Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-29 / 256. szám, szerda

Emberek a határban KEDVEZŐTLEN IDŐJÁRÁSI VISZONYOK KÖZEPETTE SZEDIK A KUKORICÁT Elegendő szemes terményt előállítani ma már nem jelent különösebb gondot a mezőgaz­dasági dolgozók részére. Nyári kalászosokból szép termést ta­karítottak be az idén, s a ku- koricatermesztésbem is figye­lemre méltó eredményeket ér­nek el. Csakhogy a termés be­takarítása, elraktározása már korántsem egyszerű feladat. A szélsőséges időjárás, a gyakori esők, a vízzel átitatott földek és dűlőutak nehéz akadályokat gördítenek a betakarítás elé, próbára teszik a felkészülést és a szervezői készséget. Erről győződtünk meg ezekben a na­pokban az Érsekújvárt (Nové Zámky) Egységes Fölöműves- szövetkezetben. A szóban forgó közös gazdaság nagy területen foglalkozik szemes kukorica termesztéssel. Bánov község határának egyik dűlőútja 65 hektáros ku­koricatáblát szel ketté. Ez az út a sok eső következtében sártengerré változott. Még a legtökéletesebb terepjáró autó is elsüppedne rajta. A kukori­catáblákon dolgozó kombájnok­tól speciális teherautók hord­ják el a magot. Az IFA típusú teherautónak szélesek a kere­kei, ezzel tehát nem probléma a szállítás. Jozef Lisický, a Nyitra folyót átszelő hídon épp egy kukoricával megrakott traktort előzött meg. A trak­tor tengelyig süllyedt a sárban. Ä tehergépkocsi vezetője tudta mi a kötelessége. Azonnal ne­kilátott a traktor kihúzásának, ami azonban csak egy másik traktoros, Vladislav Cucor se­gítségével sikerült. Amíg a gépjárművek egymást húzogat­ták ki a sárból, a kombájnok fényjelzésekkel sürgették őket, hogy igyekezzenek, mert tele vannak a tartályok. A kukoricaföld és környéke ©gy kis túlzással harctérre em­lékeztetett. Benjamín Cagaň- nak, a szárítórészleg vezetőjé­nek a kíséretében tekintettünk szét. Láttuk az igyekezetei, amelyet a kombájnosok és a szállítók a kukorica biztos helyre juttatásának érdekében kifejtenek. — Abban nem reménykedhe­tünk, hogy jobbra fordul az időjárás — jegyezte meig kísé­rőnk. — A határidő sürget, éj­szakai fagyokkal is számol“ nunk kell, így hát nem marad más hátra, minthogy nedvesem is szedjük a kukoricát. Közelebbről is megtekintet- ltHt a kombájnosok munkáját. ■—* Kiadós-e a termés? — kérdeztem Robert KoStál kombájnost, aki Ágh Józserf segédkom báj nos váltótársa, — Nincs hol raktároznunk — magyarázza Miloš Janeček műszakvezető. Sajnos, a szárí­tott kukorica raktározásához sincs elegendő fedett helyisé­günk. A BL—15 típusú szárító, amelyet 1976 ban helyeztünk üzembe, kitűnően bevált, de ilyen nedves kukoricát még nem szárítottunk rajta. A 35 százaléknyi nedvesség tartal­mat 14 százalékra csökkenteni bizony nehéz feladat. Sok idő­be kerül és sok energiát kell felhasználnunk. Az Érsekújvári Egységes Főldművesszövetikezet 3860 hektárnyi mezőgazdasági te­rületen gazdálkodik. Ennek tóber 2-án kezdtük meg, hét kombájnnal, annak ellenére, hogy a szárítóberendezésünk nem győzi a magas nedvesség­tartalmú kukoricát szárítani. Üzembe helyeztünk két régebbi mozgó-szárító berendezést is, amelyek kedvező körülmények közepette óránként hat tonna kukoricát szárítanak meg. A be­takarításba bevontuk az összes traktort. Sajnos azonban a könnyebb járműveknek nem sok hasznát vesszük. Feltételezzük, hogy az az ötven ember, akikre a szárítást bíztuk, megbirkózik a megsokasodott teendőkkel. Megoldatlan azonban a kukori­Miloš janeček, Benjamín Cagaň és Gabriel Pavlovié a szárítóhoz szállított kukoricát szemléli 65 százalékán szemeseket, fő­leg kukoricát termesztenek, Mint azt Viliam Korec mér­nök, a szövetkezet elnöke el­mondotta, két évvel ezelőtt láttak hozzá a kukoricatermés- terület növeléséhez. Azelőtt évente mintegy 800 hektáron termesztettek szemes kukori­cát, 250 hektáron pedig silóku­koricát. Most a szemes kuko­rica pedig 450 hektárt borít be. — Kukoricatermesztésben jó tapasztalataink vannak — tá­jékoztat Horváth fózsef mér­nök, a közős gazdaság agro- nómusa. — Megtörtént, hogy, hét tonna kukoricát takarítot­tunk be egy hektárról. Tavaly az 1800 hektárnyi területről át­lagban 5,7 tonna hozamot ér­tünk eJ. Az idei eredményekről még korai lenne beszélni, hi­szen a betakarítás kezdeténél tartunk. Az első 35 hektárról átlagban őt tonnát szállítot­tunk a raktárakba. Eddig azonban még csak a gyengéb­ben termő talajokról került le ca tárolása. Előzetes számítá­sok szerint 1050 vagon szemes kukoricát termelünk, s ennek el­raktározása nagy gondot okoz. Reméljük, hogy a vasutasok se­gítségünkre sietnek, és vagono­kat állítanak a rendelkezésünk­re, hogy elvihessük a raktárak­ból a búzát, árpát, napraforgót, sőt a kukorica egy részét is, amely más üzemekben kerül fel­dolgozásra. JOZEF SLUKA Kommentáljuk VESZTESÉGBE© NÉLKÜL Ahogy közeledik az év vége, úgy tudatosítják a vállalatok és üzemek dolgozói, hogy a gyorsan múló idő minden per­cére nagy szUkségük van, ha hiánytalanul teljesíteni akar­ják a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évének feladatait. A munkások igyekezete azonban csak akkor lehet ered­ményes, ha a szervezéssel, a munka irányításával megbí­zott gazdasági vezetők, főleg a művezetők és mesterek megteremtik az eredményes termeléshez szükséges feltéte­leket. Az egyes vállalatokban és Szemekben végzett felmé­rések ugyanis azt bizonyítják, hogy a legtöbb tartalék a munkaidő kihasználásában rejlik. Gyakran kerül sor kény­szerpihenőre olyan bosszantó hibák miatt, melyeknek fejlett ipari termelésünkben már nem szabadna előfordulniuk. Vannak olyan esetek, hogy a munkásnak kell előteremtenie a termeléshez szükséges anyagokat, mert szervezési fogya­tékosságok miatt ezek nincsenek kéznél. Míg otthagyva munkahelyét a raktárost keresi, míg a távoli raktárból el­viszi a szükséges csavarokat, lemezeket, az őrá könyörtele­nül ketyeg ás erre a „kitérőre“ ráfizet a munkás, mert nem termel és a népgazdaság, mely a tervek teljesítésénél min­den dolgozó teljes értékű teljesítményével számol. A veszteségidő felszámolásával kapcsolatos elvárások nem új keletűek. Régen, ha például családi házat építettek, a kőművesek addig nem engedték lerakni a téglát, cemen­tet, míg nem tartottak gondos szemlét a terepen. Mert nem mindegy, honnan, milyen távolságról kellett később a ren­deltetési helyükre szállítani ezeket. Sajnos erről egyes mű­vezetők és mesterek megfeledkeznek. A nagy teljesítményű futódarukról olykor csak úgy találomra szórják le a nem ritkán tonnákat nyomó terheket, és másnap vagy egy hét múlva derül ki, hogy tíz-húsz méterrel odébb kellett volna rakni. Közben a darut másutt használják, várni kell, amíg ismét előkerül. A terheket szakszerűen fel kell rá kötni (pedig nemrég ezt a műveletet már elvégezték), működ­tetni kell az energiaigényes darut, odébb keli tenni az anyagokat, ha letette, kioldozni a tartóköteleket, egyszó­val szerencsés helyzetben ez egy órába, de olykor még töb­be is beletelik. Az ilyen késés egyes vállalatokban késés­láncolat kialakítója lehet. Vegyünk egy konkrét munkahe­lyet: A komáromi (Komárno) hajógyárban az úszóművek építésében sok szakember vesz részt. Pontosan kidolgozott harmonogram szerint követik egymást a munkák. Ha nem készülnek el határidőre a hegesztők, késnek a villanyszere­lési, csőszerelői munkák, később kezdhetik el feladataik teljesítését a festők, asztalosok. A szervezési fogyatékossá­gok természetesen nemcsak ebben a vállalatban, hanem népgazdaságunk minden területén tetemes károkat okoztak. A gazdaságirányítás tökéletesítésével kapcsolatos intézke­dések nagy súlyt helyeznek a veszteségidő felszámolására, és a munkaidő minden percének termelő munkára való fel- használására. Ezért a gazdasági vezetők az év hátralevő hónapjaiban fordítanak megkülönböztetett figyelmet erre a területre, hogy a hetedik ötéves tervidőszak folyamán már ne kelljen ezzel az oly sokat bírált fogyatékossággal ismét foglalkozni. Nem is lesz rá idő, mert a feladatok mind mennyiségi, mind minőségi téren túlnövik a mostani terv­időszakot. KOMLÖSX LAJOS Szakosítjuk a napraforgótermesztést Jó lehetőségeket teremtünk a hektárhozamok fokozására A kombájnosok egy csoportja — Még csak a betakarítás kezdeténél tartunk — válaszol­ja, így hát nem tudok semmi pontosat mondani a termésről. Azt azonban már látni, hogy ennél jobb termést ígérő ku­koricatábláink is vannak. A szárítórészlegen hosszabb ideig tartózkodtunk. Milan Ca­gaň műszakvezető hat ember munkáját irányítja, akik nyúj­tott műszakban dolgoznak szombat—vasárnap is. Azt a mennyiségű silókukoricát, ame­lyet Peter Buranský kaszálógé­pével betakarít, itt szárítják meg. Araikor megálltam az érsek- újvári részlegen, fekete felle­gek gyülekeztek az égbolton. Éppen ott, ahol a traktorok pótkocsijából kiszórták a ku­koricát. (A szerző felvételei) a termés. Minden parcellán egészséges a növényzet, s ha később is érik mint máskor, nagyon ígéretes. A késés azon­ban bonyolulttá teszi a betaka­rítást, főleg az utókezelést. Az időjárás ebben az évben próbára teszi a mezőgazdasági dolgozókat. Egyrészt kedvezett a nyári kalászosoknak, más­részt kárt okoz a kukoricában. Ezt tapasztalják az itteni föld­művesek is. Ezért a leltározá­sok alkalmával némely, ké­sőbb érő szemes kukoricát si­lókukoricává minősítettek át. — A betakarítási munkák 15 napot késnek — mondotta Hor­váth mérnök. — Mégis remélj- jük, hogy a kukorica nagyrésze beérik, s maradéktalanul beta­karíthatjuk. A betakarítást ok­Járásunikban a szántóterület 4,7 százalékán, négyezer hek­táron — hazánkban a legna­gyobb területen — termesz­tünk napraforgót. A helyi vi­szonyokat figyelembe véve sza­kosítottuk termesztését. A Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság hatszáz, a Komjati- cei Efsz négyszáz hektáros te­rületen foglalkozik napraforgó termesztésével. A felmérések alapján megállapítottuk, hogy száz hektárnál kisebb terüle­ten egy mezőgazdasági üzem­ben sem termesztik ezt az ola­jos növényt. Az eddigi tapasz­talatok alapján tovább folytat­juk a termelés koncentráció­ját és szakosítását. A tervek szerint a 7. ötéves tervidőszak­ban az egyes mezőgazdasági üzemekben legalább kétszáz hektáron termesztünk napra­forgót, de azokban az üze­mekben, amelyekben rendkí­vül kedvezőek a feltételek, nyolcszáz hektárra bővítjük termőterületét. Amíg jelenleg tizenhét mezőgazdasági üzem termeszt napraforgót, a jövő­ben már csak tizenkettő fog­lalkozik termesztésével. A napraforgó termesztése já­rásunk mezőgazdasági üzemei­nek kétszeres hasznot hoz. Amellett, hogy az eladott mennyiségért jó pénzt kapnak, még vissza marad az olajpo­gácsa, ami nagyon jó takar­mány az állatállomány számá­ra. A másik oldalon a napra­forgó eléggé kizsarolja a föl­det és a gépesítés jelenlegi fo­ka mellett még gondot okoz a szár betakarítása és beszántá- sa. A hektárhozam nagyban függ a fajták megválasztásától. Pár évvel ezelőtt még a szlovák szürke fajtát termesztettük. A belföldi- és külföldi tapasztala­tok alapján már a termőterület kilencven százalékán a Vnimk fajtát termesztjük. Kisebb te­rületeken már kísérletezünk a Romsum román fajtával és né­hány jugoszláv és francia faj­tával. A napraforgó alá jól elő keli készíteni a talajt. Az őszi mélyszántást tavasszal simítók- kal és kombinátorokkal szét kell dolgozni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy két sza­kaszban kell mütrágyázni. Az őszi mélyszántáskor kell ada­golni a foszfor- és salétrom­tartalmú műtrágyát. A további szükséges foszfor és salétrom- műtrágyát, nitrogén műtrágyá­val kiegészítve a vetés előtt kell a földbe juttatni. A nap­raforgó nagyon meghálálja a nitrogénnel való lombtrágyá­zást. A nagy hektárhozamok el­érésének feltétele a pontos ve­tés, a megfelelő gyomirtósze­rek és növényvédőszerek hasz­nálata. Egyes mezőgazdasági üzemekben már pontosan ki­dolgozták a termesztési prog­ramot, amelybe belefoglalták a növényvédelmet is. Kedvezőek lennének tehát a lehetőségek a nagy hozamok elérésére, azon­ban néhány bevált növényvé­dőszert nehezen tudunk be­szerezni. Ezért igyekszünk al­kalmazni a hazai növényvédő­szereket. Az 1979—80-ás évben érés előtt Reglone vegyszert permeteztünk Dam 390-es cseppfolyós műtrágyával. Ez a kombináció nagyon bevált és meggyorsította a szemek éré­sét. Eleinte nagyon sok gondot okozott a betakarítás. Az utób­bi években már megfelelő adaptereket használunk. Az E—516-os kombájn az adapter­rel nagyon jó munkát végez. A nehéz betakarítási munkát azonban a legjobban az SZK 6-os szovjet kombájn bírja a legtovább. Ezért a helyi vi­szonyoknak megfelelően hasz­náljuk a különböző típusú kombájnokat a betakarításra. Az utóbbi években főleg olyan napraforgófajtákat ter­mesztünk, amelyeknek nagy az olajtartalma. Ezek közé tartó- zik a Vnimk fajta is, amelynek átlagos hektárhozama 313 mázsa. Amint már említettem, új fajtákkal is kísérletezünk, és a jövőben ezeket nagyobb területeken termesztjük. A kí­sérleti parcellákon a legna­gyobb hektárhozamot, 322 má­zsát, a jugoszláv Sumrit 212-es fajta adta. Nemrég meglátogat­tuk a Szovjetunióban a Molda- vai Szovjet Szocialista Köztár­saságot, ahol elbeszélgettünk neves szakemberekkel. Beszél­getés közben megemlítették,, hogy ők is nagy termőképes­ségű és kiváló minőségű faj­tákkal kísérleteznek. Éghajlati viszonyaik között az Ogyesszai 63-as fajta hektárhozama 350—380 mázsa volt. Járásunkban nagyon kedve­zőek a feltételek a napraforgó termesztésére, ha azonban na­gyobb területen akarjuk ter­meszteni, akkor csökkenteni kell a kukorica vetésterületét. Ezért a felsőbb szervek bele­egyezésével változásokat kell eszközölni a növénytermesztés szerkezeti összetételében. Úgy­szintén fokozni kellene a ter­mesztési kedvet a szállítói­megrendelői kapcsolatok javí­tásával. A bratislavai Palma vállalat nehézkesen szállítja el a mezőgazdasági üzemek rak­táraiból a napraforgót, és ezért tárolással járó vesztesé­gek is keletkeznek. Idén bő termést takarítunk be, és kedvezőbbek a lehető­ségeink a napraforgó szárának összezúzására és beszántására is. Reméljük a jövőben a gép­ipartól megfelelő gépeket ka­punk az egyes termesztési fo­lyamatok végzésére, és keve­sebb ráfordítással több napra­forgót termeszthetünk a nép­gazdaság számára. KAROL JURÍK mérnök, az Érsekújvári (Nové Zámky) Já­rási Mezőgazdasági Igazgató­ság igazgatója 1980. X. 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom