Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1980-10-24 / 252. szám, péntek

Népszámlálási tudnivalók Tíz év elteltével ismét nép-, ház- és lakásszámlálás lesz hazánkban. Céljáról már több ízben írtunk, összefoglalóan úgy határozhatjuk meg, hogy az illetékes szerveknek néhány fontos vonatkozásban gazdag alapanyagot szolgáltat, amely hosszabb távon, legalább két ötéves tervidőszakban haszno­sítható további fejlődésünk tervezésében és irányításában. Most itt az ideje, hogy részletesebben szóljunk lebonyolítás sának módjáról. KIKRE VONATKOZIK Ez az akció lényegében min­den lakosunkat érinti. Elsősor­ban kivétel nélkül minden sze­mélyt, akinek a népszámlálás pillanatában tartós lakhelye a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban van. Ezen túlme­nően azokat is, akik ideigle­nesen tartózkodnak területün­kön. Más szóval, vonatkozik külföldi állampolgárokra is. Itt azonban kivételt képeznek a diplomáciai kiváltságokat élve­ző személyeik, illetve az olyan idegen állampolgárok, akikre nemzetközi egyezményekből adódóan ez a kötelesség nem vonatkozik. Átgondolt megvaló­sítási rendszer szavatolja azt, hogy egyrészt azokat az állam­polgárainkat is összeírják, akik a népszámlálás idején történe­tesen külföldön tartózkodnak, másrészt pedig az összesített adatokban senki se szerepel-1 jen többször. A DÖNTŐ PILLANAT Sokan nincsenek még tisztá­ban azzal, mit is jelent az a meghatározás, hogy a nép-, ház- és lakásszámlálás döntő pillanata 1980, október 31-én éjfélkor lesz. A magyarázat egyszerű. A nyomtatványokon — gyakorlatilag az első no­vemberi napokban — az emlí­tett időpont adott helyzetét kell feltüntetni. Például az október 31-én éjfél után született gye­rek adatait már nem tüntetik fel a népszámlálási kérdőívek­ben. Viszont az említett „dön­tő pillanat“ után elhunyt sze­mély a nyomtatványon még élő személyként szerepel majd, hi­szen november elsejéig még élt. A SZÁMLÁLÓBIZTOSOK SZEREPE A számlálóbiztosok — Szlo­vákiában mintegy 12—13 ezer, körültekintően kiválasztott és a járási nemzeti bizottságok által jóváhagyott, feladatuk elvégzé­sére gondosan felkészített sze­mély —« már október 27. és 31-e között felkeresi a háztartáso­kat. Ők adják át a népszámlá­lási űrlapokat és tüzetesen tá-- jékoztatnak kitöltésük módjá­ról. Itt kell megemlítenünk, hogy a lakosok általában ma­guk válaszolják meg írásban az űrlapok rovatainak kérdéseit, A számlálóbiztos ezt akkor te­szi meg helyettük, ha az Illető erre a műveletre képtelen (pél­dául egészségi állapota vagy írástudatlansága stb. miatt). Főleg az idősebb embereknek, de szükség esetében másoknak is segítséget nyújthatnak. No­vember 6-a és 10-fc között a számlálóbiztosok ismét felkere­sik a hatáskörükbe tartozó la­kásokat (ez mintegy 120—130 lakás 350—400 lakossal), átve­szik a kitöltött űrlapokat és el­lenőrzik a kitöltés pontosságát. Említést érdemel, hogy a szám lálóbiztosoknak hivatalos iga­zolványuk van, amely feljogo­sítja őket egyes okmányok, például a születési levél vagy a személyi igazolvány ellenőr­zésére és adatainak egybeveté­sére az űrlapok adataival. Ter­mészetesen kötelesek minden tényt, amelyről az akció során tudomást szereznek, hivatalos titokként kezelni. Ez a titok­tartás különben vonatkozik a népszámlálási adatok egész ezt követő feldolgozásának és fel- használásának szakaszára is. NÉGYFÉLE ŰRLAP Tulajdonképpen milyen űrla­pokkal találkozunk majd ezek­ben a napokban? Négyféle nyomtatvány készült. A „nép­számlálási ívet“ a lakás bérlője vagy az adott háztartás más felnőtt személye tölti ki az itt lakó, illetve a népszámlálás döntő pillanatában ideiglenesen itt tartózkodó további szemé­lyek nevében is. Ezen a nyom­tatványon a többi között feltün­tetik az alapvető személyi ada­tokat, a születési számot, a csa­ládi állapotot, a nemzetiséget, az iskolai végzettséget, a fog­lalkozást, a munkaadó adatait stb. A házra vonatkozó adato­kat külön nyomtatványon a számlálóbiztosok tüntetik fel a háztulajdonosok, illetve a ház­kezelők tájékoztatása alapján. A további nyomtatványt, az ún. népszámlálási lapokat azok a személyek töltik ki, akik a nép- számlálás döntő pillanatában nem tartózkodnak állandó lak­helyükön, hanem például más város szállodájában, üdülőhe­lyen, jkórházban, gyógyfürdő­ben stb. Végül a negyedik nyomtatványt, az úgynevezett nyilvántartási lapot (adatai összegezésével teremtik meg a lakosság pontosított központi nyilvántartását, a számítógépes feldolgozás követelményeinek megfelelően) csak a CSSZSZK állampolgárai töltik ki. Figyel­meztetni kell arra, hogy példá­ul abban az esetben, ha vala­A nitrai járás lakosai is nagy munkakezdeményezést és aktivitást fejtenek ki ebben az időszakban. Ezt bizonyítja az, hogy túlteljesítették idei járási kötelezettségüket. Nagy gondot fordítanak járási székhelyük fejlesztésére. Az ősrégi város arculata a szocializmus építésének évei­ben teljesen megváltozott, s ma Nitra hazánk egyik leg­szebb városa. Egyúttal annak az öt szlovákiai városnak egyike, amelyek lakosságának száma kétezerig megha­ladja a százezret. Ezért Nitrán nagy gondot fordítanak a lakásépítésre és a lakótelepek járulékos beruházásaira. A képen: a Chrenová 1. új lakótelep látható. (Š. PetráS felvétele ČSTK) mely személy a népszámlálás pillanatában nem tartózkodik állandó lakhelyén, akkor ezt az űrlapot személyére vonatkozóan nemcsak odahaza tölti, illetve töltik ki, hanem még egyszer köteles azt kitölteni ideiglenes tartózkodási helyén is (például ha hivatalos úton van). A népszámlálási nyomtatvá­nyok különben magyar nyelven is készültek a vegyes nemzeti­ségű területek számára. Ahol a nemzetiségek tagjai csak szórványosan élnek, a szlovák nyelvű űrlapok kitöltésénél tá­maszkodni lehet a számlálóbiz­tosok segítségére. Az illetéke­sek arra is gondoltak, hogy az ilyen területeken, illetve ese­tekben a számlálóbiztosok egy­részt legalább nagyjából ismer­jék az adott nemzetiség nyel­vét, másrészt gondosan ügyel­jenek a tapintatos eljárásra, általában a segítségnyújtásnál és különösképpen a nemzeti­ségi hovatartozásra vonatkozó adatok ellenőrzésénél. A KITÖLTÉS MÖDJA Szót kell ejteni még a kitöl­tés módjáról is. Igen fontos követelmény ugyanis, hogy a2 adatok pontosak legyenek. Ezért feltétlenül szükséges minden kérdés igazságnak meg­felelő, felelősségteljes megvála* szólása. Magától értetődően va­lamennyi kérdésre választ kell adni. Jobb bővebben, mint héza­gosán. Kerülni kell rövidítések alkalmazását és ami a formai megoldást illeti — a népszám­lálási dokumentumok rovatait töltsük ki gépírással vagy ol­vashatóan kék színű golyóstol- lal. Amennyiben bármilyen oknál fogva, kivételképp, előfordul, hogy valaki november 10-ig sem adta át a kitöltött nyom­tatványokat, még november 11- én jelentkezhet, illetve köteles jelentkezni a legközelebbi nem­zeti bizottságon, nehogy kima­radjon az összeírásból. Ezzel befejeződik a nép-, ház- és la­kásszámlálás első szakasza és kezdetét veszi adatai összege­zésének, majd hosszú távú hasznosításának mindannyiunk érdekét szolgáló további alap­vető fontosságú szakasza. lg- i.) A statisztikai adatok és az illetékes egészségügyi intéz­mények felmérései arra figyelmeztetnek, hugy a gyakori szeszesital-fogyasztás megelőzése a felnőttek és a fiatal­korúak közt egyaránt nagyon időszerű feladat. A széles szeszesital-választék és fogyasztás aránya egyrészt a la­kosság életszínvonalának emelkedését jelzi, de ugyanak­kor mindennapjaink egyik káros jelenségének is a for­rása. A prágai Egészségnevelési Intézet felmérései szerint a szeszesital-fogyasztás arányai egyre ijesztőbb méreteket öltenek. A háború utáni években az egy lakosra eső tiszta szeszfogyasztás nem érte el a 2,5 litert, 1977-ben már meghaladta a kilenc liter tiszta szeszmennyiséget! Azóta a sörfogyasztás megkétszereződött, a bor- és a szeszes­ital-fogyasztás is több mint a háromszorosára emelkedett. Aggasztó jelenség, hogy főként a fiatalkorúak nincse­nek tisztában a szeszesital-fogyasztás káros hatásával. En­nek a gyökerei elsősorban a családi és az iskolai neve­lésben keresendők. Ezen a téren a családi és az iskolai nevelés eredményessége elsősorban attól függ, hogy a gyermekek, a fiatalkorúak környezete, az egész felnőtt társadalom milyen példával szolgál. Nagy felelősség hárul a szülőkre, ha gyermekük korán ismerkedik meg a sze­szes itallal. Annak ellenére, hogy törvény tiltja a 18 éven aluliak szsszesitalfogyasztását — s ez köztudott —, sok családban megengedik, elnézik, sőt még ösztönzik is ezt a káros jelenséget. Olyan tévhitek is előfordulnak még, hogy a szeszes ital orvosság, és sokan a sört nem tekin­tik alkoholnak. A lakosság egy része nem tudja, vagy tudni sem akarja, hogy a mértéktelen szeszfogyasztás mennyire ártalmas az emberi szervezetre. Aki a szeszes ital rabjává válik, számolnia kell azzal, hogy szellemi élete eltompul, ideg-, elme-, máj-, szív- és érrendszeri be­tegségek léphetnek fel nála, s csökken a fertőző betegsé­gekkel szembeni ellenállóképessége is. Kétszeresen vonat­kozik ez a fiatalkorúnkra. Több évszázados szokás is nehezíti az alkoholizmus el­leni harcot. Például az a felfogás, hogy a kalóriadús éte­lek, különösen a kövér hús után sört kell inni — nagyon elterjedt világhírű söreiről híres országunkban. Pedig a sor ugyancsak kalóriadús ital. Az illetékes egészségügyi szervek rámutattak: a kisko­rúak egészséges fejlődése szempontjából nagy veszélyt je­lent, ha olyan közösségbe, társaságba kerülnek, amelynek tagjai rendszeres alkoholfogyasztók. Megállapították, hogy az alkoholisták többsége ilyen „szesztársi“ közösségben, a leggyakrabban már 17-éves korában szokott rá az ita­lozásra. A vizsgálatok kimutatták, hogy többet isznak azok a személyek, akik otthon elégedetlenek, vagy a munka­helyükön nem érzik jól magukat. Sajnos, a mértéktelen szeszesital-fogyasztással szemben nagy a társadalmi közöny. Az eddigi tapasztalatok szerint csakis hosszan tartó, rendszeres és átfogó nevelő és felvilágosító munkával lehet elejét venni e káros jelenség terjedésének. Az al­koholizmus elleni küzdelem egyik fő célja az, hogy a la­kosság legszélesebb rétegeiben alapvető szemléleti válto­zás következzen be a szeszesital-fogyasztással szemben. Különösen az ifjúságot kell óvni a szeszes italok hatá sától. Ezen a téren, a család és az iskola mellett sok kiaknázatlan lehetőség van az egyes tömegszervezetek előtt. SOMOGYI MÄTYÄS ORVOS! TANÁCSADÓ HOGY SZÉP LEGYEN AZ ÖREGKORUNK Az ember úgynevezett bioló­giai kora nem ítélhető meg csuk az évek alapján. A külső jelek közül meghatározására a magasság és súly csökkenése, az izomzat eilágyulása, a bel­ső elváltozások közül a ser­kentő anyagok kiválasztódá­sának a csökkenése, az emész­tés és felszívódás hanyatlása, az emlékezőképesség csökkené­se, álmatlanság, fáradékonyság és még egyéb jelek, szolgálnak. Az öregedés lassú alkati, életta­ni és lélektani változások folya­mata, csökken a szervezet al­kalmazkodó képessége a kör­nyezetben előforduló változá­sokhoz. A szellemi öregedés voltakép­pen már azelőtt megindul, mi­előtt az ember a szellemi tel­jesítőképességének a csúcsára jut. Az ítélőképesség, az általá­nos tudás, az egész felnőtt élet folyamán változatlan marad, de a térbeli gondolkodás, a komplex tanulás, és az emléke­zet viszonylag elég hamar gyengülni kezd. Bizonyos szel­lemi funkciók tartós megma­radását az segíti elő, hogy ezeket gyakrabban használjuk mint a többit. Az emlékezés, az intelligencia visszafejlőd­nek ha nem használjuk őket, de gyakorlással újra kifejleszt­hetek. A kor előrehaladásával a szellemi képességek gyengül­nek, és ez az agy biológiai öregedésével van összefüggés­ben. Arra is szükség van, leg­alábbis ami a figyelmet és az összpontosító képességet illeti, hogy az idős ember vérnyo­mása se túlságosan alacsony, se túlságosan magas ne le­gyen, s a szívműködés is vi­szonylag egészséges maradjon, Az orvosok úgy vélik, hogy a problémamentes öregedés legfőbb feltétele egy sajátos személyiségalkat, amelynek meghatározásában az örökle­tes, a biológiai, az orvosi té­nyezőkön kívül főleg a szub­jektív magatartási mód, rész­ben a szociológiai helyzet veendő alapul. Az ilyen em­bernek jellemző tulajdonsága az élet minden területére ki­terjedő fokozott serénység. Ez­zel jár a derűs hangulat, az alkalmazkodó képesség. Es mert a fokozott aktivitású em­bereket fokozottan érik ösztön­ző ingerek, és mert az érdek­lődési körük is nagyobb, szel­lemi képességeik jóval tovább megmaradnak, és a problé­mákból fakadó nehézségeket könnyebben áthidalják. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy kevés az ilyen boldog öreg. A legrosz- szabb a helyzete azoknak, akiknek a szellemi képessé­geik erősen csökkennek. A 65 éven felüliek körében 5—10 százalék az agyi károsultak száma. Sokkal többen vannak azonban azok, akik öregkori depresszióban szenvednek. Az idős ember ugyan közös­ségben él, de .gyakran érzi, hogy egyedül van. A gyerme­kek felnőnek, elhagyják a szü­lői házat, a barátok elköltöz­nek, vagy egyszerűen csak el­maradnak. A második kínzó dolog a létbizonytalanság ér­zése. Ezt részben a nyugdíja­zással járó jövedelemcsökke­nés okozza, másrészt az öre­gedő ember érzi a testi ~és lel­ki erőinek hanyatlását, s fél tőle. Ezekhez még hozzájárul az is, hogy a legtöbb öreg fe­leslegesnek érzi magát és azt véli, nem végez elég hasznos munkát. Ezért helytelen a kör­nyezetnek minduntalan azt hajtogatni, már eleget dolgo­zott életéberf, csak pihenjen. Gyakran megesik, hogy az idős ember úgy érzi, ki van zárva az élet legfőbb örömei­nek élvezetéből. Mindehhez já­rul még a betegségeknek, a fájdalmak okozta szenvedések­nek meg a halál közeledésé­nek a tudata. Az öregkori depresszió rovására írhatjuk azt is, hogy sok idős ember visszahúzódik, mogorva, sőt ellenségesen erőszakos, vá­daskodó. Ez azonban nem az öregedés szükségszerű velejá­rója, hanem a kóros hangulati nyomottságnak a következmé­nye. Miről ismerhető fel az dős- kori depresszió? Az ilyen idő? ember álmatlanná válik, le­fogy, fáj a feje, szívtáji pana­szai vannak. Nem tud örülni a társaságnak és a szórakozás­nak. Nem hallgat rádiót, nem néz televíziót, nein olvas. Gon­dolkodása, mozgása lelassul. Lz a fajta depresszió nem képzelt betegség, hanem kóros állapot. Hogyan kei ülhető el az ö’Pgkori depresszió és ha már kifejlődött mit telelünk elle­ne? A megelőzésinek a jóko­zott szellemi, testi és társadal­mi tevékenység a legjobb mód­ja. Ha az aktív szellemi mun­ka már fiatal korban lételem­mé válik, a szellemi teljesítő­képesség akár hetvennél idő­sebb korban is kiváló marad. Az idős kor elérésével senki se vonuljon vissza a teljes tét­lenségbe, hanem egészségi ál­lapotának megfelelően keres­sen magának olyan elfoglalt­ságot, amely számára rendsze­res tevékenységét biztosít. Az öregedéstől nem kelj fél­ni, de tudatosan és józanul kell felkészülni rá. Minden kor­nak meg vannak a maga ér­tékei, a maga szépségei, ugyanúgy az öregkornak is. Dr. KVASZ LÁSZLÓ CSc. 1980. X. 24. Kommentáljuk U lisas ES M HliS

Next

/
Oldalképek
Tartalom