Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-15 / 244. szám, szerda

A CSKP KB 18. ÜLÉSÉNEK VITÁJA JAROSLAV HAJN ELVTÁRSNAK, A CSKP KB TAGJÁNAK, AZ ÉSZAK CSEHORSZÁGI KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG VEZETŐ TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA A nemzetközi tüzelőanyag* és energiaválság ha­tására a 6. ötéves tervidőszak kezde­tén jelentősen inegnövekedett az észak-csehországi kerület termelési erejének jelentősé ge országunk gaz daságában. Már néhány éve úgy beszélünk a kerületről, mint az elsőd­leges energiaforrások fő termelőjéről, az ország egyik legfontosabb terüle­téről. Ez nagy felelősségérzettel tölt el bennünket a párt és az egész tár­sadalom iránt. Ezért a kerületben nincs egy pártszerv sem — elsősor­ban azokban a járásokban, ahol sze­net és uránt fejtenek, ahol villamos energiát termelnek vagy vegyi anyago­kat gyártanak —, ahol ne foglalkoz­nának rendszeresen a problémák meg­oldásával. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, na­gyon bonyolult geológiai, technológiai, termelési, szervezési, beruházási és más problémákról van szó, amelyek nagymértékben befolyásolják az embe­rek életét. Kerületünkben több mint hat és fél milliárd ionná szén, nagy mennyiségű uránérc található, és ép­pen az észak-csehországi kerület kis területén hét hatalmas hőerőmű üze­mel, a nyolcadik pedig mór épül. Tud­juk, hogy mindez nem osztható el egyenletesen az egész országban, amint az a többi ágazatban természetes. Ná­lunk nemcsak a tüzelőanyag- és a széngondokról van szó — habár egész termelésünk 55 százalékát nálunk ál­lítják elő, a villamos energiából pe­dig 36 százalékot. Miután a Litvínovi Vegyipari Művekben üzembe helyezték a 9 milliárdos beruházással felépült II. petrolkémiai üzemet, kerületünk az ország vegyipari bázisa is lett. Tudjuk, hogy az egész köztársaság­ban nagyok a beruházásokkal szemben támasztott igények, és egyetértünk ész­szerű és hatékony elosztásukkal. Ez a tüzelőanyag-energiaipari alapra is vonatkozik. Fejlődése azonban a való­ban szükséges beruházások nélkül el­képzelhetetlen. A kerület gazdasági fej­lődése és beruházásai között vélemé­nyem szerint még egy fontos integrá­ló tényező áll, az ember. Ezért nem szabad megfeledkeznünk — bocsássák meg a kifejezést — az emberekre lor- dított, az emberekért eszközölt beru­házásokról. A beruházások, melyek a gazdaság- fejlesztés fontos feltételei, elképzel­hetetlenek az emberek nélkül. Az em­berekre fordított beruházások alatt a lakásépítést értjük, amely a kerület­ben a munkaerő stabilizálásának alap­ja, továbbá a kommunális ellátottságot, amely kerületünkben a szó szoros ér­telmében lemarad, az ellátást, a köz­lekedést, a kulturális, sportolási és társadalmi élet lehetőségeit, valamint a környezetvédelmet. A feladatok bo­nyolult láncolatáról van szó, melynek élén vitathatatlanul a népgazdaság szük­ségletei állnak. E feladatok biztosítá­sához megkaptuk a legfontosabbat, 75 milliárd koronát, amit beruházásokra szántunk. Ez 40 százalékkal több, mint az 5. ötéves tervidőszakban. A kerü­letben az 5. ötéves tervidőszakban 17 várost és községet számoltunk fel, a 6. ötéves tervidőszakban már 27 köz­séget. A két ötéves tervidőszak alatt ez csaknem egy járást jelent, amely­ben nemcsak kisebb-nagyobb termelő­üzemek voltak, hanem például 9 nagy mezőgazdasági vállalat, 5 ipari vállalat, 21 helyi gazdálkodási vállalat. A 6. ötéves tervidőszakban 4500 lakást, 6 óvodát, 6 alapiskolát, 36 üzletet, 4 pos­tát és további középületeket, más kul­turális, szociális, egészségügyi és sport- létesítményeket is felszámoltak. Késett az országutak, az utak, a patakok, ha­lastavak és folyók medrének s más közművesítésnek az áthelyezése. Ezért a párt Központi Bizottságához, a cseh és a szövetségi kormányhoz fordul­tunk. Rendkívül értékes segítséget kap­tunk az észak-csehországi kerület 1979 —1980. évi fejlesztésével kapcsolatos intézkedések formájában. Ennek a do­kumentumnak a rendkívüli jelentősé­ge abban rejlik, hogy konkrétan meg­határozta a kerületünk építésében részt vevő egyes üzemek és vállalatok fon­tos feladatait. Már 1979-ben az építőipari munkák terjedelme az előző évhez viszonyíva 586 millió koronával növekedett, ami a 6. ötéves tervidőszakban az évi leg­nagyobb növekedést jelenti. Ami az intézkedések másik részét, vagyis a nem termelési beruházásokat illeti, ezen a téren is javult a helyzet, elsősorban a lakásépítés terén. A 6. öt­éves tervidőszakra tervezett mutatókat teljesítjük. Nagyra becsüljük azt a rendkívüli segítséget, amit a nem ha­gyományos módszerekkel végzett, ter­ven felüli építkezések jelentenek. A lakásépítés tervét tehát teljesít­jük, de a kommunális ellátottság terü­letén kerületünk továbbra is lemarad. A 8. ötéves tervidőszakban 1 milliárd korona beruházást nem vettünk igény­be, az 5. ötéves tervidőszakból a le­maradás 90 millió korona. Bányászaink és más dolgozóink a szanált lakásokért összehasonlíthatat­lanul jobb lakásokat kapnak, de bosz- szantja őket, hogy az új lakótelepeken nincsenek üzletek, szolgáltatások és rosszabb lett a közlekedés. A kerületi és járási szervek rendsze­resen foglalkoznak ezzel a problémá­val. Sok fogyatékosságot sikerült már felszámolni. Azonban a többi kivitele­zőnek is tudatosítania kell, hogy ez nem mehet így tovább, hisz ezáltal maguk értéktelenítík saját, jó munká­jukat. Mindemellett a helyzet javításá­nak halasztásával csak gyűlnek a prob­lémák, és ez kedvezőtlen politikai lég­kört teremt. A munkaerők stabilizálását és a munkaerő-utánpótlást negatívan befo­lyásolja a környezetvédelem elégtelen megoldása. Nagyon röviden: azokról a hatásokról van szó, amelyek nagyon káros hatással vannak a növényzetre, az erdőre, az épületekre, és sajnos az emberek egészségére is. Ez az egész kerületben, de a kerületen kívül is köz­ismert tény. A kerület nyugati részét évente több százezer tonna szennyező anyag éri, közülük a legtöbb kárt a kéndioxid okozza. Lényegében meg tudjuk magyarázni az embereknek, hogy a környezetvé­delem nagyon bonyolult és igényes feladat, hogy a központi szervek kel­lő figyelmet fordítanak e feladatra és keresik a megoldásokat. Az embe­rek azt is megértik, miért késik a tu- šimice II. villanyerőmű kísérleti tisztí­tóberendezésének üzembe helyezése. Tudják vagy meg tudjuk nekik magya­rázni — habár a magyarázatot nem fogadja el mindenki —, hogy igen nagy beruházásról van szó, ráadásul műszakilag még nem teljesen megol­dott berendezésről, amelynek megszer­zésére nem is lenne reményünk, ha a Szovjetunió nem ajánlotta volna fel önzetlen segítségét. Azt a tényt azon­ban nem értik meg emberek, és nem is tudjuk nekik kimerítően megmagya­rázni, hogy újból elhalasztották, ez­úttal 1982-re, az állami feladat teljesí­tését, az Užíni Gázművek műszakilag megoldott, beruházás szempontjából lényegesen igénytelenebb kéntelenítő berendezése gyártását. Ez a gázgyár Ostí nad Labem közelében van, és na­gyon szennyezi a légkört. További hasonló példákat sorolhat­nánk fel. A szomorú tények említése azonban nem jelenti azt, hogy kerü­letünkben semmit sem tettek a környe­zetszennyeződés ellen. Ellenkezőleg. Az emberek értékelik a központi szer­vek hozzászólását. Valóban jelentős gondoskodásról van szó. így például tavaly 75 ezer gyerek volt kerületünk­ből erdei iskolában, ami 44 százalék­kal több, mint 1976-ban. Ez több mint 78 millió koronába került. Idén a ke­rület nyugati részéből 83 ezer gyerek tölt néhány hetet a természetben. Ugyancsak meg kellene említenünk a gyermekek gyógykezelését, az ingye­nes vitamindús tízóraikat, amelyet ma már 120 ezer iskolás kap. Természe­tesen további pozitív példákat is fel­sorolhatnék. A kerületi pártbizottság kezdeményezésére széles körű akciót bontakoztattunk ki a zöldövezetek bő­vítésére, a községek és városok tiszta­sága, a környezetvédelem érdekében. Tavaly október óta 934 ezer fát, 614 ezer bokrot ültettünk ki, 267 hektár új zöldövezetet létesítettünk, társadalmi munkában csaknem 6000 hektár zöld­övezetet gondoztunk. Különösen jó ered­mények születtek az iparilag legszeny- nyezettebb járásokban, így például a mosti, teplicei, chomutovi és az Ostí nad Labem-i járásban. Ezt a munkát folytatjuk, de ennek ellenére a rossz környezet okainak kiküszöbölése, kü­lönösen a kerület nyugati részében, továbbra is a jövő fő és alapvető fel­adata marad. A XVI. kongresszus és a választások előkészítésének időszakába léptünk. Tudjuk, mivel kezdi kerületünk a kö­vetkező öt évet. Gazdagabbak lettünk öt év tapasztalataival, melyeket az el­mondottak alapján néhány pontba fog­lalhatunk össze. A vállalatainkkal, el­sősorban kerületünk kommunistáival és dolgozóival szemben támasztott jo­gos követelmények egyre nagyobbak és bonyolultabbak lesznek. A mostani ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az építőipari munkák terjedelme előrelát­hatóan 7 milliárd koronával növekszik. E feladatok teljesítéséhez szükséges, hogy megváltozzon egyes kivitelezők és sokszor egész tárcák hozzáállása az észak-csehországi kerületben rájuk há­ruló kötelességek és feladatok telje­sítése során. A 7. ötéves tervidőszak­ában is szükségünk lesz a párt- és ál­lami szervek segítségére és teljes meg­értésére. Kerületi és járási pártszer­veinknek, kerületünk összes kommu­nistájának példát kell mutatnia a mun­kakezdeményezés és az aktivitás to­vábbfejlesztésében. Pártszervelnknek az eddiginél még határozottabban meg kell követelniük mindennemű tevé­kenység szervezésének tökéletesítését. Ez többek között azt jelenti, hogy a gyakorlatban kell érvényesíteni a nép­gazdaság tervszerű irányítását tökéle­tesítő intézkedéseket. El kell érni, hogy a pártszervek, a Nemzeti Front szervei, az igazgatók és a többi gaz­dasági vezető megértse, olyan fembe­rekkel fogunk dolgozni, amilyeneket mi magunk nevelünk, és ettől függnek majd az eredményeink is. El kell ér­nünk, hogy az igazgatók nagy igénye­ket támasszanak beosztottjaikkal szem­ben, megköveteljék a maximális mun­ka és technológiai fegyelmet, a poli­tikai aktivitást. Ezért elvárjuk, hogy az emberek is teljesen jogosan megkö­veteljék tőlünk, hogy mi is jobban dolgozzunk, jobb feltételeket teremt­sünk az ő muunkájukhoz. Hiszen az emberekről van szó, javaink előállítói* ról. Nem tudunk új munkaerőket to­borozni kerületünkbe, nem tudjuk a szakképzett dolgozókat megtartani, ha nem érzik, hogy megteremtjük számuk­ra az alapvető feltételeket, a lakáso­kat, a kommunális létesítményeket, a szolgáltatásokat, a megfelelő életkö­rülményeket. Nem nehéz megérteni, hogy egy építkezés sem épül fel, se­mennyi szén nem fejthető emberek nélkül. SILVESTER KOZUBEK ELVTÁRSNAK, A CSKP KB TAGJÁNAK, A TŔINECI VASMŰ VÁLLALATI PÁRTBIZOTTSÁGA ELNÖKÉNEK FELSZÓLALÁSA A kohóipari ter­melés fejlődése az 5. ötéves tervidő­szakban sikeres volt, jelentős kor­szerűsítésekre ke­rült sor. Trinecben az új hengerde fel­építése lehetővé tette a régi hen­gersor megszünte­tését, s a korszerű­sítés más vállala­toknál is munkaerő-megtakarítást ered­ményezett, lehetővé tette a termelés növelését, a minőség javítását és az önköltségek csökkentését. Az a téves elképzelés, hogy a kohó­iparban nincs probléma, annak idején olyan intézkedésekhez vezetett, ame­lyek a további korszerűsítés helyett stagnálást és lemaradást idéztek elő. Elhalasztották azokat a beruházásokat, amelyek hatásosak lettek volna, egye­bek között kokszgyártó üzemek kor­szerűsítését. Az állóeszközök amortizálódása más kohóipari létesítményekhez viszonyít­va csak két reszortban gyorsabb. És emellett a kohóipar minden iparilag fejlett országban a többi reszortok és az egész gazdasági élet fejlesztésének alapja. Konkrétan a Trineci Vasműben 1971-ben az állóeszközök amortizálódá­sa 54,7 százalékos volt, s az idén már eléri a 70 százalékot. Hasonló a hely­zet a Klement Gottwald Üjkohóban. Amiatt, hogy vállalatunknál megnö­vekedett a berendezések meghibásodá­sának számaránya, kidolgozták a gép­csoportok tervezett és már végrehaj­tott javítási munkáinak elemzését. 1975 és 1979 között a tervezett 520 nagy- és középnagyságú javításból 357, vagyis az ilyen javítások 68,6 százaléka va­lósult meg. Ennek oka a javítási ka­pacitások, a pótalkatrészek és az anya­gok hiánya. Sőt mi több, ha azt akar­juk, hogy a szállító vállalatok bizonyos berendezéseket szállítsanak, munka­erővel kell segítenünk őket, vagy a berendezéseket magunknak kell elké­szítenünk. Mivel a kohóipari üzemek szerelési és javítási kapacitásait más célra kell fordítani, például kohóipari szerelésre, meghosszabbodik — méghozzá elvisel­hetetlenül — a kohóipari gépcsoportok javításának időtartama. A javítások elhalasztásával elért megtakarítás csak látszólagos, a ha­lasztások többszörösen megbosszulják magukat termelési kiesések formájá­ban. Ezekhez a fő problémákhoz to­vábbiak társulnak, például az, hogy kemencéket és hengersorokat kell le­állítani nyersanyag-, szerszám- és anyaghiány miatt, vagy amiatt, hogy nincs elég munkavédelmi segédeszköz a dolgozók számára, vagy éppen rend­szeresen késnek a munkásokat munká­ba szállító vonatok. A pártszervezetek természetesen mi­nél jobb termelési és gazdasági ered­mények elérésére ösztönzik a munká­sokat és a technikusokat. Ennek egyik formája az élmunkásmozgalom, mely­nek legfontosabb célja a termelés mi« nőségének javítása, a nyersanyagfo­gyasztás csökkentése, a minőségi terv­mutatók jobb teljesítése. Ezzel elértük, hogy a kötelezően értékelt termékük 80 százalékát az első minőségi osztály­ba sorolták, csökkentek a reklamáció okozta veszteségek, jobb lett a hideg­öntvények hengerelése és sikeresen le­zajlott az 5-ös számú nagyolvasztó ge­neráljavítása. Két rendkívüli műszakot szerveztünk, amelyek során dolgozóink több mint nyolcmillió korona értéket hoztak létre. Technikusaink csaknem 80 százaléka felajánlotta, hogy köte­lességén kívül legalább átlagbérének megfelelő értéket megtakarít terven felül. Számos bonyolult problémát kell mi­nél előbb megoldani annak érdeké­ben, hogy ne rosszabbodjon a kohó- ipari létesítmények helyzete, hogy a kohóipar megteremtse a feltételeket más ágazatok feladatainak teljesítésé­hez, s hogy maguk a kohóipari üze­mek is fémeket, fűtőanyagot és ener­giát tudjanak megtakarítani. Természetesen a kohóipari termeié* hatékonyabbá tételében is vannak moz­gósítható tartalékok. Mindenekelőtt meg kell gyorsítani azokat a beruhá­zásokat, amelyek segítségével jelentős mennyiségű fém, fűtőanyag és energia takarítható meg. További tartalékok lelhetők fel a hazai nyersanyagforrá­sok felhasználásában, a fémhulladék gyűjtésében és feldolgozásában, abban, hogy a feldolgozó ipar gazdaságosab­ban hasznosítsa az acélt és csökkenjen az egy főre jutó fogyasztás, amely, 100 százalékkal nagyobb, mint más fejlett ipari országokban. JÁN PIRČ ELVTÁRSNAK, A CSKP KB TAGJÁNAK, A KELET-SZLOVÁKIAI KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG VEZETŐ TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA A kelet-szlová- tkiai kerületi párt- szervezet munkájá­ban mindig érzé­kelte a párt Köz­ponti Bizottságá­nak felmérhetetlen segítségét, a kerü­let előrehaladása, fejlesztése érdeké­ben kifejtett gon­doskodását. Ennek köszönhetően Ke­let-Szlovákia a XV. pártkongresszus óta további nagy lépést tett előre a gazda­sági, társadalmi és kulturális fejlődés terén. Az ipari termelés összértéke a 6. öt­éves tervidőszak éveiben 34 százalék­kal növekszik és eléri az évi 43 mil­liárd korona értéket. Az építőipari ter­melés 43 százalékkal emelkedik. Az anyagi-műszaki alap fejlesztésére csak­nem 60 milliárd koronát fordítunk. Ez­zel az állóalapok értéke 36 százalék­kal növekszik, ami 56 milliárd koroná­nak felel meg. A kerületben dinamiku­san fejlődtek a döntő fontosságú ter­melési ágazatok. Az 1976-os, és főleg az idei év ked* vezőtlen éghajlati és időjárási viszo­nyai ellenére, amikor nagy árvíz súj­totta a kerületet és elárasztotta a ke­let-szlovákiai síkság legtermékenyebb területének 100 ezer hektárnyi részét — még most is csaknem 6000 hektár gabona fekszik víz alatt, melyet sem gépekkel, sem kézi erővel nem tudunk betakarítani — a mezőgazdasági brut­tó termelés a kerületben 14 százalék­kal emelkedik. A szarvasmarha-állo­mány 7 százalékkal, a sertésállomány 20 százalékkal, a baromfiállomány 28 százalékkal növekszik. Az állattenyész­tési termelés felvásárlási feladatait is sikeresen teljesítjük, s ez pozitívan befolyásolja a piac élelmiszerellátását. Az anyagi források kérdésének e po­zitív alakulása lehetővé tette a lakos­ság életszínvonalának további emelé­sét. A pénzbevétel a kerületben 27 százalékkal, azaz 28 milliárd koroná­(Folytatás a 5. oldalonj 198& X. 15. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom