Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-27 / 281. szám, csütörtök

Elvtársnak lenni A párttagság azon a napon lép érvénybe, amikor az alap­szervezet taggyűlése az új ta­got felvette. Jeles esemény ez mind a pártalapszervezet, mind a tagjelölt életében. A legna­gyobb események útjelzőit azon­ban nem egyszer éppen azok a mozzanatok tükrözik a legvilá­gosabban, amelyeket a kívülál­lók ritkán vesznek észre. Most egy fiatal tagjelölt fel­vétele előtt több olyan apróság­ra próbálom felhívni a figyel­met, amelyek mindegyike jel­lemző az ilyenkor szokásos tör­ténések egészére. Az ajánló A Légi (Lehnice) Efsz iroda­házának ablakából a térre lehet látni. Könnyed léptekkel átvág rajta egy hatvan év körüli, zö­mök ember, Mészáros Gyula elv­társ, az efsz pénztárosa. Kezé­ben szatyor. Mentében moso­lyog, nyilván derűs gondolata támadt. Mosolyog akkor is, ami­kor leül mellém. Ahogy beszél­getünk, fokozatosan feltárul előttem Igazi énje, a kemény akaratú kommunista felfogása. — Néj»y évtizede szervezem a sportolókat — mondja —, és persze most is. Régebben a mű­kedvelő színjátszás szervezésé­vel is foglalkoztam. Úgy mond­ják erre, hogy politikai apró­munka. Érdekes, akkoriban azt mondta nekem valaki a falu­ban, hogy nem akar a gyerekei­ből értelmiségit nevelni, mert összeomlik a világ, ahol sok a mérnök, kevés a munkásember. No, erre a mai élet jócskán rá­cáfol. Mi ugyebár, úgy éltünk, hogy dolgoztunk, meg gondol­koztunk, meg megint dolgoz­tunk, de a fiatalok élete már más. Ök már alkothatnak ked- vükrel Ebből adódik, hogy már a gyerekek között is azt figye­lem, melyik ilyen alkotókedvű. Az a miénk. — Hogy érti ezt? — Senki sem születik kommu­nistának. Nevelni kell arra a fia­talokat. Ügyeljen csak a szavam­ra, nem tanítást mondtam, ha­nem nevelést. A legjobb persze tanítva nevelni. Ez a tanítók, az oktatók dolga. Mi, idősebb kom­munisták viszont nevelve tanít­juk a fiatalokat, a tagjelöltség­re meg a tagságra kiválasztott fiatalembereket. — Miként? — Bizonyos előírásokat be kell tartani. Jelentkezés, élet­rajz, ajánlások. Hiteles és tár­gyilagos jellemzést adnak az ajánlók. Párttagot azonban csak egyéni elbírálás alapján lehet felvenni, tehát mindegyikkel egyénileg kell foglalkozni. És mivel az ember nem eszköz, sa­játosan kell cselekedni. Tudva, hogy a dicséret hatásosabb, mint a dörgedelem, a bizalom több hasznot hajt, mint a ki­csinyes gyámkodás, az ellenőr­zés fontos, de sohasem olyan hatékony, mint az emberi önál­lóság. És ami nagyon fontos, el­vi, politikai engedmények nél­kül, de a legteljesebb mérték­ben meg kell érteni őket. És most eltűnődve néz maga elé. — így cselekszem ... Gondo­lom, hogy jól... A tagjelölt A másik irodahelyiségben két karját mellén keresztbefonva, megeresztett derékkal, vállakkal ül íróasztala előtt Németh Jó­zsef mérnök, az efsz közgaz­dásza. Előtte egy kimutatás meg a számológép. Láthatólag vala­mi mély, bensőséges kapcsolat­ba került azzal a kimutatással, mert felém se néz. Ha tapintatos volnék, olyan csöndben, ahogy bejöttem, visszafordulnék. De inkább én is karbatett kézzel várakozom, figyelem órám perc­mutatójának haladását. A folyo­són ajtó csapódik, mire meg­rezzen és észrevesz. Zavarba jön: — Már harmadszor ellenőr­zőm ... Ez ugyanis jelentés. — Ha kész és nincs benne hi­ba, akkor elégedett lehet, tgy van? — Nem egé­szen, mert a közgazdász so­hasem maga ír­ja a jelentést, íratják vele az adatközlők, a tények, a törté­nések. És ugye az apám, aki la­katos, akár a levét is ráír­hatja a maga munkájára, jó vagy rossz, könnyen felel érte, de ez más. Azután a té­nyekből, az ada­tokból olyan öt­letet, javaslatot is ki kell alakí­tani, ami elfo­gadható, meg­valósítható. — Érdekes munka. — Több mint érdekes, szép! Szeretem a szakmámat. Nézem, nézem ezeket a számokat és a lehetséges jövőt látom ... — És a véletlenek? — Nlem tagadom, de nem is tulajdonítok nekik olyan je­lentőséget, mint... Szóval, ma­terialista vagyok, a tudományos világnézet alapján állok. — Mióta? — Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy én már így szület­tem, de szinte törvényszerű ez, mert pionír voltam. Igen, még nemzetközi pionírtáborban is nyaraltam ... Azután az ifjúsági szervezet, a főiskola. Négy évé dolgozom itt, közvetlen munka­társaim kommunisták, akikkel nemcsak egyetértek, hanem ma­gam is szeretnék ... — Párttag lenni? összehúzza a szemöldökét. — Pontosan, ha úgy mondom, ahogy Gyula bácsi tanított: elv­társ lenni.. .1 Hatszemközt Valahányszor telefonáló hívja a földművesszövetkezetet, hal­kan megcsörren az előttem levő készülék, amely mellé letettem jegyzetemet. Olyan ez, mint a sürgetés, hogy kérdezgetés he­lyett inkább beszéltessem a ve­lem szemben ülőket. — Régóta ismerem Józsit, hi­szen tonkházi, és az ottani if­júsági csapattal sokszor játszot­tak mérkőzést a mi labdarúgó­ink. Jól mozgott a pályán, ügyes volt. Nekem tetszett, hogy nem­csak szívvel, lendülettel ját­szott, ésszel is. Olyan ügyesen szervezte, irányította a támadá­sokat ... Kár, hogy izomszaka­dás miatt már nem játszhat, de legalább szervezzen, ugye .. * Azért javasoltam, hogy kapja pártfeladatként a sportolók tit­kárának tisztségét, a bevonuló fiatalokkal való foglalkozást, a honvédelmi nevelés patronálá- sát. különben, amikor házassá­got kötött, a nemzeti bizottság tisztségviselőjeként én vezettem a polgári szertartásokat, és ed­dig még tréfálkozva sem emlí­tett olyasmit, hogy valamit talán nem jól lettem ... — Dehogy, dehogy .. .1 Inkább elhoztam mind a két kislányo­mat, és bemutattam. Különben látásból régóta ismerjük egy­mást, de én a magam részéről tárgyilagosan csak azt mondha­tom. hogy igazán négy éve. — Igen, mert azóta ismeri jól a gondolkozásomat. Arról van szó, hogy én már akkor gondol­tam, kommunista lesz belőle. Kertelés nélkül megmondtam, ha nem tetszett ez, vagy az. Bí­Balról jobbra: Mészáros Gyula elvtárs, az aján­ló, Németh József mérnök, a tagjelölt (A szerző felvétele) ráláttál kezdtem, és azóta is én vagyok mindig az első számú bírálója. — Azért is mertem ajánlónak kérni, amikor elhatároztam, hogy a tagjelöltségre való ja- vaslást kérni fogom. — Amikor szóltam neki, hogy itt az ideje. — Ahogy szólni szokott más­kor. Olvasd csak el ezt a cik­ket, ezt a riportot, ezt a köny­vet. — És hányszor, de hányszor vitatkoztunk ...! — Mérnök ide, mérnök oda, mindig tanulok valamit ezekből a vitákból. — Jobban értem a dolgokat olyankor én is, mert... Kimon­dom én úgy, ahogy van: lehet, meg kell is az idősebbeknek is tanulni. Mondhatom, mert tu­dom, hogy barátok vagyunk, egy elvet vallunk. — Érti ugye, hogy megtisztelő számomra elvtársnak lenni...? Értem, ahogy figyelem, köve­tem a szavakkal kifejezett moz­zanatokat, az esemény útjelző­it: a tagjelöltből párttag, kom­munista lesz. HAJDÜ ANDRÄS Kommentáljuk A párttagság fiatalítása Az évzáró taggyűlésekre készülő pártalapszervezetek az elmúlt időszak tevékenységét felmérve, nem feledkez­hetnek meg arról sem, hogyan tettek eleget a tagság összetétele javítása, illetve fiatalítása követelményének. Ezt a feladatot a pártalapszervezetek több évre szóló táv­lati terveik szerint végzik. Oj tagok felvétele, a tagság fiatalítása tulajdonképpen állandó feladat, hiszen az öregedés természetes folyamat, s így a pártnak szüntelenül meg kel újítania sorait. A fia­tal nemzedék tagjai fokozatosan elfoglalják helyüket a munkapadoknál, a gyárakban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az építőiparban, a szolgáltatásokban, s az élet minden területén. Mindennapi feladataink teljesítése közben bizonyítják a legjobban felkészültségüket. Igye­keznek részt venni a társadalom, valamennyiünk céljainak megvalósításában. Ezeket a célokat a párt tűzi ki a tár­sadalom számára. Megvalósításukhoz tehát a kommunisták minden erejüket latba vetve járulnak hozzá, hogy példa- mutatásukkal megnyerjék a többi dolgozót is. A munká­jukat legjobban végző, a magánéletükben is példás s a társadalmi tevékenységben részt vállaló fiatalokat a párt- szervezetek javasolják felvételre a párttagjelöltek, majd a párttagok sorába. Ez az emberek munkájának legna­gyobb elismerése, helytállásának legmeggyőzőbb ntéltá- nyolása. S ezzel a fiatalok tisztában is vannak, s igye­keznek megszolgálni. Abban, hogy a pártalapszervezetek mindig a legalkal­masabb fiataloknak előlegezzék a bizslmat, nagy segít­ségükre vannak a pártcsoportok, melyek a párt szervezeti felépítésének legkisebb láncszemei. A pártcsoportok tag­jai alaposan ismerik egymást és a működési területükön dolgozó fiatalokat, közvetlen kapcsolatban állnak velük, figyelemmel kísérhetik fejlődésüket, politikai magatartá­suk alakulását. Javaslataikat a pártbizottság s az egész tagság mérlegeli. A pártcsopnrtok szerepe természetesen a fiatalok kiszemelésével nem ér véget; fejlődésükről is gonoskodnak, s tanácsokat adnak nekik felmerülő proh- lémáikban, segítik őket a tagjelölt!, majd a pártfeladatok teljesítésében. Hasonló segítséget nyújtanak a tagjelölteknek ajánlóik is, akik szintén szoros kapcsolatban állnak velük, rend­szerint közvetlen munkatársaik, olykor feletteseik. A tag­jelöltek ajánlói többnyire tapasztalt kommunista dolgozók, így tanácsaik igazán hasznosak lehetnek a fiatalok szá­mára. Éppen ezért az évzáró taggyűléseknek a tagság fiata­lítását, összetételének javítását értékelve a pártcsoportok és a tagjelöltek ajánlóiknak munkájáról is véleményt kell mondaniuk. Méghozzá tárgyilagos, ha szükséges, a bírá­latot se nélkülöző, őszinte véleményt. Ezt azért szeretnénk hangsúlyozni, mert nem minden pártcsoport és nem min­den ajánló törődik egyformán a tagjelölttel vagy tagjelöl­tekkel. Szerencsére, a pozitív példák száma van túlsúly­ban. Igen nagy gondot fordítanak a pártcsoportok és a tagjelöltek ajánlói a párt jövendő tagjainak nevelésére például a nyitrai Plastikában, a senicai selyemgyárban, a lévai (Levice) Elitexben és a Gútai (Kolárovo) Egységes Földművesszövetkezetben. Fontos az is, hogy az évzáró taggyűlések konkrétan értékeljék minden egyes tagjelölt és fiatal tag pártfel­adatainak teljesítését. Nem elég csupán megállapítani, az észlelt fogyatékosságokat, rá kell mutatni az okaira is. A tagjelöltek feladatainak példás teljesítése a pártcso­port és ajánlóik munkáját is dicséri, de ez fordítva Is igaz. Az évzáró taggyűlések mindig újabb lendületet adnak a pártmunkának, s mivel az alapszervezetek mindennemű tevékenységét értékelik, a tagság összetétele javítása, fiatalítása, illetve a tagjelöltek és a fiatal párttagok neve­lése kérdésében is hozzá kell járulniuk az eredmények fokozásához. FÜLÖP IMRE BARÁTSÁGUNK SZILÁRDÍTÁSÁÉRT BraĹisiuvaban, a Csalogányvölgyben építik a Komenský Egyetem Természettudományi Karának épületeit. A Nyttrat (Nitra) Magas- építő Vállalat bratislavai üzemének dolgozói az épületcsoportot két év múlva fejezik be. (š. Petráš felvétele — CSTK) Rangjához és küldetéséhez méltó keretek között ünnepük az idei barátsági hó-napot a au- naszerdahelyi (Dun. Streda) Gorkij utcai Kilencéves Alapis­kolában. A pártszervezet az igazgatósággal karöltve munka­tervet dolgozott ki, melyben rögzíti a kommunisták és a párton kívüli pedagógusok főbb tennivalóit. Az iskolai pártszervezet az októberi taggyűlésen vitatta meg és hagyta jóvá a barátsági hónap rendezvényeit. A tenni­valókat lényegében a követke­zőkben határozták meg: az ok­tató-nevelő munka további mi­nőségi javítása, a Szovjetunió­hoz fűződő sokoldalú barátsá­gunk és együttműködésünk el­mélyítése, továbbá az iskolán kívüli nevelési ráhatás, vala­mint a Pionírszervezet tevé­kenységének aktivizálása. No­vember hetedikén a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 63. évfordulóján nyilvános párt­gyűlést tartottak, melyen meg­emlékeztek a történelem formá­ló esemény jelentőségéről. Az iskola vezetése már az évi munkatervbe bedolgozta azokat a főbb nevelési szempontokat, melyeket a barátsági hónap fo­lyamán az oktató-nevelő mun­kában kiemelt feladatként va­lósítanak meg. Az iskola peda­gógusai sokrétűen kiaknázzák a tananyag nyújtotta nevelési ráhatást a két nép testvérisé­gének és együvé tartozásának dokumentálására. Az osztályok­ban faliújságokat készítenek, amelyeken szemléltetik a Szovjetunió népeinek életé*, együttműködésünket a szovjet néppel a szocializmus építésé­ben. Már hagyományosan ke­rül sor az orosz és a szovjet szerzők műveiből rendezett ki­állítás megnyitására, melyet eladással kötnek egybe. Az iro­dalom szakos pedagógusok ol­vasói értekezletet rendeznek Brezsnyev elvtárs müveiről. A pedagógusok irányításával már javában készülnek az is­kola pionírjai a Puskin emlék- versenyre, A barátság dalai, a Szovjetunió a gyermekek sze­mével képzőművészeti vetélke­dőre. A 8. és 9. osztályok ta­nulói bekapcsolódnak a Barát­ság hidjai elnevezésű országos vetélkedőbe. A pionírcsapat és az irányí­tásával megbízott kommunis­ta pedagógusok hatékony mun­kájának eredményeként gazdag és sokrétű programot állítottak össze a barátsági hónapra a Zoja pionírcsapat tagjai szá­mára. Az irodalmi színpad elő­adásában műsort rendeztek A NOSZF hatása a munkásmoz­galomra címmel. A legaktívabb pionírok jutalomkirándulás ke­retében megtekintik Komárom­ban (Komárno) a szovjet ka­tonai múzeumot. A Barátság el­nevezésű pionírklubban pedig Teadélután szamovár mellett címmel zenés vetélkedőt készí­tenek elő, valamint szovjet if­júsági filmek vetítésére kerül sor. . Az iskola pedagógusai, akik mindannyian tagjai a CSSZBSZ iskolai alapszervezetének, szín­házlátogatást szerveznek Bra­tislavába, ahol szovjet szerző darabját fogják megtekinteni. Az iskolai pártszervezett érté* kelte a. szovjet sajtótermékek terjesztését, s megállapította, hogy ezen a téren a helyzet javulást mutat. A pedagógusok alkotóin használják fel a szov* jet sajtótermékeket az oktató­nevelő munkában, a szemlélte­tésben. Ugyancsak figyelemre méltó az a tény, hogy az orosz nyelv tanításában Is nagy se­gítséget jelentenek a szovjet folyóiratok és újságok, vala­mint a gyermekek számára megjelenő színes és könnyen megérthető sajtótermékek. A Barátság klub tagjai bekapcso­lódnak a Ki tud többet a Szov­jetunióról? vetélkedőbe és a Ki tud jobban oroszul? ver­senybe is. A pártszervezet és a CSSZBSZ alapszervezetének ve­zetősége tovább kívánja emelni a taglétszámot, mindenekelőtt a körzetileg hozzájuk tartozó iskolák azon pedagógusainak a sorából, akik még nem tagjaía CSSZBSZ-nek. A kommunista pedagógusok a barátsági hónapban több elő­adást vállaltak termelőüzemek­ben, szövetkezetekben és intéz­ményekben, melyek során a Szovjetunió béke politikáját, si­kereit és megbonthatatlan ba­rátságunkat kívánják ismertet­ni a hallgatósággal. A színes és sokrétű nevelési feladatot teljesítő eseményso­rozat, melynek megvalósításá­ban a kommunista pedagógu­sok járnak az élen, minden bi­zonnyal teljesíti szerepét és hozzájárul a két nép örök ba­rátságának szilárdításához. SVINGER ISTVÁN ÚJ SZÓ 1980. xi. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom