Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-31 / 258. szám, péntek

„Csokoládévár” A BRATISLAVAI FIGARO NEMZETI VÄLLALAT EGY SZOCIALISTA MUNKABRIGÄDJÄNÁL A főváros Februári Győzelem nevű utcáját gyakran jártam meg diákkoromban. Edzésein­ket tartottuk az ott levő isko­la tornatermében, a csokoládé- gyárral szemben. Az edzés után villamosra várakozó, hullafá­radt, éhes, s bizony sokszor üres zsebü diákok orrát szinte bosszantóan csiklandozta a szemben levő épületből kiára­dó csokoládéillat. Akkor sokat gondoltunk rá, de jó lenne egy­szer besétálni a kapun ... A VEZETŐ Néhány év telt el azóta. Egy verőfényes őszi napon Táňa Mikulovičová, a Figaro nemzeti vállalat munkaügyi előadója társaságában járom végig a gyárat. A csokoládégyártó rész­legen Štefan Neradovič, a leg­jobb szocialista munkabrigád vezetője iránt érdeklődöm, de egy „lépéshosszal“ mindig megelőz. — Hol itt, hol ott bukkan föl, szereti látni, hol, hogyan mennek a dolgok — mondják a munkások. A csarnok sarkában szeré­nyen berendezett irodájában várom hát, mig előkerül. S nem is kellett sokáig várakoz­nom. Štefan Neradovič moso- lyogva nyújtott kezet, s né­hány bevezető mondat után kedves közvetlenséggel beszélt munkájáról: — Csaknem húsz éve vagyok a gyárban, eleinte a pörkölő­részlegen dolgoztam, munkás­ként. Volt mit tanulnom, mert bizony tapasztalatom nem so'k volt. Aztán, mint ahogy az az életben lenni szokott, a „taní­tóim“ elmentek, s nekem kel­lett tanítanom az idejövő fiata­lokat. Persze közben én sem maradhattam tétlen. 1970-ben új gépeket kapott a gyár, s ezekkel előbb nekem kellett megismerkednem, hogy aztán a többieket is megtaníthassam a kezelésükre. így a kezdeti nehézségek, a közös gondok és sikerek köze­pette kovácsolódott össze a mai kollektíva, amely Jozef Rejman igazgató szavai sze­rint a legmegbízhatóbb a válla­latban. A 75 tagú ezüst jelvé- nyes szocialista munkabrigád­ról csak az elismerés hangján szólt. A BRIGÁD — A csokoládégyártó részleg mindig is kulcsfontosságú volt a vállalatnál — mondja a bri­gádvezető. — A vállalat veze­tősége tudta, hogy ránk mindig s mindenben számíthat, mert ha megfeszülünk is, teljesítjük a tervet. Hosszú évek óta. A Jközös törekvés, a siker össze­kovácsolt bennünket, s 1972- ben František Veselý (a jelen­legi részlegvezető) ösztönzésé­re létrejött a brigád, s rövide­sen megszereztük a bronz jel­vényt. Az ezüst fokozat története viszont már Jozef Neradovič ne­véhez fűződik. Dióhéjban a legfontosabb mozzanatok: — Az első helyen a terv tel­jesítése és a termékek minősé­ge áll. Ezt tartjuk szem előtt mindenkor Pedig sok esetben nem volt és ma sincs könnyű dolgunk. Munkaerőhiánnyal küszködünk, ennek ellenére igyekszünk, hogy teljesítsük a tervet. Szerencsére, olyan kö­zösség ez, amelyben minden emberre számíthatunk. Ez a jó közösségi szellem nagyrészt az itt dolgozó kilenc kommunista érdeme. Ez a szám hirtelen kevésnek tűnik nekem, de munkájuk eredményét, ha­tását látva, tudatosítom: nem a szám a fontos, hanem az összetartó erő, a példamutatás. — A kollektíva magvát nők alkotják — folytatja Jozef Neradovič —, velük néha több a gond, megbetegszik a gyerek, szülési szabadságra mennek. Viszont a brigádban minden asszony megértette: ma én, hol­nap te, így ha kell, bárki be­ugrik a másik helyett. — Vannak viszont más jelle­gű, sokkal komolyabb problé­mák is. A nyersanyagellátás sokszor akadozik, az előző rész­leg nem bírja ellátni a műhelyt. Ha dolgozni akarunk, akkor ne­künk magunknak kell „idefuri­káznunk“ az anyagot. A másik: jön a téli időszak, viszont a villamos energiával takarékos­kodnunk kell. Törjük a fejün­ket, hogyan is csináljuk, mert négy óra az előírt takarékossá­gi idő egy műszak alatt. Ez azt jelenti, hogy egyetlen gép sem mehet üresjáratban, minden má­sodpercet ki kell használni. A CSARNOKBAN Az egyik Mafa-gyártmányjel- zésű gép mellett egy vidám sze­mű, csinos, középkorú fekete asszony. Gombokat nyomogat, s közben figyeli a képlékeny, barna masszát. Egy pillanatra megzavarom: — Nem baj, addig átveszi más a munkámat — húzza mo­solyra száját Antónia Ondria- šová, s kissé arrébb tessékel, hogy halljuk egymás szavát. — Ezen a gépen bizonyos fokra állítom a massza hőmérsékle­tét. Mert ha túl meleg, akkor szétfolyik, ha hidegebb a kelle­ténél, akkor benn ragad a formában. :980 X. 31. — Mióta van a gyárban? — 1957-ben kerültem ide, az­óta bizony sokfajta táblás cso­koládét készítettem már, s több tonnányit. — S meg is kóstolja vala­mennyit? Melyik ízlett legin­kább? — Persze. S hogy melyik íz­lett? A „csokoládék“ közül leg­jobban szeretem a füstölt húst, a barna sört, no meg a jó kis borocskát. No nem azt, ami tő­lünk Záhorieból származik. A csallóközi, amit Marika hoz, az jobb. (Marika, azaz Fülöp Mária, fiatal magyarbéli (Veľký Bieí) kislány. „Kedves, vidám, szor­galmas teremtés — dicséri An­tónia asszony. Ez a csupa élet asszony, megalakulása óta tagja a bri­gádnak, a volt és a jelenlegi vezetővel együtt ft tanította be a fiatalokat. — Szükségünk van a fiata­lokra, de sajnos vannak, akik meg se várják, hogy megmele­gedjenek. Pedig mindenütt dol­gozni »kell — ezit sokan fel is ismerik és visszajönnek. Nézze, én huszonhárom éve naponta utazom, egy óra az út ide, egy vissza. Mégsem mentem el, szeretem ezt a munkát, pedig ez a csokoládé nem mindig olyan édes. Van úgy, hogy pén­teken tizenhat órát dolgozunk a terv miatt, s aztán szomba­ton tisztítjuk a gépeket, hogy a következő héten minden rendben mehessen. — Árulja el, mi a titka az itt uralkodó jó szellemnek? — Az elsősorban a vezetők­től függ. S František Veselý olyan vezető, aki ezt meg tud­ta teremteni. Olyan ember, aki mindent megtesz a dolgozók­ért. ö, ha reggelenként bejön, frissen, megújult erővel, el­szántsággal, mosollyal az ar­cán, akkor frissen, vidáman zajlik a műszak is. S hasonló típusú ember a jelenlegi bri­gádvezető is. — A másik dolog pedig az, hogy a gyáron kívül se sza­kad meg a kapcsolat a munka­társak között. Közös kirándu­lásokat szervezünk, védnökei vagyunk a Krasná Horká-i gyermekotthonnak. Sportjátéko­kat szerverünk a gyerekek­nek, látogatjuk, sőt a gyárba is elhoztuk őket. Ezeknek a gyerkőcöknek e nagy „csokolá­dévár“ látványa olyan élmény volt, amit még évek múlva is emlegettek. Közben a formákból kihulla­nak a kész csokoládétáblák, s a következő részlegen ügyes kezű lányok, asszonyok csoma­golják, s kedvesen kínálják, kóstoljam meg. De most már valahogy nem ízlik, nem csik­landozza az orromat, mint diákkoromban, jó néhány hét­re beteltem a csokoládéval. URBÄN KLÁRA A SZABAD IDŐ IS DRÁGA Mi hasznosításának vezérlő elve? Az életmódot politikailag, tár­sadalmilag, gazdaságilag meg­határozott feltételek közt élő emberek alakítják ki. Munka- viszonyukkal, az általuk is alakított környezet visszahatá­saival, mindennapi tapasztala­taikkal. A szocialista munkabrigádok mozgalmát szervezők helyesen és jól értelmezve a jelmonda­tot — „Szocialista módon dol­gozni és élnit" — arra töre­kednek, hogy a népgazdaság javát szolgáló termelés, és az­zal együtt a szocialista életmód alakulása is sikeres legyen. A hatékonyság, a minőség, az idős okos és célszerű felhasz­nálása olyan követelmények, melyek egyaránt érvényesek mind a termelőmunka meg­szervezésének folyamatában, mind az életmód alakításában. Találóan állapította meg Pa- rák András elvtárs, az orosz■ kai (Pohronský Ruskov) cukor­gyár szakszervezeti üzemi bi­zottságának elnöke, amikor er­ről beszélgettem vele: „A ter­melő ember, a művelődő és szórakozó ember ugyanaz, nem lehet tehát életprogramja, életfelfogása más a gyáron be­lül, és más a gyáron kívül.“ Azt is elmondta persze, hogy ő és a kommunista szakszerveze­ti tisztségviselők mit tesznek a dolgozók szabad idejének okos és célszerű hasznosítása érde­kében. A marxizmus—leninizmus köztudott igazsága, hogy a munkában, az életmódban, a magatartásban válik gyakorlat­tá a világnézet, az elmélet, de az cselekvés nélkül, csak úgy magától, óhajra nem valósul meg. Cselekvésre van szükség hozzá. Tudják is a szakszervezeti tisztségviselők, hogy milyenre. A szocialista munkabrigádok mozgalma a nem termelési jel­legű vállalások szorgalmazásá­val tanulásra, öntevékeny mű­velődésre, közösségi emberré válásra ösztönzik a dolgozó­kat. Probléma azonban — és ez elég bosszantó — az eseten­ként megmutatkozó formalitás. A nagykürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bánya egyik szakszer­vezeti tisztségviselője, Zsóri István elvtárs nem ok nélkül tette fel a kérdést: „Ugye fur­csa előadást hallgatni a közös­ségi embertípus kialakításáról, amikor a tervezettnél százhét méterrel hosszabb bányafolyo­sót hajtottunk ki, és közülünk hatan önkéntes véradók?“ Nem ok nélkül kérdezte, mert még arról is jelentést kellett adni, hogy hány ilyen, illetve hason­ló témájú előadást hallgattak. Rendező elvre van tehát TUDNAK DOLGOZNI A kelet-szlovákiai SZISZ-tagok rmunkaeredsrtényet A Mafa jelzésű gépen beállítják a hőmérsékletet (Gyökeres György felvételei) Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére a kelet- szlovákiai kerületben 4800 SZISZ alapszervezet, 2847 ifjú­sági munkabrigád, 442 pionír­szervezet és 3700 pionírcsapat összesen 182 millió korona ér­tékű szocialista kötelezettség­vállalást tett. A kelet-szlovákiai fiatalok 1980 első félévében a vállalatokban és az üzemekben érték el a legfigyelemreméltóbb gazdasági eredményeket. Agyá­rakban dolgozó SZISZ-tagok kö­zül külön dicséret illeti a svi­ti Chemosvit fiataljait, akik a termelésben hat hónap alatt több mint 9300 munkaórát dol­goztak. De ugyanígy kiemelhet­jük a sninai Vihorlatban dal- gozó fiatalokat is, akik három kommunista szombatot tartot­tak és elkészítettek három prést, melyeket a Szovjetunió­ba exportáltak. Derekasan dol­goznak a Kelet-szlovákiai Vas­mű fiataljai is. Ján Klinčák munkabrigádja például 112 szá­zalékra teljesítette félévi mun­katervét. Nekik köszönhető, hogy a Vasműbe érkező teher- vonat-szerelvények állási ideje 10 óráról 6.4 órára csökkent. Ez a napi 3,6 óra 110 000 koro­nát jelent a Vasműnek. A bar- dejovl JAS cipőgyárban Irena Legdanová munkabrigádja fél­évi termelési tervét 10G,3 száza­lékra teljesítette. A kezük alól kikerülő cipők minősége is jó volt. A kerületben jó hagyományai vannak az újítómozgalomnak. 1980 első felében a fiatal szak­emberek 1351 újítási javasla­tot nyújtottak be, amelyekből 627-et már meg is valósítottak. Ezek népgazdaságunknak 9 millió korona hasznot eredmé­nyeztek. Kelet-Szlovákia üzemeiben az Ifjúsági Fényszóró jőrőrcsapa- tai az első félévben megkülön­böztetett figyelmet fordítottak a munkagépek kihasználására, a villamosenergiával és a fűtő­anyaggal való takarékoskodás­ra. Azoknak a hiányosságok­nak felszámolása, amelyekre ők hívták fel a figyelmet, 6 millió korona megtakarítást eredményezett. Bebizonyították továbbá azt is, hogy nagyobb odafigyeléssel, ésszerűsítéssel bevezetésével fél év alatt anyagmegtakarítással is 12 mil­lió korona többletet lehet elér­ni. A kelet-szlovákiai SZISZ-ta- gok és pionírok munkaeredmé­nyeit összegezve érdemes meg­említeni azt, hogy az idei első félévben 23 000 tonna hulladék­anyagot is összegyűjtöttek, és aktívan kivették részüket a Nemzeti Front választási prog­ramjainak teljesítéséből, s nem utolsósorban a mezőgazdasági munkákból is. A kelet-szlová­kiai fiatalok fél év alatt 86 millió korona értékű munká­val járultak hozzá népgazdasá­gunk fejlesztéséhez. (—szák) szükség a nem termelési jel­legű vállalások szorgalmazása terén. És teljesen kézenfekvő, hogy mindig az adott viszonyok szerint kialakított szempont az: mi viszi leginkább előre a mun­kát, a szocialista életmód ki­alakulását. Persze a véleményeket meg kell hallgatni, figyelembe kell venni, de a szempont kialakí­tása úgy brigádügy, hogy tár­sadalmunk vezető erejét, a pártot képviselő kommunisták szót értenek a pártonkívüliek- kel. Teljes mértékben egyetérthe­tünk Jantosík Ferencné elv­társnőnek a Járási Ipari Válla­lat párkányi (Štúrovo) varro­dája szakszervezeti műhelybi­zottsága elnökének a megálla­pításával: „Drága a szabad idő, főleg az asszonyok, az anyák ideje, de nem mondunk le az igény felkeltéséről.“ Elmondta persze azt is, hogy bár sokan közülük bejárók, mégis gyak­ran szerveznek közös színház- és mozilátogatásokat. A Királyhelmeci (Královský Chlmec) Traktor- és Gépállo­más etzüstjelvényas szocialista munkabrigádjának egyik tagjá­val, Nagy János elvtárssal, aki szakszervezeti tisztségviselő is,- éppen akkor beszélgettem ami­kor a brigádnapló írásával foglalatoskodott. Borítékokból cédulákat vett ki, és a cédu­lákra írott feljegyzések alap­ján fogalmazta meg a naplóba kerülő beírásokat. Ténykedésé­hez fűzött magyarázatát ta­nácsként is elfogadhatjuk, mert ezt mondta: „Rangsorolok előbb, megállapítom, hogy bri­gádunk számos kisebb és na­gyobb akciója közül mi volt szocialista szempontból jelen­tősebb, legalább tudni fogjuk, mit kell még inkább szorgal­maznunk.“ És a rangsorolás­kor fő elve volt: az üzemi pártszervezet taggyűlésének az eszmei és politikai nevelésről hozott határozata. A szocialista értékrend meg­határozója a közjóért végzett munka, amely minden emberi élet alapfeltétele. A termelő- munka és az a mun ka tevé­kenység, amely életmódunkat alakítja, formálja. És mivel a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt a történelmi fejlődés követelményeinek meg­felelően szervezi, irányítja ezt a munkát, az határozza meg az érdekeiket, a célokat is. Az érdekek egybeeshetnek a konkrét közösségek, a munka­brigádok céljaival és feladatai­val, jelenlegi elképzeléseivel, gyakori azonban, hogy tudato­sítani kell ezt az érdeket. Fi­gyelmeztetni rá, érdeklődést kelteni iránta. Ezért a kommunista szak- szervezeti tisztségviselők a nem termelési jellegű vállalások meghatározásakor, a szabad idő okos és célszerű felhaszná­lásának módozatai ajánlásakor mindig abból a szempontból ítélik meg a tennivalókat, aminek meg kell valósulnia a fejlett szocialista társadalom építése érdekében. Drága a szabad idő minden perce,* tehát rangsorolnak: sokkalta fontosabb az újítók mozgalmának nyílt és igazsá­gos elbírálások eredményezte fellendítése, mint az, hogy csak azért vásároljon meg a mun­kabrigád bizonyos számú belé­pőjegyet egy-egy rendezvényre még akkor is, ha a rendkívüli műszak miatt közülük senki sem mehet el, mert ennek be­jegyzése mutatós a brigádnap­lóban. Sokkalta fontosabb az önkéntes véradás megszerve­zése, a továbbképzés érdeké­ben a dolgozók esti iskolájá­ban tanuló brigádtag megsegí­tése, mint annak a bejegyzése a brigádnaplóba, hogy hányán szólaltak fel valamelyik, dön­tésre nem Jogosult fórumon. Mellőzik a felesleges formali­tásokat, ugyanakkor a bevált for­mák alkalmazását szorgalmaz­zák, mert az eszmeiség, a kom­munista erkölcs, elvszerűség az alapja jó választásuknak. Az emberi életben az idő múlásának erkölcsi értelme, jelentősége kell, hogy legyen a jelen és a jövő kölcsönhatá­sa alapján. Meg kell tehát küz­deni a szabad idő minden órá­jának tartalmasságáért Ne múljék akárhogyan. HAJDÜ ANDRÁS Kész a finom csokoládé, már csak a csomagolás van hátra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom