Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-23 / 251. szám, csütörtök
Új módszerekkel A vágsellyei (Šaľa) kooperációs körzet kilenc efsz-ének ős két állami gazdaságának vezetői és dolgozói alaposan tanulmányozták Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 18. ülésének beszámolóját,, Egyetértenek azzal, hogy a nehezebb feltételek ellenére is növelhető a termelés, ha a tudomány és technika vívmányainak gyorsabb felhasználásával, a munkaszervezés új módsze-* reinek bevezetésével mindenki hatékonyabban végzi munkáját, A pártalapszervezetek agitációs munkával mozgósítják a dolgozókat és munkacsoportokat a feladatok teljesítésére. A kooperációs tanács célul tűzte, hogy a hasonló feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben egyforma szintre emelik a termelést. Ennek elérésére a Farkasdi (Vlčany) Efsz-ben és más mezőgazdasági üzemben máris megtették az intézkedéseket. Céljuk: a termelési lehetőségek lehető legnagyobb méretű felhasználása. A CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére kiegészítik vállalásaikat A kooperációs körzet üzemei közel 13 millió korona értékű vállalást tettek a gazdasági év elején a tervek teljesítésére. Mivel szinte minden üzemben sikerült kihasználni a lehetőségeket a termelés növelésére, a tanács a napokban közölte, hogy vállalásukat még 4 millió korona értékkel egészítik ki. Kedvező feltételek közölt indulnak a 7. ötéves tervidőszak első évébe és a felmérések szerint 13 és fél millió korona értékű terménnyel termelhetnek többet. A tervek szerint hektáronként 5,8 tonna búzát, 5,3 tonna árpát és 6,5 tonna kukoricát termelnek. Az előző évekhez viszonyítva lényegesen több tömegtakarmányt biztosítanak az állatállománynak. Legalább száz mázsa szénát akarnak begyűjteni hektáronként. A tehenenként évi átlagos tejhozamot 3500 literre növelik és a hízószarvasmarhák átlagos napi súlygyarapodása 90 dekagramm lesz. Az Idei évhez viszonyítva 270 tonna sertéshússal adnak el többet. Eredményes együttműködés Amikor Emil Dufala mérnöknek, a vágsellyei Barátság Efsz elnökének — aki egyben a kooperációs tanács elnöke is — kissé aggályoskodva tettem fel a kérdést: vajon ezeket a nagy feladatokat sikerül-e valóra váltaniuk? Magabiztosan válaszolta: — Minden mezőgazdasági tizem élén szakképzett vezető áll. A dolgozók nagy részét tanfolyamokon oktatjuk. Együttműködünk minden olyan intézménnyel, vállalattal, amely hozzájárulhat termelési programunk teljesítéséhez. A Šoporňai Eísz-nek nagy segítséget nyújt a Trnavai Kukoricatermesztő Kutatóintézet, a Farkasdi Efsz- nek és a Vágtornócl Állami Gazdaságnak pedig a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. Kiváló szakemberek látogatják üzemeinket és rendszeres tanácsot adnak a termelési módszerek megvalósításához. Juraj Ostrovský mérnök, a kukoricatermesztési társulás vezetője egyetért az elnök véleményével: — Én Is úgy vélem, hogy terveink valóra válnak. Igyekszünk minden tizemben meghonosítani a kukorica iparszerű termelési módszerét. A Trnavai Kukoricatermesztő Kutatóintézet szakemberei a Šoporňai Efsz- ben ezer hektár kukorica termesztése fölött vállaltak kezességet. A hektárhozam évente 60—70 mázsa között mozog. A Bábolnai Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer szakemberei az idén 1300, a jövő évben 4000, a 7. ötéves tervidőszak vége felé pedig 10 ezer hektáron segítenek a kukorica legkorszerűbb módon való termesztésében. Segítségükkel megteremtjük a feltételeket a legjobb minőségű vetőmag vásárlására, és megfelelő gépsorok kialakítására. Számításom szerint, ha jobban elmélyül a kölcsönös együttműködés, akkor ugyanannyi munkával sokkal kevesebb kezelőszemélyzetre és gépre lesz szükségünk. Főleg a nagy teljesítményű gépeket tudjuk kihasználni több üzemben. Gyorsan és idejében A két vezető tájékoztatása után a Farkasdi Efsz-be látogattunk, ahol idén 600 hektáron termesztik a kukoricát az IKR termelési rendszer szerint. Pavel Szák mérnök, a szövetkezet elnöke elismerően nyilatkozott a magyar szakemberek és gépek munkájáról. >— A vetési és más munkákat gyorsan és idejében végeztük el. A vetőmaggal együtt került földbe a gyomirtószer és a mű-* trágya is. A bábolnai kukorica- termesztő szakemberek gyakran jártak nálunk és állandóan tanácsokat adtak. Ilyen komplex együttműködés csakis sikereket hozhat. Szeles László mérnök főgépesítő szintén azt hangoztatta, hogy sikerült versenyt futniuk az idővel. Későn nyílt a tavasz, hosszú ideig hideg volt a föld. Azonban, amikor melegre fordult az időjárás, két Rába—IH CYCLO 400-as típusú 12 soros vetőgép éjjel-nappali üzemeltetéssel 73 és fél óra alatt mind a 601 hektár kukoricát elvetettük. Ha erősebb vontató traktorunk lenne, akkor 11 kilométeres óránkénti sebességgel a vetőgép teljesítménye 6 hektárra növekedne. A Rába IH nehéztárcsás borona is nagyon jó munkát végez, de a Skoda 180- as traktor nem bírja elég gyorsan vontatni. Ennek ellenére néhány Magyarországról behozott és hazai gépet sikerült megfelelően üzemeltetni. Lassan a gépgyártásban is kialakult az együttműködés. ^1980 X 23. Az elnök már türelmetlen és közbeszól: Nf-agyon jól dolgoznak a Magyarországról behozott gépek. A tárcsázás után a Rába IH 10-es hatfejes eke úgy leszántja a földet, hogy egyetlen gyom vagy kukoricaszár se marad a tetején. Valamilyen módon több Ilyen ekét kellene vásárolnunk, vagy pedig nálunk is hasonlókat gyártani. A mezőgazdasági üzemekben folytatott beszélgetések után Emil Dufala mérnökkel még egyszer elemeztük a termelés növelésének lehetőségeit. Nem tagadta, hogy van elég gond- juk-bajuk, problémájuk, de lassan egyre jobban kibontakozik az együttműködés. A tapasztalatok alapján határozzák meg a termelési programot. A magyarországi, francia és más hib* ridek korán beérnek. Kevés fűtőanyagot kell felhasználniuk szárításukhoz. A betakarítás idején még zöld a kukoricaszár levele, ezért nagyon jó silózásra. Megteremthetik a jövő évi bő termés alapját is, mert a korai kukorica helyébe idejében elvethetik a búzát. További előnyöket sorolva elmondotta, hogy a jövőben még szorosabbra fűzik a kapcsolatokat a kukoricatermesztő kutatóintézetekkel, a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszerével és felhasználják az üzbég kukoricatermesztők módszereit is. A hasznos tapasztalatok szerzése, az új módszerek alkalmazása a garancia, hogy sikeresen teljesíthessék a 7. ötéves tervidőszak első évére vállalt feladataikat, vállalásukat. BALLA JÓZSEF KÉSŐ ESTI GÉPJAVÍTÁS — KORA REGGELI MUNKAKEZDÉS Ezekben a napokban a szent- királyi (Kráľ) Egységes Földművé sszövetkezet központi géptelepéről is sok gép hiányzik. Csalhatatlan jele ez a gépek foglalkoztatottságának, a sok őszi tennivalónak. — Elfoglaltságunk bizony bőven akad, és majdnem minden munka sürgős mondja Babik János, a növénytermesztési üzemág vezetője. — Pillanatnyilag a jövő évi kenyérnek- való alapjainak megteremtése foglalkoztat bennünket leginkább. A többre, jobbra vágyás mellett köteleznek minket az eddigi eredmények is. Az idén például búzából 55 mázsa felüli átlaghozamot értünk el — legtöbbet a járásban —, s jövőre sem szeretnénk alább adni. Nem szeretnénk búza után ismét búzát vetni, mert az ilyen növény nem eléggé ellenálló, s ezen a bőséges műtrágyafelhasználás sem segít. Ezért vártunk türelmetlenül a felszabaduló cukorrépa-területre. Szerencsére a szántás a mi gazdaságunkban nem okoz különösebb problémát. Gyakran előfordul, hogy másokat is kisegítünk. Van .három Kirovecünk és a hat tapasztalt traktoros 12 órás műszakokban váltja egymást. Béres István, Kankulya István, Bolaesek József, Franko János, Sneider Mihály és Juhász János feltétlenül megérdemlik, hogy nevüket külön is megemlítsem, hiszen ha dolgozni kell, ők nem ismernek ünnepnapot, rájuk minden körülmények között számíthatunk. Persze, az ágazat többi dolgozóját sem érheti szemrehányás, valamennyien megteszik a magukét posztjukon. Hadd említsek meg erre egy példát: a cukorrépa-betakarítás első napjaiban bizony sok volt a baj, szaporán törtek a gépek, ami nem is lepett meg bennünket a jelenlegi körülmények között. A bosszúságot az okozta, hogy a másnap délelőtt nagy része is ráment a gépek Javítására, ez pedig már időpazarlás volt. Ezt a luxust a jelenlegi körülmények között nem engedhettük meg magunknak, ezért módosítottuk a gépjavítók munkaidejét, létrehoztuk az esti javítószolgálatot. Itt bizony néha az éjszakai órákba nyúlik a munka. De reggel hatkor már indulhatnak a gépek a határba. Az emberek nálunk mindezt megértették, s bizonyosan megértik másutt is, ha munkájuknak értelmét látják. Állítom, sehol nincsenek gyengén dolgozó emberek, csak rosszul szervezett munka van. A növénytermesztési ágazat idei eredményeit illetően azt is elmondotta az agronómus, hogy a zöldséget, szőlőt kivéve a szőlőnek csaknem a fele tönkrement a tavaszi fagyok Idején, szinte minden növényfajta esetében jobb termést takarítanak be a tervezettnél. A már említett kalászosokon kívül jól fizetett a 165 hektáron termesztett cukorrépa, a 200 hektárnyi kukorica is. A tömegtakarmányok hozama is felülmúlta a várakozást, így a téli takarmánykészletet már ezekben a napokban feltöltöttek, s még nincs vége a tartósításnak, mert a répakarajt és a -szeletet is hasznosítani akarják.-hacsiÄ B-6-oson kikelt a búza A napsütéssel, meleggel és Jó idővel júliust is megszégyenítő vénasszonyok-nyara Cserehát gabonatermesztőinek aranyat ért. Néhány napja a peré- nyí (Perin} Győzelmes Ot Efsz dolgozói áldották a természetet, hogy a nyári csorbát mindannyiunk elégedettségére, örömére most úgy-ahogy kiköszörülte. A mezőn teljes ütemben folyhatott a munka, zavarmentesen — legalábbis az idő nem akadályozott — dolgozhattak a vetők, a cukorrépa betakarítok, a szecskázók, a szántók és a többi őszi teendőket végző gépek, emberek. — Van mit bepótolni, rengeteg a mezőn a munka mostanában — hangzott a hími halastó közelében dolgozó gépeket figyelő Filipko János növényvédelmi technikus „helyzetjelentése“, amikor érdeklődni kezdtem tőle. A nyolcvanhárom hektáros, asztalsík, újabb nevén B-6-os táblán öröm volt látni a szorgalmasan munkálkodó gépeket. — Az idegennek talán furcsa, hogy ennyi gép van egy helyen, de nálunk ez már természetes. Néhány éve így csinálA Liptovský Mikuláš-i járásban a hatodik ötéves tervidőszakban 10 százalékkal növekedett a Juhállomány, így napjainkban közel 35 400 juhot számlálnak a járásban. A Juhállomány gyarapításával sikerült eleget tenni a feladatnak, amely a gé- ppkkel egyébként megközelíthetetlen rétek és legelők kihasználását szabta meg. A Juhállományt a jövő évtől kezdődően lassúbb ütemben fejlesztik, de ugyanakkor a magántermelők juhállományából több állatot csoportosítanak át a mezőgazdasági üzemekbe illetve vállalatokba. Až idei kedvezőtlen időjárás ellenére a liptói földművesek jó eredményeket értek el a sajttermelésben is. Jól teljesítik a gyapjúeladási feladataikat, az év elejétől több mint 60 tonnát szállítottak a piacra. A felvételen Ján Strnisko bacsó látható nyájterelés közben ("Felvétel: CSTK — V. Gaböo) juk, s eddig csak jót mondha tok erről a munkaszervezésről — folytatta a választ, illetve magyarázta a szokatlan látványt a határt alaposan ismerő szakember. Amikor számolni kezdtem a fel és alá ingázó traktorokat, kisegített: — Tizenegy van most itt. _ Hogy valóban igazat mondott, mindjárt hozzálátott a bemutatásukhoz: — Ott, a tábla másik végében — mutatott a halastó irányába — két erős Skoda végzi tíz méter széles tárcsákkal a talajlazítást. Itt pedig — intett kezével a „kis“ traktorok csoportjára — három hengerez, kettő hidraulikával függesztett boronát húz, kettő után kultivátor van akasztva, kettő meg vet. Még vagy öt traktor kellene, akkor menne igazán a munka. A kívülállónak nem könnyű eligazodni a gépek beosztásán, ám a munka irányítója szinte kérdezés nélkül segít: — Háromszor lazítjuk a talajt vetés előtt, mivel az esős nyár után eléggé rögös a szántás. Sajnos a magágy még így sem tökéletes, mert a másik oldalon például, ahol régen csak rét és legelő volt, ennyi művelet is majdnem kevés. — A gépeket úgy csoportosítottuk, hogy azok folyamatosan háromszor hengerezik és háromszor lazítják a földet. Ha mindezt egy táblán kevés géppel csinálnánk, akkor előfordulhatna, hogy egy kiesésével lelassulna a munka. így azonban könnyebb rögtönözni, gyorsabban megoldható a műszaki hiba és az abból eredő nehézség, s ugyanakkor a vetőgépeknek sem kell álldogálniuk. Egy nap alatt tehát egy parcellán mihden műveletet elvég- zünk. Tegnap például a közeli Kenderföldön vetettünk, ma pedig itt igyekszünk mielőbb földbe juttatni a magot, mert azért az ősznek sem lehet hinni. Ma még szép idő van, de holnap eshet. — Mennyit vetnek be egy nap alatt? — A talajtól függően 40—50 hektárt. — Milyen fajtákat vetettek? — A Sláviából 230 hektárunk lesz, az SO 3461-esből, amely az idén a kísérleti parcellánFilipko János (A szerző felvétele) kon igen jól bevált, nem dőlt le, s hektárhozama 61,86 mázsa volt, szintén bőven vetettünk, illetve vetünk. Most is az van a vetőgépeinkben — mutatott a közel tízéves, de még jó állapotban levő zöld szerkezetekre. — Nincs baj velük, mármint a vetőgépekkel? — Hááát — bizonytalanodott el egy kicsit — nem újak, de azért mennek. Igaz, szerelőink mindig „meggyógyítják“. Persze, minden nap ellenőrizni kel! azokat, mert azért annyira már nem megbízhatóak, mint mondjuk az újak. Van velük dől gunk, néha bajunk is, de az a fontos, hogy amikor szükség van rájuk, még bírják a strapát, nem roskadoznak. Szóba került a munkacsoport is. — Jó parti, érti a munkát — értékelt tömören és világosan. Éveken át ebben a felállításban, ebben az összetételben dolgozik, így mindenki jól tudja, hogy mikor mit, és hogyan kell végeznie. Amikor a vetés idején jártam a perényi földművesszövetkezetben, Filipko Jánostól csak dicsérő szavakat hallottam a nagy őszi munkát végzőkről, többek között Karaffa Jánosról, Urbán Istvánról, Kerekes Józsefről és Hiscsák Béláról. A riport készítése óta már a tervezett 620 hektáron az agrotechnikai határidőn belül földbe került a búza, sőt, már ki is kelt. GAZDAG JÓZSEF
