Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-20 / 248. szám, hétfő
AZ SZLKP KB ÜLÉSÉNEK VITÁJA PAVOL HRIVNÄK ELVTÄRSNAK, AZ SZLKP KB TAGJÁNAK, AZ SZSZK IPARÜGYI MINISZTERE HELYETTESÉNEK FELSZÓLALÁSA (Folytatás a 4. oldalról) megteremteni. E célból a tudományosműszaki bázis további fejlesztésére törekszünk; ezen a szakaszon a 7. ötéves tervidőszak végén több mint 54 ezren dolgoznak majd a tervek szerint. A tudományos-műszaki bázis tevékenységének fejlesztését két fő területre összpontosítjuk. Elsősorban a gyártmányfejlesztésre; e feladatnak a vállalati szférában működő kutató- fejlesztő bázis további bővítésével akarunk eleget tenni. Másodsorban pedig döntő fordulatot alkarunk elérni a kutatástól a megvalósításig terjedő időszak lerövidítésében; ezt többek közölt az alapkutatás fejlesztésével, illetve a Szlovák Tudományos Akadémia kutató- termelő egységeinek fejlesztésével szeretnénk valóra váltani. Ez a szándék visszatükröződik a főiskolákon is. mégpedig abban, hogy lényegesen növekszik a műszaki irányzatú szaikokon tanulók száma. Ebben az időszakban minden egyes ország népgazdasága dinamikus és hatékony fejlesztésének előfeltétele a nemzetközi munkamegosztás, s főleg a szocialista gazdasági integráció nyújtotta előnyök kihasználása. Amint az a CSKP KB 18. ülésén elhangzottakból, s az SZLKP KB jelentéséből is kitűnik, a kölcsönös árucsereforgalom növekedését elsősorban a feldolgozó ipar termékeivel kell fedezni; főleg a gépipari termékekkel, amelyek gyártását a távlati célprogramok alapján fejlesztjük. Az említett területen Szlovákiában az exportra kerülő termékek gyártása az atomgépipari gyártmányok esetében 267 százalékkal, az aszinkron motorok, a gumiipari vegyszerek, a műszálak gyártása 164 százalékkal, a szőnyeg- és szövetgyártás 200 százalékkal, s a számítástechnikai termékek és a félvezetők gyártás« 264 százalékkal növekszik. Az együttműködés bővítésére vonatkozóan még további javaslatok kidolgozásán munkálkodunk, hogy ezzel is következetesebben kihasználjuk a Szovjetunióval megkötött, 1990-ig szóló hosszü távú együttműködési szerződés nyújtotta kedvező feltételeket. Beruházáspolitikánk eddigi megváló sítása nem felel meg teljesen elképzeléseinknek. Ezen a téren a lemaradás kedvezőtlenül hat népgazdaságunk dinamikájára. Mivel Szlovákiában az országos átlagnál többet fektetünk beruházásokba, a lemaradásból keletkező kiesések is nagyobbak. Bár a 6. ötéves tervidőszakra tervezett gépi beruházások kivitelezését 3 milliárd korona értékkel túlteljesítjük, az építőipari beruházások esetében több mint 9 milliárd korona értékű munkát nem végeztek el. így a tervezettnél 11 milliárd korona értékű állóalappal kevesebbhez jutunk ebben a tervidőszakban, s az építési határidők továbbra sem rövidülnek. A hetedik ötéves tervidőszakba is jelentős számú és terjedelmű befejezetlen beruházást „viszünk“ magunkkal. Ez a fejlődési irányzat nagyon kedvezőtlenül hat az állóalap-reprodukció- ra és az értékképzésre, hiszen a nemzeti jövedelem képzésében keletkező kiesést (a 6. ötéves terv időszakában) több mint a fele arányban a beruházások kivitelezésében előforduló kiesések okozzák; vagyis az átadási határidők meghosszabbítása, az űj kapacitásoknak a tervezettnél későbbi átadása, s az új kapacitásoknak a tervezett teljesítményre való későbbi felfutása. Éppen ezért nagy figyelmet fordítunk az e területen felmerülő problémák megoldásának, hogy a beruházási tényezőt nagyobb hatékonysággal használhassuk ki a népgazdaságfejlesztésben. A 6. ötéves tervidőszak fejlődésének elemzése alapján kidolgoztuk a hetedik ötéves tervidőszakban lehetséges megoldások koncepcióját, s a megoldási módokat a következő öt irányiján konkretizáltuk: Először is: a lehető legnagyobb végeredmény elérésére törekszünk, mégpedig azzal, hogy az erőket és az eszközöket a befejezetlen beruházások befejezésére összpontosítjuk. A hetedik ötéves tervidőszakot 61 milliárd korona értékű befejezetlen beruházással kezdjük meg, ebből az építőipari munkák terjedelme 36 milliárd korona értékű. E beruházások kivitelezésével már a következő tervidőszak első éveiben 110 milliárd korona értékkel gyarapít- hatjuk állóeszközállományunkat, tehát kis befektetéssel nagyon hatékony tényezőt nyerünk. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a gazdasági szféra a párt- és társadalmi szervezetek segítségével minden erejét a beruházások mielőbbi befejezésére összpontosítsa. Másodszor: meg kell teremteni a komplex feltételeit annak, hogy az újonnan üzembe helyezett kapacitásokon a lehető legrövidebb időn belül elérjék a tervezett termelést, így pl. 32 kapacitáson átlagosan 29 hónappal később érték el a tervezett termelést, ami összesen és évente 2 milliárd korona értékű termeléskiesést és háromnegyed milliárd koronányi nyereség kiesést jelent. Harmadszor: az elkövetkező tervidőszak első éveiben a lehetőségeknek és a szükségleteknek megfelelő beruházások megkezdését tervezhetjük. 1981-ben maximum 15 milliárd korona értékű beruházás megkezdését engedélyezzük, ami a 6. ötéves tervidőszak átlagához viszonyítva 45 százalékkal kevesebb, és 24 százalékkal kevesebb, mint az idén megkezdett beruházások értéke. A lehetőségek szerint még ezt a számot is csökkenteni akarjuk. Tájékoztathatom a Központi Bizottságot, hogy csak olyan építkezések megkezdésére tettünk javaslatot, amelyek tervdokumentációit ez év augusztusáig jóváhagyták, s amelyek esetében az építkezés első évére tisztázottak voltak a szállítói—megrendelői kapcsolatok. Negyedszer: a CSKP KB 18. ülésén elhangzott, hogy 29 400 megkezdett építkezésünk van országos viszonylatban. Szlovákiában az építkezések megkezdésének ésszerű korlátozása ellenére 10 863 a megkezdett építkezés, amelyek 70 százaléka kétmillió korona költségvetésig terjed. Ezenkívül további 2000 megkezdett építkezésünk van a „Z“-akció keretében. E számok ismeretében jogos a kérdés: Mi az oka ennek a helyzetnek? Magyarázatként hozza kell fűzni, hogy az állami tervben a kormány kb. 400 döntő fontosságú építkezéssel számol, s a komplex lakásépítési program keretében kb. további 1000 építkezést sorol be a feladatokba. Az építkezések 85 százalékáról tehát a központi beruházó szervek, a termelési-gazdasági egységek illetve a vállalatok döntenek. E tekintetben kerül sor számos esetben a terv és a pénzügyi fegyelem megsértésére. Ezt bizonyította az építkezéseken végrehajtott ellenőrzés is, amelyet az állami bank valósított meg. így pl. az Építőipari Minisztérium által irányított építőipari vállalatoknak 1979-ben a tervek alapján 2716 építkezésen kellett volna dolgozniuk, a valóságban azonban a megkezdett építkezések száma 600-al több volt ennél. Ugyanakkor döntő momentum az is hogy ezekről az építkezésekről a termelési-gazdasági egységeknél alacsonyabb irányítási szinteken döntöttek. Mindez arra kényszerít bennünket, hogy ezen a téren is rendet teremtsünk. Éppen ezért a Szlovák Tervbi- zottság és az Építőipari Minisztérium vezető dolgozói, valamint a vezérigazgatók részvételével megtartott tanácskozásokon úgy döntöttünk, hogy megszilárdítjuk a termelési-gazdasági egységek tevékenységét, hogy ezáltal is biztosítsuk a társadalmi érdekek érvényesülését. A megegyezés értelmében az egyes vállalatok termelési program ját a termelési-gazdasági egység határozza meg, tehát sem a vállalat, sem az üzem nem dönthet önállóan e tekintetben. Ezt az eljárást kell érvényre juttatni a kerületi nemzeti bizottságok szintjén, és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium építőipari munkákat irányító vállalataiban is. Hasonló eljárások érvényesülésének a feltételeit kell megteremteni a beruházó ágazatokban és azok termelésigazdasági egységeiben is, s növelni kell az állami bank ellenőrző tevékenységének hatékonyságát. Ötödször: Szlovákia gazdasági és szociális fejlesztése során továbbra is nagy gondot fordítunk a népgazdaság ésszerű területi fejlesztésére. Jobban akarjuk érvényesíteni a termelőerők szocialista elosztásának alapelveit, amely a hatékonyság növelésének fontos előfeltétele. Továbbá fokozatosan el akarjuk érni az egyes területek kö zötti egyensúlyt gazdasági és szociális téren egyaránt. Ebből a szempontból fontos tényező, hogy a hetedik ötéves terv további előkészítésének időszakában a lig^elmet elsősorban Bratislava égető kérdéseinek megoldására összpontosítjuk, hogy tovább erősödjön a város ipari jellege, javuljon a járulékos létesítmény-ellátás és a közművesítés színvonala, s hogy döntő javulást érjünk el a város tömegközlekedésének fejlesztésében is. A kelet-szlovákiai kerületben figyelmet fordítunk a munkaerőforrás-növekmény kihasználása előfeltételeinek megteremtésére, illetve a vízgazdálkodási problémák komplex megoldására. Hasonlóan meg akarjuk oldani a közép- és nyugat-szlovákiai kerület sajátos problémáit is. Biztosítani akarom a Központi Bizottság ülését arról, hogy a Szlovák Tervbizottság kommunistái nem takarékoskodnak az erejükkel, s a CSKP XVI. kongresszusát és az SZLKP következő kongresszusát jó munkával akarjuk köszönteni. A— tervteljesítés elemzése azt mutatja, hogy a hatodik ötéves tervidőszak éveiben a vegyipari és a közszükségleti ipari ágazatokban a tér vezettnél három és fél milliárd1 koro na értékkel kisebb a bruttó termelés. A használati cikkek termelési tervét az ágazatban lényegében teljesítik. A szocialista országokba irányuló kiviteli tervet az ötéves tervidőszak éveiben összesen 4,4 milliárd koronával teljesítik túl frankoárakban-, a nem szocialista országokba irányuló kivitelt pedig 5,1 milliárd koronával úgyszintén frankoárakban. Ezt elsősorban a világpiacokon a magasabb árak ellenére és a kivitt árucikkek összetételének és minőségének javítása eredményezte. Nem sikerült teljes mértékben megvalósítani az áruszállítási tervfeladatokat; az egész ötéves időszakban nagykereskedelmi árakban megközelítően 2,4—2,5 milliárd korona értékre tehető a kiesés. Az exportfeladatok teljesítésével a hatodik ötéves terv előirányzott feladataihoz képest a szocialista államok viszonylatában 954 millió koronával, a nem szocialista államok viszonylatában pedig 1,9 milliárd koronával magasabb szaldót értünk el. A vegyiparban a termelő kapacitások jobb kihasználásával fokozatosan sikerül pótolni azt a termeléskiesést, amit a bratislavai Dimitrov Vegyiművekben és a sviti Chemosvit vállalatban egyes termelési berendezések üzembe helyezésének megkésése okozott. A cellulóz- és papíriparban a legnagyobb gondot Vranovban a cellulózgyártás biztosítása és a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban a félcellulóz meg a fluting termelésében a tervezettel szemben keletkezeti lemaradás okozza. A közszükségleti iparban biztosítják, a bútorgyártás 55 százalékkal való növelését. Az üvegiparban a hatodik ötéves tervidőszakban több mint 47 százalékkal gyarapítják a termelést. A textiliparban lényegesen megváltozik a nyersanyagaiap; a felhasznált anyag mennyiségében a műanyagból készült szövetek aránya 34 százalékot ér el. A bőr- és a cipőiparban a termelést anyagi egységekben nem teljesítik; a hazai piacra a cipőszállítási tervet csuk az értékmutatókban teljesítik. Az SZSZK Iparügyi Minisztériuma tárcájában a hetedik ötéves terv összeállítása és előkészítése során a hatodik ötéves terv feladatai teljesítésének elemzéséből indultunk ki. Szem előtt tartottuk azt a tényt, hogy a termelés hatékonyságának eléréséhez már a közép távú terv összeállításával hozzájárulunk. A vállalatok és a termelési- gazdasági egységek szintjén a tervjavaslatok kidolgozását összekapcsoltuk a komplex intézkedések megvalósításával. Ugyanakkor a kiválasztott termelési-gazdasági egységekben a hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalatai módszere alkalmazásakor szerzett ismereteket is hasznosítottuk. Ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy n kitűzött alapelvek érvényesítése meggyorsítja a gyártmányok és a technológia innoválását, s az első osztályú gyártmányok árkedvezményével és eladásával terven felüli anyagi forrásokhoz jutnak. Számításunk szerint a kö ponti tervező szervekkel együttműködve a közép távú tervek kidolgozását oly módon fejezzük be, hogy ezek a szükséges és nélkülözhetetlen mértékben kiegyensúlyozottak és össze- hank**:tak legyenek. A CSKP KB 3 8. ülésének határozata és az SZI.KP KB tárgyalása bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági vezetők a hetedik ötéves terv nyitott kérdéseivel kapcsolatban az új feltételeknek megfelelő új gondolatokkal, alkotó szellemű, aktív megoldásokkal lépnek fel. A hetedik ötéves tervben sajátos probléma a vegyipar fejlesztése. A CSSZSZK-ban az előirányzatok szerint a vegyipar fejlesztésének általános dinamikája 15,5 százalékos szintet ér el, az SZSZK-ban pedig 13,0 százalékot, a korlátozó tényezők, a népgazdaságban az anyagi erőforrások alacsonyabb kép zése és a beruházások általános helyzete következtében. Tekintetbe véve azt a tényt, hogy a beruházások szakaszán emelkednek a gépek árai, a vegyipari beruházások tárgyi tartalma a hatodik ötéves tervvel szemben megközelítően 30—40 százalékkal alacsonyabb lesz. A hetedik ötéves tervidőszakban a vegyipar fejlesztését korlátozni fogja továbbá a vegyipari nyersanyagok árainak várható emelkedése, s a nagy energiaigényességű gyártmányok termelésének csökkentése. Emiatt a vegyiparban az egész hetedik ötéves tervidőszakban feszültség keletkezik a népgazdaság kemizálása programjából adódó követelmények, s a CSSZSZK vegyiparának, mint egésznek, de az SZSZK vegyiparának is a lehetőségei között. Ezeknek és a hasonló problé máknak a megoldása érdekében <iz egész népgazdaságban meg kell tenni a múlhatatlanul szükséges intézkedéseket. A szocialista integráció programjavai összhangban fokozódik a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel, elsősorban a Szovjetunióból az energiaigényes vegyipari gyártmányok importja. Sajátos probléma a vegyipari berendezések üzemelésének biztosítása, főképpen a pótalkatrészek beszerzése, a nagyjavítások elvégzésének biztosítása és a termelővonalak teljesítményének ezzel egyidejű növelése. A vegyipar eddigi fejlődésének elemzése azt mutatja, hogy a hetedik ötéves terv időszakában biztosítani kell a vegyipar összehangoltságát a gép ipari bázissal, valamint a tudományoskutatási alap összehangoltságát a vegyipari gépgyártás konstrukciós kapacitásával. A vegyipari termelés fejlesztésének biztosításával összefüggésben más iparágaikhoz viszonyítva sürgetőbben merül fel a hosszú távú koncepciók kidolgozásának szükségessége, éspedig elsősorban a 8. meg a 9. ötéves terv időszakára; már most meg kell határozni a fő beruházási programokat, amelyeket a csehszlovákiai kutatási bázisnak és a gépiparnak kell biztosítania, valamint a licencek vásárlásé nak irányelveit a korszerűsítési és a gyorsan megtérülő akciókra, főképpen a minőség javítására, valamint az állami célprogramok végrehajtására. Az anyagi erőforrások korlátozottsága és a figyelem összpontosítása tárcánk ágazatainak intenzív fejlesztésé re szükségessé teszi, hogy a kutató- intézetek és a kutatási-fejlesztési bázis munkahelyeinek egy részét a termelés racionalizálása és korszerűsítése kérdéseinek megoldásával bízzák meg, főképpen azokon a helyeken, ahol a tárca a hetedik ötéves tervre vonatkozó javaslatában nem tett eleget az elő irányzatoknak a munkaerő megtakarítása, a nyersanyagok és egyéb anyagok jobb hasznosítása, a technológiai biztonság fokozása, az üzemzavarok által keletkezett időveszteségek megszüntetése, a hazai, esetleg a szocia- listao országokból behozott nyersanya gok és segédanyagok alkalmazása stb. tekintetében. A tudományos-kutatási bázist egyidejűleg gyártmányaink minőségének és hasznosságának javítására, tetszetős külsejének elérésére kell irányítani főképpen a közszükségleti iparban. A megoldásra váró egyik legfontosabb kérdés a kivitelezői kapacitás, valamint az egyes beruházási akciók és szándékok igényei közötti eltérés. A beruházások problémáit azonban gyakorta meglehetősen szubjektívan kezelik, s ez a részt vevő dolgozók készségének vagy tehetségének dolgává, esetleg a szállítói-megrendelői kapcsolatokról folyó tárgyalások „művészetének“ esetévé válik. Igen, nagyon szigorúan, igényesen és bírálóan kell megítélni a beruházási folyamatban résztvevő dolgozókat, másrészt azonban le kell szögezni, hogy a komplex intézkedésekkel és az irányítás új alapelveivel kapcsolatban más szakaszokon jelentős munkát végeztünk, ugyanakkor a beruházások terén, habár nem keveset tettünk, ezt azonban a tényleges feltételeikre való tekintet nélkül végeztük. Ez azt jelenti, hogy az illetékes előírásokban és szabályozásokban gyakorta idealizáltuk a helyzetet és a megoldás módjait. Tárcánk tapasztalatai és a különféle építkezéseken, mindenekelőtt a ružomberoki Cellulóz- és Papíripari Kombinát építésén az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy feltétlenül meg kell oldani a munkálatok és az építkezés menetét befolyá soló egyes kérdéseket. Meggyőződésem, hogy az építkezés besorolásában mérvadó, milyen színvonalú a megvalósításához szükséges feltételek megteremtése, azonban a döntő szempont a népgazdaság igénye, A hetedik ötéves terv most kidolgozott programjával egyértelműen meghatározzuk a versenyképességet, a termelőképességet és a népgazdaság szükségleteinek kielégítését már a nyolcadik ötéves terv időszakára is. Valamennyi új beruházási akciókra vonatkozó kérdések és nézetek elbírálásakor ezt kell elsősorban szem előtt tartani.
