Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-06 / 236. szám, hétfő
Az asztalitenisz sport komoly Ígérete Szerény, eléggé zárkózott, de egyébként semmiben sem kii- 1ömbözik osztálytársaitól. Illetve mégis, hiszen alig múlt tizenöt éves, amikor már résztvett az asztalitenisz Európa- bajnokságon. Nagy Tibor (képünkön) a Duna utcai magyar gimnázium 11. B osztályának növendéke Vásárútról került az első ligás bratislavai Lokomotíva csapatába. A csehszlovák asztalitenisz sport nagy ígérete, s ha így folytatja be is válthatja a hozzá fűzött reményeket. Miként jutott el idáig? — arra két óra közti szünetben folytat off beszélgetésünk során kaptuk meg a választ — Édesapáin szerettette meg velem az aszta- liteniszezést, ő adr.a kezembe öt és fél esztendővel ezélőtt az ütőt és egy évvel később 1974-ben járási serdülő bajnokságot nyertem. Utána rövidesen leigazoltak a szerdahelyi DAC-hoz és a következő idényben már a divíziós férfi csapat tagja leittem. Tavaly felvettek az itteni gimnáziumba és így a Lok. Rača ifjúsági sportközpontjában folytathattam pályafutásomat. Tavaly is szerepeltem már az első csapatban, melynek az új idény elejétől állandó tagja lettem. % Az elmúlt év eredményeivel bizonyára mindenki elégedett? — Úgy érzem, igen, hiszen a serdülők mezőnyében kétszer nyertem egyéniben szlovákiai bajnokságot, a szenei Horváth Lászlóval pedig párosban országos bajnokságot. Az idén a Lokomotíva — Polakovic, Horváth, Nagy összetételű — együttese az országos csapat- bajnokságban bizonyult a legjobbnak. Vegyespárosban Gabriela Navarovával arattunk sikert, Horváthtal pedig második helyen végeztünk. # Ennek köszönhető, hogy bekerültél a válogatottba? — Igen és neveztek Lacival együtt a poznani ifjúsági Euró- pa-bajnokságra, ahol nem vallottunk szégyent és a serdülők osztályában a csapatversenyben a második helyen végeztünk, egyéniben pedig bronzérmet nyertem. Mi tagadás a sikernek én örültem a legjobban. # Bizonyára szép élményt jellentett az EB? — 25 ország legjobbjaival találkozni, versengeni az elsőségért nem lehet bármikor. Számtalan kellemes élményben volt részem, sok tapasztalatot szereztem, ami a jövőben kedvezően befolyásolhatja felkészülésemet. Szeretnék ott lenni a Topolčanyban jövőre megrendezésre kerülő Európa-baj- nokságon, ahol már az ifjúságiak mezőnyében kell majd helytállnom. Ennek érdekébén minden tekintetben teljesítem a velem szemben támasztott követelményeket és végzem lelkiismeretesen edzéseimet. 9 Vajon hogyan telnek egy fiatal élversenyző hétköznapjai? — A récsei sportcsarnokban szállásoltak el és a közelben biztosítottak étkezést. A napi műsor: 7.00-töl 9.00-ig edzés — hétfő kivételével — utána indulok az iskolába, ahol számomra 10.00 órakor kezdődik a tanítás és 13.30-kor ér véget. Itt ebédelek, majd indulok visz- sza a sportcsarnokba, ahol a 16.00 órától 19.00 óráig tartó felkészülésen veszek részt. Naponta egy órát szentelünk az erőnléti gyakorlatoknak, a többi a technika csiszolásával telik. Ügy érzem amióta a sport- központban vagyok sikerült tudósomat gyarapítani. Ilyen tömött program mellett mily mértékben lehet a sportot a tanulással egubehan- golni? — Kissé nehéz, de azt hiszem, hogy eddig nem volt különösebb kifogás tanulmányi előmenetelemet illetően. Az elején a kémia okozott egy kis gondot. Különösen kedvenc tantárgyam nincs, talán csak az angol nyelv, mely jó segítség a nemzetközi versenyeken. 9 Az érettségi utáni terveid? — Talán kissé korai ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ha megadatik a lehetőség, akkor a Testnevelési Főiskolán szeretném tanulmányaimat folytatni. Flórián László a U. B ősz* tályfónöke. Vajon miként vélekedik a pedagógus, az élversenyző — kitűnő tanuló kérdésről ? — Természetesen volt már arra példa, hogy kiváló sportoló egyúttal eminens tanuló is volt. Ehhez azonban egészen kivételes adottságok szükségesek. Őszintén szólva, ha egy élsportoló, aki naponta 6—8 órát tölt edzésekkel, az Iskolai anyagot elfogadhatóan, azaz közepes szinten elsajátítja, akkor már dicséretet érdemel. Ügy érzem, ha Nagy Tibor nem sportolna, akkor sem tartozna a tiszta egyes diákok közé. — Tavaly akadtak problémák, mert tavasszal és nyár elején sokat edzett, s bár nem voltak igazolatlan mulasztásai, öt tantárgyból amolyan utóvizsgán augusztus végén kapta meg az osztályzatokat. Szeptembertől egyéni tanulmányi terv szerint végzi iskolai kötelezettségeit. Az új évben nem is kellene iskolába járnia, de ő amikor csak teheti részt vesz az órákon, mert jól tudja: minél kevesebbet mulaszt, annál könnyebben tanul, annál jobb lesz az előmenetele. — Sok élsportolóval találkoztam, akik fennhordták az orrukat, büszkélkedtek eredményeikkel.- Tibi nem ilyen, az osztálytársai is kedvelik, ami kétségtelenül pozitív jelenség. Ügy érzem a jövőben sem lehet baj, hiszen a sportközpontban szakképzett edző foglalkozik vele, van pedagógiai felügyelet, osztályfőnök, édesapa, tehát többen is arra törekednek, hogy élete megfelelő mederben haladjon. Nincs könnyű dolga, s bár bejárta a világot és számtalan élményben van része, irigyelni nem lehet, de feltétlenül elismerést érdemel. Nagy Tibor július 25-én töltötte be tizenötödik életévét. Vásárútról indult el a későbbi sikerek felé. Sportpályafutása eddig töretlen volt, s hisszük ilyen is marad. A serdülők mezőnyében Európa legjobbjai közé küzdötte fel magát. Jövőre már az ifik közt kell bizonyítania, s amennyiben hozzáállásán nem változtat, akkor a szülők, tanárok, edzők együttműködésével ezt a célt is elérheti. Reméljük, hogy a fiatal csallóközi sportoló még sok jó eredménnyel örvendezteti meg azokat, akik életútját figyelemmel kísértek, egyengették. KOLLAR JÓZSEF KIS KOLLEKTÍVA nagy sikere A galántai labdarúgó szurkolóknak van okuk az örvendezésre, csapatuk 11 év után is mét feljutott a divízióba. Ugyanezt először 1949-ben sikerült kiharcolnia az egyesületnek. Az egyik akkori szereplő, a CSSZTSZ JB futballbizottságá- nak jelenlegi vezetője, Králik István így emlékszik vissza: „Nekünk sokkal nehezebb volt a helyzetünk. Az utolsó forduló előtt a második helyen álltunk egy ponttal lemaradva Nové Mesto nad Váhom csapata mögött. Bár vendéglátók voltunk, az említett csapat ellen senki sem bízott sikerünkben. Minden erőnket latba vetettük és 3:1 arányban sikerült győznünk. Amikor ezekre a napokra emlékszünk, őrömmel tölt el bennünket, hogy az együttes ismét divíziós és bízunk abban, hogy vezetői, meg játékosai valóban mindent megtesznek a Jó szereplés érdekében.“ Dohánek Lajos, a Slovan Galanta futball-szakosztályának elnöke azon a véleményen van, hogy sikerült kedvező feltételeket teremteni, az edző és a játékosok, meg az önkéntes szakvezetők együttes munkája meghozta gyümölcsét. Milan Lešický edző a nehézségek ellenére fegyelmezett, jó színvonalon futballozó együttest tudott kialakítani. Galánta mint város, s járási székhely érdekes problémákkal viaskodik, amelyeket másutt vagy nem találunk, vagy nem ilyen mértékben. Gondot okoz a labdarúgók felszerelése, az öltözők állapota, s a rehabilitációs berendezések hiánya. A játékosok nem voltak hozzászokva az alapos edzésekhez, ezért azok mennyiségét fokozatosan kellett növelni, amí& el nem érték a kívánt színvonalat. Pótolni való most is elsősorban az erőnléti fejkészülésben van. Ami a játék technikai és taktikai oldalát illeti, adva vannak a feltételek, hogy Galanta csapata sikerrel megállja helyét a divízióban. A csapatépítést állandó folyamatként kezelik, feltétlenül szeretnének bentmaradni a divízióban. Ha már a távlatról beszélünk, meg kell említeni a galántai ifi futballt is, amely már hosszabb ideje a vártnál kevesebbet nyújt, s talán attól várható javulás, hogy az eddiginél szélesebb alapon szervezik, nagyobb gondot fordítanak rá. OLÄH gyula Örömteli pillanat az edző életében, csapatának, a Galánta együttesének sikerült kivívnia a feljebbjutást: a divízióban szerepelhet (Oláh felv.) KjyÁRI EMLÉKKÉP. Kegyet- • » • lenül meleg van. Legalábbis így érezzük mi ingújra vetkőzött szemlélődök, akik ezen a délelőtti edzésnapon helyet foglaltunk a stadion lelátóján. Társaságunk meglehetősen vegyes; pályagondozók, ráérő kiskatonák, nyugdíjasok, s kissé elkülönülve két tizennyolc-húsz év körüli kislány, gondolom valamennyien a „kis" Dukla, azaz a Banská Bystrica labdarúgó-csapatának törzsszurkolói. Lenn a betonkaréj aljában vöröslő futópálya mellett a tavaszi igénybevételtől kissé kikopott zöldessárga gyepen két tucatnyi labdarúgó végzi lélegzetvételnyi szünet nélkül a változatosan összeállított párosgyakorlatokat. Piros-sárga mezükön egyre csillogóbbak, egyre feltűnőbbek az izzadtságfoltok. Az intenzív munka láthatóan megviseli a társaságot, fáradtak már, de nincs vége mégl Csak ezután következnek a rajt- gyakoriátok. Az első tizes sorozat után a gyengébben edzett újoncok szinte kóvályognak a fullasztó hőségben, s bizony a tapasztalt ligások is a „tartaléklevegőn“ hajtanak már, amikor a pálya szélén álló, alacsony termetű, ritkulóhajú, edző elrendeli a nehezékkel való folytatást. — Kínzás — gondolkodik félhangosan az előttem félmeztelenül sütkérező kískato- na, mire bajtársa is véleményt nyilvánít; kicsoda ez a hajcsár? # « # A kegyetlen kis embert ma már minden valamirevaló sport- újságolvasó ismeri. Juraj Lako- tának hívják, s szinte a teljes ismeretlenségből került labdarúgásunk élvonalába. A futball- labda varázsa egy kis oömöri községben, Várgedén kerítette hatalmába. Tehetséges, inteli- gens ifiként, majd felnőttkorú játékosként tartották számon Losoncon, Ceské Budéjouicón és Banská Bystricán. Pedagógusi végzettsége nyilván közrejátszott helyes értékítéletében, márminthogy az élvonalba kerüléshez csupán edzői minőségben vannak reális esélyei. Talán ezért mondott viszonylag fiatalon búcsút az aktív játéknak, szentelte minden idejét a tanulásnak, a labdarúgás elméleti kérdéseinek. Bölcsen cselekedett akkor is, amikor az I. osztályú edzői minősítése ellenére viszonylag ismeretlen kiscsapatnál, az l. A osztálytékfegyelme. Ez különösen a chebi találkozón nyilvánult meg, de az érintettekkel az edző már megtárgyalta, s lezárta az ügyet. SZEPTEMBERVÉGI HELYZETKÉP. A stadionépület egyik dolgozószobájában segítőtársa, a korábbi ismert futóatléta, Földvári társaságában beszélgetünk. Hat bajnoki fordulóval és egy sikeres kupaszerepléssel a hátuk mögött a közelmúlt tapasztalataiból kiindulva, a jelent érintve, kicsit már u Reflektorfényben ban szereplő Radvaň együttesénél vállalt feladatot. A peremváros csapata ma már a kerületi bajnokságban szerepel, a fiatal edző pedig nem' mindennapi ajánlatot kapott a helyi első ligás csapattól. Csoda-e, hogy igent mondott? » # • Amikor a nyár derekán pá- lyaedző (vagy másodedzőként) szerződtették, aligha sejtette, milyen fába vágta a fejszéjét. A vezető edzőnek szerződtetett František Cerman ugyanis az olimpia után súlyosan megbetegedett, s a kórházban eltöltött hetek után még jelenleg is fürdői utókezelésen tartózkodik. Az edzés, a csapatirányítás, terhe is a vállaira nehezedett. Az alapozás kezdetén már csak azért is nehéz volt helyzete, mert a csapat erőnléti, edzettségi állapota nem volt megfelelő szinten. Pótolni kellett tehát a mulasztottakat is. Ma már elmondhatjuk, hogy ez nagyjából sikerült. Ami az edzésmorált illeti nincsenek problémák. Ladislav Jurkemik például válogatott sportolóhoz méltó hozzáállással segítette az edzőt. Kiválásával azonban meglazult a hátsó alakzat jákiraj?Módó jövőt is vázolja a fiata szakember; — Ami az elvégzett edzésmunkát illeti, úgy vélem nem kell szégyenkeznem miatta. Ha a vezető edző felépül, s az Ostrava elleni mérkőzés után hivatalba lép, nem egy demoralizált, gyenge erőnlétű gárdával találja magát szemben. Ezen túl a csapatépítés terén is szereztem hasznosítható tapasztalatokat. Az biztos, hogy nein minden esetben a nevek számítanak. Számomra ilyen vonatkozásban például egy Žiarról érkezett fiatalember, Milan Nemec szolgáltatta a legkellemesebb meglepetést, aki minden találkozón kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Ha a szélvészgyors balszélső (11,3 mp-et fut 100 méteren — labdával!) fejlődése töretlen marad, hosszú időre megoldhatja akár a válogatott csapat gondjait is. Egy ellenpéldával is szolgálhatok. Az exligás Sobota például képtelen elfogadható teljesítményt nyújtani. Aztán itt van lvan Bilský esete. A középpályás leigazolásával feltétlenül nyert a csapatunk, sajnos ő még ma sem kilencven perces játékos. Súly fölöslegéből ugyan a nyár óta már leadott hat-hét kilót, de még mindig van rajta kettő-három. Pillanatnyilag a leginkább az a kérdés foglalkoztat, vajon miért nyújt a csapat gyengébb játékot — immár sorozatban — az első félidőben valódi képességeinél. A jövőt illetően gond lesz számunkra, hogy az idény befejeztével, amikor stílust, fazont kaphat a csapatjáték, szétszéled a játékosok nagyrésze. A tavaszi idény befejeztével például Jurkemiken kívül Bu- benko, Zelenskíj és Sobota is leszerelnek. Beszélgettünk erről a kérdésről legutóbbi találkozásunk alkalmával a vezető edzővel, s ó is osztja véleményemet, hogy hosszabb távon kell építeni a csapatot. Legalább kilenc játékosnak kellene képezni a gerincet, s a prágai testvércsapat mintájára csupán egy két válogatott szintű labdarúgót igazolnánk. Az egyesület és a város vezetésétől Ígéretet is kaptunk, hogy megteremtik ennek anyagi és egyéb feltételeit. Ami közelebbi terveinket illeti, ezt a tizedik hely megszerzésében határozta meg a szakosztályvezet és. Bár a liga mezőnye nagyon kiegyensúlyozott, eddigi tapasztalataim szerint erre képesnek tartom a csapatot. # # # érkózés előtti nap lévén kihaltnak tűnik a környező hegyek ölén épült csodálatosan szép štiavničkai stadion. Csupán a lelátó négy sarkában éktelenkednek óriási lyukak, kivágások. Egy közelben lakó járókelő szerint az esti világításhoz szükséges hatalmas tartóoszlopok kerülnek ide, így remélhetőleg rövidesen imbolygó fénycsóvák pásztázzák majd a küzdőteret. Akaratlanul is arra gondol az ember e hír hallatán, vajon tartósan reflektorfényben marad-e az edző és csapata? HACSI ATTILA
