Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-11 / 267. szám, kedd

H

a arról akarók beszélni, hogy a kereskedelem milyen eredményeiket ért el a 6. ötéves tervidőszakban és hogyan fejlődik tovább 1981—1985-ben, meg kell említenem a CSKP KB 7. ülését és az SZLKP KB ezt követő 1977. májusi ülését. Ezek a tanácskozások, amelyek a lakosság anyagi szükségletei kielégítésének és a hazai piac fejlesztésének időszerű kérdéseivel foglalkoztak, továbbra is rendkívül jelentősek számunkra, a szocialista kereskedelem dolgozói számára. Elsősorban azért, mert a Központi Bizottság 7. ülése kiemelte, hogy a belkereskedelem milyen jelentős politikai és gazdasági hatást gyakorol a társadalom életére, s rámutatott, hogy a termelés és a kereskedelem közösen felelős a lakosság anyagi szükségleteinek kielégítéséért.

A keresikedelem legfontosabb területein, vagyis az áruellátásban, a kereskedelem anyagi és káderfeltételeinek fejlesztésében, valamint szocialista kereskedelmünk tervezésében, irányításában és pénzügyi gazdálkodásban sok sikert és pozitív eredményt értünk el. Ugyanakkor továbbra is találkozhatunk bizonyos problémákkal és megoldatlan kérdésekkel, figyelmünket ezek megoldására összpontosítjuk, igaz, az eredmények nem tükrözik híven minden esetben a kifejtett törekvésünket.

Bár 1976—1980 ban nem az eredetileg tervezett mértékben nő a kiskereskedelmi forgalom, mégis 25,5 százalékkal lesz nagyobb, ami megfelel az évi végrehajtási tervekben rögzített feladatoknak. Az áruforgalom struktúráját illetően a fejlődés eltérő volt. Az élelmiszeripari cikkek forgalmának tervét 99,8 százalékra teljesítjük, míg az iparicikkekét csak 95,2 százalékra, ami mintegy 9,6 milliárd korona értékű lemaradást jelent, Törvényszerűen felmerül a kérdés: miért van ez így. Megkíséreljük röviden elmagyarázni a helyzetet.

A 6. ötéves terv irányelveitől eltérő fejlődést egyrészt gazdaságunk megváltozott, vagyis bonyolultabb külső- és belső feltételei okozták, másrészt a termelés és a kereskedelem szubjektív fogyatékosságai, nem használták ki mindig az összes lehetőséget és tartalékot a hazai piac jobb „működése“ érdekében. Ezek az objektív és szubjektív hatások ahhoz vezettek, hogy a belkereskedelem 12,7 milliárd korona értékű áruval kevesebbet kapott, mint amennyit a 6. ötéves terv előirányzott, ami azt jelenti, hogy a tervet 96,6 százalékra teljesítették és az ipari cikkek szállításának tervét csak 94,1 százalékra. Ezek a puszta, de sokatmondó adatok lényegében kifejezik mindazt, amivel nem tudtuk kielégíteni fogyasztóink szükségleteit.

U

gyanakkor meg kell mondanunk, hogy a világon csak kevés olyan ország van, ahol az utóbbi öt év alatt az áruforgalom olyan ütemben nőtt, mint Szlovákiában. 1970 óta ez a növekedés több mint 60 százalékos, ami nemzetközi viszonylatban valóban nagy fejlődést jelent. Az ipari cikkek eladása növekedésének alacsonyabb dinamikája ellenére, részaránya a kiskereskedelmi forgalomban az 1975 évi 52,4 százalékról 1980-ban 53,3 százalékra növekedett. Ugyanebben az időszakban az SZSZK részaránya Csehszlovákia kiskereskedelmi forgalmában 29,25 százalékról 30,3 százalékra nőtt.

Annak ellenére, hogy csökkent a növekedés üteme, a 6, ötéves tervidőszakban tovább nőtt az élelmiszerek és az ipari cikkek fogyasztása, amit a lakosság életszínvonala is tükröz. A kereskedelemben azonban egyúttal több olyan probléma is felmerül, amely csökkenti a személyi fogyasztásban vitathatatlanul elért pozitív eredmények jelentőségét. A legsúlyosabb problémák közé tartozik bizonyos árufajták hiánya és az áruellátás kiegyensúlyozottságának ingadozása. Ezekben és a további bonyolult problémákban szerepet játszanak a termelés és a kereskedelem közti kapcsolatokban felmerülő fogyatékosságok, több árufajta rosszabb minősége, a fogyasztási cikkek lassú innovációs folyamata, a szervező és irányító munka fogyatékosságai. Ezeknek a problémáknak a hatékonyabb megoldásához teremtik meg a feltételeket a népgazdaság tervszerű irányítási rend szerét tökéletesítő intézkedések.

Konkrétabb leszek. Az Állami Tervbizottság és a CSSZSZK Állami Döntőbíróságának új rendelete az anyagi mérlegkészítésről valamint a szállítóimegrendelői kapcsolatok megvitatásáról a tervezési folyamat során, hozzájárul a termelés és a kereskedelem közti kapcsolatok nem egységes megítélésének megszüntetéséhez. A CSSZSZK kormányának intézkedései értelmében nagyon szigorú büntetés jár a termelésben a rossz minőségért. A termelőknek az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelniük a termék- szerkezet felújítása tervezésének. Sokat várunk ettől, ez hozzájárul a belkereskedelem helyzetének javításához, s ezeknek és a további intézkedéseknek a hatását pozitívan kell érKét ötéves tervidőszak mezsgyéién

A VEZETI Iliiül mm

zékelniük a fogyasztóknak is, mindennapi vásárlásaik során. A kereskedelem összes vezetője ezt saját ügyének is tekinti. A CSKP KB 15. és 18. ülése határozatainak megfelelően mint miniszter nagyobb igényeket fogok támasztani önmagammal és valamennyi beosztottammal szemben a minisztériumoktól kezdve egészen az alacsonyabb irányítási szervekig. A CSKP KB említett két ülésének határozatait érvényesítve, szigorúbb kritériumok szerint ítélem meg az összes kereskedelmi dolgozó munkáját, ami szükségszerű a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések által kialakított igényesebb feltételek között. Mint miniszter, s mint kommunista, nem akarom szétválasztani azt, ami dialektikus egységet alkot, a szavakat és a tetteket, az új haladó gondolkodást és cselekedeteket, és nem becsülöm le az ember, a szocialista kereskedelem dolgozói nevelésének folyamatát. Erről a továbbiakban még beszélni fogok.

A 7. ötéves tervre készülve rendkívül fontosnak tartom, hogy megalapozottan, szakképzetten mérlegeljük a belkereskedelem fejlődésének reális lehetőségeit. Nem vár-' ható el azonban, hogy a kereskedelmi dolgozók a következő öt év folyamán maguk oldják meg az eddigi globális és strukturális problémákat. Mindenesetre azonban fokozott nyomást akarunk gyakorolni a szállítókra — termelőkre, hogy legalább enyhüljenek a piacon tapasztalható egyes problémák és nehézségek, amelyek megkeserítik a fogyasztók életét. Rá kell azonban mutatnunk, amint azt a központi bizottság 18. ülése is megállapította, hogy „közvetlen függőség van az életszínvonal fejlődése és a társadalmi termelés eredményei és hatékonysága között. Az életszínvonal fejlődése nem a jóakarat, vagy az óhajok kérdése, hanem csakis a népgazdaság hatékonyságának eredménye, munkánk eredménye”«

A 7. ötéves tervidőszakban a belkereskedelem elsősorban azzal járul hozzá a lakosság életszínvonalának fejlesztéséhez, hogy dolgozói, főleg vezető dolgozói nagyobb aktivitást fejtenek ki a termeléssel folytatott együttműködésben. Ezt az együttműködést jól jellemezte Pavol Bahyl, a CSSZSZK általános gépipari miniszté: re a közelmúltban mondott rádióbeszédében, amikor leszögezte, hogy mindig viták keletkeznek arról, ki a nagyobb bűnös, ha nem sikerül megoldani a belkereskedelem egyes kérdéseit. A vezérigazgatóink és a vúl- lalati igazgatóink figyelmét arra akarom felhívni, hogy ebben az esetben a termelőnek kell kezdeményeznie, így van ez az egész világon. A termelő méri fel, mire, milyen szinten és milyen áron van az állampolgároknak szükségük és ezt szállítja aztán a piacra. Tehát nem hárítható át a felelősség, nem hivatkozhatnak arra, hogy a kereskedelmi dolgozók nem ismertették megfelelően álláspontjukat, felméréseik eredményeit.

Bahyl miniszter szavai és a termelők törekvése, hogy még aktívabban bekapcsolódjanak a belkereskedelem fejlesztésébe, számunkra követésre méltó felhívást jelent. Ezért mi is segítségükre leszünk a termelés és a kereskedelem közti együttműködés új, hatékony formáinak keresésében. Ez az együttműködés csak akkor lehet eredményes, ha a termelésben és a kereskedelemben az összes vezető tudatosítja felelősségét a lakosság anyagi szükségleteinek kielégítéséért és eszerint jár el. Nem gondolok a vezetők általános, absztrakt felelősségére, hanem a pontosan meghatározott, konkrét, aláírásukkal hitelesített felelősségükre. A termelés és a kereskedelem minden vezetőjének aláírása, minden kommunista aláírása kötelez. Ha például a kereskedelem vezető dolgozója aláírásával erő siti meg, hogy a termelőktől bizonyos feltételek között egy meghatározott mennyiségű árut vesz át, akkor mindent meg kell tennie azért, hogy teljesítse ezt a kötelezettségét. Egészen logikus, hogy ilyen eljárást várok el partnereinktől a termelésben, amikor aláírják, hogy bizonyos termékeket szállítanak a kereskedelemnek. Másképp ez nem is lehetséges, ha teljesíteni akarjuk a mai igényes politikai és gazdasági feladatokat, amelyek összefüggnek a belkereskedelem további fejlődésével,

amint azt a CSKP KB legutóbbi 18. ülése és az SZLKP ülése is megvitatta.

A 7. ötéves terv javaslata a kiskereskedelmi forgalom 18,9 százalékos növekedésével számol. Ebből 14 százalékkal növekszik az élelmiszerek és 23,1 százalékkal az ipari cikkek forgalma. Az ipari cikkek részaránya a kiskereskedelmi forgalomban ezáltal az 1980 évi 53,3 százalékról 1985-ben 55,2 százalékra növekszik. Ez biztosítja, hogy az áruszállítmányok 17,5 százalékkal lesznek nagyobbak. Nézetünk szerint relatíve nagy növekedésről van sző, ami rendkívüli igényeket támaszt kereskedelmi politikánk céltudatos irányításával szemben.

Tevékenységünk fontos területe a foglalkoztatottság fejlesztése a kereskedelemben. Sikereink közé tartozik dolgozóink szakképzettségének további növekedése. Az utóbbi öt év alatt sok fiatal jött a kereskedelembe, elsősorban saját szaktanintézeteinkből. Megoldottuk a kereskedelmi dolgozók jutalmazásának egyes kérdéseit és problémáit. Ennek ellenére negatív jelenség, hogy egyes helyeken, főleg Bratislavában megbomlott a foglalkoztatottság és a munkaerő kihasználtsága közti egyensúly. Elemzéseink szerint ezeket a problémákat az okozza, hogy a múltban nem tudtunk saját erőnkből létesítményeket építeni a munkafeltételek javítására. Nem értékeltük kellőképpen az ilyen létesítmények jelentőségét és több figyelmet szenteltünk az ún. eladó- és raktártér bővítésének, ami ugyan része a munkafeltételeknek, de elvben nem javítja, csak részben befolyásolja azokat.

■ ndokoltan fokozott hangsúlyt

I helyezünk a tőmegpolitikai

® munka fejlesztésére, elsősorban az eladók körében, akik dolgozóink legnagyobb csoportját alkotják. Az eredmények és saját tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy jó eladóink vannak. Ez természetes, hiszen 90 százalékuk nő. Becsülete sen, lelkiismeretesen dolgoznak, annak ellenére, hogy munkaidejük — a vásárlók érdekeinek megfelelően — saját családjaik szempontjából nem megfelelő. Nagyra becsülöm lelki- ismeretes munkájukat. Nagyon bosz- szant, hogy néhány hanyag dolgozó és spekuláns tetteivel árt a több ezer jó és becsületes dolgozó hírnevének.

Minden esetben — elsősorban az állami kereskedelmi felügyelőség érdemeként — levonjuk a szigorú következtetéseket, anyagi, fegyelmi és káderintézkedéseket hozunk azon személyek ellen, akik megsértik a szocialista társadalom érdekeit és ártanak a szocialista kereskedelem jó nevének. Azt tervezzük, hogy tovább szigorítjuk az ellenőrzést, a bírságokat és egyúttal fokozzuk a fogyasztók megkárosításának megelőzése érdekében kifejtett nevelő tevékenységünket.

A lakosság anyagi szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos fontos kérdések és problémák megoldása során figyelmünk előterében áll a tervező és irányító munka javítása a belkereskedelemben. A 6. ötéves tervidőszakban a tervezés, Irányítás és pénzügyi gazdálkodás területén elért eredmények következetes elemzéséből indulunk ki. Az elemzés eddigi eredményei azt mutatják, hogy ezen a területen eddig, kiaknázatlan tartalékokkal és lehetőségekkel rendelkezünk. Folytatjuk a szocialista tulajdon és a fogyatók védelmének el mélyítésére hozott intézkedések meg valósítását, ezen a téren a fokozott erőfeszítések ellenére csak részleges eredményeket értünk el. Sok kérdést az eddiginél hatékonyabban oldhatunk majd meg az új belkereskedelmi törvény alkalmazásával, amely a következő évben lép érvénybe.

Befejezésül választ szeretnék adni egyes konkrét kérdésekre. Elsősorban a tejtermékek (kefir), sajtok kis választékáról, a tartósított tej időszakos hiányáról (a fogyasztók már megszokták és ezért állandóan igénylik üzleteinkben), a konzervált csecsemő- és gyermektápszerek, a kondenzált tejtermékek, a lencse stb. hiányáról, a nem megfelelő zöldségellátásról (paprika, hagyma, fokhagyma, karfiol, petrzselyem, burgonya), a gyertya és mécsesek hiányáról van szó. Tudomásom van ezekről a problémákról, de csak

részben tudok magyarázatot fűzni hozzájuk, mivel a magyarázat másik részét azoknak az elvtársaknak kell elmondaniuk, akik a mezőgazda- sági és ipari termelésért felelősek. A kereskedelem a fogyasztók szükségleteivel és követelményeivel összhangban rendeli meg az árut a szállító vállalatoktól. Megtörténik azonban — ezt tanúsítják az egyes hiánycikkek — hogy a szállítók nem igazolják vissza a megrendelt mennyiséget, vagy pedig az igazolás ellenére nem szállítják az árut a megrendelt mennyiségben és a meghatározott időpontban. Folyamatosan oldjuk meg a források és a piaci szükséglet közti legnagyobb ellentmondásokat, de nem tudunk minden hiányt behozatallal pótolni, nem egy esetben a külföldön sem tesznek eleget kéréseinknek.

T

öbb kérdés a zöldségellátásra vonatkozik. Szeptemberben például nem került elég fokhagyma, karfiol és petrezselyem a piacra. Ezért ml is bíráltuk a mező- gazdaságot, különösen azokban az esetekben, amikor például nem szállították le a keresletnek megfelelő mennyiségű zellert vagy petreszely- met. Ugyanakkor teljes mértékben tudatosítjuk, milyen kedvezőtlen éghajlati viszonyok között dolgoztak az idén. Még bírálóbb hangnemet érvényesítünk saját dolgozóinkkal szemben, ha a kereskedelem nem tudja folyamatosan az üzletekbe szállítani a megtermelt zöldséget. Az utóbbi két év alatt például a zöldség- és gyümölcskereskedelemben három vállalati és tizenkét üzemigazgatót váltottunk le. Más vezetőket is leváltottunk, akik nem teljesítették kötelességeiket a piac folyamatos zfHdség- és gyümölcsellátása érdekében. Nem említem külön a többi büntetést. Újból hangsúlyozni akarom azonban, hogy a kereskedelemnek és a mezőgazdasági dolgozóknak «közösen és nagyon rugalmasan kell megoldaniuk a problémákat. így oldottuk meg például a piac hagymával való ellátását. A többi fajta zöldségből is elegendő, a fogyasztók szükségleteinek megfelelő mennyiség lesz. '

Az idei kedvezőtlen burgonyatermést szemlélteti az a tény, hogy október 31-ig csak 53 százalékra teljes- sítették az áruszállítás tervét. Ezért a termelés és a kereskedelem külön intézkedéseket foganatosított a piac kielégítő ellátására. Véleményem szerint ésszerű gazdálkodással, a burgonyának a cseh országrészekből Szlovákiába való szállításával, valamint a burgonya helyettesítésére alkalmas élelmiszerekkel, például tésztafélékkel, pótolni tudjuk a hiányzó mennyiséget. Károsan hat egyes helyt szervek törekvése, néhány burgonyatermő vidéken visszatartják a fogyasztásra szánt burgonya tervezett szállítást más helyekre. Pedig területükön valóban elegendő burgonyatartalékuk van. Ezekben az esetekben a helyi vagy járási érdekeket a társadalmi érdekek fölé helyezik.

A gyertya és mécsesek hiányával kapcsolatban: a termelők 1980-ban a kereskedelem rendeléseinek csak 52 százalékát igazolták vissza. Úgy tűnhet, hogy más tárcára akarjuk hárítani a felelősséget. Ez nincs így. A szállító partnerekkel bizonyára megtaláljuk a „közös nyelvet“, ezt tanúsítja többek között az is, hogy a kereskedelmi minisztérium keretében, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium képviselőinek részvételével, október elejétől külön bizottság működik a téli piac ellátásával kapcsolatos problémák megoldására. A CSSZSZK miniszterelnök-helyettese október 10-én a két nemzeti köztársaság kereskedelmi miniszterhelyetteseinek és a termelés képviselőinek részvételével foglalkozott a csecsemő- és gyermektápszerek gyártásának problémáival. A kereskedelmi, a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca, a kerületi nemzeti bizottságok, a kereskedelmi és a termelési-gazdasági egységek képviselőinek részvételével értékelték a hús- és hentesáru szállítmányok ter.vének eddigi teljesítését és megvitatták az évi feladatok teljesítésére hozott intézkedéseket. Megköveteljük az egyes élelmiszeripari cikkek szállításában tapasztalható egyen letlenségek megszüntetését is. A CSKP KB 15. ülése megállapította, hogy „...az emberek mindennapi gondjait érintő sok problémát nem tudják a központi szervek egyedül megoldani. Ezekben az esetekben a helyszínen kell érvényesíteniük jogkörüket a tisztségviselőknek és az államigazgatási szerveknek". Nem mondok semmi újat, ha elismétlem azt, ami a párt tanácskozásain oly sokszor elhangzott: ha mindenki felelősségteljesen, aktívan és kezdeményezően teljesítené kötelességeit és igényes lenne önmagával és munkatársaival szemben, ha kevesebben kerülnék a szükséges konfliktusokat és kockázat- vállalásokat, kevesebb lenne a probléma, elsősorban a szubjektív probléma. Ez a lakosság áruellátásának kielégítésére is vonatkozikírta: DEZIDER GOGA, az SZSZK kereskedelmi minisztere