Új Szó, 1980. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1980-10-02 / 233. szám, csütörtök
Mielőbb össze kell hívni a leszerelési vilagértekezletet GUI 1980 X. 2. (folytatás az 1. oldalról) Afganisztánban, hanem Washingtonban, valamint a NATO Tanács ülésének határozataiban. Épp ott, és akikor kezdődött meg az enyhülési politika, a létező és az általánosan elismert kelet-nyugati hozzávetőleges katonai erőegyensúly el* leni támadás. Mivel magyarázhatnánk ak' kor a NATO-tervet, miszerint az évszázad végéig állandóan növelni kívánja a fegyverkezést? Mit lehet ahhoz szólni, hogy azok, akik már amúgy is eléggé fei vannak fegyverkezve, úgy döntöttek, hogy még jobban elárasztják Nyugat-Európát új típusú közép-liatótávolságú rakétafegyverekkel? Ki, mikor és főleg miért halasztgatla és nehezítette meg a SALT—II, szerződés ratifikálását? Miért lesz egyre szilárdabb a nem* zetközi imperializmus és a kínai liegemonizmus békééi lenes és haladásellenes szövetsége? Talán a külföldön lévő ameri« lkai katonai támaszpontok — kezdve Guantánamőtól Kelet- Afrikán keresztül, egészen az Indiai óceánig, Diego Garciáig — az enyhülési folyamat nemes gondolatának terjesztését szolgálják? Vagy talán ez a béke megteremtésének és a helyzet megjavításának gesztusa? Mit jelent az új atomstratégia meghirdetése, amely naiv illúziót ébreszt valamiféle „korlátozott“ atomháború elfogadtatására? Számos ilyen és ehhez hasonló kérdést fel lehet tenni. Válasz rájuk azonban csak egy van. Az Egyesült Államok és néhány szövetségese politikájában beállt változás eredményéről van szó. S épp ez a változás képezi a jelenlegi nemzet* közi helyzet negatív jelenségeinek alapvető okát. A ikét világháborúban szerzett, drágán megfizetett tapasztalataink azt diktálják, hogy az említeti elvitathatatlan tényt nem lehet az állítólagos keleti veszéllyel vagy a Szovjetunió „erőfölényével“ kapcsolatos propagandamanőverekkel és az ebből fakadó fokozott védelem „szükségességével“ kapcsolatos manőverekkel leplezni. Az olyan létfontosságú folyamathoz mint az enyhülés, véleményünk szerint becsületesen, felelősségteljesen és elv- liűen kell viszonyulni. Megszilárdítani ikell minden alappillérét. A cél érdekében mozgósítani kell a népek és a kormányok egyéni és kollektív törekvéseit. Véget kell vetni a politikai, gazdasági és katonai zsarolásnak, a más államok és népek ellen irányuló imperialista intrikáknak és az erőpozíció politikájának. Elszántan harcba kell szállni mindennel, ami megbontja a nemzetközi stabilitást. Fel kell hagyni a kockázatos és ugyanakkor teljesen irreális kísérletekkel, amelyek a katonai egyensúly megbontására irányulnak. Meg kell fékezni azokat a törekvéseiket, amelyek a normális kapcsolatrendszert szankciórendszerrel akarják felváltani. Törekedni kell az egyenlő biztonság elve alapján még a legbonyolultabb problémák politikai rendezésére is. S természetesen fel kell újítani a párbeszédet, mert csakis türelmes, objektív tárgyalásokkal érhetünk el pozitív, a béke ügyének kedvező eredményeket, és a nemzetközi életet csak így lehet nyugodt mederbe terelni, nem pedig érzelmeikkel és bojkottal. Hogy mennyire reálisak az említett út lehetőségei, azt legmeggyőzőbben a Szovjetuniónak Franciaországgal és a Német Szövetségi Köztársasággal folytatott magas szintű tárgyalásai és azok eredményei mutatták meg. Irányvonalunk tehát világos, érthető és változatlan. Az enyhülési folyamat új horizontja felé irányul, mert az enyhülés a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése általánosan hasznos politikájának jelenlegi szinonimája. Ezért szövetségeseinkkel a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén javasoltuk a világ államfőinek találkozóját, amelynek feladata a nemzetközi feszültség gócpontjainak felszámolása lenne és a háború megakadályozása. Nagy figyelmet kell szentelnie az európai biztonságnak és a béke megőrzésének az európai kontinensen. Az említett ülésen a konstruktív javaslatok akció- programját is előterjesztettük, amelyek a katonai enyhülés és a leszerelés terén világos, konkrét intézkedéseket tartalmaznak. Ugyanakkor teljes mértékben támogattuk Leonyid Brezsnyev kezdeményezését, hogy a közép-hatótávolságú rakétákról folyó tárgyalásokkal párhuzamosan és szerves egységben kezdődjenek tárgyalások az előretolt állomásoztatá- sú amerikai atomeszközökről. Feltételezzük, hogy e szempontból fontos szerepet játszik majd a helsinki Záróokmányt aláírt országok képviselőinek madridi találkozója. A Záróokmánnyal teljes összhangban, konstruktív légkörben hozzá kellene járulnia a bizalom, a biztonság és a kölcsönösen előnyös együttműködés megszilárdításához. De mindenekelőtt fontos szerepet kell játszania az európai katonai enyhüléssel és a leszereléssel foglalkozó értekezlet összehívásáról szóló döntés szempontjából. Csehszlovákia, mint a világ legerősebb katonai koncentrációjának középpontjában levő ország, igyekszik új ösztönzéseket adni a közép-európai fegyverzet- és haderőcsökken- tésről folyó bécsi tárgyalásoknak. Itt minden erőnkkel a haladásra törekszünk. Fáradhatatlanul újabb és újabb ösztönző javaslatokat terjesztünk elő. Kölcsönösen elfogadható megoldásokat ajánlunk. Az európai katonai enyhüléssel kapcsolatos, mélyen felelősségteljes és konstruktív hozzáállás bizonyítéka az, hogy Közép-Európából egyoldalúan jelentős számú szovjet csapatokat, valamint tankokat és más felszerelést vontak ki. Eddig sajnos, minden pozitív visszhang nélkül. Egy év telt el azóta, hogy erről a helyről fontos felhívás hangzott el: a leszerelés céljait szolgáló, nemzetközi együttműködésről szóló nyilatkozat, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság java- , solt. A felhívás ma talán még időszerűbb, mint tegnap volt. Mert épp a jelenlegi bonyolult helyzetben kétszeresen is szükséges törekedni arra, hogy a nyilatkozatban foglaltakat megvalósítsuk. Ilyen értelemben kezeljük a Szovjetunió javaslatkomplexumát, amelyet A békéért, az enyhülésért és a biztonság nemzetközi garanciájáért című memorandum tartalmaz. De mindenekelőtt így értelmezzük az Andrej Gromiko által előterjesztett kezdeményező javaslatot „a háború veszélye csökkentésével kapcsolatos néhány sürgős intézkedésről*4, amelyet az ülésszak programjába soroltak. Nem fér kétség ahhoz, hogyha nem hoznak létre új katonai csoportosulásokat és nem bővítik a létezők tagjainak számát, ha nem növelik a fegyveres erők számát és a hagyományos fegyverzetet, ha megerősítik az atomfegyverrel nem rendelkező országok biztonságának garanciáit, és elérik az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltását, akikor mindez kedvezően befolyásolná a nemzetközi légkört és megteremtené a feltételeket a leszerelésben történő előrehaladáshoz. Magunkévá tesszük azt az újabb jelentős szovjet kezdeményezést, hogy a jelenlegi ülésszak felelősségteljesen foglalkozzon az államok történelmi felelősségével a természet megőrzésével kapcsolatban. Az említett fontos javaslat következetes megtárgyalása, és az ezzel kapcsolatos szükséges határozatok elfogadása mindenképpen hozzájárulna a béke ügyéhez, támogatná az enyhülési folyamatot és hozzájárulna a gyümölcsöző > nemzetközi együttműködés fejlődéséhez. Hangsúlyozzuk, hogy a jelenleg folyó leszerelési tárgyalásokat sikeresen be kell fejezni. Kulcsfontosságú jelentőséget tulajdonítunk a genfi leszerelési bizottság munkájában történő gyakorlati előrehaladásnak. Korunk egyik legsürgetőbb feladatának azonban a második szovjet—amerikai stratégiai fegyverkorlátozási szerződés ratifikálását tart4 juk. Továbbra is az a véleményünk, hogy mielőbb össze kell hívni a leszerelési világértekezletet, legjobb lenne 1982-ben az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli ülésszaka után. Sajnos, ebben az évben sem sikerült megoldani a közel-keleti problémát. Egyre világosabbá válik, hogy kezdettől fogva sikertelenségre vannak ítélve azok a kísérletek, amelyek a Camp David-i megállapodást a békés rendezés alapjaként akarják feltüntetni. Ezért ismét teljes határozottsággal hangsúlyozzuk: kizárólag az garantál, hatja a tartós közel-keleti békét, ha az 1967-ben megszállt arab területekről kivonják az izraeli csapatokat, Palesztina arab népének jogait elismerik és a térség valamennyi országának szuverenitását és biztonságát szavatolják. Teljes mértékben támogattuk az ENSZ- közgyűlés legutóbbi rendkívüli ülésszakának a palesztin kérdéssel kapcsolatos határozatait. Ugyanakkor határozottan tiltakozunk Jeruzsálem törvénytelen izraeli bekebelezése ellen. Aggasztó az iráni—iraki fegyveres konfliktus kirobbanása. Szilárd meggyőződésünk, liogy a két ország ellenségeskedése megszűnik, s a problémákat békés úton rendezik. Az elmúlt hónapokban az imperialista, hegemonista és reakciós erők támadásának cél-' pontjává vált az a segítség, amelyet a Szovjetunió nyújtott Afganisztánnak az ország szuverenitásának megvédése céljából a törvényes kormány kérésére, az 1978-ban megkötött szovjet—afgán szerződés és az ENSZ Alapokmánya alapján. Elítéljük azt a tisztességtelen kampányt, amelyre ezt a fórumot is felhasználják. Véleményünk szerint ez újabb kísérlet arra, hogy beavatkozzanak egy szuverén ENSZ tagállam belügyeibe. Amint azt Csehszlovákia szüntelenül hangsúlyozza, a helyzet politikai rendezésének kulcsa birtokunkban van. Lényege az, hogy teljesen szűnjön meg az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya és népe ellen irányuló fegyveres agresz- szió és külső beavatkozás, hogy szavatolva legyenek a megbízható és szilárd garanciák arra, hogy az agresszió és a beavatkozás semmilyen formában nem fog megismétlődni. Ezzel kapcsolatban teljes mértékben támogatjuk az afgán kormány május 14-én Iránnak és Pakisztánnak címzett javaslatait, mivel e javaslatok teret biztosítanak mindazoknak, akik őszintén törekszenek a tárgyalásokra. Mélyen aggódunk amiatt, hogy Délkelet-Ázsia fölött továbbra is az ún. katonai lecke veszélye lebeg, továbbra is kísérleteket tesznek az Indokína népeinek belügyeibe való beavatkozásra. Síkraszállunk azért, hogy az ENSZ-közgyűlés következetesen és komplex módon tárgyalja meg Délkelet-Äzsia békéjének és stabilitásának problémáit^ amint azt a javaslat feltételezi, amelynek társszerzői vagyunk. Tárgyalásaink eredményeinek hozzá kellene járulniuk a vitás kérdések politikai rendezésé hez, a feszültség csökkentéséhez és a térség országai kölcsönösen előnyös együttműkö désének megszilárdításához. Támogatjuk az ez év július 18-án a vietnami—laoszi—kambodzsai külügyminiszteri értekezleten elfogadott vietnami nyilatkozatot, amely értékes ösztönzéseket tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy az egész térség a béke és a stabilitás övezetévé váljon. Ugyanakkor elítéljük azt a tényt, hogy a Pol Pot-rezsim képviselői tnindezideig bitorolják a Kambodzsai Népi Köztársaság törvényes kormányát megillető helyet az ENSZ-ben. Szeretném hangsúlyozni, hogy ' üdvözöltük a ciprusi közösségek képviselői megbeszéléseinek felújítását. Abban az esetben, ha ez az ígéretes lehetőség is semmibe veszne, a kérdés rendezése kétségkívül hoszszú ideig váratna magára. Szeretnénk remélni, hogy az első találkozó sikeres és végső rendezésében csúcsosodik ki a Ciprusi Köztársaság, mint egységes állam függetlenségének, szuverenitásának, területi sérthetetlenségének és el nem kötelezettségének biztosítása alapján. Támogatjuk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az ország békés egyesítésére tett törekvéseit és követeljük, hogy az ENSZ ezzel kapcsolatos határozatával összhangban az amerikai csapatok vonuljanak ki az ország déli részéből. Tudatában vagyunk az enyhülési politika és a világgazda sági kérdések szerves kapcso lata fontosságának. Az anyagi forrásokkal való pazarlást a jelenlegi súlyos problémák fő okának tartjuk. A gazdasági problémákra, megrázkódtatásokra legjobban a fejlődő országok fizetnek rá. Ezért eleu gedhetetlenül fontos, hogy megszülessenek a demokratizmuson alapuló új nemzetközi gazdasági kapcsolatok. Az ENSZ-közgyűlés legutóbbi, gazdasági kérdésekkel foglalkozó 11. rendkívüli ülésszaka a korábbiaknál határozottabban mulatott rá az egész problémakör és rendezése bonyolultságára. Annak ellenére, hogy nem felelt meg teljes mértékben a mi várakozásainknak, reméljük, hogy az e kérdésről folytatandó tárgyalások a jövő ben pozitív eredményekkel érnek véget, és hozzájárulnak az egyenjogú nemzetközi gazdasági együttműködéshez. Szervezetünk munkája hatékonyságának fokmérője az Alapokmány szigorú betartása, amely az ENSZ 35 éves létezése alatt teljes mértékben bebizonyította életképességét, és ezért véleményünk szerint nem szükséges megváltoztatni. Csak egy a fontos: az Alapokmány szerint dolgozni és megválást tani határozatait. Meg vagyunk győződve arról, hogy a jelenlegi ülésszak a figyelmet a világpolitika döntő fontosságú területeire irányítja, háttérbe szorítja a lényegtelen szempontokat és fölvázolja a nemzetközi élet kulcs- fontosságú kérdéseinek — a béke megszilárdításával, a biztonság és a leszerelés problémájával kapcsolatos kérdések — konstruktív rendezésének módját. Ehhez akarunk minden erőnkkel hozzájárulni. ENSZ-közgyűlés Szíria szankciókat követel Izrael ellen (ČSTK) — Az ENSZ-közgyű« lés irányító bizottsága úgy dön-. tött, hogy újabb két pontot vesznek fel a 35. ülésszak na-* pirendjére, s ezzel a napirendi pontok száma 122-re bővült. Az egyik utólag felvett napi-, rendi pontot „a háborús ve-« szély csökkentését célzó sürgős intézkedések“ elnevezéssel a Szovjetunió képviseletében Andrej Gromiko külügyminisz« tér terjesztette az ülésszak' elé. A másik napirendi pont az NSZK kezdeményezésére került' a tanácskozás programjára, s a menekült-kérdéssel kapcsola« tos. A közgyűlés általános vitáján ban további felszólalásokra ke« rült sor. Khadam szíriai kül« ügyminiszter országa nevében követelte, hogy a közgyűlés függessze fel Izrael ENSZ-tag« ságát, és rendeljen el szánk« ciókat ellene, mivel semmibe veszi az ENSZ határozatait. Szemére vetette az Egyesült Államoknak, hogy vétójogával visszaélve megbénítja a Biztonsági Tanács munkáját. Ezért a közgyűlésnek kötelessége, hogy szankciókat rendeljen el Íz« rael ellen, és tagságának felfüggesztésével biztosítsa az ENSZ Alapokmányának és ha« tározatainak a tiszteletben tar« tását. Kabulban cáfolják a pakisztáni koholmányt Az afganisztáni Bakhtar hír« ügynökség nyilatkozatban ítél« te el pakisztáni katonai körök« nek azt a koholmányát, amely; szerint afganisztáni helikopte« rek megsértették volna Pakisz« tán légterét. A nyilatkozat ugyanakkor felhívta a figyel« met arra, hogy pakisztáni fegyveres erők többször behatoltak az Afgán Demokratikus Köztár« saság területére, s Pakisztán fegyverzi fel és képezi ki azo« kát a bandákat, amelyek pro« vokatív akciókat hajtanak végre Afganisztán ellen. Ezt a koholmányt a pakisztá« ni hadügyminisztérium terjeszti, hogy álcázza Afganisztán el« leni felforgató tevékenységét, s elterelje a figyelmet Iszlámábád, az amerikai imperializmus és a pekingi hegemonisták áldatlan tevékenységéről. (TASZSZ) IRAK—IRÁN Súlyos harcok — élénk diplomáciai tevékenység Az iraki csapatok négy iráni várost ostromolnak Q Teherán még mindig nem válaszolt a BT tüzszüneti felhívására © Iraki—amerikai külügyminiszteri találkozó az ENSZ-ben (CSTK) — Hírügynökségi jelentések szerint ismét hevesebbé váltak az Irán és Irak között dúló harcok, habár korábban a tudósítók arról számoltak be, hogy bizonyos jelek a harcok mérséklődésére vallanak. Iráni repülőgépek újból támadást intéztek Bagdad közelében fekvő területekre, és az egyik támadás során megrongálták egy erőművet. Az iráni támadások további célpontjai elsősorban Kirkuk, Mosul és Irbil olajipari központok voltak. Az iraki hadsereg közben folytatja a Shatt al-Arab víziút mentén, a Khuzesztán iráni tartomány területén levő négy legnagyobb város ostromát. Minden bizonnyal az iraki csapatok erős ellenállásba ütköztek Ahwaz, Dizful, Khorramshahr és Abadan iráni városokban, mivel korábban iraki részről már többször közölték a városok elestét, a harcok viszont még most is dúlnak a négy város bevételéért. A különböző országokból a konfliktus békés megoldására szólító felhívások mindeddig nem találtak visszhangra. Leonyid Brezsnyev az indiai államfő tiszteletére adott vacsorán is síkra szállt amellett, hogy Irán és Irak a tárgyalóasztalnál oldja meg a felmerült vitás kérdéseket. A Biztonsági Tanács tüzszüneti felhívására iráni részről még nem érkezett válasz. Irak már közölte, hogy elfogadja a tűzszünetet, ha Irán is hajlandó erre. Khomeini rádióbeszédében célzott ar* ra, hogy Irán addig nem haj« landó tárgyalni, amíg az iraki hadsereg nem adja meg ma-' gát. Tovább folytatódnak a konfliktus békés rendezésére tett diplomáciai erőfeszítések. Ziaul Hak pakisztáni elnök, az Isz« lám Konferencia elnöke, aki korábban Teheránban és Bagdad« ban járt, majd Párizsban a francia államfővel tanácskozott, tegnap megérkezett New Yorkba. Röviddel érkezése után kijelentette, hogy „nagy lehetőséget“ lát a konfliktus megoldására. Hozzáfűzte, hogy részleteket az ENSZ-közgyűlés ülésszakán elhangzó felszólalásában mond, melyre lapzárta után került sor. Az iraki külügyminiszter már kedd óta a világszervezet székhelyén tartózkodik, és tegnap találkozott Muskie amerikai külügyminiszterrel. Muškiet figyelmeztette arra, hogy hasznos lenne, ha az Egyesült Államok nem avatkozna be a konfliktusba. Az AP hírügynökség értesülése szerint az USA külügyminisztere találkozót javasolt Irán állandó ENlSZ-kép- viselőjének, az iráni fél azonban nem foglalt állást az »ajánlattal kapcsolatban. ,
