Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-08 / 265. szám, szombat

„JÓ ÉRZÉS BIZONYÍTANI”

FIATAL KQMMUNtSTÄK A PARTFELADAT TELJESÍTÉSÉRŐL

FELKAROLT KEZDEMÉNYEZÉS

A legfontosabb feladatokra irányítják a figyelmet >9 A munkakezdeményezés minden formáját támogatják # A pártszervezet rendszeresen értékeli a vállalások teljesítését

Szencen (Senec), u városszélén, a vasúti síneken túl találtam rá a fúrási Építőipari Vállalat lakatosműhelyére, ahol az ezüstérmes szocialista munka- brigád dolgozik. Kétkedve, bizalmatlanul nézhettem az ütött- kopott külsejű épületre, mert a kapus ezzel fogadott:

— Akár hiszi, akár nem, itt dolgozik ez a munkabrigád . .. — és megkérdezte: — Nem

olyan szép a menyasszony, mint amilyennek képzelte?

Találó volt a kérdés, annyi bizonyos, mint az is, hogy a műhelybe lépve mindjárt másként vélekedtem. Ott ugyanis észre sem vettek, mindenki a maga munkájával foglalkozott. Fény szűrődött felém a fal mögül, és onnan, mintha pincéből kiabált volna valaki:

— Komám, eltört az állványod, ezt hegeszteni kell.

Láthatatlan volt aki felkiáltott:

— A fenét!... Még az is. Mindjárt megyek, segítek.

Azután szemembe vágott » hegesztőpisztoly fénye, elkaptam a tekintetem. Hunyorogva vizsgálódtam a munkapadok mellett dolgozókat nézve, hogy ugyan ki lehet közülük a csoportvezető. Kérdeztem is volna, de közelemben felzúgott egy fúrógép.

Szóval, vibrált, lüktetett, zúgott a műhely. Ónkénlelenül is éreztem: itt sürget az idő mindenkit.

A munkacsoport bizalmija, Miloš Glassa, a fiatal kommunista a munkára vonatkozó kérdésemre kérdéssel válaszolt:

— Mikor dolgozzam tiszte erőmből, ha nem most, fiatalon?

— Akkor gyere ezt néz meg! kiabált rá az egyik lakatos. — Ha gyorsan le néni olajozzuk, délután, de legkésőbb holnap bedugul.

Baricza Péter, a másik munkacsoport fiatal kommunistája, akit éppen kerestem, sürgette őt így. Nem haragosan, nem kötekedve, de persze jó hangosan, mert a műhely zaja nem csitult.

Csöndesebb helyre, az öltözőbe vonultunk. A szűk folyosón megálltam, mert a falon függő térképre felfigyeltem. Hogyne, hiszen a nagy méretű világtérképen olajfoltos ujjlenyomatok jelezték, hogy az iránti—iraki országhatár mentén, San Salvadorban, Lengyelországban,

.Moszkvában történtek itt is közérdekű események az utóbbi időben.

— Ha ebédszünetben a térkép elé állunk — magyarázta a két fiatal kommunista —, elég csak rámutatni egy városra vagy egy országra, olyan vita kerekedik, hogy attól érdekesebbet szervezni se lehet.

Azt is elmondták persze, hogy Iván Neština elvtársnak, a pártelnöknek, a munkabrigád veze: tőjének ötlete volt a térkép kifüggesztése. Nekik csak ennyit mondott: „Rátok bízom.“ A többit, hogy miként lehet azt a politikai tizpercek megrendezésekor használni, ebből is megértették.

Benyitott az öltözőbe Baricza elvtárs, de mindjárt visszahúzta az ajtót.

— Ne lepődjön meg — mondta —, elég nagy itt a rendetlenség ... Tudja, úgy van az, hogy ahol nem a technika és a technológia parancsol, még fegyelmezetlenek vagyunk

Előbb tehát kisebbféle takarítást rendeztünk, vagyis szemétkosárba raktuk az asztalon hagyott paprikatorzsákat, sza- lonnabőrdarabokat, zsíros, ma* szatos papírokat, és folytattuk a beszélgetést.

Mesterségem szabályai szerint előzetesen tájékozódva kezdeményeztem persze, hogy miről beszélgessünk

— A pártfeladat teljesítéséről.

Ugyanis, az ezüstjelvényes szocialista munkabrigád, mely most az arany jelvény elnyeré- sééri versenyez, 16 lakatos munkáját úgy szervezi, hogy két munkacsoportba osztva a lakatosokat, teljesíti a feladatot: havonta a munkabrigád minden tagjának teljesítménye legkevesebb 24 000 korona értékű munka. Ennek feltétele, hogy a munkagépek, a munkaeszközök biztonságosan, minden műszakban üzemeltethetők, használhatók Karbantartásukat, gondozásukat pártfeladatként két fiatal kommunistára bízták

— Sikerült?

Előbb Miloš Glassa elvtárs mondta el a Véleményét:

— örültem, hogy munkámmal összefüggő pártmegbízatást kaptam. Eleinte féltem is, mert nem voltam erre felkészülve. Azt gondoltam, hogy rengeteg bosz- szúságom lesz, hiszen a saját munkámat is el kell végeznem. Talán még pontosabban, mint a többieknek, hiszen kommunista vagyok, és akkor egy Ilyen megbízatás ... Amikor megtudtam, hogy nem leszek egyedül, minden további nélkül vállaltam.

Baricza Péter elvtárs folytatta:

— Vállaltam én' is. Gondoltam, barátok, elvtársak vagyunk. olyan jó lakatosnak ismerem őt, mint magamat, nem iš lesz olyan nehéz, ha segítünk egymásnak.

— így tehát sikerült.

— Nem várjuk meg, liogy mások szóljanak — magyarázta Glassa elvtárs —, olyankor már késő, inkább odaállok munkatársaim mögé, még ha netalán egyiknek, másiknak rosszul is

esik, úgy figyelem meg a munkagépek működését.

— Azért persze jó, ha szólnak, hogy te, figyelj csak a kopogásra — jegyezte meg Baricza elvtárs. — Inkább csak szóljanak idejében.

— Legutóbb mikor volt műszakmulasztás gépállás miatt? —• kérdeztem.

Tréfálva válaszolt Glassa elvtárs:

— Ezt nem értjük. Nem, mert ilyen még nem volt.

Baricza elvtárs elmosolyodott, majd nagyon komolyan ezt mondta:

— A pártfeladat megbízatás, bizalom kifejezése, és ha alka- manként műszak előtt, vagy műszak után is akad dolgunk a gépek körül, mert a feladatot teljesíteni kell, szívesen megtesszük. Jó érzés bizonyítani.

Szóba került más is: a két liatal kommunista üzemen, műhelyen kívüli, otthon, a faluban végzett politikai tevékenysége. Glassa elvtárs Pusztafödémesen (Pustovské Ulany) a SZISZ helyi szervezetének elnöke. Nem részletezte, hogy neki, aki már nős, egy kisfiú édesapja, milyen gonddal jár az elnöki tisztség, de érzékeltette ezzel a kérdéssel:

— Ki szervezze, irányítsa a fiatalok tevékenységét, ha nem mi, a fiatal kommunisták?

Baricza elvtárs, otthon, Hegy- súr (Hrubý Šúr) községben a nemzeti bizottság képviselője. Elmondta, hogy meg nem nős, tehát szívesen hasznosítja szabad idejét a köz érdekében, de egyébként is ez a véleménye:

— Legalább bővül a látóköröm.

Megfigyeltem, hogy a látókör szót előszeretettel használta. Különféle összefüggésben, nem mindig helyesen: „az élet látóköre, az épületek látóköre, a munka látóköre.“ A kiejtésében az értelme világos: nem kevés időt és erőt áldoz a köz javára, saját látókörének bővítésére.

— Tanulni kell ehhez — mondta —, könyvből, meg az életből is.

Bekiáltott valaki:

— Itt vannak az állványok!

. Átveszitek?

Kérdve néztek egymásra. Nekem pedig csak ennyit mondtak:

— Akkor be is fejeztük ezt a beszélgetest.

Nem magyarázkodtak, de nem is volt rá szükség, mert értettem: bizonyítani csak szavakkal — édeskevés.

A kapus persze csodálkozott, amikor távozáskor beszóltam hozzá:

— Akár hiszi, akár nem, tetszik a menyasszony ... vagyis az a munkabrigád.

Ugyanis, nekem is jó érzés bizonyítani, hogy a fiatal kommunisták méltók a bizalomra, az aranyjelvény elnyeréséért versenyző kollektíva munkájának lelkes, tettre kész szervezői, és így a munkabrigád is érdemes a dicséretre.

Bizonyítom is. Még ha tréfát kell fordítani visszájára, mert a tettek szívderítőek, nem a humoros szavak.

A dolgozók öntudatosságának egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka a feladatok teljesítéséhez való hozzáállásuk és munkakezdeményezésük állandó fokozása. Éppen ezért a kommunista párt szervei és -szervezetei, a társadalmi és a tömegszervezetek bevonásával a szocialista munkabrigádok segítségével nagy súlyt helyeznek a munkakezdeményezés, valamint a szocialista munkaverseny fellendítésére.

Ez az igyekezet jellemzi az öt éve üzembe helyezett lévai (Levice) ELITEX 33 tagú párlalap- szervezetének munkáját is, melyről Ján Lelovský pártelnökkel és Kvet a Zemková üzemgazdásszal, a pártbizottság tagjával beszélgettem. Beszélgetésünkre rövidesén megérkezett Štefan Mravec mérnök, az üzem igazgatója is. Először az iránt érdeklődtem, mire irányul az üzemben a munkakezdeményezés és a szocialista verseny.

— Előbb kijelöljük a fő feladatokat, melyek az év folyamán várnak ránk, majd részletezzük, hogy a munkakezdeményezés egyes formái mire irányuljanak

— mondta Kveta Zemková, aki pártfeladatul kapta a szocialista munkaverseny, s főleg a szocialista munkabrigádok tevékenységének figyelemmel kísérését.

— Ez idén elsősorban arra törekedtünk, hogy a munkakezdeményezés járuljon hozzá a termelési tervfeladatok teljesítéséhez mind a választék, mind pedig a minőség terén, továbbá a munkaidő jobb kihasználásához, az emberi kapcsolatok javításához, az együttműködés fokozásához. Egyébként a CSKP KB, a kormány, a Szakszervezetek Központi Tanácsa és a SZISZ KB felhívásából indultunk ki.

Az üzemben a munkakezdeményezésnek és a szocialista munkaversenynek több változata terjedt el. Mindenekelőtt említést érdemel az egész üzemre kiterjedő kötelezettségvállalás, az üzemen belüli szocialista munkaverseny, az egyes részlegek kollektíváinak kötelezettségvállalásai. A fiatalok a „Piros szegfű“ elnevezésű versenyben vesznek részt Szocialista munkabrigádok is létesüllek az üzemben.

Külön-külön szólva a munkakezdeményezés egyes formáiról, mindenképpen el kell mondani, hogy mire irányul az üzemi kötelezettségvállalás. Egyik legfontosabb célja a termelés növelése. Ezt azonban eddig nem sikerült megvalósítani, mivel a mezőgazdasági üzemek a tervezettnél kevesebb tejet szállítottak. A kezdeményezésnek- ez a formája nagy jelentőségű a gazdaságosság növelése és a mindennemű energiával való ta karékoskodás szempontjából. Az utóbbi vállalást az első fél évben a tervezett 75 000 korona helyett 415 000 koronára teljesítették. Ugyancsak fontos kritériuma az üzemi kötelezettségvállalásnak a minőségi mutatók teljesítése. Ezt az említett időszakban 100,2 százalékra teljesítették. A tervezett hat újítást is sikerült megvalósítaniuk.

Nem kevésbé jelentős az üzemen belüli szocialista verseny, amelynek kritériumai hasonlóak az üzemi verseny kritériumaihoz. A versenynek ez a formája szigorú követelményként jelölte meg a balesetek számának csökkenését is.

Igen sokatmondóak az Elitex dolgozóinak kollektív kötelezettségvállalásai mind a lévai üzemben, mind az ipolysági (Šahy) részlegen. A lévai üzemben a mennyiségi mutatókat a már említett okoknál fogva nem tudták teljesíteni, de a minőség tervét az előirányzott 100,5 százalék helyett 102,3 százalékra teljesítették az év első hat hónapjában. Az is figyelemre méltó, hogy a tervezett négy újítás helyett ötöt adtak be. Az ipolysági részleg kollektív kötelezettségvállalásából különösen az emelkedik ki, hogy a minőséget 102 helyett 107 százalékra teljesítik, valamint hogy a segédanyagok tervezett értékének megtakarítása 20 000 korona helyett, több mint 73 ÜÜU koronára nőtt. A szocialista versenynek ebben a formájában az első félévben az ipolysági részleg végzett az első helyen.

A „Piros szegfű“ elnevezésű versenyt fiatal élelmiszeripari dolgozók számára hirdették meg, hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából. Az Elitexből 30 fiatal nevezett be. Mint már szó volt róla, vállalásuk teljesítését megnehezítette, hogy a mezőgazdaságtól az üzem a tervezettnél kevesebb tejet kapott. Különösen a tejszárítók, a különlegességeket és a sajtot készítő részlegek fiataljai igyekezetének köszönhetően mégis sikerült a tervet 100 százalékra teljesíteniük. A vajkészítő részlegen dolgozó lányok más részlegeken segítettek, hogy hozzájáruljanak a tervteljesítéshez. Külön örvendetes, hogy a minőségi mutatók tervét 102,3 százalékra teljesítették.

Szocialista munkabrigádok nélkül ma már kevés üzemet találunk. Az Elitexben öt ilyen kollektíva van. Ezek hatvan embert tömörítenék magukban. Három brigád élén párttag áll, de a többiben is tevékenykednek kommunisták. A legnagyobb az ipolysági szárítóban létesült brigád.

— Brigádjaink tevékenysége pozitívan értékelhető — jegyzi meg az üzem igazgatója —, d« több versengő kollektívára volna szükségünk — teszi hozzá önbírálóan. — Annál is inkább, mivel a tökéletesített gazdaság- irányítási rendszerben a minőség követelménye még jobban előtérbe kerül, s a brigádok sokat tehetnek ebben.

Az üzem dolgozói részt vesznek a városban a választási program teljesítésében is. Még a múlt év decemberében vállalták, hogy 80 díszfát és 50 díszbokrot elültetnek az üzem területén kívül. Nos, az előbbiből a tervezettnél tízzel többet, az utóbbiból tízzel kevesebbet valósítottak meg az első fél évben.

Az üzem területén a parkosítást és a pázsit gondozását részlegek szerint elosztották. Munkaszombatokon az adminisztratív dolgozók egy része ezt a munkát végzi, más része pedig (szükség esetén) kisegít a Fegyverneki (Zbrojníky) Egységes Földművesszövetkezetben, mellyel az Elitex baráti kapcsolatot tart fenn.

Igen jól bevált az üzemben a munkakezdeményezésnek az a formája, amely a legszebb munkakörnyezet létrehozását tűzte ki célul. Ebben a versenyben főleg a munkahely tisztaságát és díszítését értékelik.

Mravec elvtárs fontosnak tartotta annak megemlítését is, hogy szombatonként és vasárnaponként az üzem dolgozói közül többen járnak kisegíteni a vállalat Seredben épülő szárítójának építkezésére. Hogy kik mennek, azt a pártgyűlésen és a termelési értekezleteken beszélik meg.

Abban, amit az Elitex dolgozói munkakezdeményezésének fejlesztésében elértek, nagy szerepe van az üzemben végzett politikai munkának, gazdasági propagandának es agitációnak. A pártalapszervezet a gazdasági propagandát előre kidolgozott éves terv szerint végzi. Ezt jóváhagyta az a bizottság is, amely a járási pártbizottság hatáskörébe tartozik, s a járásban folyó gazdasági propagandát és agitációt irányítja. Ez a bizottság 1980 májusában az Elitexben ülésezett, a pozitívan értékelte az üzemben végzett propagandát és agitációt.

A munkakezdeményezés irányítását héttagú bizottság végzi az üzemben. Ez dolgozza ki a versenyek feltételeit és értékeli az eredményeket. A bizottságban, melynek elnöke Mária Lenhartová, a pártszervezet és a szakszervezet mellett a többi tömeg- és társadalmi szervezet Is képviselteti magát. A 33 tagú pártalapszervezet félévenként értékeli az üzem dolgozóinak munkakezdeményezését.

FÜLÖP IMRE

HAJDfi ANDRÁS

A prága—brno—bratislavai autópálya utolsó, D 2 szakaszát Breclav —Kúty között ma adják át. Felvételünkön Ľudovít Pevaj mester vezetésével a Doprastav aszfaltozó dolgozói az utolsó réteg lerakását végzik. (Š. Petráš felvétele — CSTK)

Munka közben. Hatról jobbra: Miloš Glassa és Baricza Péter, a munkabrigád fiatal kommunistái | A szerző felvétele)