Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-04 / 261. szám, kedd
Ismerjük önmagunkat? JEGYZETEK A HARM AD VIRÁGZÁS KERÜLETI DÖNTŐIRŐL 1 Ez az országos irodalmi vetélkedő egyelőre nem olyan ismert és nem Is annyira népszerű, mint a CSEMADOK KB más — nagyobb hagyományokkal rendelkező — rendezvényei. Valljuk meg őszintén, ebben mi, újságírók is ludasak vagyunk. A részvételre szólító felhíváson kívül tudomásom szerint eleddig semmilyen propagáló vagy elemző írás sem látott napvilágot lapjainkban, A három kerületi döntőn a bíráló bizottságban helyet foglaló toliforgatókon kívül mindössze egy újságíró tévedt be a helyiségbe, véletlenül, aztán félóra múlva elsomfordált. Sajnos, Íróink sem érezték kötelességüknek, hogy eljöjjenek, jelenlétükkel is rangot adjanak a rendezvénynek, és fölmérjék, mit és mennyit tudnak róluk és műveikről. Nagyobb figyelmet és elismerést érdemel a CSEMADOK KB dicséretes kezdeményezése: a kulturális szövetség ugyanis Igyekszik a szórakozva művelődni elv szerint népszerűsíteni hazai magyar irodalmunkat, népművészetünket, megpróbálja — s nem is eredménytelenül — közkinccsé tenni, tudatunkat, meggyőződésünket befolyásoló tényezővé alakítani értékeinket, Mindez, persze, nem megy máról holnapra, s egy vagy több vetélkedőtől nem lehet látványos előrelépést várni, de egy ilyen rendezvény sok tanulsággal szolgál. 2 Minden vetélkedő visszatérő dilemmája, vajon jók vagy nehezek voltak-e a kérdések, megfelelnek-e annak az igénynek, hogy reálisan fölmérjék a versenyzők tudását. A három jókai (Jelka) fiatal munkásnő- líet, akik az önművelés, a tudatos belső építkezés értelméről mutattak szép példát. Különösen a párkánynánai fiatalok közösségi életére érdemes odafigyelni. Az idén például a Jókai-napokra is eljutott a falu kisszínpada, és a nőszövetség szavalóversenye döntőjének egyik résztvevője is idevalósi volt, A gimnáziumi csapatok közül főleg a rozsnyói (Rožňava), továbbá a nagykaposi (Veiké Kapušany), a zselízi (Želiezovce) és részben az érsekújvári (Nové Zámky) meg a nagymegyeri (Čalovo) tanulók szerepeltek átlagon felül. Néhány nagy múltú intézmény diákjai viszont nem öregbítették iskolájuk hírnevét. Elgondolkoztató az is, hogy Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda), Somorjárói (Šamorín) és a bratislavai Duna utcai gimnáziumból sem voltak versenyzők. 3 A lelkesítő kivételek ellenére a három kerületi döntő egyik tanulsága, hogy nagyon keveset tudunk kultúránkról, történelmünkről, nem csoda hát hogy nemzetiségi tudatunk is meglehetősen homályos, bizonytalan, ami visszahat egyéni és közösségi megnyilvánulásainkra is. Elszomorító, milyen hézagosak és rendszertelenek ismereteink. Néhány beszédes példa a kerületi döntőről: Kérdés: Értelmezzék a hazai magyar irodalomban gyakran előforduló „hídH jelképét, a szlovákiai magyarok „hídszerepét*. Válasz: A híd átmenetet jelent a polgári Csehszlovákia és napjaink irodalma között. Kérdés: Európai hírű képzőművészünk, Losoncon élt, A párkánynánaiak kerületi döntő után bízvást elmondhatjuk, hogy az Összeállítók — dr. Szeberényi Zoltán és Zalabai Zsigmond —- néhány vitatható kérdéstől eltekintve jó és alapos munkát végeztek, a korszerű követelményeknek megfelelően állították össze a vetélkedő anyagát. Nem a lexikális adatokra, a bebiflázott címekre építettek, hanem az élményszerűségre. A vetélkedőn elsősorban azok a versenyzők boldogultak, akik olvasmány- élményeikre támaszkodtak, s ezeket rendszerezni is tudták. Jó ötletnek tartottam azt is, hogy a kérdések egy része népművészetünket, képzőművészetünket, sőt kulturális életünk néhány országos rendezvényét is érintette, tehát próbára tette a válaszadók általános műveltségét és tájékozottságát is. Ahogy már ilyen versenyeken megszokhattuk, elsősorban azok tartották nehezeknek a kérdéseket, akik a mezőny második felében végeztek. Meggyőződésem szerint az alaposabb és körültekintőbb felkészülés hiánya miatt szerepeltek gyengébben. örvendetes jelenség, hogy a pedagógusok és a felnőttek is bekapcsolódtak a versenybe, igazolván, hogy irodalmunknak, képzőművészetünknek vannak művészi élményt nyújtó alkotásai, sorskérdéseink megválaszolásában eligazító, támogató értékei. Elsősorban a galántai járást képviselő víz-keleti (Čierny Brod), továbbá az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) pedagógusok érdemelnek elismerést. S ki kell emelnünk a közép- valamint a nyugat-szlovákiai kerületi döntő győzteseit, a párkánynánai (Stúrovo-Nána) és (Gyökeres György felvétele) egyik legismertebb sorozata az Ecce homo. Válasz: Katz Endre. Kérdés: Bodrogközi származású, az Ifjú Szívek igazgatója, eddig egyetlen verseskötetet adott ki. Válasz: Turczel Lajos. S még sorolhatnám tovább a hézagos műveltség kirívó példáit. Nem a versenyzőket kell elmarasztalni ezekért a baklövésekért. Az okokat máshol és mélyebben kell keresnünk, 4 Érzésem szerint elősorban oktatórendszerünk, pontosabban a magyar tanítási nyelvű iskolák tanterveinek hibáiban. Nemcsak pedagógiai, de egyenesen politikai hibának tartom, hogy három évtized után sem oldottuk meg nemzetiségi irodalmunk, történelmünk oktatását, hiszen elsősorban itt lehetne tanulóinkat a szülőföld szeretetére, szocialista hazafi- ságra, önmagunk és velünk egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek megismerésére és megbecsülésére nevelni. A Szovjetunióban minden nemzetiségi iskolában megfelelő óraszámban oktatják az ottani irodalmat, Erdélyben kiváló szöveggyűjtemény jelent meg a romániai magyar irodalom legjobb műveiből, csak mi vonakodunk a természetes gyakorlattól és átgondolt, céltudatos oktató-nevelő munka helyett néhány óra alatt akarunk végigrobogni haladó hagyományaink, művészetünk kincsestárán. Csoda-e, ha magyar tanítási nyelvű gimnáziumban végző tanulóink zöme leginkább attól retteg, érettségi tételként nehogy a csehszlovákiai magyar irodalmat húzza. S vajon meddig hunyunk szemet afölött, hogy a magyar nemzetiségű gimnazisták, sőt egyetemisták zöme alig tud valamit Steiner Gáborról, a kosúti véres pünkösdről, a tornóci nagygyűlésről vagy Fábry Zoltán antifa- sizmusáról? Elgondolkoztató és nyilván nem egyedülálló az is, amit az egyik gimnazista mondott: A Jelenlét versantológiát, a Mű és az érték, valamint a Csallóköztől Bodrogközig című alapvetőnek minősíthető Madách-ki- adványokat sem az iskolai, sem á városi könyvtárban nem találta, mert nem rendelték meg, s hiába kérte az iskola négy magyar szakos pedagógusától: magánkönyvtárukból is hiányoztak ezek a könyvek (is). Ideje már bizony, nagyon is itt az ideje, hogy az Oktatási Minisztérium illetékesei elgondolkozzanak nemzetiségi irodalmunk, történelmünk és kultúránk oktatásának problémáin, s megpróbáljanak ésszerű intézkedésekkel e témakörök politikai jelentőségének megfelelő súlyt adni a különböző iskolatípusok tanterveiben. 5 November közepén a Fábry- napok során Kassán (Košice) megrendezésre kerülő döntő minden bizonnyal nagyobb nyilvánosság előtt zajlik majd, a vetélkedő is kiegyensúlyozottabb és még színvonalasabb lesz. Az országos irodalmi vetélkedő döntője szakembereknek és irodalombarátoknak egyaránt jó alkalmat kínál al irodalomkutatás, a könyvkiadás, a könyvterjesztés, az író ós az olvasó közötti kapcsolat, problémakörének megvitatására, az előbbre lépés lehtőségei- nek megfogalmazására. Tőlünk függ, élünk-e ezzel a kínálkozó alkalommal is. szilvAssy JŐZSEF ÚJ FILMEK MAGYAR RAPSZÓDIA, ALLEGRO BARBARO (magyar) Eredeti és költői formanyelv határozza meg és határolja be a jancsói mondanivalót. Akár azokra a filmjeire gondolunk, melyekben a határhelyzetbe kerülő egyént ábrázolta, akár a nagy forradalmi freskóira. Ez a formanyelv jellemzi tervezett trilógiájának első két részét, a Magyar rapszódiát és az Allegro barbarót is. Sajátos, nehezen körülírható Jancsó Miklós új filmjének, szürreali-sztikus víziókban építkező művének a légköre. Nem titok, hogy a filmtrilógiát Baf- csy-Zsílinszky Endre emberi, politikusi változása és sorsa ihlette. Hernádi Gyula forgató- könyve azonban nem az eredeti modell, Bajcsy-Zsi- linszky valóságos életútját követi nyomon, hanem egy földbirtokos nemesemberről szól. A film főszereplőjét Zsa- dányi Istvánnak nevezik; nacionalista dzsentriként mint tiszt harcolja végig az első világháborút, majd Horthy ellenforradalmi különítményeinek egyik vezetője, később igazságérzetétől sarkallva, szembekerül a fehérekkel, aztán földosztást követel, végül egy kommunista parasztlány szerelmétől is ösztönözve, harcos antifasisztává, sőt kommunistává válik. István lépésről lépésre ismeri fel az uralkodó osztály bűneit s fokozatosan lesz elnyomott, kizsigerelt, forradalmi indulatú parasztnépének szószólója, patrónusa, akinek az uralkodó rendszerrel való szembenállása az ellenzékiségtől az antifasiszta szerepvállalásig fokozódik, s aki világosam felismeri: a nép oldalán a helye. Ezt az emberi fejlődést, a megtagadás és vállalás dialektikáját Jancsó azonban nem dialógusokba, viták pergőtüzébe sűríti, hanem látomásos erejű képekkel, jelképes érvényű, lenyűgözően nagy hatású tablók hosszú sorával rajzolja elénk. A szereplők táncos-sti* lizált mozgatásával, a pantomimmel a vízió, a jelképesség világába emeli a történetet, melyben feltűnnek a rendező előző filmjeiből már ismert szimbólumok. Jancsónak e két újabb filmje is — akárcsak korábbi alkotásai — bővelkedik feledhetetlenül szép, mesterien megszerkesztett jelenetekben, elragadó szimbólumokban. Mágikus ere*- jű víziói, döbbenetes képzettársításokat keltő monumentális tablói formanyelvének eredetiségéről és nagystílűségéről tanúskodnak. Kende János operatőr ezúttal is érzékeny és értő alkotótársa a rendezőnek. A színészek, különösen a fősZe; Jelenet a Magyar rapszódiából; az előtérben Cserhalmi György. replő, Cserhalmi György, de Tarján Györgyi, Solti Bertalan, Madaras József, Bujtor István és Balázsovits Lajos is a rendezői igényekhez messzemenően és tehetségesen alkalmazkodó játékkal elevenítik meg a film alakjait. Az alkotás kvalitásai ellenére azt kell mondanunk: hiányérzetünk van; ezt a rendező következetlensége okozza. Jancsó a történelmi és emberi va* lóságot ugyanis költői eszközökkel a valóság fölött lebegő mesés, legendás látomássá lé- nyegíti át. A film hősének alakja viszont realista igényt támaszt, nem válhat jelképpé, neki valóságos embernek kell lennie ahhoz, hogy elfogadjuk. Magyarán: Jancsó filmstílusa nem alkalmas egy mártírhalált halt antifasiszta harcos életútjának ábrázolására. Ebből adódik a film kettős közege: az egyikben maradéktalanul érvényesülnek a rendező értékei, a •másikból hiányzik a hő.s hiteles életrajza. Szórakoztató, már-már bolondos filmkomédia rendezőjeként mutatkozott be az amerikai Chuck Bail, aki neves kaszkadőrökre osztotta legújabb alkotása főszerepeit. New York-tól Los Angelesig kísérhetjük figyelemmel a film hőseit, akik a titkos verseny rajtjától egészen a óéiig feszítik az izgalom húrjait, hiszen gyorsaságukkal és veszélyes mutatványaikkal sokkolják a nézőket. Csupán egyetlen hibája van az alkotásnak: sem képi megoldásaiban, sem tartalmában nem képes újat adni s így azok, akik láttak már két-három hasonló filmet, a vetítés alatt rájönnek a forgatókönyv egy egy „kötelező“ fordulatára. —ym— A napokban ünnepli 70. születésnapját Karéi Zeman nemzeti művész, filmrendező, forgatókönyvíró és képzőművész. Neve, amely elválaszthatatlan a felszabadulás utáni cseh filmművészettől, a fantázia birodalmát nyitotta meg a gyermek és felnőtt nézők előtt. Kicsik és nagyok rajonganak filmjeiért idehaza és külföldön. Jirí Trnka és Hermina Tyrlová mellett Karéi Zeman alapozta meg a cseih animációs film világhírnevét. Több tucatnyi nemzetközi fesztiváldíj és kitüntetés tanúsítja művészetének megbecsülését, elismerését. Zeman harmincöt éves munkásságát a kísérletezés, az újítás, az eredeti kifejezőeszközök keresése jellemzi. A játék-, báb- és trükkfilm eszközeinek elegyítése lehetővé teszi számára a képzelet szabadabb szárnyalását. Már első filmje, a Karácsonyéji álom, A NEVE FOGALOM KAREL ZEMAN HETVENÉVES elismerésben részesült a can- nes-i fesztiválon. Karéi Zeman a szülőatyja a Prokouk-sórozat legendáris hősének is. Az emberi gyengeség, negatív tulajdonságok leleplezésére és kigúnyolásá- sára teremtett figura rendkívül népszerű volt a negyvenes évek végén. Prokouk urat a kor követelményei hívtak életre, hogy kérlelhetetlenül bírálja a fejlődést akadályozó jelenségeket, a bürokratizmust. Életének következő jelentős állomása az Ösztönzés című lírai hangvételű pantomim. Hősei, a cseh üvegfigurák, életre kelnek, hogy vallomást tegyenek mestereik ötletgazdagságáról, kézügyességéről. Zeman neve fogalommá vált a fantasztikus filmek műfajában. Neve hallatára gyakran Verne Gyula hősei jutnak eszünkbe. A nagy tudományos-fantasztikus elbeszélő író korlátokat nem ismerő fantáziavilágát Zeman- hoz hasonlóan eddig senkinek sem sikerült megidéznie. Míg a legtöbb filmrendező Verne regényeinek cselekményére helyezte a súlyt, addig Zeman a mű humanista mondanivalóját és az emberiség jövőjébe vetett hitét domborította ki. Verne alkotásaiban különösen az ifjúság számára ma is időszerű gondolatokat fedezett fel. Az eredeti trükkök, a báb-, rajz- és játékfilm elemeinek egységbe ötvözése lehetővé tette számára a fantasztikum megjelenését. Díszletei, kosztümjei kiválóan beleilleszkednek Verne képzeletvilágába. Verne műve ihlette az Utazás az őskorba című filmjét, amelyben Zeman tudományos pontossággal Idézte meg az őskori állatvilágot és természetet. Ezzel a filmmel nemcsak szórakoztatni, tanítani is kívánta nézőit. A játékfilm eszközeit a báb- és animációs filmkészítés kimeríthetetlen lehetőségeivel kombinálva ábrázolja az ugyancsak Verne ihlette Ördögi találmány című film kitalált világát. A mű óriási sikerrel járta be az egész világot. Zemannak a filmtechnika szüntelen megújításával sikerült megjelenítenie a magyar Háry Jánossol rokon mesealak, Münchhausen báró kalandjait. Megannyi mese- alakot megidézve újabb és újabb felejthetetlen élményben részesíti legkedvesebb közönségét — a gyermekeket. /ma) ŰJ sz 1980. XL *. TITKOS VERSENY (amerikai)