél tovább ezt nem bírtam elviselni. Fogtam magamat és szótlanul hazamentem Berzetére. Mikor a Lokomotívá- ban megtudták, hogy a VSS-böl érdeklődnek utánam, újra eljöttek értem. Beültettek az autóba és visszavittek. Moravec volt akkor az edző, később nagyon megkedvelt. A csapat beépülésébe sokat segített Móder és Durek — 1978-bún a Banská Bystrica i katonacsapatban játszottál, sőt csapatkapitány voltál. Bystricának akkor sikerült bejutnia az első ligába. Most, így visszapillantva hogy érzed, mit adott neked a katonacsapa- patban eltöltött két év? — Akkor ott egy rendkívül jó csapat verbuválódott össze. Az edzési lehetőségek nagyon jók voltak. Amikor csak tehettük, mindig gyakoroltunk. A technikám sokat csiszolódott feljebb lépnének. Ehhez minden előfeltétele megvan az együttesnek. A labdarúgók szorgalmasak és tehetségesek, az edző jó szakember, az anyagi segítség is adva van és szurkolókban sinrs hiány. ARKAS SÄNDOR, Felsőpatony ott és a harckészségem is megerősödött. Ott elveszett labdát még az edzéseken sem ismertünk, Maradandó élmény, hogy az első ligába jutás sikeres kiharcolása után fogadta a csapatot Martin Dzúr honvédelmi miniszter. — 28 évesen kerültél vissza a Lokomotívába. Ügy tűnt, zökkenőmentesen beilleszkedtél a csapatba. Csatárként kezdted, majd sokáig „halj“ voltál, aztán pedig középhátvéd. Szükség volt ezekre a szerepváltozásokra? Végül is te a pálya melyik posztján érzed magad jól? Egyre nagyobb tömegeket mozgat meg a síjutás. Felvételünk a hagyományos jizerkai 50 kilométeres versenyről készült (ČSTK-felv.) Farkas Géza (A szerző felvétele) — iiat kapus még nem voltam, de valóban minden más feladattal megbíztak már. Hogy az egykori csatárönmagamból a védelem megerősítésére váltottam át, azt a csapat érdeke követelte meg. Most úgy érzem, hogy a középpályás játék a legmegfelelőbb nekem. Irányíthatom a csapat játékát, gólhelyzeteket teremthetek — k?. pedig hálás és szép feladat. — A Móder, józsa, Kozák nélküli Lokomoüváról sokan azt hitték, hogy összeomlik, talán még az első ligából is kiesik. Ez nem így történt. A Lokomotíva továbbra is a jó csapatok közé tartozik. A csapatkapitány elárulhatja, hogy mi ennek tt titka? — Más a játekfelfogásunk, mint régebben volt. Azelőtt Jó- zsara és Móderre építettünk. A játékosok ha megkapták a labdát, azonnal nekik továbbították. Most a csapatjátékon van a hangsúly. Az edzőknek sikerült a játékosok önbizalmát megerősíteni. Most mindenki többet vállal, mint régebben és ez a játék képét a néző számára is élvezetesebbé, izgalmasabbá teszi, nem beszélve arról, hogy az eredmény a csapat számára sem marad el. Persze nagyon fontos az is, hogy a fiúkban a tudáson kívül az akaraterő is nagy. Elveszett láb dát mi nem ismerünk. Nagyon jó továbbá még az, hogy az edzőnk igen fel tud bennünket lelkesíteni. Sikereink titka az* hiszem ezekben rejlik. — Az 1978-as Üj Szó szil veszteri számában azt nyilat koztad, szeretnéd, ha az új év ben három kívánságod teljesülne. A kívánságok így követték egymást: a Lokomotíva dobogós helyezést érjen el, jól men jen a tanulás a vasutas közép iskolában és hogy lakást kapi. Teljesültek a kívánságok? — Csapatunk akkor a ható dik helyen végzett, de meg nyertük a Csehszlovák Kupát és így játszhattunk nemzetközi mérkőzéseket. Kaptam egy szép háromszobás lakást is, és ez éven sikeresen leérettségiztem Lényegében elégedett vagyok, van két kislányom, ők is szeretik a focit, kiváló szurkolók. — Hadd kérdezzem meg meg befejezésül, hogy mit vársz a tavaszi idénytől? — Hiszem és bízom benne, iiogy ezzel a csapattal jól fogunk szerepelni. Ősszel nehéz heteink is voltak, mert kedvezőtlen volt számunkra a sorsolás, de tavasszal könnyebb lesz a dolgunk. Jóslásokba nem szeretnék bocsátkozni, de jövőre minden bizonnyal dobogós helyen kellene végeznünk. Ami pedig engem illet, még szeretnék játszani egy két idényt. Eddig 51 gólt rúgtam az első ligában, nem tagadom, felemelő érzés lenne úgy befejezni pályafutásomat, hogy bekerül šek a százasok klubjába. SZASZÁK GYÖRGY